A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 52. szám - Iparbiróságok. [2. r.]

206 A JOG Ellenkező kikötés hiányában, az a szabály, hogy mert a zálog a mindenkori követelés biztosítására szolgál, a zálogot adónak a zálogszerződésben elvállalt kötelezettsége is egyetemleges. Ezt a jelen esetben maga a zálogszerződés is tanúsítja, mert annak az a kitétele, amely szerint a jelzálogok a felperesnél levő vagy az által ezután leszámítolandó s a zálogadók vagy akármelyikük által bármely minőségben aláirt váltók biztosítására szolgainak, nem magyarázható másként, mint ugy, hogy a hitelező a jelzálogokból magát az ilyen fajta követeléseire nézve a szerződéssel megállapított váltóhitel korlátain belől, tetszése szerint kielégítheti. A szolnoki kir. tszék < 1<*03. fehr. 11. 1.97G/P. 903. szám) Saiiá Sándor dr. által képviselt S. T. Sándor, mint a mezőtúri központi takarékpénztár vezérigazgatója felperesnek Szilassy Pál ügyvéd által védekezett Sz. íuliánna férj. K. Sándorné m.-turi lakos alperes ellen 1,311 K.~82 f. töke sjár. iránti rendes perében következőleg itélt: Köteles alperes tűrni, hogy a m.-turi 5,882., 2,697., 9,107 és 7,.r,27. számú tlkjkönyvekben A + 2,895., 2,896., 2897. és 5,877/7. hrszámu ingatlanokból az l,2o7 tkv. 897. számú végzéssel szerzett bekebelezés rangsorában magát felperes 896 K. töke, ennek 1898. évi ápr. hó 8-tól járó 8o/n-os kamatok és 200 K. költség erejéig — végrehajtás utján kielégíthesse. Egyéb kereseti kérelmével felperes és viszontkeresetével alperes elutasittatnak. Indokolás: A kereset jogalapját az A) alatt egyszerű másolatban csatolt, a beszerzett 1,207/tkv. 897. számú iratoknál hitelesített másolatban meglevő és az észrevételezési eljárás során nem kifogásolt «óvadéki kötelező*, valamint az ennek alapján alperes ellen szerzett, a m.-turi 5,882., 2,697., 9,107. és 7,527. sz. tljkönyvekben felperes javára bekebelezett zálogjog képezi. Az 'Óvadéki kötelező* értelmében kötelezettséget vállalt alperes arra, hogy az ebben az okiratban megjelölt ingatlanai 610 frt. váltóhltel tőke, ennek 8° „ kamatai és 100 fi t. esetleges költség erejéig biztosítására fognak szolgálni mindazon váltótartozásoknak, melyek oly váltókon alapulnak, amely váltókat K. Lajos, B. H. .Mária, K. Sándor és alperes aláirtak, - vagy melyeket bármelyikük bármely minőségben aláirt. Ezek szerint egyedüli kérdés csak az lehet, hogy az «óvadéki kötelezőt' elfogadottakkal, illetve ezek közül bái melyikkel szemben a 610 frtot tul nem haladólag, — áll-e fenn felpereseknek követelése? Minthogy alperes nem tagadta, sőt a viszonválászában beismerte, de a beszerzett végrehajtási iratok is bizonyítják, hogy az «()vadéki kötelezőt* elfogadottak közül: B. H Mária, K. Sándor és K. Lajos ma is adósai felperesnek, a szolnoki kir. tszéknél 5,915/P. 1898. sz. a. beperesitett váltón alapuló 448 frt. összeggel és ennek járulékaival, mely váltóösszeg a 010 frt. hitelen felül számitoltatott le; minthogy alperesnek az a védekezése, hogy ezen a váltón az ö aláírása hamisítva levén, felelősséggel nem tartozhat, meg nem állhat, mert alperes nemcsak a saját aláírásával ellátott váltók biztosítására, hanem nevezett társai közül bármelyiknek aláírásával biró váltók biztosítására vállalt 610 fit. erejéig felelősséget és kötötte le ingatlanait; minthogy ez a felelősség még ha nem volt volna is egyetemleges, — mint ahogyan az óvadéki kötelező tartalma szerint az volt, a jelen esetben vita tárgyát nem képezheti és a per eldöntésére befolyással nem lehet, mert alperes maga sem állítja, hogy a jogerősen váltókötelezettek a 449 frtot és ennek járulékait felperesnek kifizették, — sőt ellenkezőleg a végrehajtási iratok azt bizonyítják, hogy B. H. Mária, K. Sándor és K. Lajos váltókötelezettekkel szemben a végrehajtások sikertelenek maradtak, minthogy végre jogszabály, hogy a jelzálog tulajdonosa tűrni tartozik, hogy a jelzálogos hitelező magát a jelzálogból kielégíthesse és pedig tekintet nélkül arra. hogy a hitelező az egyenes adóson a behajtást megkisérelte-e vagy nem : mindezeknél fogva alperest a rendelkező résznek megfelelőleg marasztalni kellett. A zálogjog 200 K. esetleges költség erejéig is bekebelezve lévén, mivel a 448 frtos váltó perlésével és végrehajtásával felmerült költségek ezt az összeget nemcsak elérik, hanem tul is haladják. 200 K. költség erejéig is joga van felperesnek a jelzálogul szolgáló ingatlanokból kielégítést nyerni. Elutasítandó volt felperes azzal a kereseti kérelmével, hogy alperes saját személyében is marasztaltassék, valamint elutasítandó volt a váltóperbül fölmerült költségeknek a 200 K.-t meghaladó részével, mert az óvadéki kötelező szerint alperes nem saját személyében, hanem csak lekötött ingatlanai értéke erejéig vállalt felelősséget és mert a költségek biztosítására 200 K.-nál több bekebelezve nincsen, az pedig jogszabály, hogy a jelzálogból tisztán a bekebelezett összegek nyerhetnek kielégítést. Megítéltetvén felperes részére a jelzálogokból való kielégítés, — alperesnek viszontkeresete önként elesik. A budapesti kir. ítélőtábla (1903. október 15. 3,166/903. P. sz. a.) következő ítéletet hozott : A kir. Ítélőtábla az e. b. ítéletének nem felebbezett azt a részét, amely szerint a felperes keresetének 896 K.-t meghaladó követelése megítélésére irányuló kérelmével elutasittatott, nem érinti, felebbezéssel megtámadott egyéb rendelkezéseit pediohely: enhagyja. Indokolás: Flőrebocsátja a kir. ítélőtábla, hogy a felebbezésben elkésetten előterjesztett hatásköri kifogás érdemleges elbírálásába bele nem bocsátkozik, mert az 1868:LIV. t.-c. 53. fcj-ának <:gyik esete sem forog fenn. Az A) alatti okiratban egyrészről a felperes, másrészről pedig alperes, továbbá K. Lajos, B. H. Mária és K. Sándor zálogszerződést kötöttek. Minthogy pedig a peres felek között sem vitás, de a zálogszerződésből is kitűnik, hogy az a kötelmi visszony, amelynek ez a zálogszerződés járulékos természetű függeléke, váltón alapuló kötelezettség volt: ellenkező kikötés hiányában az a szabály áll, hogy mert a zálog a mindenkori követelés biztosítására szolgál, a zálogot adónak a zálogszerződésben elvállalt kötelezettsége is cgvetemleges. Ezt a jelen esetben maga a zálogszerződés is tanusitja, mert annak az a kitétele amely szerint a jelzálogok a felperesnél levő, vagy az által ezután leszámítolandó s a zálogadók vagy akármeiyikök által bármely minőségben aláirt váltók biztosítására szolgálnak, nem magyarázhat másként mint ugy, hogy a hitelező a jelzálogokból magát az ilyen fajta követeléseire nézve a szerződéssel 610frtnyi összegben megállapított váltóhltel korlátain belől, tetszése szerint kielégítheti. Megerősíti ezt a felfogást a kihallgatott tanuk vallomása is, amely szerint a felperes éppen azért kivánta azt, hogy az alperes zálogot adjon, mert egyetemlegesen kötelezett adóstársainak egynémelyike fizetésképtelenné vált s mert ellenkező esetben a felperes a követelés lejártának a meghosszabbításába bele nem bocsátkozott volna. Mindezekből nyilvánvaló az is, hogy az a tény, amely szerint a felperes a váltó prolongálásába beleegyezett, s hogy az alperes az uj váltót alá nem irta, sőt, hogy vele szemben éppen ezért a felperes váltói uton pervesztessé is lett, az alperesnek a zálogszerződésen alapuló kötelezettségét nemcsak hogy meg nem szüntette, de még csak nem is érinthette. Nem pedig azért sem, mert az alperes elvállalt kötelezettsége nem volt időhöz kötve s mert azt a döntő tényt, hogy a váltótartozás lejáratakor a zálogszerződést felmondotta volna, még csak nem is állította, amiből folyik, hogy jelzálogul felajánlott ingatlana az újonnan leszámítolt váltón alapuló követelés biztosítására is lekötve maradt. Azt a kérdést, hogy a váltótartozásból 960 kor. még ma is fennáll, azt e. b. helyesen oldotta meg s ebben a tekintetben a kir. Ítélőtábla elfogadja az elsőbirósági ítéletben felhozott indokokat. Minthogy pedig ilyen körülmények között az e. b. az alperest helyesen marasztalta s a zálogjog törlését kérőt viszontkeresetével helyesen utasította el: a megtámadott ítéletnek idevágó rendelkezéseit helyben kellett hagyni. A magyar kir. Kúria (19)4. október 19, 8,H42 1903. P. szám) következő Ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kereskedelmi törvény 49 tj-a értelmében mindazon ügyletek által, melyeket a kereskedelmi meghatalmazott főnöke nevében köt, tekintet nélkül arra, hogy az ügylet világosan a főnök nevében köttetett-e vagy a fennforgó körülményeknél fogva a szerződők akarata szerint a főnök nevében kötöttnek tekintendő, harmadik személyek irányában jogokat egyedül a főnök szerez. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (190.'!. évi december hó 23-án 103,330.P. sz. a.) Mayer S. ügyvéd által képviselt K. cég felperesnek, Reik F dr. ügyvéd által képviselt D. Mór és fiai cég alperes ellen 2,129 K. 80 fill. tőke és jár. iránti ügyében következő ítéletet hozott : Ha felperes leteszi a főesküt S. M. és K. L. cégtagok személyében arra. hogy sem L. utazó révén, sem egyébként nem értesült arról, hogy L. Mayer nincs jogosítva a I): Mór és fia cég részére megrendeléseket eszközölni, erre az esetre a kir. törvényssék alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy felperesnek 15 nap alatt 2,129 K. 30 fill. tökét és az után 1901. szept. 22-től 5<\„ kamatot és 341 K. 20 fill. perköltséget fizessen. Felperes a főeskü letétele végett az ítélet jogerejüvé váltától számított három nap alatt jelentkezhetik, és azt a kitűzendő határnapon leteheti. I la felperes a főeskünek csak egyik cégtag személyében való letételét is elmulasztja, erre az esetre a kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja és végrehajtás terhével kötelezi, hogy alperesnek 15 nap alatt 292 K. 20 fill. perköltséget fizessen. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy alperes ungvári fiók telepének vezetője L. M. a fióktelep részére megrendelte és átvette a B. a. könyvkivonatban felsorolt árukat. Alperes az elleniratban nem tagadta, hogy felperes az alperes cégére cimezve küldte az árukat Lngvárra, de avval védekezett, hogy L. M. nem az ö fióktelepének vezetője, hanem az ő bizományosa volt, és igy alperes nem felelős az L. M. által átvett áruk'vételáráért. A kereseti követelés mennyiségére vonatkozólag alperes az elleniratban azt adta elő, hogy részletes számlák becsatolásáig a számlatételek helyességét tagadja. Minthogy pedig felperes a válaszhoz G. V. a. a részletes számlákat becsatolta és alperes ezekre nem nyilatkozott, ennélfogva a kereseti követelés mennyiségét nem kifogásoknak kellett'tartani. A B. a. hiteles másolatban csatolt posta- és távirdahivatali bizonyítványból kitűnik, hogy L. M. 1898. január -2,-tői 1901. július 16-ig — tehát B. a. konyvkivonatban foglalt árurendelések egész tartama alatt fel volt jogosítva az alperes ungvári fióktelepére érkező postai küldemények átvételére. A D. és E. a. hiteles másolatban csatolt rendőrségi bizonyítványokból kitünik,hogy a közigazgatási hatóság L. M.-t ismerte alperes ungvári fióktelepének üzletvezetőjeként. Az alperes es L. M. kozt kötött 2. •/. a. szerződésből és alperes előadásából ,s az tumk ki, hogy L. M. az alperes ungvári fióktelepén műkö,,°" Lfz f k<>rulmény pedig, hogy L. M. a L. és alperes közt létrejött 1. •/. a. szerződésben mint alperes bizományosa szerepel