A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 6. szám - Szrájk-rendeletek

A JOG napján 50 koronáról kiállított, eredetiben becsatolt váltó alapján, csak abban az esetben kötelezi a váltó kibocsátója. Rozsnyón 1908. évi október hó 19-ik napján elhalt N. János hagyatékát, hogy felperesnek 50 kor. azaz ötven korona tökét, ennek 1903; évi november Uíl-ik napjától számítandó 6«/o kamatait, ti kor. 30 fillér óvási, 13°/o váltódijat és 23 K. eddigi perköltséget G. E, alperessel egyetemlegesen és ezen kivül még a 47 koronában megállapított 47 K. ügygondnoki dij beleszámításával 85 K. 40 fillérben jelenleg megállapított perköltséget felperesnek (3) három nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen meg, ha V. G. felperes pótesküt tesz arra hogy a kereseti váltón lévő «N. !.--> névaláírást a néhai X. J. sajátkezüleg irta a váltóra. Ellenben, há felperes a pótesküt le nem teszi — abban az esetben felperes keresetével elutasittatik és végrehajtás terhével köteles az alperesi hagyatéknak 47 K. ügygondnoki dijat 3 nap alatt megfizetni. Felperes köteles az eskü letételére a jelen ítélet jogerőre emelkedése napjától számított (3) három nap alatt jelentkezni és az esküt a hivatalból kitűzendő határnapon szabályszerűen letenni, mert különben eskü le nem tétele esetére a megitélt jogkövetkezmény áll be. Felperes köteles a 47 kor. ügygondnoki dijat Adám Károly ügyvédnek 3 nap alatt, végrehajtás terhével megfizetni ; de az eskü letétele esetében feljogosittatik, hogy az ekként előlegezett összeget az alperesi hagyatéktól, egyéb perköltségével együtt, szükség esetében végrehajtás utján is felhajthassa. Indokok : Alperesi ügygondnok azért támadja meg a kereseti váltót, mert azon az intézvényezett van rendelvényesként megnevezve és tagadja, hogy alperes N. J. irta volna alá a kereseti váltót, hogy a kibocsájtó N. J. elhalt és hogy a hagyatéka még letárgyalva nem lett volna, illetve, hogy a hagyatékhoz még örökösödési nyilatkozatok nem tétettek volna. Tekintve, hogy felperes tagadásával szemben arra nézve, hogy a rendelvényes és az intézvényezett azonosak, az ügygondnokot terheli a bizonyítás, de ügygondnok e részben bizonyítékot nem szolgáltatott, a kir. törvszék ezt a kifogást figyelembe nem vehette. Mert igaz ugyan, hogy oly esetben, amelyben az idegen váltóban a rendelvényes egyúttal az intézvényezett is, a váltótörvény szabályainak megfelelő idegen váltó nem keletkezett, mert a váltótörvény vagy saját rendeletre vagy narmadik személy rendeletére kiállított váltót ismer csak; de ennek az ugyanazonosságnak magából a váltó szövegéből kell kitűnni, ami abból félre nem ismerhető módon ki nem tűnvén, az ezzel a kifogással élő váltóadós köteles ezt a vitatott azonosságot bizonyítani. A néhai N. J. aláírásának tagadását sem vehette figvelembe a kir. törvényszék, mert ügygondnok nem mutatván be a néhainak kétségtelen névaláírását, az e részben indítványozott szakértői szemle foganatosítható nem volt; a per rendén eskü alatt kihallgatott ifj. V. Gy. és G. M. tanuk vallomása szerint pedig a néhai a kereseti váltót sajátkezüleg irta alá oly kijelentéssel, hogy ő G. Elekért kezességet vállal, amely bizonyított ténynycl szemben nem jöhet figyelembe az a körülmény, hogy a néhai a váltón nem mint kezes, hanem mint kibocsátó szerepel, mert a tanukkal bizonyított nyilatkozat egyéb erre mutató adat hiányában nem értelmezhető olykép, hogy a néhai a váltót kifejezetten váltókezesként irta volna alá és megállapodásellenesen lett volna kibocsájtóként feltüntetve. Végül nem volt figyelembe vehető az alperesi ügygondnoknak az a tagadása sem, hogy a néhai N. János nem azonos a váltó kibocsátójával szemben és hogy a hagyaték már letárgyaltatott volna, mert e tekintetben őt terhelte a bizonyítás; ellenben felperes a becsatolt hivatalos bizonyítvánnyal igazolta, hogy a néhai N. János hagyatéka még letárgyalva nem lett és hagyatékára vonatkozólag örökösödési nyilatkozatok még nem tétettek, a kihallgatott tanuk pedig a személyazonosságot is igazolták. Mindezek alapján, minthogy a kereseti váltó valódinak bizonyult és a váltóbirtokos váltóhitelező, követelése fennállása tekintetében a váltón kivül egyéb bizonyítékot szolgáltatni nem köteles, hanem a váltóadós tartozik az őt a váltónak alapjául szolgált jogügyletből esetleg megillető kifogásokat felhozni, és bizonyítani, alperesi ügygondnok pedig ily kifogást fel nem hozott: alperesi hagyaték az 1876 : XXVII. t-'c. 7. §-a alapján a kereseti tőke és járulékai megfizetésére kötelezendő volt. A perköltség és az ügyvédi munkadíjak iránti határozat az 1868 : LIV. t.-c. 251. és 252. §-ain alapszik. Minthogy pedig az ügygondnok kirendelése első sorban felperes jogainak érvényesítése érdekében történt, tehát az ezen gondnokkirendeléssel felmerüli költségekért is első sorban felperes felelős; felperes az ügygondnoki dijak előlegezésére kötelezendő, de minthogy az akként előlegezett összeg reá nézve perköltséget képez, felperes egyúttal feljogosítandó volt,hogy az előlegezett összeget az alperesi hagyatékból szükség esetében egyéb költségeivel együtt végrehajtás utján is felhajthassa. A marosvásárhelyi ítélőtábla (1904. évi június hó 8-án 2,110. szám alatt) ítélt: A kir. ítélőtábla az első fokú bíróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. A m. kir. Kúria (december hó 15. napján 1,075. szám alatt) következőleg ítélt: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Azt a kifogást, hogy a kereseti idegen váltón az intézvényezett és rendelvényes azonos és hogy e szerint a váltó a váltótörvény 3-ik és 6-ik pontja rendelkezésének, amely szerint az intézvényezett és rendelvényesnek különböző személyeknek kell Ienniök, meg nem felelne, mellőzni kellett, mert az intézvényezett és rendelvényes azonos volta tekintetében a személyazonosság magából a váltóból ki nem tűnik. Xem jöhetett figyelembe G, A. forgató aláírása valódiságának tagadása sem. mert a tagadó ügygondnok mint a kibocsátó X. J. hagyatékának képviselője állván perben, ebben a minőségben a nem általa képviselt más váltókötelezett aláírása valódiságának kétségbevonásra jogosultsággal nem bir. N. J. kibocsátó aláírása valódisága iránt tett tagadás pedig azért volt figyelmen kivül hagyandó, mert a tagadott aláírásnak valódisága a kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítva van. Alperes tehát a minden törvényes kellékkel ellátott kereseti váltó alapján a váltótörvény 7. §. értelmében a kereseti tőke és jár. megfizetésében feltétlenül volt volna elmarasztandó. Minthogy azonban felperes nem felebbezett, az ítélet pedig az 1881. évi LIX. t.-c. 42. §-a értelmében a felebbező sérelmére meg nem változtatható, ebből az okból a másodbiróságnak feltételesen marasztaló ítéletét helyben kellett hagyni. A keresk. törvénynek a fuvarozási ügyletre vonatkozó rendelkezései és ezek között különösen az, hogy ha a fuvarozó az árut más fuvarozónak adja tovább, ugy ő a továbbfuvarozok, kötelezettségeiért is felelős, továbbá azok az intézkedések, melyek a kártérités alul való mentesítést állapítják meg és melyek a bizonyítási teherre vonatkoznak, a vaspályáktól eltekintye, nem oly parancsoló határozmányok, amelyek a felek szerződési szabadsága alól ki lennének vonva és igy közös megegyezéssel nem volnának megváltoztathatok. (A m. kir. Kúria 67.) 903. 190Í-. május 24.) Vidéken lakó vevő egy budapesti gyár részére csepiöszerkezet vétele iránt megrendelő-levelet állított ki, mely szerint a vétel-szerződéstől a vevő nem állhat el, de az eladó gyár irányában a szerződés csak akkor lesz kötelező, ha utóbbinak budapesti igazgatósága azt jóváhagyja. Ez nem vételi ajánlatot, hanem feltételes vételi ügyletet képez. Noha a megrendelő iével ez irányban nem tartalmaz intézkedést, az eladó gyár az ügylet természetének megfelelő idő alatt köteles lett volna a vevőt arról értesiteni, hogy a vételügylethez hozzájárult. Minthogy az eladó ezt nem tette és minthogy ily nyilatkozatnak nem tekinthető a vevőhöz intézett abbeli kijelentése sem, hogy utóbbinak elállási nyilatkozatát nem veszi tudomásul, a vevő a feltételes hatályú vételi ügyletet jogosan bonthatta fel. (A m kir. Kúria 899/9- 3. 1904. május 4.) Ha a biztosított az ajánlatban foglalt valamely kérdésre egyáltalán nem nyilatkozott és a biztosító a kérdöpontokra feleletet nem kívánt, az ajánlatban nem foglalt ténybeli kijelentéseket tartalmazó kötvény alapján a biztosítási szerződés nem jött létre. iA m kir. Kúria 9B3/903. 1904. május 5.) A biztosító társaság az elemi károk folytán szenvedett kár megtérítésére szolgáló biztosítási összeget birói letétbe helyezvén és a biztosított azt a letétből bélyeges nyugta ellenében felvévén, utóbbi joggal követelheti az ekként fizetett bélyegilleték visszatérítését, mert az 1869 : XIV., illetve az 1883 : VIIL t -c. határozmányai szerint az ezen összegek kifizetéséről szóló nyugták illetékmentesek és a biztosító-társaság a letétbe helyezés által okozott költséget maga tartozik viselni. (A m. kir. Kúria 1,234/903. 1904. május 19.) A közadós csődbejutás előtt ingatlanokat kivánt venni és a hitelezők kijátszása végett akként járt el, hogy a vételár egy részét kifizette, másik részével hátrálékban maradt és az adásvételi szerződésben nem önmagát, hanem leányát tüntette ki vevőül. A tömeggondnok megtámadási pert indított a leány ellen az ingatlanoknak a csődtömegbe való bevonása iránt. A kereset elutasittatott, mivel a közadós eljárása nem képez meg támadható jogcselekményt; a tényállás alapján a tömeggondnoknak csak ahhoz lett volna joga, hogy a leánytól azon pénzértékeket követelje vissza, melyek a színleges ügylet által csődbejutott atya vagyonából elvonattak. (A m. kir. Kúria 7,' i61/903. 1904junius 15.) A biztosítási szerződésben foglalt azon kitétel mellett, hogy áz egymástól 30 ölnél kisebb távolságban felállított asztagok tekintetében a biztosított e körülményt bejelenteni köteles és hogy ennek folytán 10 százalékkal nagyobb pótdijat köteles fizetni, ha a biztosított a bejelentést elmulasztja, elmulasztása nem eredményezi a biztosítási szerződés érvénytelenségét, hanem csupán azt, hogy a pótdij fizetendő. (A m. kir. Kúria 130 L90J május 10.) Ha a váltóbirtokos a váltót az eredetileg kibocsátó minőségben kötelezettséget vállalóra utóbb jogellenesen intézvényezte és igy azt intézvényezettnek tüntette ki, akkor ez a váltókötelezett sem mint elfogadó, sem mint kibocsátó nem marasztalható. (A m. kir. Kúria 1,107/1904. sz. a. 1904. július 5.) Bűnügyekben. Építkezésnél előfordult balesetért büntetőjogilag felelős az építkezés folytatását elrendelő, habár ő az építkezés v ezetésevei mást bízott meg. A m. kir. Kúria (1904. február 23-án, 1,690. sz.) K. Bernát vádlottnak és védőjének semmisségi panasza folytán : A semmisségi panasz elutasittatik.