A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 5. szám - Előitéletek az általános polgári törvénykönyv tervezetében. [3. r.]

A J kilátása marad a sikerre. Ne tévesszük el szem elől soha sem azt a szomorú igazságot, hogy egymáson csak keveset tudunk segíteni, de ártani nagyon sokat vagyunk képesek. Ha már ezen nem változtathatunk, legalább mérsékeljük kártékonyságunkat. A házasságtörésnek büntető uton való üldözése szintén csak a bosszúnak tesz szolgálatot és az emberiség boldogitásának ügyét egyetlen lépéssel sem viszi előbbre. Abból a célból, hogy az emberek sorsa lényegesen megjavuljon, minden számottevő ember közreműködésére van szükség. Az erők még túlságosan le vannak kötve, a szellem nem szárnyalhat elég szabadon és a függetlenségnek sok fölösleges akadálya van. Az embert mindenekelőtt ki kell ragadni az állatiasságból és e végett mindazt mellőzni és irtani kell, ami az emberi méltóság lealacsonyitását idézheti elő. Az emberek nem helyezik értéküket arra a fokra, melyet a természet számukra kijelölt. Egymás lebecsülésével pedig elsősorban magunkat alacsonyítjuk le. Az emberi méltóság emelése tekintetében, sajnos, nem nagy igyekezet tapasztalható, sőt még törvényeink is lefokozzák néha az ember értékét. Az általános polgári törvénykönyv tervezetével kapcsolatban a testi fenyíték kérdése merül föl, mert a házi fegyelmi jogot itt kell szabályozni és a fegyelmi iogot az emberek testi fenyíték nélkül el sem tudják képzelni. A testi fenyíték barbár idők legbarbárabb maradványa. Az az ember, akit verni kell, vagy verni szabad, nem méltó arra, hogy a teremtés urának nevezzék. A megbotozott embernek nem támadhat nagy kedve nemesebb célokért lelkesedni és világboldogító eszmék nem verhetnek mély gyökeret a lealázott ember agyában. A lealacsonyító bánásmód alacsony gondolkodást idéz elő. A bottal nevelt ember abban az erős megyőződésben szokott lenni, hogy verés nélkiü jó nevelés nem létezik. Az igaz, hogy aki egyszer belekóstol a verésbe, az nem igen hajt a jó szóra és bot nélkül nem lehet vele okosan beszélni, de hogy az ember lelkületére durvaság nélkül ne lehessen hatni, ezt csak az mondhatja, aki szellemi elmaradottságánál fogva közelebb áll az állathoz, mint az emberhez. Hogy a testi fenyíték a fegyelemnek nem nélkülözhetetlen eszköze, ennek kétségtelen bizonyítéka az a kézzel fogható tény, mely szerint a verés ma már a ritkaságok közzé tartozik és némely térről egészen leszorult, holott még a közelmúlt időben is általános kedieltségnek örvendett és napirenden volt. A testi fenyítékkel legfeljebb pillanatnyi sikert lehet elérni, de az erkölcsi sülyedésnek, mely nyomában támad, hatása maradandó. Az emberi méltóságnak olyan tekintélye van, hogy a legártatlanabb eszközökkel is képes fegyelmet tartani, ily eszközökben pedig bő választása van és a durvasághoz még végső esetben sem kénytelen folyamodni. Aki a tekintély gyakorlását mindjárt a legfelsőbb hangnemben kezdi vagy abból a célból durvaságra vetemedik, az kifogy az erőből, még mielőtt célhoz érkezett volna. Az emberrel akkor lehet legkönnyebben bánni, ha őt emberi méltóságának összes jogaiba helyeztük. A törvénynek jó példával elől kell járnia abban a tekintetben, hogy az ember magas lényének tudatára ébredjen, mert csak az ekként fölvilágosított emberben találhat a törvény hatalmas munkatársat az emberi nem boldogitásának nagy müvéhez. Sötét idők hagyományai megmételyezték gondolkozásunkat és a fölvilágosodás még nem törte meg egészen azt a barbár fölfogást, mely szerint a testi fenyíték a házi fegyelmi jog eszközei közzé tartozik. Törvényünk, mely arra van hivatva, hogy jobb kor megalapítója legyen, világosítsa föl a tévelygőket, hogy a teremtés urait nem szabad bántalmazni. A vérengzés és verekedés nem emberi, hanem állati tulajdonság. A törvénytervezetbe befészkelődött előítéletek között nem utolsó helyen van az, a mely középkori szokáshoz hiven vallási szabályokat alkalmaz a jogban. Tisztelet, becsület a vallásnak, de azzal semmiféle sérelem sem esik rajta, ha a jogot függetlenítjük és fejlődésének akadályait elhárítjuk. Az eskü és a vallási ünnepek mint fontos jogi tényezők szerepelnek a törvénytervezetben. A fejlődés félreismerhetetlenül arra irányul, hogy a jog hozzá nem tartozó elemektől megszabaduljon. A szabadelvüség áramlatát nem lehet föltartóztatni. Az ellentállás csak ideigóráig sikerül és ennélfogva hiábavaló. Az emberiség csak akkor haladhatna rohamlépésekkel boldogulása fele, ha a szabadelvű eszméknek hódolattal elibük sietne. A mi az ünnepeket illeti, valamennyi vallás követelményei ugy sem teljesíthetők, az pedig a jog alapelveibe ütközik, hogy egyesek meg nem érdemelt előnyben részesüljenek. OG 39 A kötelesség pontos teljesítése és a munka még a vallás szempontjából sem bün, ennélfogva nincs értelme annak, hogy a vallási ünnepnek a kötelezettség teljesítésére felfüggesztő hatálya legyen. Jól tudjuk, hogy ha saját érdekről van szó, a legvallásosabb embert sem akadályozza az ünnep a munkában, de ha lustálkodásra van alkalom, vagy kötelezettség teljesítését el lehet odázni, még az istentagadók is ájtatosságot színlelnek. (Befejezése következik.) Irodalom. Magyar döntvénytár. Szerkeszti Grecsák Károly kúriai biró Csak nemrég volt alkalmunk ezen nagyszabású vállalatnak 1 —3. kötetéről e helyen bővebb és fölötte dicsérő kritikát mondani — és ma már ujabb 2 kötet fekszik előttünk, mely méltó társa a már megjelent köteteknek. A 4-ik kötet a polgári perrendtartáshoz és sommás eljáráshoz hozott ugy kúriai, mint a kir. ítélő Táblák és más itélö hatóságoknak hozott elvi jelentőségű határozatait közli Gottl Ágost kúriai biró, a Kúria felülvizsgálati tanácsa tanácsvezető elnökének feldolgozásában. Evvel pedig minden meg van mondva, ami ezen munkát ajánlani képes. Illetékesebb és szakavatottabb toll e nehéz anyag feldolgozására nem létezik; ezt nemcsak Gottlnak kiváló birói állása, hanem az a körülmény is igazolja, hogy Gottl már évek óta gyűjti és önálló kötetekben teszi közzé a Kúria anyagi ugy mint perjogi judikaturáját. Gottl nehéz feladatat akkép ofdja meg, hogy a törvény még érvényben levő szövegét reprodukálva, minden szakasz után közli az illető jogeseteket. Ahol a határozatok ellentétesek, ott Gottl saját mérvadó nézetének adott kifejezést. A közölt esetek száma 3,963. Egy kimerítő betűrendes tárgymutató, mely az esetek sorszámát is közli, kiváló szolgálatot tesz a kutatónak. Az 5-ik kötet közjogi. Magában foglalja a választási bíráskodást : a választói jog tárgyában, általános közigazgatási, adó-és illeték ügyekben a Kúria, a m. kir. közig, bíróságoknak és más legfelsőbb itélőhatóságoknak hozott elvi jelentőségű határozatait. A választási bíráskodást tartalmazó (már különálló füzetben is megjelent és általunk méltatott) részt Tetétleni Ármin dr., a választási jog kérdésében hozott határozatokat Grecsák Károly, a közig, bíróság határozatait Harmos Gábor közig, biró állították össze. Eminens gyakorlati kérdések nyernek itt megoldást és a most lefolyt választások körüli panaszok megbízható tanácsadót nyernek a jelen kötetben. Különféle tárgymutatók rendkívül előmozdítják a kötet használhatóságát. A munka kiállítása az eddigi módon dicséri a kiadók, Politzer Zsigmond és fia Ízlését és áldozatkészségét. Jó lélekkel ajánljuk e vállalatot mint legszakavatottabb kézből származót és teljesen megbízhatót nagyszámú olvasóközönségünknek. r. /. Megjelent: Bün és bűnhődés. Irta Bárány Gerö dr. Lampel Róbert könyvkereskedése. Ara 3 korona. Jogi dolgozatok 1875 — 1905. Irta Králik Lajos. Budapest, 1905. Franklin-társulat. Ara 12 korona. Tartalmából kiemeljük a következőket: a csődtörvény tervezete és javaslata ; az eskü a polgári perben; a m. polg. tkv-nek a szülők- és gyermekekről szóló része; az uj részvények agio-jának adómentessége; a gabonaelővételek, az uzsora. Vegyesek. A Magyar Jogászegylet f. hó 21-iki ülésében Fazekas Oszkár dr. tartott a szabadalmi törvény reformjáról előadást. Előadó abból indult ki, hogy Magyarország vagyonosodásának és kulturális emelkedésének a törvényhozás kezében egyik leghatékonyabb eszköze egy célszerű szabadalmi törvény volna. A jelenlegi törvény azonban nem áll feladata magaslatán, mert megalkotásánál az 1891. évi német törvény szolgált — a felszólalási rendszert leszámítva — hiven követett mintául és azóta ugy az elmélet, mint a gyakorlat a túlságosan elvont szellemi német szabadalmi jogi tudomány hatása alá került. A jelenlegi törvénynek végzetes iparpolitikai tévedése az, hogy szem elől téveszti, miszerint az ipar csak fokozatosan fejlődhetik ; a találmányok ezrei pusztán egy-egy apró lépéssel visznek előbbre és csak évtizedek szülnek egy egészen uj alapeszmére fektetett találmányt. így tehát a magyar ipar, a melynek legtöbb ága messze mögötte marad a külföld iparának, nem szárnyalhatja azt egyszeriben tul, hanem be kell érnie egyelőre azzal, hogy az illető iparágban vezető országot utóiérje. S az 1895. évi szabadalmi törvény alapeszméje mégis az, hogy csakis oly találmányt részesít oltalomban, amely az egész világ műszaki tudását és ipari kulturíokát meghaladja, t.-i. az absolut újdonság intézményét statuálja. E feladat megoldása a dolog természeténél fogva lehetetlen s így a szabadalmi törvény csaknem hatás nélkül maradt a magyar iparra. Nincsen olyan iparág, amely nagyságát a szabadalmi törvénynek köszönhetné s ha a szabadalmi lajstromban lapozunk, azt találjuk, hogy a találmányi bejelentéseknek több mint négy ötödrésze külföldiektől ered. De még szomorúbb az, hogy jóformán csak az elektrotechnikai iparágat kivéve, a bejelentések túlnyomó részének a tárgya jelen-