A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 51. szám - A nemzetközi tengerjogi egyesület 1905. évi liverpooli kongresszusának tárgyalása. A hajótulajdonos felelősségének korlátozásáról. [2. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 51. számához. Budapest, 1905 december 17 Köztörvényi ügyekben. Egyik örökös az összes hagyaték képviseletében, az örökösödési eljárás mellőzésével, az ados örököstárs ellen perrel önhatalmúlag fel nem léphet. t-a*"' KÚHa felülvizsgálatl tanácsa (1905. évi okt. 12-én 1. U l,b. sz. a.) a felebbezési bíróság Ítéletét alperesek támadtak meg felulv.zsgálati kérelemmel, állítván, hogy a felebbezési birosag anyagi jogszabályt sértett annak kimondásával, hogy bármily orokös jogosítva van a maga személyében, tekintet nélkül a többi orokös megegyezésére vagy ellenzésére, a hagyatékot illető követelésnek bírói letétét követelni. Ily elv szerintük nem létezik. Alperesek panasza lényegileg alapos. Az 1894: XVI. t.-c. 90. {?-a szerint a hagyaték kiegészítő neszét képező követelések behajtására, amennyiben erre nézve az örökösi minőségben igénytámasztók között megállapodás nem jo létre, bármelyik igénylő kérelmére ügygondnok rendelendő ki, tehát ily esetben a behajtás iránti per a bíróság által kinevezett ügygondnok által teendő folyamatba. Jelen esetben azonban a szakaszban feltételezett esetek elseje fenn nem forog, mert a másodrendű alperes éppen egyik örököstárs, ki a felebbezési bíróság által megállapított tényállás szerint ahhoz, hogy felperes behajtási perrel lépjen fel, hozzá nem járult, sőt ellenkezőleg, leiperes perelhetősége ellen kifogást tett. Ezzel szemben felperes sikerrel arra nem hivatkozhatik, hogy a per a hagyatéki, helyesen az örökösödési eljárás folyamatba tétele előtt indíttatván meg, a jelen esetre az idézett 90. rendelkezése nem alkalmazható, mert a felebbezési bíróság ítéletéből kitünőleg felperes és örököstársai az örökösódéii djárást a kereset megindítása előtt folyamatba tették akként, hogy hirdetményi uton az örökséget magukra átruháztatták, tehát akkor az örökség átadása körüli minden vitás kérdést maguk között előzetesen elintézni módjukban állott és ha a hagyatékhoz tartozó követelés behajtása körül megállapodás közöttük létre nem jöhetett, módjában állott bármely örökösnek, köztük felperesnek is. az örökösödési bíróságnál a behajtásra nézve a 90. S-ban szabályozott eljárás foganatba vételét kieszközölni. Különben pedig egyik örökös az összes hagyaték képviseletében, az örökösödési eljárás mellőzésével az adós örököstárs ellen perrel önhatalmúlag fel sem léphet, mivel a tárgyalás rendén a kölcsönös igények az adósságnak az örökrészbe való esetleges beszámításával amúgy is kiegyenlíthetők. Ezek szerint felperes a jelen perben a beperesitett követelés behajtása iránt felperesként fellépni jogosítva nem lévén, ó't keresetével elutasítani kellett. Szerzői jog bitorlása : szerkesztő, kiadó és a kiadó részvénytársaság igazgatósági tagja felelősségének kérdése. A pozsonyi kir. törvényszék (1903. okt. 28. 7,931. sz. a.) I'. H. A. elsőrendű és a . . . (lapkiadó) vállalat másodrendű alperest arra kötelezi, hogy felperesnek kártérítés cimén 12 koronát megfizessenek. Egyéb részében a keresetet elutasítja. Indokok .• Felperes mint K. R. engedményese, az alperest vérzői jog bitorlása miatt perli, keresetileg előadván, hogy a <P. Tagblatt>-ban K. R. tárcája szószerint közöltetett . . a szerző megkérdeztetése és beleegyezése nélkül. . . . Felperes keresete az elsőrendű alperes, mint a . . . lap főszerkesztője, a másodrendű alperes mint a lap kiadótulajdonosa és a harmad-hatodrendü alperesek mint a másodrendű alperesként szereplő részvénytársaságnak igazgatósági tagjai . . (ellen irányul). . Hatodrendü alperes vitatja, hogy felperesnek vele szemben azért nincs kereseti joga, mivel, ha a részvénytársaság mint jogi személy a per tárgyává tett jogsértésért felelősségre vonható, az ugyanezen jogsértésre alapított kereset még külön az igazgatósági tagokra is ki nem terjeszthető . . Érdemben az I., II. és VI. r. alperesek vitatták, hogy . a közlés körül . . . őket sem szándékosság, sem büntető beszámítás alá eső gondatlanság nem terheli s ugyanezért büntetésnek helye nem lévén, legfeljebb a közlőnek gazdagodási erejéig kártérítésnek van helye . . . hogy hasonló cikkek közléseért soronként 4—6 fillér szokott fizettetni, miért felperes károsodása, illetve az ő gazdagodásuk legfeljebb 12 koronára lévén tehető, ugyanezen összegnek megfizetésére készeknek nyilatkoztak. Végül a másodrendű alperes még azt is tagadta, mintha vele, mint jogi -személylyel szemben büntetés kiszabásának helye lehetne. Alaposnak volt elfogadandó a hatodrendü alperesnek azon kifogása, hogy a részvénytársaság perlése az igazgatósági tagoknak ugyanazon irányban perlését kizárja, mert az igazgatósági tagok felelőssége csak subsidiarius lévén, amennyiben a részvénytársaság a panaszolt jogsértés miatt felelősségre vonható, az igazgatósági tagok még külön perbe vonásának helye nincs. . . . .... A másodrendű alperes, azon kifogását, hogy ezen alperes, mint jogi személy büntetéssel nem sújtható, (a bíróság) alaptalannak találta. Ugyanis a jogi szernél} ... az akaratának nyilvánítására hivatott természetes személyek által a mások jogkörét sértő cselekményt vagy mulasz- tást is követhet el, amelyért a felelősség a jogi személyre hárul.Amennyiben tehát jelen esetben a kérdéses bitorlás a másodrendű alperes részvénytársaság hozzájárulásával történt, bitorlás a társaság ellenében is megállapítandó s a jogsérelemért a társaság is nemcsak kárpótlással tartozik, de mint vagyonnal biró jogi személy pénzbüntetéssel is sújtható, amit azon eshetőség ki nem zárhat, hogy a törvényszerű pénzbüntetés szabadságvesztés-büntetésre át nem változtatható. Első- és másodrendű alperesek azon tény valódiságát, amely szerint a szépirodalmi dolgozatot képező kérdéses tárcacikk a felperes, illetve jogelődjének engedélye nélkül közzététetett, maguk is beismerik . . . Mindazonáltal a fennforgó összes körülményeket a hivatkozott törvénycikk 29. ij-a alapján mérlegelve, különösen pedig tekintetbe véve azt, hogy — amint a kihallgatott szakértők egybehangzóan igazolták — általánosan bevett szokás, miként a kérdésben forgó tárcacikkhez hasonló irodalmi termékek, ha azok cime alatt a közlési tilalom kitéve nincs, minden aggodalom nélkül reprodukáltatnak, a bíróság azt találta, hogy a jelen esetben sem az elsőrendű s annál kevésbbé a másodrendű alperessel szemben szándékosság avagy büntetőjogilag beszámítás alá eső gondatlanság fenn nem forog. Minthogy pedig ily körülmények között a többször hivatkozott törvénycikk 19. §-ának utolsó bekezdése értelmében büntetésnek helye nincs, az elsőrendű és másodrendű alperes csupán azon kártérítési összegben voltak marasztalhatók, melynek erejéig ezen alperesek gazdagodtak. A pozsonyi kir. Ítélőtábla (1904. január 27-én 2,881. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét akként megváltoztatja az elsőrendű alperesre vonatkozó részben, hogy felperest az elsőrendű alperes elleni keresetével elutasítja. Egyéb részében helybenhagyja. Indokok . . Az elsőbiróság ítélete helyben volt hagyandó abban a részében, melylyel felperest a pénzbüntetés megállapítása iránti keresetével elutasította, mert az elsőbiróság indokaiban kifejtettek alapján a tábla sem találja alperesek terhére megállapíthatónak a szándékosságot, vagy pedig a gondatlanság olyan fokát, mely a pénzbüntetés kiszabását indokolttá tenné, még pedig az igazgatósági tagok terhére annál kevésbbé, mert a lap szerkesztő felelőssége alatt jelenvén meg, az igazgatóság tagjainak felügyeleti és rendelkezési joga csak a lap irányának, alakjának, megjelenési idjének, árának meghatározására és egyéb ily természetű intézkedések tételére terjedhet ki. E megállapításnak törvényszerű folyománya ugy az igazgatóság tagjainak, mint a felelős szerkesztőnek a kártérítés kötelezettsége alól való felmentése, mert felperes mivel sem bizonyította azt, hogy az igazgatóság tagjai a lapra vonatkozó fenti jogaik és kötelezettségeik gyakorlása körül mulasztást követtek volna el, melynek folytán a keresk. törvény 189. §-a alapján kártérítési kötelezettségük megállapítható lenne; a felelős szerkesztő pedig az 1884: XVI. t.-c. 19. g-ának utolsó bekezdése értelmében szándékosság és gondatlanság hiányában az okozott kárért csak saját gazdagodása erejéig felelős, azt pedig, hogy elsőrendű alperes a tárcacikk díjtalan közlése utján gazdagodott volna, felperes nem is állította, annál kevésbbé bizonyította . . . A kir. Kúria (1905. évi október hó 25-én, 1904. 2,602. sz.) a másodbiróság ítéletének az a rendelkezése, mely szerint a felperes kártérítésre irányzott keresetével az elsőrendű alperes irányában elutasittatott — megváltoztattatik és erre vonatkozólag az elsőbiróság az I. r. alperest kártérítés fizetésére kötelező ítélete hagyatik helyben; ugyanezen elsőrendű alperesre nézve a büntetés mellőzése tekintetében azonban mindkét alsófoku bíróság ítélete megváltoztattatik és elsőrendű alperes 10 K. pénzbüntetésre vagy ennek behajthatatlansága eseten egy napi fogházra ítéltetik; egyebekben a másodbiróság ítéletének a negyed-, ötöd- és hatodrendü alperesekre vonatkozó rendelkezése helybenhagyatik. Indokok.- Az elsőrendű alperes mint lapszerkesztő, nemcsak lapjának szellemi összeállításáért közvetlenül felelős, hanem neki a közölni szándékolt minden dolgozatról tudomást szerezni s ekként arra is ügyelni kötelességében áll, hogy a lapjába fel-