A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 6. szám - A betétszerkesztésről - Előitéletek az általános polgári törvénykönyv tervezetében. [4. r.]

Í2 A J rint 4 — 6 példányban leírandó telekkönyvi végzések az írógépen gyorsabban és olcsóbban állíthatók ki, mint a sokszorosító gépen. Méltán kérdezzük, hogy mi okozza ezeket a tilalmakat, midőn a halálesetfelvétel és leltár eredeti példányainak szénpapiron irónnal való sokszorosított kiállítása meg van engedve. így még nagyon sok tér nyilik az okszerű ügyvitel egyszerűsítésére és evvel járó célszerű takarékosságra. Tanuljunk a civilisált nyugati államoktól és kísérletezzünk kipróbált gyakorlati szakközegekkel, akkor talán idővel oda jutunk, hogy a megtakarított összegeket az írnokok és dijnokok jobb javadalmazására lehetne fordítani és az édes igéret valósággá válnék! A betétszerkesztésröl. Irta HAMAR GYULA, szakölcai járásbiró. Annak a nagy horderejű törvénynek, mely a rendezetlen birtokvisszonyokat helyreállítani, s a tényleges birtoklást a tkvi állapottal összeegyeztetni akarta, áldásos hatását csak azon esetben fogjuk élvezni, ha a népben megérleltetjük azt a gondolatot, hogy a törvény az ö javát célozta, s hogy a hatás nem rögtöni, hanem kihat az utódokra is. Hogy ez a gondolat a felsővidék műveltségben elmaradt népében nincs meg, azt uton-utfélen tapasztaljuk. A nembánomság oly nagy mérvű, hogy a legtöbb érdekeltet pénzbírság sem rettent vissza attól, hogy a bizottság meghívását semmibe sem vegye. Nem törődik azzal, hogy a régi tkvből miként alakul az uj betét, s hogy néz ki a jövőben az ingatlana, de még azzal sem, hogy valamely általa birtokolt s magáénak vallott ingatlan a betétben nem az ő nevére került. Azzal biztatja önmagát, hogy hiszen a birtokból ugy sem üzi ki senki sem. Innen van, hogy egyes községek elkészült betétei a tényleges birtokállapotnak meg nem felelnek. A szerkesztés alatt hiba csúszott be, s ezt a hibát senki sem igyekszik kijavítani, az továbbra is ugy marad, amint kezdetben volt. Igaz, hogy a törvényhozót e részben mulasztás nem terheli, mert arra kényszeríteni valakit, hogy saját jól felfogott érdekét tehetségéhez képest megvédje, nem lehet a törvényhozó feladata. De egyet az adott visszonyok közt pótlólag megtenni kívánatosnak látnék, hogy a községek kötelességévé tétetnék, hogy az elkészült s a forgalomnak átadott betéteket megszerezze. Az utasítás 177. §-a módot nyújt arra, hogy a község a betéteket saját költségén megszerezhesse, de azt kötelezőleg nem írja elő. Ezen § a gyakorlatban ugy érvényesül, hogy a község érdemes képviselőtestülete arra való tekintettel, hogy a községnek a betétszerkesztés alkalmával amúgy is sok költsége volt, a betétek megszerzését későbbi időre halasztja. Ez az idő sokszor talán nagyon is elhúzódik. Hogy ez a körülmény a betétszerkesztés célját részben meghiusítja, az nyilvánvaló. Ha a birtokváltozások a maguk egymás utánjában a község betéteiben keresztül nem vezettetnek, akkor a község betétei nem lesznek megbízhatók, azokból a községi és közjegyzők sem hagyatéki leltárt, sem más megbízható kimutatást elkészíteni nem képesek. Uton-utfélen tapasztaljuk, hogy a községek nagy részének telekkönyveik nincsenek. Ebből maguk a község lakosai szenvednek legtöbb kárt, mert a hagyatéki eljárás folyamán a bírósági székhelyre kell fáradniok oly esetekben is, mikor az fölösleges. Da a hagyaték értékével sem áll arányban a költség. Ugyanez áll élők közöttijogügyleteknél is, ha a községben az ingatlan tkvi megjelölése keresztül nem vihető. De mindezeknél hátrányosabb a közre az, hogy csereberélnek, eladnak és vásárolnak anélkül, hogy azt a tkvben keresztül vezettetnék. Ezen hátrányok jövőben is nagy számban meglesznek, ha a község nem lesz kényszerítve arra, hogy a forgalomnak átadott uj betéteket idejekorán beszerezze. Ellenvethetik, hogy a község elöljáróinak tudniuk kell, hogy mi a község érdeke. Ha tehát azok nem törődnek a községgel, ám lássa ez. Volenti non fit injuria. Azt hiszem, hogy ez az ellenveés nem talál. Mert a község lakói közt könnyen és nagy számban akadnak olyanok, kik a költségtől visszarettennek, s visszarettentenek másokat is. Könnyen érik el céljukat, mert a betétszerkesztés folyamán amúgy is elég kiadása volt a községnek. Ámde ezzel a költségmegtakarítással a községnek nagy kárt okozhatnak, s ezt nem tudják belátni, még kevésbbé másokkal megértetni. Az utasítás 110. §-ának második bekezdése szerint azt a beadványt, mely a bizottság által felvett jegyzőkönyv beiktatását követő rangsorozattal érkezett a tkvi hatósághoz és a I jkvben érintett ingatlanra vonatkozik, csak a tkvi betétek szerkesztése után lehet elintézni. A ^-ból nyilvánvaló, hogy amennyiben az utóbbi beadván)- elíenkezik a bizottság által felvett jkvvel, annak helyt adni nem lehet. Ha tehát a bizottság által felvett jkv. szerint az ingatlannak más lett a tulajdonosa, a régi tulajdonos ellen kért bejegyzés nem teljesíthető. *Azt a kérdést óhajtanám e helyen megvitatni, hogy a szoros értelemben vett szerkesztés folyamán a bizottság az észrevett hibát saját hatáskörében javithatja-e vagy sem? Az eset a következő. A betétszerkesztő bizottság egy csekély értékű ingatlant az örökhagyó nevén vezetettnek találván, a tényleges birtokossal jegyzőkönyvet vett fel, melyben ez az ingatlannak nevére való bejegyzését kéri. Az örökhagyó után 5 leszármazó maradt, kik közül az egyik birtokolta az egész ingatlant vétel, illetve öröklés cimen. Az egyik leszármazó Amerikában van. Három testvér kijelentette, hogy őket a birtokló testvér az ingatlanból kielégítette, de a negyedik, az amerikai — ily nyilatkozatot sem szóban, sem írásban nem adott. A helyhatóság és a bizalmi férfiak igazolták, hogy a törv. 1. §-ában jelzettek fenforognak, s igy a beíétszerkesztő bizottság helyesen vette fel a jkvet. Hogy hogy nem, de az ingatlan ugyanezen időtájban hagyatéki eljárás tárgyát is képezte. A tényleges birtokos igazolta, hogy három testvérétől ezeknek a részét megvette, de az amerikaitól itt sem tudott semmiféle nyilatkozatot felmutatni. Ezért az amerikai testveirészére kirendelt ügygondnok ellenezte, hogy az egész ingatlan a birtokló testvérnek szavatoltassék be, s azt kívánta, hogy gondnokoltja 1/6 része ennek jusson. Perre utasítás folytán a kirendelt ügygondnok megindította a pert, melyben teljesen pernyertes lett, az általa gondnokolt testvérnek ítéltetvén meg az ingatlan 1/5 része. A jogerős birói ítélet még a szerkesztés folyamán lett közölve a tkvi hatósággal, de a bizottság által felvett jkv. beiktatását követő rangsorozással. Az ítélet az ingatlant csak 4/s részben juttatja a tényleges birtokosnak, 1/B részben az amerikainak, s igy ellenkezik a bizottság által felvett jkvvel, mely szerint az egész ingatlan lenne a tényleges birtokos nevére bejegyzendő. A betétszerkesztő bizottság azon véleményével szemben, hogy ez esetben az ítéletben foglaltak mellőztessenek, illetve, hogy az elutasittassék, az a véleményem, hogy a betét végleges megszerkesztésénél a bizottság által felvett jkv. ejtendő el s az ugy szerkesztendő meg, mint ahogy az ítélet rendelkezik. Indokolásul felhozom, hogy a betétszerkesztő bizottság a betétek végleges megszerkesztésével a szerkesztés folyamán felmerült s az ingatlan jogi sorsára befolyással bíró minden jelenséget köteles számba venni. Ha ezt a fent jelzett esetben is megteszi, akkor azt tapasztalja, hogy a községi elöljáróság és bizalmi férfiak félrevezettettek, hogy az, amit ezek bizonyítottak, ítélettel van cáfolva. A betétszerkesztő bizottság által felvett jkv. a tényleges birtokosnak csak feltételes jogot ad, s amennyiben a tulajdonos vagy annak jogutódai a T. 44. §-ában meghatározott jogukkal élnek, hatálytalan; mig a jogerős Ítélet feltétlen jogot biztosított az ott emiitett felperesnek. Ha az ítélet tkvi foganatosítása megtagadtatnék, a kirendelt ügygondnok mint az igazolt örökös képviselője ellenmondással élhet, s ez esetben a régi tkvi állapot állna helyre, mi szintén ellenkezik a jogerős ítélettel. Előítéletek az általános polgári törvénykönyv tervezetében. Irta ALFÖLDY EDE, nagybecskereki kir. járásbiró. -V (Folytatás.*} A vallásnak teszünk első sorban szolgálatot, ha megszüntetjük az alkalmat arra nézve, hogy az ünnepek a lelkiismeretlenség eszközéivé váljanak. A kötelmek túlnyomó részének teljesítése nem jár testi fáradsággal vagy számbavehető munkával és ennélfogva már ebből az okból is üres szalmát csépel a szabály. A munkaszünetről van már törvényünk és ez több tekintetben független a vallás szabályaitól. A polgári törvénykönyv álláspontja határozott visszaesést jelent, mert az említett vívmányt föl nem használja. Ha a teljesítés olyan munkával jár, mely a törvényes *) Előző közlemény a 5-ik számban,