A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 46. szám - Franciaország munkástörvényei

330 A JOG saját utján haladó véleménynyilvánítás. És így szerzőnek dolgozata messze felülemelkedik a tanulmány szerény keretén, — ez egy érdekes és értékes forrásmunka, mely az eddig meglehetősen sötét és vitás joganyagot kellően megvilágítja és a Tervezet idevágó részeinek végszerkesztésérc is befolyással leend. — Nem áll elég idő és hely rendelkezésünkre, hogy ebbeli állításainkat behatóbb kritika nyomán ad oculos beigazolhassuk, — de vétek volna az ily törekvő búvárt a kellő buzdításban nem részesíteni és további kutatásokra nem serkenteni. Ha mégis van valami kifogásolni valónk, ugy ez a tulhosszu mondatszerkezet, mely az olvasó figyelmét gyakran kifárasztja. Rövidebb, tömörebb mondatok a különben folyékony és cseppet sem tudákos irály hatását csak emelni fogják. De mintha ezen kifogásunk is csak dicséretet rejtene magában, mert szerző teljes nehéz vértezetben, mint a tudomány komoly bajnoka áll élénkbe, aki a tetszelgős, könnyed irályról eleve lemond és sem önmagának, sem másoknak tetszelegni nem akar. 2. Magánjogi fejezet-vázlatok. Az első füzet első fele. Bpest 1905. Politzcr-ié\z könyvkiadó vállalat. Ára 3 K. E füzetben látnak napvilágot a «/í>^»-ban folytatásokban megjelent következő nagyobb értékes dolgozatok: a) észrevételek házassági tvünk 123. §-ához, b) a megrohanásos házasságkötés házassági törvényünkben és a tiltó akadályok tana, c) a többszörös eladás kérdéséhez, d) a késedelmi kamat kérdéséhez. — Mindazt, amit fentebb szerző dicséretére említettünk, itt csak újból ismételhetjük. Alaposabb, lelkiismeretesebb, szabadabb látkörü és önállóbb gondolkodású munka a ritka kivételek közzé tartozik és szerző, aki még csak pályája kezdetén áll, jövőre is a legszebb reményekre jogosít. Előnyére válik szerzőnek, hogy kiváló romanista és a klasszikus jogászok iskolájában disciplinálódott, ugy, hogy játszva tájékozódik ezek alapján a modern jogalkotások terén. Különösen a megrohanásos házasságkötésről irt tanulmánya az, mely hézagpótló voltánál fogva méltó feltűnést keltett a jogászkörökben. 3. Fejezetek a litis contestatio kérdésében a formularis eljárásban. Budapest, 1905. Politzer-íéle könyvkiadóvállalat. Ára 2 kor. Ha nem csalódunk, e dolgozat még azon időből származik, midőn szerző az egyetem kötelékében az alma mater pályadijáért komoly munkával pályázni óhajtott, vagy azt talán el is nyerte, — ugyanakkor, mikor pályatársai politikai demonstratiókban és kávéházi mulatságuk közben keresték a bölcsek kövét, — amely csak verejtékes munka árán szokott megkerülni. Szerző e dolgozatában a litis contestatio lényegével, Keller, Wlassek, Schlossmann álláspontjának bírálatával, a litis conestatio időpontjával, a judicium dictare ei accipere céljával és bírálatával, a szerződési teória megcáfolásával és ennek állítólagos bizonyítékaival és a perszerződéssel és perbeli consumptióval foglalkozik. Végezetül a felhozottakat összefoglalja és saját álláspontját kifejti, mely szerint «a litis contestatio nem volt szerződés, sem egy egyoldalú actus, hanem merőben egy ideális időpont, az in jure eljárás végpontja, amelyhez a perjogi hatások fűződtek. A 1. c. nem forrása, hanem csak időbeli kifejezője volt e joghatásoknak. A római formularis eljárásnál sem tekinti a per jogi természetét másnak, mint a mai perét — nincs alap ok vagy bizositék sem arra, hogy a római perjogba belevigyük a szerződési teóriát*. — Jelen munka elbírálása is mindenekben a fenti szempontok alá esik. r. I. Magyar igazságszolgáltatási panama. Irta Czanik József, komáromi ügyvéd. •— Midőn Jhering : «Küzdelem a jogérb cimü, — remek, minden jogász lelkében élénk visszhangot keltett tanulmányát közzétette, bizonyára nem álmodott arról, hogy e nemes küzdelmet is annyira túlzásig lehessen vinni, hogy maga a küzdelem is ellenszenvessé válik és a jog eszméjét is súlyosan kompromittálja. Ezen hibába esett szerző, aki egy ügyfelén esett, talán bírói tévedésen is alapuló sérelmet megadással elviselni nem birván, nekiront minden hatóságnak és jogintézménynek, — ugy, hogy a sok fától nem látja többé az erdőt. Sikert ugyan igy sem aratott, de egyúttal elvesztette azt a csekély rokonszenvet is, amelylyel önkéntelenül is adózunk a bajnokoknak, akik az igazságszolgáltatás Golgotháját járva, küzdelmükben akár jogos, akár jogtalan martyriumot szenvednek. Hogy a jogszolgáltatás felsőbíróságainknál sem mindig ideális, azt régóta tudjuk mindannyian. Sőt e lapokban már intő szózatunkat is emeltük és magát a Kúriát is arra kértük, hogy vigyázzon jobban az oly nagy munkával és lelkiismeretességgel nyert jó hírnevére. Nem szabad még látszatának sem fennforognia annak, mintha Kúriánk Ítéletei nem a legtisztább jogi meggyőződésnek és pártatlanságnak a folyományai lennének; — mintha egyes tanácstagjai kívülről befolyásolhatók volnának, és nem anynyira az ügyet, mint a személyt tartanák szemük előtt.*) * Mi mindennek lehet az ember még a Kúriánál is kitéve arra nézve szolgálhatunk egy drastikus esettel. Néhai G. B. fővárosi ügyvéd jelzálogkölcsönt vett fel egy külvárosi házára. A kamattörlesztéssel more patrio nem törődött és igy ujabb és ujabb halasztás után a ház árverés alá került. Végrehajtást szén védettnek s ó g o ra ekkora tartozást ma«ára vállalta és az ingatlant az árverésen végrehajtást szenvedett kisk. gyermekei javára megvette. Ennek dacára az egész világgal perben álló querulans G. B . — felperes ügyvédje ellen kártérítési pert indit 15,000 frt. tőke és jár. erejéig,>mennyivel a ház á 11 it ó 1 a g o s értéke az árverésen befolyt vételárt túlhaladta. Nemrég egy kúriai ítélet alkalmából azt irta nekünk egy kiváló kartársunk, egy vidéki ügyvédi kamarának az elnöke: ^Fájdalom, az ítélet indokolásából kivettem, hogy a szerződő felek közti megállapodásnak a jogászvilágban eddig kétségbe nem vont joghatályára, többé nem igen lehet számítani*. Szigorú vád, mely annál sulvosabb, mert a tényállás adatai által mindenben támogattatik. . .' . Egy másik esetben találkozik két ügyvéd és amint az ügyvédek közt már szokás; beszélgetnek peres ügyeikről. Az első elmond egy esetet és hogy abban mily igazságtalan ítélet lett éppen a törvény legfőbb őre : a Kúria által hozva. — Félbeszakítja a másik és kérdi: — 'Nemde a . . . tanács hozta azt az ítéletet?* — ^Eltaláltad !» — «Nos, ezen cseppet sem csodálkozom ; épp ugy jártam én is ugyanabban a tanácsban!» Ezek már veszélyes symptomák, kórtünetek, melyek illetékes helyen jól megfigyelendők volnának! A Kúria jó hírneve mindnyájunk által féltékenyen őrzött közkincs; azon semmiféle rozsdának nem volna szabad fognia. Hogy a Táblák néha túlteszik magukat a törvényen, — azt már e lapokban is ismételve kiemeltük. Az alsóbiróságokról nem is szólunk, — ezek mentségéül csupán az hozható fel, hogy ott a felsőbiró, aki esetleg még nyélbe ütheti az alsóbiró hibáit vagy mulasztásait. Ily szempontból bírálva meg Czanik pamphletjét, — nincs kizárva, hogy rajta is talán súlyos jogsértés követtetett el. Magunkfajta ember, — ha vele az ily non putarem megesik — nagyokat nyel, néhány napig komolyan beteg és búskomor, de aztán beletörődik a megmásithatlanba. Villámcsapásnak tekinti a dolgot — és vájjon ki akarná vagy tudná az úristent fegyelmi alá vonni ? ! Temperamentumánál fogva azonban szerző ezt elviselni nem birván, addig pörlekedett és feljelentett, mig magával szemben találta az egész bírósági és közigazgatási apparátust és közvéleményt ; mig józan ítélőképességében is kételkedni kezdtek és közveszélyes querulanssá degradálták !. . . Sérelmének kiinduló pontja az, hogy ügye elbírálásánál a per adatai teljesen elmellőztettek (a föntiek után az nem is olyan lehetetlen !). Hite az, hogy az általa érvényesíteni célba vett igazságnak érvényesülnie kell. A per tárgyát képezi Komárom városa közbirtokosságának, az 1856. évi telekkönyvezés alkalmával, annak nevére irott közlegelő. A városnak 1857. évi kiigazítási kérvénye folytán, ezen közlegelői birtokrészletek a bíróság által 1858-ban, a felek minden megidézése nélkiit, a város jievére Írattak át. Ennek elrendeléséről egyedül a. polgármester nyert értesítést. 1868-ban folyamodott a közbirtokosság a város közgyűléséhez, mely a kérvényt elutasította, jóllehet jogügyi bizottsága az átíratást a törvényes kellékeket nélkülözőnek nyilvánította. A közbirtokosság most az átiratási végzésnek részére leendő kikézbesítését kérte ; ezen kérelmével azonban ugy az első bíró, miut a győri kir. Tábla által elutasittatott; az utóbbi 252/p. 1896. sz. végzésében kimondotta, hogy «a bejegyzés által érdekelt fél a bejegyzést rendelő végzésnek utólag leendő kézbesítését többé nem kérheti* (? !). A Tábla ezen végzése elleni felfolyamodás a Tábla 852/p- 896. sz. végzésével hivatalból lett visszautasítva és igy lehetetlenné vált az ügynek perenkivüli eljárás utján való rendezése. Megindult tehát a per. A közbirtokosság mint felperes, okmányközösség megállapítását és ezen, a város levéltárában őrzött, okmányoknak a perhez való csatolását kérte. Ezt az elsőbiróság meg is állapította, a Tábla azonban e határozatot megváltoztatta. A Kúria ellenben 8,141/p. 895. sz. határozatával az elsőbiróság határozatát hagyta helyben. Evvel — Czanik szerint — a Kúria 1 A perrel megtámadott ügyvéd csupán a tényállás előterjesztéséve védekezett és az első biró G. B.-t keresetével elutasította és mint alaptalanul perlekedőt érzékeny perköltséggel sújtotta. A Tábla az elsöbirő ítéletét helybeiihagyta, a perköltséget azonban mérsékelte. A Kúriánál az ügy a nagynevű és elsőrendű tekintély gyanánt méltán tisztelt H a 1mossy bírónak lett kiosztva, aki a nála járt alperes ügyvédnek sajnálatát fejezte ki, hogy a perköltséget a Kúriánál dívó gyakorlat folytán feljebb nem emelheti. Érdemben természetesen a két alsóbiróság Ítéletének helybenhagyását indítványozta. Megérkezett az ügy előadásának napja. Alperes ugy 11 óra táján felmegy az akkor még a Ferenciek terén székelt Kúriához. A tanácsterem előtt a tanács szolgája fogadja őt és kérdi, hogy mily ügyben van érdekelve? Adott válasz után mosolyogva megjegyzi — «Uraságod ezt | a pert el fogja vesziteni». — Képzelhető alperes meglepetése. Kérdésére aztán meséli a szolga, hogy az ügy a folyosón a szavazóbirák által ülés | előtt előzetesen megbeszéltetett és mindannyian felperes G. B. álláspontját magukénak vallották. — A legnagyobb izgalmak közt várta most már i alperes az eredményt. Beáll a szokásos déli szünet, — a birák azonban a folyosón meg nem jelennek és folytatják a tanácskozást. Végre közel két óra táján nyilik a tanácsterem ajtaja, kijönnek a tanács tagjai és velük a vérvörös arcú H a 1 m o s s y. Alperes ügyvéd felé tart és következőképp apostrophálja : — "Életemben nem kellett annyit küzdenem indítványom mellett, mint az ön igazságos ügyében. A szavazóbirák előzetes hazug informátióval praeoccupálva lettek és óriási erőfeszítésembe került, hogy őket ügyének igazságos voltáról meggyőzzem. De a perköltséget kompromisszum utján áldozatul oda kellett engednem, — azokkölcsönösen meg lettek szüntetve*. Hátha ezen ügynek előadása nem egy H a 1 m o s s y, nem egy, az 1 igazságért késhegyig menő biró kezébe kerül;!