A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 47. szám - Magyar közjog. A hatályban lévő tételes jogforrások alapján. Írta Márkus Dezső. A magyar törvények Grill-féle kiadása. [Könyvismertetés]

A JOG ben igen figyelemre méltók, pl. Kmety egyetemi tanár kézikönyye képviseli a positiv, az élő magyar közjogot eltekintve más irányoktól, az intézményeket a maguk mivoltában tárgyalja, majd természetes és fejleményszerü összefüggéseikben. Ferdinándy Géza a különös súlyt az intézmények történelmi hátterére fekteti, s célja egy specificus magyar közjogi tudomány életre ébresztése, Nagy Ernő és Balogh Arthur művei már a politikai tudomány retortáin át taglalják a magyar közjog tételeit, — mindez azonban a maga összességében hasznos és nagyban járul a közjog tudományának tovább fejlesztéséhez s az elvek tisztázásához. Igen érdekes munkát végzett most Márkus Dezső, ki elsőnek próbálkozott meg azzal, hogy a magyar közjog anyagát egymásutánban, rendszerezve összegyűjtse s közhasználatra bocsássa. Hogy mily szükséget pótol e műve, azt a közel jövő igen előnyösen fogja kitüntetni; hogy pedig ilynemű munkának hiánya eddig is égető szükséget képezett, azt a közjoggal foglalkozók eléggé érezték eddig. Mi hiányzik még most ahhoz, hogy államéletünk alkotmányos intézményeit még prácisebben megismerjük, — semmi egyéb, mint állami és alkotmányos életünket különösen a XV-ik század közepétől tárgyaló oly mű, minő pl. az osztráknémet irodalomban Huber-Dopsch, Bachmann és Luschin művei. De idő multán ennek a térnek is lesznek művelői, ily műnek is hálás föladata jutand, ha valaki megkísérelné. Megemlítendő, hogy ily gyűjteményes művet, minő a szerzőé, már régebben is kísérlettek összeállítani: pl. 1861-ben ily cimen «egy jurista» némi commentárokkal összegyűjtetnek közjogunk sarkalatos törvényei. Hasonló művet adott ki Fogarassy János, majd Toldy Ferenc gyűjtötte egybe 1864 és 66-ban a magyar birodalom alaptörvényeit. Ily célt akart szolgálni az 1865-ben közzétett «Országgyűlési Zsebkönyv*. Mindezek azonban ugy az anyag jóval csekélyebb voltát, mint a rendszeres és eriticai feldolgozást tekintve, Márkus Dezső gyűjteménye mellett messze elmaradnak, de mint kezdeményeknek, becsök ma is elvitathatlan. Ismétlem, igen érezhető volt már ilynemű munkának hiánya. A tankönyvek, mint emlitém, bizonyos rendszert s elvet képviselnek, — s legtöbbször a fejtegetések mellett a forrásokat vagy nem idézik, vagy a rendszer érdekében idézik, —« mi az egyoldalúan foglalkozót nem fogja teljesen fölvilágositani, — másrészt egy rendszeres mű nem is ölelheti magába azt az anyagot, melylyel foglalkozik, oly terjedelemben, mint azt a jelen munka teheti. A szerző műve nem commentár, nem rendszer, nem elvek bizonyítása, hanem tételek bemutatása. Megteszi az általános felosztást s a kiinduló pontul választott anyaghoz hozzá illeszti a magyar közjog megismerésére szolgáló minden jelenségeket, s ennek practicai haszna igen nagy. Igen sok értekezést, elmélkedést, hirlapi cikket olvasunk, melyek tételeiket s bizonyítékaikat másod, harmadkézből vették s épp ezért nem ritkán fogyatékosak, s tévesek. Az eredeti kiadványokat, Corpus Jurist lapozni, abban kutatni, — ma már igen kevesen hajlandók. Ily esetben azután az iróra, mint olvasóra nézve megbecsülhetlen a szerző műve, mert aránylag kis térimében a nagy Corpus Jurist pótolja, vagy hogy továbbra is mutassak, annak használatát megkönnyíti, — s még ezzel sincs azután kimerítve a mű használhatósága; —• mert az anyagba a megfelelő tételhez odailleszti pl. Werbőczy vonatkozó tételeit, rendeleteket s más a tétel megvilágítására szolgáló adatokat, pl. beleszövi a főrendiház, a képviselőház házszabályait, a delegatio ügyrendét, szóval rendkívül megkönnyíti azok helyzetét, kik a közjogról maguknak csak a tételes törvényekből akarnak képet alkotni s nem valamely rendszeres tankönyvből. Mindazonáltal Márkus Dezső művének rendszeres használata is föltételezi a közjog előzetes tantételekbeni ismeretét, érméikül ennek használata már jóval nehezebb, érti a laicus is az iránytű becsét, de annak gyakorlati hasznát csak az látja, ki ezzel rendszeresen foglalkozik. Mily elenyésző csekélység az iránytű, a hajót mozgató és vezető nagyszabású készülékek mellett; mégis, mily fontos annak szerepe. Ez indokolja azt, hogy külföldön alig van a jogtudománynak valamelyes ága, melynek hasonló anyaggyüjteményei s még pedig nem is egyes szerzőtől, hanem többtől is közkézen ne forognának, — de ez azt is teszi, hogy az ily műnek nem szabad alárendelt jelentőséget tulajdonítani, ily műnek előállítása egyáltalán nem könnyű dolog ; nagy tárgyismeret kell ehhez s mi fő erős eriticai megfigyelés a legtöbször nagy anyag összeállítására és rendszerezésére. — Nagybecsű a szerzőnek előszava is, melylyel a töretlen utat jelöli s a helyzet nehézségeit ecseteli, melylyel meg kellett küzdenie, élénk világot vet ez arra a módszerre, melyet szerző követ a közjog tárgyalását illetőleg. Ezeket előre bocsájtva tehát állithatom, hogy mindazok részére, kik a magyar közjog anyagát, minden tanrendszer és egyéni fölfogástól eltekintve, óhajtják birni s ezt mint ilyet használni, a szerző műve igen alkalmas. De igen alkalmas ez a jogtanuló ifjúság részére is, mert a választott tudományos mű mellé a tananyag forrásait is birja s ebből megtanulja a törvények technicáját, s azoknak szószerinti szövegét, melynek tudása mindenekfölött igen hasznos s fölmenti, hogy a források nagy tömkelegében még nem egész biztos kézzel kutasson. Vajha a közhasználat oly mérvben karolná föl e tértfoglaló s nagy hiányt pótló müvet, mint azt tartalma s az abban foglaltak értékénél fogva ezt megilleti. Dr. Horvátli János, egyetemi m. tanár. Az igazságügyminiszteri rendeletek és közlemények táblázatos mutatója, szerkesztette Scheurcr Károly lengyeltóti kir. albiró. Ára 2 K. (50 f. Keserves munkát végzett az, aki az 1807. év óta megjelenő, a többi szakminiszterek rendeleteit is magában foglaló, ma már egy egész nagy könyvtárt képező « Rendeletek Tára» tömkelegéből egy rendeletet kiböngészni, vagy arról meggyőződni akart, vájjon valamely rendelet fennáll-e még, vagy időközben hatályon kívül lett-e helyezve és melyik az ennek helyébe lépett rendelet ? Némileg segített e bajon Marschalkó János dr. tszéki bírónak rendeletgyüjteménye, mely csak az igazságügyminiszteri, vagy az igazságügyre vonatkozó — még hatályban lévő — más miniszteri rendeleteket egy begyűjtötte, így sikerült az óriási anyagot 7 kötetre szorítani és a «Rendeletek Tára» forgatását fölöslegessé tenni. Ezen gyűjtemény mellé sorakozott még az 1892. év óta megjelenő. Igazságügyi Közlöny, mely a folyó évben kiadott igazságügyi rendeleteket hozza. Csak természetes, hogy mindezek a gyűjtemények a bíróságok általányából lesznek hivatalból beszerezve. — ami azonban korántsem azt jelenti, hogy azok minden esetre valamely biró rendelkezésére is bocsáttatnának, akinek egy rendelet betekintésére éppen szüksége van. A bíróságok vezetői, felelősségük érzetéből folyólag, sárkány módjára őrzik e kincseket és igen keserű arcokat vágnak, ha bárki e kincsek nyugalmát megbolygatni akarja. Hogy egy rendeletet megtalálhassunk, szükséges a gyűjtemények vagy a Közlöny 13 évfolyamának tárgymutatóit végigböngészni, hogy aztán nagy bosszúságunkra kiderítsük a keresett rendeletnek nem létét vagy hatályon kívül való helyezését. Ezért készítette Scheurer albiró ezt a táblázatos kimutatást, mely az 1904. év végéig a Marschaliá-íéle gyűjteményben és az lg. Közlönyben megjelent rendeleteket az ügynemek szerint rendezve táblázatban csoportosítja. A rendeletekben való változások 2—3 évenkint kiadandó ujabb mutatóban lesznek közzé téve. A mutató 0 főrészre oszlik. 1. igazságszolgáltatás közegei, 2. magánjog és kapcsolatos eljárási szabályok, 3. büntetőjog és eljárás ; 4. jogsegély ; 5. ügyvitel; 6. gazdasági ügyek. Ezen főrészek megint fejezetekre oszlanak, melyek a rendelet cimét és külön-külön a Marschalkó-ié\e gyűjtemény és az lg. Közlöny kötetét és lapszámát kitüntetik. Nem tagadható, hogy Scheurer ezen összeállításával sok időt és munkát kiméit meg azoktól, a kik valamely rendelet iránt érdeklődnek, de viszont nem teszi fölöslegessé sem a Marschalkó gyűjteményét, sem az lg. Közlöny évfolyamait. Hasonló táblázatba összegyűjtve, a jövő év folyamán szándékozik a magyarországi összes törvényeket, módosításokat és novellákat is közzétenni. /'. /. Angyal Pál dr. büntetőjogi előadásai. III. füzet. Büntetéstan Ara 2 korona. Pécs 1905. Leclmcr Kornél kiadása. Nem sablonos tankönyv ez, hanem a büntetőjog egész anyagát felölelő tudományos munka, mely alkalmas arra, hogy mind a joghallgatót, mind a gyakorlati élet munkását előkészítse, irányítsa munkásságában, kutatásaiban, Nem mi konstatáljuk először, hogy Angyal Pál legmodernebb, legszélesebb látóköríí jogtudósaink egyike, — s ez kiviláglik e művének egészéből és részleteiből egyaránt. Vegyesek. Közvédök kirendelése. A bpesti ügyvédi kamara a bpest kir. ítélőtábla előtt tartandó felebbviteli főtárgyalásokhoz 1905. évi december 4-től, 30-ig terjedő ülésszakra közvédőkül a következő ügyvédeket rendelte ki: Az 1905. dec. 4—9-ig : az I. főt. tanács mellé : Sacher Lipót dr., helyetteséül: Ságody Gyula dr.; a II. főt. tanács mellé: Schaeffer József dr., helyetteséül Schcffer Sándor dr. ; a III. főt. tanács mellé : Schmtzer Jakab dr., helyetteséül: Schönstein Lajos dr. — Az 1905. dec. 11—lü-ig: az I. főt. tanács mellé: Schidek Géza dr., helyetteséül: Schwarcz Vilmos dr. ; a II. löt. tanács mellé : Sebestény József dr., helyetteséül; S'maddn Sándor dr.; a III. főt. tanács mellé: Simonyi Sándor dr., helyetteséül: Singer Izor József dr. —Az 1905. dec. 10—23-ig: az I. főt. tanács mellé : Sós Béla dr., helyetteséül: Sós Ernő dr.; a II. főt. tanács mellé: Springer Ferenc dr., hely etteséül: Steiner Béla dr.; a III. főt. tanács mellé : Stern József dr., helyetteséül : Steuer Géza dr. — Az 1905. dec. 27—30-ig: az I. főt. tanács mellé : Stiller Mór dr., helyetteséül: Suhayda István dr.: a II. főt. tanács mellé: Szaitz László dr., helyetteséül: Szakolczai Árpád