A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 50. szám - A nemzetközi tengerjogi egyesület 1905. évi liverpooli kongresszusának tárgyalása. A hajótulajdonos felelősségének korlátozásáról. [1. r.]

362 A JOG megteheti minden parlament a hazai hajózás védelmére, ami nemcsak a hajósoknak válna hasznára, hanem minden érdekeltnek. Ilyen amerikai mintára alkotandó külön törvényben kellene kimondani a hajótulajdonos felelősségét. Hogy erre a parlament jogosult, azt senki kétségbe nem vonhatja, mert például ha joga volt az angol parlamentnek a L 8-nyi maximalis felelősséget megállapítani, joga van azt kevesebbre szabnia avagy teljesen megszüntetni is. A gyakorlati életben nagy jelentősége volna a hajótulajdonos felelősségének megszüntetése, — s érdemes ezt a kérdést megszivelni és megvitatni. Lássuk csak, hogy a felelősség megállapítása, a felelősség mértékének meghatározása mennyi pernek ad életet és mennyi perköltséget okoz minden évben. Én mint gyakorlati ember a perek drágaságát és nagy számát oly fontos körülménynek tartom, hogy egyik leghathatósabb érvemnek szegődtetem. Hajós ember tudja azt is, hogy a kis, már értékte'.enitett hajók gyakran szándékosan keresik az összeütközést a nagy hajókkal, amelyeknek egyszerűen útját állják, hogy igy kártérítéshez jussanak. Én magam a biztosítók nevében kijelenthetem azt, hogy bármit is határozzon a kongresszus s illetve majdan a törvényhozás, — a mi kívánságunk az, hogy az egyezmény világos, határozott és nemzetközi legyen. Természetes következménye lesz az uj törvénynek, hogy a biztosítás feltételei és a dijak még fognak változni. Ami pedig a hajótulajdonos felelősségének megszüntetését illeti, tudom, hogy azt ezúttal el nem fogadják, de reménylem, hogy gondolkoznak felette. Donglas Oven Barrister at Law. Carver ur javaslata mellett szólalok fel; de szivesebben hallottam volna tőle, ha tett propositiója helyett azt javasolta volna, hogy a tárgyalt kérdés vétessék le a napirendről. Teljesen egyetértek Carver ur érveivel, jóllehet tudom, hogy a kongreszszus tagjainak nézetével azok ellenkeznek. Sajnálom ugyan ezt, de a kongreszszus tagjai jól tudják, hogy a szőnyegen levő javaslatot én mindig elleneztem s igy, mivel semmi oly uj körülményt nem látok, amely eddig vallott nézetemet megváltoztatná, kénytelen vagyok ez utolsó tárgyaláskor szintén ellenzékeskedni. Helytelennek tartom a javaslatot, és ezért ellenzem. Nem is hiszem, hogy a britt kormány azt elfogadja. A javaslat a homlokegyenest ellenkező elveket akarja összegeztetni, olyas valamit kiván ezzel, ami lehetetlen, és félszegségekre vezet. De hiszen, ha keressük a javaslat főargumentumait, mit találunk ? semmit, legfeljebb a kényelmességet. Ezt az érvet pedig a britt legisláció érvül ilyen kérdésben el nem fogadhatja. Hiánya a javaslatnak még az is, hogy az árutulajdonos érdekeivel egyáltalán nem törődött, pedig a magam tapasztalatából véve az adatokat, azt találtam, hogy 100 hajó közül 30 olyan kizárólag teherhajó van forgalomban, amelyen a szállított áru értéke a hajó értékét háromszorosan meghaladja. Ilyen érdekek előtt szemet hunyni absolute lehetetlen. De meg, mint azt Vemeaux ur kifejtette, 1807-ben a visszonyok a maiaktól teljesen különbözők voltak. Akkor a legtöbb hajó egyforma szabású és egyforma értékű volt. Akkor a hajótulajdonosok majdnem egyenlő kockázattal járatták a hajóikat, mig manapság mily óriási külömbség van hajó és hajó s igy kockázat és kockázat között. De ezzel szemben azt hozom fel, hogy ha a biztosítás által enyhített kockázatot összehasonlítjuk a régi (1807) időkben viselt kockázattal, ugy nem ilyen nagy a kockázat emelkedő aránya. Én határozottan helytelennek és szabálytalannak tartom a kontentinális jogot s nem hiszem, hogy angol kormány azt elfogadja. A kontinentális jog akkor, amikor az keletkezett, nem ismerte a biztosítást ugy mint napjainkban. Akkor, ha a hajó elsülyedt, a tulajdonosa nem kapta meg a biztosítékot — az árutulajdonosok sírhattak. Ezért én a kontinentális államoknak azt ajánlom : fogadják el a britt rendszert, amely igazságos és méltányos minden érdekeltre egyaránt. A javaslat szerint a vétkes hajó választhat két rendszer között, s természetesen azt fogja választani, amelynek alapján a károsultak kevesebbet kapnak tőle. De vájjon miért nem engedi át a javaslat a választás jogát a károsultnak? Ha a javaslat raisonabilis, ugy olyannak kell lennie, nemcsak a hajótulajdonosok, hanem a többi érdekeltek szempontjából is. Már pedig, ha a most említett érdekeltek szempontjából nézzük a javaslatot, menten kilátszik a lóláb. Ami Williams proposicióját — a felelősség teljes megszüntetése tekintetében — illeti, ennek az eszmének is az a fundamentális hibája van, mint a most éppen szőnyegen levő javaslatnak: u. í. az árutulajdonos érdekeiről teljesen megfeledkezik. Lásssuk csak a gyakorlati életet: A. hajó a B. hajó okozta sérülés következtében elsülyed, B. hajó nem fizet kártérítést azért, mert, ha ez a B. hajó a C. hajó okozta sérülés folytán el találna sülyedni a B. hajó tulajdonosa sem kapna kártérítést, s igy a forgandó szerencse szerint váltakozna a hajótulajdonos kockázata. Ez volna a gyakorlati élet jelensége, Williams propositiója szerint, s hogy ez kívánatos volna — ezt én nem hiszem, de nem hiszik az árutulajdonosok sem. Újból indítványozom, a javaslat vétessék le a napirendről. Mr. Pickford. Mint jogászembernek az a véleményem a szőnyegen levő javaslatról, hogy ez inkább a kereskedőket érdekli, mint bennünket. Viszont az is igaz, hogy nem kizárólag a hajótulajdonosok érdeke volna szem előtt tartandó, hanem valamennyi érdekelt s igy különösen az árutulajdonos érdeke. Hogy a vitában jogászok is részt vesznek, annak egyedüli értéke az, hogy rámutassanak azokra a hiányokra, a melyek a keletkező igényeknek bíróság előtti érvényességét akadályozzák ; ebben a véleménynyilvánításban ki is merül a jogászok funktiója, a javaslat felett pedig a kereskedők osztálya döntsön. Mert, ha a jogászok véleménye szerint a javaslat nem megfelelő, az egész kérdés tulajdonképpen nem jogi kérdés, hanem célszerűségi s e felett azok döntsenek, akiknek érdekeibe vág. Carver és Donglas urak beszédje túllőtt a célon. Lényegében mi a tárgyalás alá vett javaslat? Nem egyéb mint az, hogy a mi angol rendszerünk mellett alkalmazzunk-e megszorítást a hajótulajdonos felelőssége korlátozására. Elvben a kongresszus már korábban elfogadta ezt és igy a kongresszusnak egyéb feladata nincs mint ezt az elvet tartalmazó javaslatot elfogadni, ugy, amint az előterjesztetett. Ezzel szemben Carver ur javaslata, amelyet Owen Donglas ur is támogat, az, hogy csak a helytelen hajózásból eredő károk tekintetében korlátoztassék a javaslat szerint a hajótulajdonos felelőssége. No már most a disputa tárgya a VI. art. vagyis, hogy az abban meghatározott szerződésre is kiterjesztessék-e a javaslat határozmánya. Nem tartom oly lényegesnek ezt a vitás kérdést, mint Carver és 0. Donglas. En nem tudom mit fog csinálni az angol kormány, milyen álláspontot foglal el majd a javaslattal szemben, — de tény az, hogy nem vett részt a javaslat elveinek megállapítása iránt folytatott tárgyalásokon, s éppen ezért, ha netalán á;lást foglalna el a javaslat ellen, ugy az nem azért történnék, mert az elv a szerződésekre is kiterjesztetett. A javaslat nem változtatja meg az angol magánjog sarkalatos elvét, hanem csak kivételt állapit meg bizonyos sajátos visszonyokra s azt is csak akként, hogy a felelősség elvének teljes épségben tartása mellett, a mértéket szorítja határra. Az árutulajonosokról sem feledkeztünk meg mi, akik a javaslatot pártoljuk. Ugyanis szemünk előtt lebegett a «Negligence clause», amelyet az ellenzék is jól ismer, s amely az árutulajdonosok kereseti jogát úgyszólván kizárja. De éppen azért az árutulajdonos helyzete nem lesz hátrányosabb jelenlegi helyzeténél. Tehát kik azok elvégre, akiknek érdekében az angol Carver és Donglas oly panaszos hangokat hallattak ? Nem mások, mint az idegen hajójavítók és élelmiszer kereskedők ; ezek azok az érdekeltek, akikkel szemben a hajótulajdonos felelősségének korlátozása sérelmes Carver és Donglas urak szerint. De vájjon a jelenlévő külföldi kiküldöttek a honfitársaikra nézve nem találják sérelmesnek a javaslatot?; vájjon mi, akik az angol hitelezők érdekét vagyunk hivatva képviselni, vájjon nekünk kell a külföldi hitelezők valódi vagy vélt sérelme miatt a javaslat ellen küzdeni ? A jelenlevő külföldi kiküldöttek bizonyára nem várnának az angolokra, hogy honfitársaik érdekeit megvédjék, ha az angol hajótulajdonos kedvezőbb helyzetbe jutna a tervezett intézkedésekkel, mint a külföldi hajótulajdonos. (Folyt, köv.) Belföld. A Magyar Jogászegylet mult szombaton december 2-án Vavrik Béla kúriai tanácselnök elnöklésével tartott teljes ülésében folytatta és fejezte be azt az érdekes vitát, mely fmling Konrád táblai tanácselnöknek a földbirtok mozgósitásáról szóló előadása fölött kifejlődött. Hegedűs Lóránt dr. a kérdést első sorban közgazdasági szempontból lejtegetve, azt bizonyította, hogy téves nyomon járnak azok akik a parasztság kedvezőtlen helyzetének okait a kisbirtok széthullásában keresik és igy a bajon a parasztbirtok megkötésével akarnak segíteni. A paraszt-osztály birtokvisszonyainak rákfenéje a kötött birtok tultengésében van. mely lehetetlenné teszi a paraszt-osztály terjeszkedését, előmozdítja a kivándorlást és akadályozza a kivándoroltak visszatelepülését. Statistikai adatok kapcsán mutatta ki, hogy a parasztbirtok megkötése törzsöröklés alakjában nem képes megakasztani a kivándorlást s hogy a nyugati államokban a birtok szétforgácsolásával egyenes arányban | emelkedik a kultúra és a népjólét, mig a kötött birtok terjedésé| vei karöltve jelentkezik a gazdasági hanyatlás. Nem a szabad bir-