A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 50. szám - A nemzetközi tengerjogi egyesület 1905. évi liverpooli kongresszusának tárgyalása. A hajótulajdonos felelősségének korlátozásáról. [1. r.]

198 A JOG bontja fel s hogy a jogerős Ítélet az aradi állami anyakönyvvezetó'vel is közölni rendeli. Indokok: Felperes keresetében azért kérte az alperessel kötött házasságnak a felbontását, mert az alperes folyton dorbézolt és részegeskedett, felperest tettleg bántalmazta és az együttélés alatt is más növel szerelmi visszonyt folytatott, ezen okok miatt tehát az 1894. évi húsvét táján kénytelen volt az alperest elhagyni. Az 1901. évi január hó 15. napján folytatólag megtartott tárgyalás alkalmával, felperes kérte a bontást azért is, mert az alperes a per folyama alatt J. M.-val ágyassági visszonyra lépett s abban él. B. R., N. I.-né s D. I. tanuk vallomásából megállapítható, hogy a tényleges együttélés alatt az alperes állandóan részegeskedett, idegen növel szemben ugy viselkedett, hogy azzal való szerelmi visszonyra alapos következtetés volt vonható s ekként a felperes irányában a házastársi kötelességeit súlyosan megsértette ; minthogy azonban a felek egybehangzó vallomása szerint, az életközösséget a felperes az 1894. évben szakította meg, keresetét pedig az 1898. évben indította, azt pedig, hogy a törvényes 6 havi idő alatti megindításban gátoltatott, nem is állította, az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §. a) pontjára alapított kereset ugyanezen törv. 83. §-a szerint elévült s ennélfogva az a) pont alapján a bontás nem szorgalmazható ugyan, de a törv. 84. §-a rendelkezésénél fogva más bontó ok támogatására minden esetre szolgál. S minthogy F. S.-né L. I. és F. M. tanuk vallomásából tényként megállapítható, hogy az alperes 1901. évben F. M.-val ágyassági viszonyra lépett s a per folyama alatt ily visszonyban élt és él, mely cselekménye az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §. c) pontja alá eső erkölcstelen élet megátalkodott folytatását foglalja magában, s felek között az elkülönítő ítélet sem eredményezett kibékülést, s a per adataiból az is megállapítható, hogy felek között a házassági visszony már annyira fel van dúlva, hogy az a felperesre nézve fenn nem tartható : mindezeknél fogva az elsöbiróság bontó Ítéletét helyben hagyni kellett, azzal a változtatással, hogy a bontás a törv. 80. §-a nem a), hanem c) pontja alapján volt kimondandó. A m. kir. Kúria (1905. évi szept. 26-án 3,889/1905. p. sz. a.) következőleg itélt: A másodhiróság ítéletének a felperes keresetét részben elutasító rendelkezése felebbezés hiányában nem érintetvén, annak hivatalból megvizsgált egyéb része az abban felhozott indokok alapján helybenhagyatik. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Felperes zsákokat vett alperestől; minthogy alperes ezeket nem szállította, felperest kártérítés illeti, azon az alapon, hogy a zsákok kölcsönadásából nagy jövedelme lett volna. A beregszászi kir. törvényszék (1903. november 30-án 14,038. sz.) felperest elutasitja. Indokok .• Felperes keresetében előadta, hogy az A) alatt csatolt kötlevéllel 2,000 darab zsákot vett alperestől, amit ez az 1901. év július hó 15. napján tartozott Tisza-Ujlakon átadni. Alperes azonban a szállítási kötelezettséget nem teljesítette, miből felperesnek, minthogy a gazdaközönséggel abban állapodott meg, hogy a zsákkölcsönzés idjére — ami július 15-től számítandó 15 hétre terjed — egy darab zsákért hetenkint 4 íillért fizetnek, 1,200 korona kára van ... Alperes beismerte a kötlevél tartalmának a valódiságát, de azt állította, hogy a vétel az egyidejűleg történt szóbeli megállapodás szerint azzal a feltétellel jött létre, hogy a fizetési feltételekre nézve a cég beleegyezése kikérendő . . . A vételt a törvényszék megkötöttnek tekinti. Mindazonáltal elutasitja felperest a keresetével, mert az a kár, amit keresetében követel, a saját mulasztásainak a következménye. Alperes ugyanis, — aki az 1901. évi július hó 15. napján tartozott szállítani — az E) és F) alatti levelek igazolása szerint 1901. évi június 10-én illetőleg június 15-én értesítette felperest, hogy a vételtől visszalép. Elég ideje volt tehát a felperesnek, hogy a megvett, de nem szállított zsákok helyett, július 15-ig, amikor felperes állítása szerint a zsákkölcsönadás ideje kezdődik, másokat vegyen, mely esetben a keresetbe vett kára fel nem merül, de követelhette volna ebben az esetben a kereskedelmi törvény 356. §-ának 2. pontja alapján az alperessel kötött szerződésben meghatározott vételár és az utólag beszerzett áru ára közötti különbözetet, mint tényleges kárt. Ezt azonban felperes követeléséé nem vette, de nem is tehette, mert maga beismerte, hogy a zsákokat mástól be nem szerezte. A kassá kir. itélö tábla (1904. évi április 12-én, 528. sz.) az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja stb. A m. kir. Kúria (1904. évi november hó 15-én, 1904. évi 864. v. sz.) mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, az alperes kártérítési kötelezettsége megállapíttatik és ennek folytán az első bíróság utasittatik, hogy hozzon a kárösszeg mennyisége kérdésében szabályszerű határozatot. Indokok .• Az elsöbiróság Ítéletének vonatkozó indokolásában megállapította azt, hogy az alperes szerződésszegést követett el, alperes pedig az elsöbiróság ítéletének, határozat jellegével biró ezen kijelentése ellen nem felebbezett, az alperes szerződésszegése tehát jogerősen megállapítottnak tekintendő. Minthogy pedig a vevő a késedelmes eladótól a nem teljesítés miatt kárt követelhet, amelyhez a K. T. 272. §-ának rendelkezése értelmében az elmaradt haszon is tartozik; minthogy ily esetben a vevő kártérítési követelésének nem alapja az, hogy a maga részéről fedezeti vételt eszközölt légyen és minthogy az a körülmény, hogy felperes az alperes által szállítani kötelezett zsákokat máshonnét nem szerezhette be, nem szünteti meg az alperes szerződésszegése és a felperesnek a zsákkölcsönzésből származhatott elmaradt haszna közötti^ okozati összefüggést és minthogy felperest a rendes kereskedő gondossága nem kötelezte arra, hogy alperest a károsodástól teljesen megóvandó, az alperes által nem szálitott zsákokat máshonnét szerezze be, mert e körülmény legfeljebb a kártérítési kötelezettség mérvének meghatározásánál jöhet figyelembe : mindezeknél fogva mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával az alperes kártéritési kötelezettségét megállapítani és ennek folytán az elsőbiróságot további megfelelő határozat hozatalára utasítani kellett. Minthogy a csak részben is pernyertes felperes a törvénykezési rendtartás 251. §-a értelmében a perköltségben el nem marasztalható, nem volt elmarasztalható felperes a pernek a felszámolási tárgyalás után való folytatásával felmerült költségben sem. A budapesti kir. keresk. és váltótörvénzszék (1903. július hó 17-én 46,213. V. szám alatt) Rosenbach Emil dr. ügyeéd által képviselt C. 5. községi biró, mint Cered község képviselője felperesnek, Murányi Ernő dr. ügyvéd által képviselt Országos magyar kölcsönös biztosító szövetkezet alperes ellen 900 K. tőke és jár. iránti ügyében következőleg itélt: Annak előrebocsátása után, hogy alperes cég tömeggondnoka a felszámolási tárgyaláson 900 K. bejelentett tőkét, ez után 1901 augusztus hó 1-től járó kamatot és 200 K. perköltséget valódinak elismert és igy felperesnek 300 K. tőke valódinak elismerése indiiott keresete tárgytalan, — a kir. törvényszékfelperest 300 K. költségtöbblet elismerése iránt támasztott keresetével elutasitja és kötelezi, hogy alperes csődtömegnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett 51 K. perköltséget fizessen. Indokok : Felperes a közadós cég ellen 900 K. tőke, ez után 1901 május hó 7-től járó 50/°-os kamat és perköltség iránt indított keresetet. Ez ügyben az eljárás a 3,471/903. sz. végzéssel felfüggesztetett. Felperes a közadós ellen nyitott csődbe kereseti követelését bejelentette és a megítélendő perköltség összegét 500 K.-ban jelölte meg és a csőd alatt folyó 60;u-os kamat elismerését kéri. A felszámolási tárgyaláson a tömeggondnok elismerte az egész bejelentett 900 K. tőkét. Valótlan tehát, hogy a tömeggondno k abból csak 600 K.-t. ismert volna el. Ennélfogva felperesnek aza kérelme, hogy a kifogásolt 3O0 K. tőke valódinak elismertessék, tárgytalan, miért is e részben határozatot hozni nem kellett. A tömeggondnok kifogásolta az elismert 900 K. tőke után 1901 május hó 7-étől 1901 aug. l-ig igényelt kamatokat és a csőd alatt folyó, a bejelentett 6„/H-os kamat helyett csak 50 °-os kamatot ismert el. A 29,629/903. sz. keresetben azonban felperes e kifogásolt kamattöbblet elismerését nem kérte. A bejelentett 500 K. perköltségből a tömeggondnok 200 K.-t. elismert, a többletet kifogásolta. Ezek szerint elbírálás tárgyát a kifogásolt 300 K. költségtöbblet képezi. A bíróság azonban azt találta, hogy az elismert 200 K. perköltség a per tárgyával a kifejtett munkássággal és a perre fordított költséggel arányban áll, és hogy ennél nagyobb perköltség felperes részére alperessel szemben meg nem állapitható. Miért is felperest keresetének ezzel a részével el kellett utasítani. A csődtörvény 145. ij-a értelmében, ha a bejelentett és kifogásolt követelés iránt a per már folyamatban volt, az a. csődbíróságnál a kereskedelmi eljárás szabályai szerint fol\tattatik Felperes a csődnek 1902. december 29-éns történt megnvitása előtt megindította keresetét, abban a bizonyítási eljárás már a csődnyitás előtt befejeztetett és felperes észrevételeit a csődnyitás után beiktatta. Ezek szerint elegendő lett volna, ha felperes kérvényileg kéri a per folytatását és a tömeggondnok meghallgatását, de felesleges és törvényellenes volt az, hogy a tömeggondnok ellen uj keresetet indított. Ebből az okból, valamint azért, mert a valódiság kérdésében pervesztessé vált, őt a jelen valódisági perrel a csődtömegnek okozott költség fizetésére kötelezni kellett (prdts. 251. §-a). Minthogy felperes uj keresetet a törvény ellenérc indított; ennélfogva saját felével szemben sem állapította meg a kir. törvényszék a 29,629/903. sz. keresettel folyamatba tett perköltségeit és diját, hanem ezekből csak annyit, amennyi felmerült volna, ha az eljárás folytatását kérvényileg kéri. A budapesti kir. ítélőtábla (1904. évi február hó 10-ik napján 2,810/V. sz. alattt) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsöbiróság íteletének nem neheztelt részeit nem érinti, — a felperesi ügyvéd járandóságának megállapítására vonatkozó felebbezett részét helybenhagyja, a perköltségre vonatkozó felebbezett részét ellenben megváltoztatja és a perköltséget a felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok : Annak előrebocsátásával, hogy a felperes részéről csak a fellebbezéshez csatolt A/3, és B/3. alatti okiratok az ügy elbírálásánál az 1881. L.IV. t.-c. 29. t?-a értelmében figyelembe vehetők nem voltak, — a kir. Ítélőtábla az elsöbiróság Ítéletének a felperesi ügyvéd járandóságára vonatkozó részét azért hagyta helyben, mert az elsöbiróság a felperesi ügyvéd diját és költsé-