A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 53. szám - A nemzetközi tengerjogi egyesület 1905. évi liverpooli kongresszusának tárgyalása. A hajótulajdonos felelősségének korlátozásáról. [3. r.]

A JOG pedig a szükséghez képest csütörtökön cspénteken is kót külön tanáms ban. Ha a kijelölt nap ünnepre esik, a tárgyalások a következő napokon kezdődnek. Közvédök kirendelése. A budapesti ügyvédi kamara a budapesti kir. ítélőtábla előtt tartandó felebbviteli főtárgyalásokhoz 1906. évi január "2-tól 27-ig terjedő ülésszakra közvédőkül a köveikező ügyvédeket rendelte ki: Az 1906. jan. 2— 5-ig: az I- főt. tanács mellé: Szemére Károly dr., helyetteséül: Szende Sándor dr; a II. főt. tanács mtllé: Szendrö Ignác dr., helyetteséül: Szenté Gyula dr.; a III. főt. tanács mellé: Szerény i Simon dr., helyetteséül: Székely György dr. Az 1906. jan. 8 —13-ig: az I. főt. tanács mellé: Székely Lajos dr. helyetteséül: SzilágyiArthur Károly dr.; a II. főt. tanács mellé -.Szilágyi Vilmos István dr., helyetteséül. Szilárd Ferenc dr.; a III. főt. tanács mellé: Színik Lajos, helyetteséül : Szteli'o Kornél. Az 1906. január 15—20-ig: az I, főt. tanács mellyé. Szües Miklós dr., helyetteséül : Tetétleni Ármin dr. ; a II. főt. tanács mellé: Tompa Antal dr., helyetteséül: Totth István dr.; a III. főt. tanács mellé. Tóth Kálmán dr. (VIII. József-körut 4(1), helyetteséül: Tóik Kálmán dr. (IV., Vámház-körut 10.) Az Í906. január 22—27-ifi: az I. főt. tanács mellé: Török Emil dr., helyetteséül: Török Sándor dr.; a II. főt. tanács mellé: Vaisz Sándor dr., helyetteséül: Vámos Henrik dr.; a III. főt. tanács mellé: Várady Gábor dr., helyetteséül : Várady Károly dr. Hatáskör megállapítása, a telekkönyvi bejegyzést rendelő végzésnek kézbesithetése céljából a távollevő érdekelt részére szükséges ügygondnok kirendelése kérdésében. A kir. minislérium F. A.-nak F. I. és neje P. K. elleni telekkönyvi ügyéből a v.-i kir. jbiróság és V. törvényhatósági joggal felruházott város árvaszéke között felmerült hatásköri összeütközés esetét az 1869. IV. t.-c. 25. §-a alapján az 1905. évi május hó 18. napján tartott ülésében vizsgálat alá vévén, következő határozatot hozott: Ebben a ügyben az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. Indokok: A v.-i kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatósr'g az 1905. évi január hó 28-án 984 1905. tkvi szám alatt hozc tt végzésével elrendelte a v.-i 3,857. és 11,858. számú telekjegyzőkönyvben felvett és F. L és neje P K. nevén álló ingatlanokra továbbá a v.-i 10,060. és 11,543. számú telekjegyzőkönyvben, felvett ingatlanokból F. L-t illető jutalékra F. A. javára a tul jdonjognak a bekebelezését. Minthogy ez a végzés F. I.-nak és nejének Amerikábrn tartózkodásuk miatt nem volt kézbesíthető, a telekkönyvi hatós ''g az 1905. évi február hó 9-én 1531. tkvi szám alatt kelt végzé evel megkereste V. város árvaszékét, hogy F. I. és neje részé e gondnokot rendeljen és ennek nevét és lakhelyét a telekkönyvi hatósággal közölje (1877 : XX. t.-c. 28. §. d) p. és 32. §.), iz árvaszék azonban a megkeresést - 1905. évi február hó 27-f-n 639/905. szám alatt kelt határozata szerint — 1877: XX. t.-c. 32. §-ának rendelkezésére hivatkozással nem teljesítette. E szerint a v.-i kir. jbiróság a V. város árvaszéke között hatásköri összeütközés esete merült fel s melynek elintézéseképpen-a bíróság hatáskörébe kellett utasítani az eljárást; mert az 1877 : XX. t.-c. 32. §-a és 28. §-ának d) pontja is utolsó bekezdése értelmében távollévő gondnokság alá helyezésének csak akkor van helye és igy távollévő részére csak akkor rendelhet a gyámhatóság gondnokot, ha ezt a távollévő rokonai, vagy a község elöljárósága kérik, ha a távollévő legalább egy ev óta van távol és tartózkodási helye ismeretlen, ha megbízottat nem rendelt, vagy ha ennek megbízása megszűnt, a kirendelt gondnok jogköre pedig csakis a távollévő vagyonának fennta-tására és kezelésére szorítkozik ; mert ebben az esetben a gondnokrendelésnek feltételei fenn nem forogván, a telekkönyvi hatóság végzésének kézbesítése céljából való gondnokrendelés az árvaszéknek az 1877: XX. t.-c. 28. és 32. S-án alapuló hatáskörébe nem tartozik, hanem a végzés kézbesítéséről ügygondnok kinevezése utján a telekkönyvi hatóságnak kell gondoskodnia (tkvi rendelet 140. §. ; 1868. LIV. t.-c. 268. §.) (17,035/1905. I. JVL sz.) Hatáskör megállapítása, a hatóság által lefoglalt s a községházánál őrizetbe vett búzának nyílt helyről való ellopása miatt indított ügyben. A kir- minisztérium a Zs. J. sz.-i lakos ellen mezőről más által lopott s a hatóság által lefoglalt s a községházánál őrizetbe vett 9 kéve búzának nyilt helyről való ellopása miatt folyamatba tett ügyben a t.-i kir. járásbíróság és a t.-i járás főszolgabirája között felmerült hatásköri összeütközési esetet 1905. évi június hó 28-ik napján tartott tanácsában megvizsgálván, következőleg határozott : Ebben az ügyben az eljárás a kir. biróság hatáskörébe tartozik. Indokok: A csendőrségi feljelentés szerint Zs. M. sz.-i lakos 1904. évi szeptember hó 12-én különböző sértettek kárára a mezőről 16 kéve búzát, 15 kéve zabot, továbbá tököt és csöves kukoricát lopott. Az ellopott gazdasági terménvek összes értéke 12 korona 86 fillér. Sz. község elöljárósága a lopott búzát és zabot Zs. M.-nál megtalálván, azt őrizetbe " véve a községházához szállíttatta, a honnan Zs. [. 0 kéve búzát ellopott. A t.-i kir. járásbíróság elé 1904. évi október hó 24-ére kitűzött tárgyaláson — a melyen különben a megidézettek nem jelentek meg' — az ügyészségi megbízott, tekintettel arra, hogy a feljelentésből kitetszőleg jelen esetben mezőrendőri kihágásról van szó, vádját elejtette s indítványozta, hogy az iratok a t.-i járás főszolgabirájához áttétessenek, mire a kir. járásbíróság 1904. évi október 24-én 19LI. B. 672/3. szám alatt kelt végzésével az előtte folyó eljárást megszüntetve, az iratokat a t.-i járás főszolgabirájához áttette. A nevezett főszolgabíró 1904. évi november hó 3-an 5,597. szám alatt kelt végzésével kimondotta, hogy az eljárást nem indítja meg, mert Zs. f. cselekményében nem az 1894. évi XII. cikk 93. §-ába ütköző kihágás, hanem az 1878. évi V. t.-c. 334. §-a szerint minősülő közönséges lopás ismérveit látta fenforogni. Ezen tényállás alapján az eljárást a kir. biróság hatáskörébe kellett utalni, mert a Zs. J.-nak tulajdonított azon cselekményben, hogy a kévékbe kötött és a községházánál elhelyezett búzából 9 kévét — 3 korona 60 fillér értékben — ellopott, tekintettel arra, hogy a lopást nem az 1894. évi XII. t.-cikk 93. §-ának A) pontjában megjelölt helyről követte el, nem a mezőrendőri kihágás, hanem a közönség lopás vétségének ismérvei találhatók fel, ennek a vétségnek az elbírálása pedig az 1897. évi XXXIV. t.-cikk 18. §-ának I. 1. pontja által a kir. biróság hatáskörébe van utalva. Minthogy a csendőrségi feljelentés szerint nemcsak Zs. J., hanem Zs. M. is panaszolva van, a Bp. 18. és 19. §-a alapján a kir. biróság lesz hivatva annak elbírálására, hogy a Zs. J. és ZsM. elleni ügy egyesithető-e vagy sem, s amennyiben ugy találja, hogy az egyesitesnek helye nincs, vagy ha az egyesítést a Bp. 21. i;-a alapján mellőzné, a Zs. M. elleni ügy elbírálását a közigazgatási hatóságnak engedheti át. (20.697/1905. I. M. sz.) PA1LA6 if"!ZVÍKYT«l«AAÍO ».o«KwU» nmjMtllTFK Elmebeteg honosítható, illetőleg az állampolgári eskü letételére bocsátható, ha elmebetegsége nem olyan természetű hogy az állampolgári eskü letételéhez megkívánt cselekvőképességet is kizárja A m. kir igazságügyministernek 1904. évi 26.535. sz. a. a m. kir. belügyministerhez intézett átirata. Özv. dr. F. Arnoldné visszhonositási ügyében kelt nagybecsű átiratára a következőket van szerencsém válaszolni. Az 1879. évi L. t.-c. (8. és 42. §.) csak a honosításért, illetőleg visszhonositásért való folyamodás feltételéül szabja meg a honosítandó rendelkezési képességét, ugy azonban, hogy ezt a törvényes képviselő hozzájárulása kiegészíti. Ellenben az állampolgári eskü (fogadalom) letehetésének kellékéül nem kívánja meg a rendelkezési képességet, sem pedig annak a törvényes képviselő hozzájárulásával való kiegészítését. Tekintettel arra, hogy a honositandónak az esküt személyesen kell letennie, ami nevezetesen az állampolgári eskünek a törvény 19. §-ában megállapított szövegéből is kitűnik, a teljes rendelkezési képesség megkivánása illusoriussá tenné a honosítást azokban az esetekben, a melyekben a honosítási okirat elnyerését a törvény a törvényes képviselő beleegyezésével megengedi. Ez okból véleményem szerint az eskü letételéhez elegendőnek mutatkozik a cselekvési képességnek az a foka is, amely a honosításért való folyamodónál, a törvényes képviselő hozzájárulásával elegendő. Minthogy az elmebetegek, még ha gondnokság alá is vannak helyezve, a honositás szempontjából nem tekinthetők feltétlenül cselekvőképteleneknek, hanem világos időközükben gondnokuk beleegyezésével honosításért fogyamodhalnak, nézetem szerint ők ily világos időközükben az állampolgári eskü letételéhez megkívánt cselekvőképességgel is birnak. Egyébiránt az elmebetegek általában sem tekinthetők feltétlenül esküképteleneknek. Kitűnik ez perjogi törvényeinkből. Nevezetesen az 1893. évi XVIII. t.-c. 98. §-a azt rendeli, hogy a fél nem halgatható ki eskü allatt oly esetben, a melyben a tanú megesketése mellőzendő, a 91. §. pedig a tanukra nézve (a jelen esetre alkalmazhatóan) azt mondja, hogy a megesketés mellőzendő, ha a tanúnak értelme fejletlenségénél vagy gyengeségénél fogva az eskü jelentőségéről kellő fogalma nincs. Legújabb perjogi alkotásunk: a bűnvádi perrendtartás 221- §-ában is erre az álláspontra helyezkedik. Ezek szerint a peres eljárás terén nincs az elmebeteg egyén az eskü letételétől feltétlenül elzárva, sőt az eskü kivétele vagy kivételének mellőzése tekintetében az, hogy az illető egyén elmebetegség miatt gondnokság alá van-e helyezve vagy nincs, teljesen mellékes, hanem az eskü letételéhez szükséges értelmi fejlettség megbirálása az eskü kivételére feljogosított közeg belátására van bizva. Ez az elv véleményem szerint a közigazgatás terén, tehát a jelen esetben is alkalmazandó, mihez képest az eskü kivételére jogosított közeg, tekintet nélkül arra, hogy az esküt tenni szándékozó gondnokság alatt á!l-e vagy nem, a közvetlen meggyőződés — szükség esetében szakértő közeg meghallgatása — alapján fogja megállapítani, hogy az esküt tenni szándékozónak, értelme fogyatkozásánál fogva az eskü jelentőségéről kellő fogalma van-e vagy nincs. Ennélfogva a nevezett egyén a Nagyméltóságod átiratában jelzett feltételek mellett visszhonositás esetén az állampolgári eskü letételére bocsátható, feltéve, hogy visszhonositás esetén az állampolgári eskü 'etetelének egyáltalában helye van.