A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 5. szám - Előitéletek az általános polgári törvénykönyv tervezetében. [3. r.]

18 A JOG Indokok: A felperes által hivatkozott előző per adatai szerint ő hagyta el alperest, még pedig szándékosan és jogos ok nélkül. A házassági életközösséget megbontó házastárs nincs ugyan elzárva attól, hogy a H. T. 77. §. a) pontja alapján kér­vényt adjon be, ez a jogosultsága azonban ahhoz a feltételhez van'kötve, hogy mielőtt elhagyotl házastársát az életközösség visszaállítására birói uton köteleztetni kéri, a további különélés­nek jogtalan jellegét a maga részéről megszüntesse, minek egyik feltétele, hogy elhagyott házastársához békitőleg közeledjék és ot az életközösség visszaállítására reá birni igyekezzék. Minthogy pedig felperes nem is állítja, hogy ennek a feltételnek 10,844/1903. p. sz. kérvénye beadása előtt eleget tett, az elsőbiróságnak az életközösség "visszaállítására kötelező határozata folytán felperes a H. T. 77. §. a) pontján alapuló kereseti jogosultságot nem szerzett. Ezért felperest keresetével elutasítani, illetve az első­biróságnak ekként rendelkező ítéletét — a másodbiroság ítéleté­nek megváltoztatásával — helybenhagyni kellett. Anyagi jogszabályaink szerint a töke törlesztésének ténye, amennyiben a tőke törlesztéséről tanúskodó okiratban a járulé­kokra vonatkozó igény kifejezetten fenn nem tartatott, annak a jogvélelemnek enged helyet, hogy a tőke járulékai is tör­lesztvék. A miskolci kir. törvényszék (1903. évi január hó 14-én Í0.766/P. 1902. sz. a.) Róth Márk dr. ügyvéd által képviselt G. B. stb. felpereseknek, Évva Ernő ügyvéd által képviselt grf. P. M. férj. gróf Z. J-né és özv. grf. P Sz. mint kk. grf. P. K. t. és t. gyámanyja, mint grf. P. Sz. ismert örökösei és a létező ismeret­len örökösök érdekében kirendelt ügygondnok /. D. dr. ügyvéd alperesek ellen, zálogjog törlése s jár. iránti ügyében itélt: Alperesek tartoznak tűrni, hogy u. n. mihályi 147., 460., 459., 308., 458. sz. tjkvben foglalt ingatlanokra grf. P. Szilárd javára 1,740/896. és 3,429/877. tkvi végzéssel 5.451 frt. töke és összes járulékai erejéig bekebelezett zálogjogok végrehajtási uton kitöröltessenek. Alperesek viszonkereseti kérelmükkel elutasittat­nak és az ismert örökös alperesek köteleztetnek, hogy felperesek­nek perköltséget 15 nap végrehajtás terhe mellett fizessenek meg. A zálogjogtörlési rendelkezés peren kivül álló személyek jogait nem érinti. Indokok: felperesek azon az alapon kérték a zálogjog tör­lését, mivel a követelés ki lett fizetve. Elleniratilag az ismert alperesek a felperesi állítás valódiságát tagadják, de kijelentették, hogy a követelés érvényesítését ezen perben nem kívánják. Viszon­válaszukban azonban beismerték, hogy a tőke ki lett fizetve, és csak 51 frt. 22 kr. költségre tartották fenn igényüket és erre viszonkeresetet támasztottak. Ily értelemben nyilatkozott az ismeretlen örökösök ügygondnoka is. Azonban ezen előadásokat sem lehetett figyelembe v enni, mert grf. P. Sz. a G. alatti nyugtában megengedte, hogy a n. mihályi 343. sz. tjkvi vagyonról az egész töke-követelés minden járulékaival együtt kitöröltessék, és nem tart fenn semmi jogot, hogy a teljesített és G. alattiban nyugtá­zott követeléseken felül valaki ellen még követelést kíván érvényesíteni. Minthogy ezen nyugtára fizetés épen felperesek javára történt, és minthogy ezen fizetés ideje 1879. március 1-eje óta, felperesek ellen költségek behajtására semmi lépés nem tör­tént, ellenkező adatok nélkül azt kell következtetni, hogy a G. alattiban engedélyezett törlés azért lett megengedve, mivel a követelés járulékaival együtt ki lett egyenlítve, mit támogat a 7,">60/78. sz. iratoknál fekvő nyilatkozat is, melyben a tőke követelés már csak 5,351 frtban van felszámolva. Minélfogva fel­peresek kereseti kérelme annak egészében teljesítendő volt. És a viszonkereseti kérelem azon okból, tekintet nélkül arra, hogy perjogilag elkésve is lett előterjesztve, elutasítandó volt. A kassai kir. itélö tábla (1903. november 10-án 646/1903. p. sz. a.) itftt: A kir. ítélő tábla az elsőbiróság ítéletét nem felebbezett részében nem érinti, abban a részében pedig, mellyel az alperesek a 27 frt. 27 kr. perbeli, valamint 16 frt. 1') kr. és 7. frt. 85 kr. végrehajtási költségekre vonatkozó zálogjog kitörlésének a tűré­sére, nemkülönben 149 kor. 42 fill. perköltségneka viselésére is köteleztettek, helybenhagyja. Indokok: Előrebocsátásával annak, hogy az 5,451 frt. tőkére vonatkozó és ezúttal töröltetni rendelt zálogjog, felpereseknek a keresetben elősorolt ingatlanaira nem a 11,740/896 tk. szám, hanem a 11,741 876 tk. sz. végzés alapján kebeleztetett be, és ennélfogva az elsőbirósági itélet rendelkező részében nyilván tévesen idézett 11,740 896. tk. sz. végzés alatt a 11,741/876. tkv. sz. végzés értendő, a kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét feleb­bezett részében helybenhagyta ide vonatkozó indokaiból és azért, mert a grf. P. Szilárd örökhagyó által 1879. évi március hó 1-én kiállított Q. alatti nyugtával és törlési engedélylyel igazoltatott és azt alperesek is kifejezetten elismerték, hogy az 5,863/876. tk.: í,zámu végzéssel a n.-mihályi 343. tjkvben C. 1. sor sz. alatt zálogjogilag biztosított tőkekövetelés, melynek a 11,741 H70. tk. számú végzéssel bekekelezett tőkével való azonossága nem vitás a nevezett örökhagyó részére kifizettetett: miután pedig anyagi jogszabályaink szerint a tőke törlesztésének ténye, amennyiben a tőke törlesztéséről tanúskodó okiratban a járulékokra vonatkozó igény kifejezetten fenn nem tartatott, annak a jogvélelemnek enged helyet, hogy a tőke járulékai is törlesztvék, kétségtelen, hogy ebben a perben alpereseket terhe te bizonyítása ama tényá Ina­suknak : miszerint a tőke behajtása korul felmerült és jelzálog,­laa biztosított költségek eddigelé nem torlesz ettek, e bizonyítás azonban meg sem kiséreltetett; alperesek teljesen pervesztesek lévén, a perköltségek viselésére az elsőbiróság által helyesen köteleztettek. ,,.nfu1f,n. A m. kir. Kúria (1904. évi szept. 20-án 3,<00/1904. p. sz. a) A másodbiroság Ítélete, az abban felhozott és az elsőbiróság Ítéletéből elfngadott indokok alapján helybenhagyatik. A felperesnek az az eljárása, hogy az érvényben fennálló követelésének kisebb hányad fizetése ellenében való kiegyen­lítésébe színleg beleegyezett, a jó erkölcsökbe nem ütközik j s az alperest, aki a felek valódi akarata szerint, meghatalmazottja utján a teljes tartozás megfizetésére vállalt kötelezettséget, ez alól fel nem menti. A pancsovai kir. törvényszék (1903. november 4-én, 7,337 1903. sz. a.) Kemény S. dr. ügyvéd által képviselt G. és L. cég felperesnek, Ádler A. ügyvéd által képviselt D. E. alperes ellen, 436 K. 90 f. tőke és jár. iránti ügyben követ­kezőleg itélt : Az alperesi kifogásoknak hely adatik s a 3,827 903. P. sz. a. kibocsátott sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperes keresetével elutasít tátik. A perköltségek peres felek között kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok: Peres felek előadásával s a kihallgatott tanuk vallomásával, valamint a peres felek által hivatkozott és másolat­ban csatolt levél és meghatalmazással a következő tényállás nyert igazolást: Alperes a vagyoni bukás szélén állván, a budapesti hitelezői védegylettel egyezségre lépett, mely szerint hitelezőinek az egyezség értelmében követeléseik teljes kiegyenlítéséül a köve­telés 40°/o-át fogja fizetni. Egyik-másik, a hitelezői védegylet keretén kivül álló hitelező, többek között a felperesi cég is a 40°/o-os quotát nem fogadta el. Erre F. D. alperes és nejének a S. J- dr. tanú által felmutatott s hivatalból hitelesített, másolat­ban vallomásához csatolt meghatalmazás szerint, teljhatalmú meg­bízottja, megállapodott felperesi céggel akként, hogy felperesi cég látszólag csatlakozik a hitelezői védegylethez, elfogadja a 40°/0-ban megállapított fizetési arányt, azonban ezen hozzájárulás csak szín­leges lesz, mely azért történik, hogy a többi még ki nem egyezett hitelezők a hasonló eljárásra ösztönözve legyenek. Alperes telj­hatalmú megbízottja ezen alkalommal kötelező kijelentést tett, hogy felperesi cég, a fentebb emiitett színleges egyezség dacára, követelésének teljes összegében fog kielégítést nyerni. Felperesi cég a színleges nyilatkozatot a hitelezői védegyletnél meg is tette s a védegyletben képviselt hitelezők a 40° u-os kielégítési arányt el is fogadták. Felperesi cég a jelen per alapját képező váltó­keresettel alperessel szemben követelésbe vette az egyezség foly­tán meg nem kapott részét az eredeti követelésének, alperes pedig kifogásaiban kérte a fentebb jelzett egyezség értelmében, mely szerint felperes követelése kielégíttetett, a kereset elutasítását s felperesnek a perköltségeiben való marasztalását. Tekintettel arra, hogy a percsfclek között létrejött s fentebb körülírt megállapodás, melyre felperes keresetét, alperes pedig kifogásait támasztja, lényegében olyan megállapodás, mely más harmadik személyek tévútra vezetése s igy közvetve azoknak meg­károsítására alkalmas volt: tekintettel arra, hogy az ilynemű meg­állapodás, illetve szerződés az erkölcsi fogalmakba (turpis causa) ütközik, melyből bármi néven nevezendő jogot vagy kötelezett­séget, illetve jog vagy kötelezettség létezését támogató bizonyí­tékot egyik fél sem származtathat s igy az bíróság előtt érvénye­síthető követelés jogalapjául sem szolgálhat; miért is az alperesi kifogásoknak figyelembe vétele mellett felperesnek a som. végzés hatályon kivül helyezésével jogos alapon nem álló keresetét elutasítani kellett. A perköltségeknek kölcsönös megszüntetését az, hogy a fennforgó s a kereseti jogot kizáró jogalap (turpis causa) irányában is fennáll, kellően indokolja. A temesvári kir. Ítélőtábla (1904. évi január hó 4-én (itélt) 4,224. sz. a. itélt: A kir. törvényszék Ítéletét megváltoztatja, az 1903. évi május 21. napján 3,827. sz. a. kibocsátott sommás végzést hatá­lyában fenntartja és az alperest, mint a Budapesten 1902. évi március hó 21. napján 495 K. 96 f.-ről kiállított váltó elfogadó­ját végrehajtás terhe mellett arra kötelezi, hogy a felperesnek 436 K. 90 f. hátralékos tőkét, ezután az 1902. évi szeptember hó 20. napjától járó 6°/o kamatot, 6 K. 60 f. óvási, i/„»/0 váltódijat, 30 K. 25 f. sommás végzésbeli, 94 K. 25 f. perbeli és 33 K. 70 f. felebbezési költséget 3 nap alatt megfizessen. Indokok: Az elsőbirósági itélet indokaiban helyesen előadott tényállás alapján, minthogy sem a minden lényeges kellékkel biró váltó valódisága, sem pedig a kereseti összeg számszerű helyes­sége kétségbe nem vonatott: és minthogy a felperesnek az az eljárása, hogy az érvény­ben fennálló követelésének kisebb hányad fizetése ellenében való kiegyenlítésébe színleg beleegyezett, a jó erkölcsökbe nem ütkö­zik; s az alperest, aki a felek valódi akarata szerint, meghatal­mazottja utján a teljes tartozás megfizetésére vállalt kötelezett­séget, ez alól fol nem menti: az elsőbirósági Ítéletet megváltoz­tatni, a sommás végzést hatályában fenntartani s az alperest, mint a kereset, váltó elfogadóját, a V. T. 23. §-a alapján a kereseti

Next

/
Oldalképek
Tartalom