A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)
1905 / 48. szám - Balasetbiztositási törvény módosítása Franciaországban
190 A JOG és harmadik személyekkel szemben képviselni, hogy az alapszabályok felsőbb hatóság által megerősíttettek s végül, hogy az elnök ténykedése az érdekeltek többségének megnyugvásával találkozott, bemutatja a K)—0) a. és illetve az A/7, a. okiratot, amely utóbbi főkép okirattal azt kívánja bizonyítani, hogy a turtői birtokosság alapszabályai a földmivelésügyi m. kir ministeriumnak 1897. évi 21,570 sz. a. kelt leiratával jóváhagyattak. Tagadja, hogy a közbirtokosság a Körös-medreket és halászati jogot tényleg eladta volna s hogy azt eladni jogosítva lett volna. A szerződés csak azért állíttatott ki a per folyama alatt, hogy felp. kereshetőségi joga ellen kifogás legyen tehető; különben is a tjkvben, az időközben foganatosított póthelyszinelés következtében, az alp. mturi alsórészi közbirtokosság a tulajdonos, a netáni tulajdoni igény érvényesítésére felp. az ellen tett tulajdoni igénybejelentést, más tehát mint a mturi alsórészi közbirtokosság perbe vonható nem volt. — Alperesnek a felp. kereshetőségi jog ellen tett kifogását figyelembe venni nem lehetett azért, mert felp. bemutatott s valódiságukra nézve e részben alp. által kétségbe nem .vont okirataival bebizonyította, hogy az alapszabályok jogérvényesen létre jöttek s a felsőbb hatóságok által megerősítve és jóváhagyva lettek s mert az alapszabályok szerint a társulat elnöke jogosítva van a birtokosságot harmadik személyekkel szemben a hatóságok előtt képviselni; továbbá mert a mturi 9j398. sz. tjkvi másolatban csatolt tjkv tartalmával bizonyítva van, hogy a kereset tárgyát képező Körös-meder 5,893. és 5,894. hrszámok alatt póthelyszinelés következtében az alp. mturi közbirtokosság nevére vétetett fel s az 1898. évi 162. sz. a. beadványnyal felp. ezekre tulajdoni igényét megfelelő módon bejelentette. Ezek előrebocsátása után a per érdemét illetőleg eldöntendő kérdést képez az, hogy a Turtő-szigetet övező Körösnek a sziget felöl eső partja és fél medre, az átmetszés, a szigeten levő füzes és utak kinek a tulajdonát képezik ? A válasziratban Z. alatt hiteles másolatban csatolt, a mturi alsórészi volt úrbéresek közös legelőjének felosztása alkalmával készült osztályzati kimutatás, amelyben a kereset tárgyát képező átmetszés, füzes és Körös, mint a Turtő be nem szántott haszontalanjai említtetnek, igazolni látszik felp.nek azt az állítását, hogy ezek a haszontalanoknak, helyesebben hasznavehetetleneknek osztályozott területek a Turtő-szigethez osztattak ki, de ha ez az osztályzati kimutatás erre nézve teljes bizonyítékul elfogadható nem volna is, kiegészítő bizonyítékot szolgáltat s részben az Y. alatt bemutatott a többször említett közös legelő felosztási tkvéből készült kivonat, amelynek VIII. 1—53. t. a. felsorolt ingatlanok mint hasznavehetők és hasznavehetetlenek s ezek között a keresetbe vett ingatlanok nyilvánvalólag a turtői birtokosság elnevezés alatt társulattá szervezkedett és a mturi 7,368. sz. tjkvben egyenként is megnevezett birtokosok részére osztatott ki s különösen, mert ugyanezen kiosztási földkönyvi kivonatban III. 1—4. t. sz. a. kifejezetten megvannak jelölve azok az ingatlanok, amelyek a legelő egyénenkénti felosztása után továbbra is osztatlanul közösöknek felhagyattak, ezek között azonban a kereset tárgyát képező ingatlalanok nem foglaltatnak. De még az esetre is, ha a kiosztási földkönyv eme adatai kétséget hagynának fel arra nézve, hogy a szigeten levő dülő utak felp. birtokosság részére osztattak ki, minthogy ezen dülő utak oly területen feküsznek, amely kizárólag a felperes tulajdonát képezi ; minthogy azok idegen birtokhoz nem vezetnek, ennélfogva nem közhasználatra, hanem csakis a társaság használatára szolgálnak, s ilyképpen nem köz-, hanem magánutak, azokra felperes turtői birtokosság tulajdonát ez okból is meg kellett ítélni. Hogy a szigeten fekvő, különben is csekély kiterjedésű füzes csakis a felperes tulajdona lehet, nyilvánvaló abból is, hogy marhalegeltetésre szánt területen, az ily kis területnek a hasznosítása és károsodás elleni megvédelmezése lehetetlennek mutatkozik s mert a kiosztási földkönyv kivonata, továbbá az 1899. évi 1,718. sz. a. felvett jkvhöz NB. a. hiteles alakban becsatolt jkvi kivonatok közül az 1881. febr. 12-án felvett jkvben, amely alkalommal a Turtő-sziget felperesnek átengedtetett, kifejezetten megemlítve van, hogy a szigeten kihasítandó dülő utak az átvállalt birtokosok javára fognak esni minden beszámítás nélkül ; arról azonban, hogy a szigetnek a Körös folyó által elhatárolt részekből bármi a közösben hagyatnék, különösen, hogy az L. alattiban X. jegy alatt, az Y. alattiban VIII : 44. s. sz. a. felvett 1,740 D-öl területű füzes a sziget területéből mint továbbra is közösben hagyandó kihasítandó lenne, említés téve egyáltalán nincsen. Mindezekből megállapítható, hogy a mturi Turtő sziget a mturi alsórészi volt úrbéresek közös legelőjének felosztásakor teljes egészében, ugy amint azt a Körös folyó határolja, a turtői birtokosságnak osztatott ki és a szigettestből mint közösben hagyandó semmi rész, tehát sem a kihasítandó utak, sem pedig az u. n. füzes ki nem vétetett. Ekképen bebizonyitottnak lévén tekinthető az, hogy a Turtő sziget egészben felperesnek tulajdonát képezi, kérdés tárgyát még az képezi, vájjon kinek tulajdona a Turtő-szigetet övező Körösnek a sziget felé eső pontja és annak a sziget felé eső medre, a meder közepéig. Az 1885. évi XXIII. t-c. 4. §-a szerint az a kérdés akként van eldöntve, hogy a vizek partja és medre a parti birtokos tulajdo?ia és a parti birtoknak elválaszthatlan alkatrésze. A törvénynek az a rendelkezése, hogy a vizek partja és medre a partbirtokos tulajdona, oly általános érvényű jogszabály, amely az 1885. évi XXIII. t.-c. életbeléptetése előtt is a joggyakorlat által állandóan követtetett, tninélfogva ez a jogszabály a part és meder tulajdonának elbírálásánál oly esetben is alkalmazást nyer, amikor a parti birtokos az 1885. évi XXIII. t.-c. életbeléptetése előtt szerezte meg a parti birtok tulajdonát. Minthogy pedig az, hogy a Turtő-sziget egészben a turtői birtokosság tulajdonát képezi, a per adataival be van bizonyítva; minthogy alperes azt a kifogását, hogy a mezőtúri alsórészi volt úrbéresek közös legelőjének egyénenkénti felosztása alkalmával a Körös folyó medre és utjai a felosztásból kihagyattak s kifejezetten továbbra is mint osztatlanul közös birtok hagyattak fel s hogy ilyen megállapodás az érdekeltek között tényleg, habár csak szótöbbséggel is, létrejött s az eljáró úrbéri bíróság által jóváhagyatott volna, bizonyítani képes nem volt; mert a per során ennek az igazolására, mint bizonyítására a legelőfelosztási iratok tartalmára hivatkozott a budapesti kir. ítélőtáblának 1898. évi 5,299. sz. a. keit feloldó végzése következtében megtartott tárgyaláson alperes által A. jegy alatt hitelesített másolatban becsatolt jkveknek tartalmával szemben alperesnek az az állítása, hogy a Körös-meder és annak partja továbbra is közösben hagyatott volna, bebizonyítva nemcsak hogy nincsen, de ellenkezőleg az nyer igazolást .hogy 1881. évi febr. 18-án e részben M. Endre egyik birtokos a legelőfeloszlás végrehajtására kiküldött tszéki bíróhoz kérdést intézett, a kérdés azonban az eljáró biró által tárgyalás alá sem bocsáttatott, erre nézve a szavazás meg nem ejtetett. Minthogy pedig ezek szerint azon alperesi állítás, hogy a Körös-meder a legelőfelosztás alkalmával közösben hagyatott volna, bizonyítva nem lett; minthogy a tanuk vallomása e részben bizonyítékul egyáltalában el nem fogadható, mert ezzel csak az van bizonyítva, hogy tényleg létezett oly irányzat, amely a Körös-medernek továbbra is közösben hagyását szándékolta, de hogy ily megállapodás az úrbéri bíróság közreműködése mellett létrejött volna, a tanuk által egyáltalában nem bizonyittatott, ugyanezért ily egyesség még az esetben is, ha az akkori birtokosok magánértekezletén ily megállapodás létrejött volna, jogérvényesen létrejöttnek nem tekinthető. Ily körülmények között a kérdés eldöntésénél az általános jogszabályok lévén irányadók, ki kellett mondani, hogy a Túrtő-szigetet övező Körösnek a sziget felé eső partja és medre a meder közepéig a felperes tulajdonát képezi. Az ítélet eme rendelkezésével kapcsolatban el van döntve az a további kérdés is, hogy a felperesek részére megítélt Körös-mederben kit illet a halászati jog? Az 1888. évi XIX. t.-c. 1. §-a szerint ugyanis a halászat joga a földtulajdon elválaszthatlan tartozékát képezi s a meder tulajdonosát illeti, ugyanennek a törvénynek 3. §-a szerint, akik eme törvény hatályba léptekor a halászati jogot oly területeken gyakorolták, amely vizeknek medre tulajdonukat nem képezte, jogukat csak az esetben tartják meg, ha azt a törvény hatályba léptét követő egy év alatt az alispánnál bejelentik ; a bejelentés elmulasztása a halászati jog elvesztését vonná maga után. Minthogy pedig a keresetbe vett meder tulajdona nem alpereseket illette meg; minthogy alperesek maguk beisi?ierték, hogy a halászati jóg bejelentését elmulasztották, ki kellett mondani, hogy a halászati jog a keresetbe vett meder területén a felpereseket illeti meg. A megtartott helyszíni szemle és bírói becsű alkalmával a szakértők véleménye a túrtői szigetet övező egész Körös-mederben gyakorolható halászati jognak értékét 100 frtban állapították meg. Eme szakvélemény elfogadásával a fél Körös meder elvont hasznát 50 frtban kellett meghatározni s ennnk az összegnek megfizetésére alperest kötelezni. Az elvont haszon azonban csakis a kereset beadásának napjától volt megítélhető, mert felperes nem bizonyította, hogy alperes ezt a jogát rosszhiszeműen gyakorolta volna, már pedig a jóhiszemű birtokos a beszedett hasznokat megtéaiteni nem tartozik, másfelől azonban a kereset beadásától kezdve rlperest az elvont hasznok megfizetésére kötelezni kellett, mert birtoklása innen kezdve jóhiszemünek nem tekinthető. A bpesti kir. Ítélőtábla (1900. június 25. 7,671/1899. P. sz. a.) következően itélt : A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét nem neheztelt elutasító részében érintetlen, a keresetnek helyt adó alp. által felebbezett részében pedig helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság Ítélete felhozott indokainál fogva és még azért hagyatott helyben, mert alperesnek az a kifogása, hogy felperes társaság megalakulása nem szabályszerűen történt, az A/7, a. mellékelt szervezeti szabályoknak az illetékes felsőbb hatóságok részéről való jóváhagyása után bírói figyelembe nem vehető; az pedig, hogy D. L. a felperes társaság elnökéül megválasztatott s igy felperes társaságot a szervezeti szabályok 14. §-ának 6. pontja értelmében képviselni jogosult, az A/8, sz. a. mellékelt jkvi kivonattal kimutattatott; továbbá mert a/, a körülmény, hogy a kereseti, az időben hasznavehetetleneknek minősített ingatlanok az egyes jogosultak illetőségébe be nem számíttattak, még nem bizonyítja, hogy azok az alperes közbirtokosság osztatlan közös vagyonaként fentartattak ; a kihallgatott tanuknak vallomása és a 14—27 7. mellékelt jkvi kivonatoknak tartalma pedig, főként a bíróilag hitelesített J. a. felosztási jkv. eltérő tartalmával szemben, tekintetbe annál ktvésbbé vehető, mivel magából az alperes részéről X. alatt mellékelt jkvi kivonatokból kitűnik, hogy az F. a. másodbirósági végzés következtében foganatosított eljárásban a I4—27 •/• alattiakban foglalt megállapodásoktól eltérések történtek; végül mert a 2. és 3 •/. a. okiratok szerint alperes közbirtokosságra az összes földesúri jogok általában ruháztatván át, ugyanő jogelődeinél több joggal nem birhat, az pedig kétségtelen, hogy a volt földesúrnak az 1885: XXIII. t.-c. 4. §-ának általányrendelkezesével szemben, az id. t.-sz. 5. §-ának utolsó bekezdésére sikerrel nem hivatkozhatnak.