A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 39. szám - A Halmai-eset - Az 1905. évi április 14-iki dán törvény a fiatal bűnösök és az erkölcstelen (vicieux) vagy erkölcsileg elhanyagolt gyermekek neveléséről. [1. r.]

156 A JOG Bűnügyekben. Minthogy kiegészítések, a valódiságnak a btk. 26o. S-án alapuló bizonyításának keretébe nem vonatkoznak, mert nem az állított tény, illetőleg kifejezés valódiságának bizonyítását célozzák : az esküdtbíróság azzal, hogy az indítványozott kiegészítést el nem rendelte, a védelem érdekét s a törvény elvét nem sértette meg. Az esküdtek azt a tényt állapították meg, hogy a vádlott beperesitett cikkével oly tényt állított a vádlott hivatali kötelességeire vonatkozólag, amely valódisága esetében bűnvádi vagy fegyelmi büntetést vonna maga után, ez a megállapítás pedig a btk. 258. S-a rendelkezésénél fogva bűncselekmény ; oly tényt pedig nem fogadtak el valónak, amely a bp. 385. S-a c) pontjában felsorolt valamely okot képezne, az enyhítő körülmények pedig a súlyosítóval szemben nem oly nyomatékosak, hogy a btk. 92. alkalmazásának feltételei fennforognának — a panaszolt anyagi semmisségi okok sem forognak fenn. A m. kir. Kúria (1.905. évi augusztus hó :>9-én 7,636/1905 B. sz. a.) rágalmazás vétsége miatt vádolt M. Ferenc elleni ügyé- | ben következő végzést hozott: A semmisségi panasz elutasittatik. Inodokok: A vádlott és a védő semmisségi panaszt jelentett be a Bp. 384. $-a 9. pontja alapján a \V. Á. és K. E. tanuk kihallgatásával indítványozott kiegészítés cl nem rendelése miatt. Ezen kiegészítés a Btk. 263. §-a utolsó bekezdésének rendelkezése alapján kéretett és pedig W. A. dr. tanú kihallgatása annak bizonyítására, hogy a sértett fél ezen tanú irányában sértöleg nyilatkozott; K. L. tanú kihallgatása pedig egy oly ténynek a bizonyítására, amely közvetlenül okot szolgáltatott arra, hogy a vádlott a beperesitett hírlapi cikket megírja, a vádlott elhatározásának inditó okára, amely elhatározás azután a beperesitett hírlapi cikkben nyilvánult. Mithogy ezek szerint ezen kiegészítések a valódiságnak a Btk. 263. $-án alapuló bizonyításának keretébe nem vonatkoznak, mert nem az állított tény, illetőleg kijftjezés valódiságának bizonyítását céiozzák : az esküdtbíróság azzal, hogy az indítványozott kiegészítést el nem rendelte, a védelem érdekét s a törvény elvét nem sértette meg. Továbbá semmisségi panaszt jelentett be a Bp. 4*27. §-a 4. pontja alapján, a Btk. 263. § a utolsó bekezdésére tekintettel indítványozott annak a kérdésnek a fel nem tevése miatt, hogy a vádlott a*biróküldés iránti kérelmével^ elutasittatott, s hogy a beperesitett cikkben foglalt ez a kitétel : «ezcn ügyben nem ellenfelem «pernyertes, hanem ön» «erre» vagyis a mint avédelein részéről fejtegettetett, arra a körülményre vonatkozott, hogy a vádlottnak nem sikerült kieszközölnie azt, hogy ügyeiben ne a sértett fél, hanem más biró járjon el, amivel a vádlott szerint ><a vádlott a vádba tett állítást beigazolta.- Minthogy ez a kérdés nem tartalmaz oh okot amely a Bp. 359. §-a értelmében a büntethetőséget megszüntetné, avagy az ott felsorolt egyéb előnyöket vonná a vádlottra nézve maga után, ezért is a kérdés feltevését megtagadó esküdtbirósági végzés vonatkozó indokainál fogva ; a kérdés feltételét az esküdtbíróság a Bp. 361. §-a rendelkezése értelmében és c szerint törvény alapján utasította el. Végre semmisségi panaszt jelentett be a vádlott és védője a Bp. 385. §-a 1. a), c) és 3. pontja alapján abban összpontosuló okokból, hogy bűncselekmény tényálladékát kellő tényállítás hiányában a beperesitett hírlapi cikk nem állapítja meg. hogy a Btk. 263. §-a végpontja rendelkezése értelmében a büntethetőséget kizáró ok forog fenn, s hogy az enyhítő körülmények a Btk. 92. v?-a alkalmazását indokolják. Azonban az esküdtek azt a tényt állapították meg, hogy a vádlott beperesitett cikkével ol\ tényt állított a vádlott hivatali kötelességeire vonatkozólag, a mely valódisága esetében bűnvádi vagy fegyelmi büntetést vonna maga után, ez a megállapítás pedig a Btk. 2.">H. í;-a rendelkezésénél fogva bűncselekmény, oly tényt pedig nem fogadtak el valónak, amely a Bp. 385. §-a c) pontjában felsorolt valamely okot képezne, az enyhítő körülmények pedig a súlyosítóval szemben nem oly nyomatékosak, hogy a Btk. 92. íj- alkalmazásának feltételei fenforognának. a panaszolt anyagi semmisségi okok sem forognak fenn. Mindezeknél fogva a semmisségi panasz minden irányban alaptalan lévén, azt a Bp. 437. £-a negyedik bekezdése értelmében el kellett utasítani. Fömagánvadlo a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságnál, mint bányamérnök van alkalmazásban, tehát nyilvános számadásra kötelezett vállalatnak a tisztviselője. Minthogy pedig az 1897. évi XXXIV- t.-c. 16-ik szakasz 2, bekezdése értelmében, ha a rágalmazás vagy becsületsértés, nyilvános számadásra kötelezett vállalat tisztviselője ellen volt elkövetve, az esküdtbíróság ítél; kétségtelen, hogy mindkét alsóbiróság hatáskörét túllépte, amikor ez ügyben tárgyalást tartott és ítéletet hozott. A hatáskör túllépése pedig a Bp. 384. §. 4-ik bekezdésében körülírt semmisségi okot képez, amely ugyanezen szakasz 5-ik bekezdése értelmében hivatalból észlelendő. A m. kir. Kúria (1905. aug. 30-án 7,662 1906. B. sz. a.) nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt vádolt W. János elleni ügyben következő végzést hozott: Mindkét alsóbiróság Ítélete az annak alapjául szolgáló tárgyalásokkal együtt a B. P 384. §. 4-ik pontja alapján hivatalból megsemmisíttetik és az ügy az esküdtbirósághoz utasittatik. A bejelentett semmisségi panasz felülvizsgálata mellőztetik. Indokok: Az iratokból nyilvánvalóan kitűnik, hogy K. Antal főmagánvádló a szabadalmazott osztr.-magy. államvasuttársaságnál mint bányamérnök van alkalmazásban, tehát nyilvános számadásra kötelezett vállalatnak a tisztviselője. Minthogy pedig az 1897. évi XXXIV. t.-c. 16-ik szakasz 2. bek. értelmében, ha a rágalmazás vagy becsületsértés, nyilvános számadásra kötelezett vállalat tisztviselője ellen volt elkövetve, az esküdtbíróság itél; kétségtelen, hogy mindkét alsóbiróság hatáskörét túllépte, amikor az ügyben tárgyalást tartott és ítéletet hozott. A hatáskör túllépése periig a Bp. 384. §. 4. bekezdésében körülirt semmisségi okot képez, amely ugyanezen szakasz 5. bek. értelmében hivatalból észlelendő. Ehhez képest mindkét alsófoku bíróság ítélete az annak alapjául szolgáló tárgyalásokkal együtt hivatalból meg volt semmisítendő és elrendelendő, hogy az esküdtbirósághoz áttétessék. A bejelentett semmisségi panasz felülvizsgálata ezek után tárgytalanná vált s az ez okból mellőztetett. Az a körülmény, hogy a sértett a rajta ejtett sérülés begyógyulása előtt más okból meghalt, vádlott bűncselekményének büntethetőségét meg nem szünteti. A vád alapjául szolgáló tett a sérülés gyógyulásának valószínű tartamához képest a btk. 301. g-ába ütköző súlyos testi sértés vétségének tényálladékát megállapítja s ekként a Bp. 385. íj-ának J. a) pontjára fektetett semmisségi panasz alaptalan. A súlyos testi sértés vétsége hivatalból lévén üldözendő, a magánvád hiánya nem képez a bűnvádi eljárás megindítását kizáró okot. A m. kir. Kúria (1905. aug. 29-én 7,643 1905. B. sz. a.) súlyos testi sértés vétsége miatt vádolt A. János elleni ügyében következőleg végzett: A semmisségi panasz a Bp. 557. §-ának utolsó bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó 437. §. 4. bekezdése értelmében elutasittatik. Indokok : A kir. törvényszék az elsőfokban eljárt kir. jbiróságnak ítéletét indokainál fogva hagyván helyben, tényként megállapította, hogy K. Tógyernek vádlott által botütéssel okozott testi sérülése 8 napon tul terjedő, de 20 napot meg nem haladó időig tartott volna, ha a nevezett sértett halála időközben más okból be nem következik. Minthogy pedig az a körülmény, hogy a sértett a rajta ejtett sérülés begyógyulása előtt más okból meghalt, vádlott bűncselekményének büntethetőségét meg nem szünteti, a vád alapjául szolgáló tett a sérülés gyógyulásának valószínű tartamához képest a btk. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés vétségének tényálladékát megállapítja, s ekként a Bp. 385. S-ának 1 a) pontjára fektetett semmisségi panasz alaptalan. De alaptalan a semmisségi panasz a Bp. 385. §-ának 1. c) pontjára vonatkozólag is, mert a súlyos testi sértés vétsége hivatalból lévén üldözendő, a magánvád hiánya nem képez a bűnvádi eljárás megindítását kizáró okot. Mindezeknél fogva a semmisségi panasz mindkét irányban cl volt utasítandó. Kivonat a Budapesti Közlönyből. Csődök : Az aradi tszéknél Schrőder Béla helybeli nyomdatulajdonos ellen, bej. nov. ló, fsz. dec. 11, csb. Heller Mór dr., tg. Janku Kornél dr. — A nagykikindai tszéknél Breider Henrikné helybeli kereskedő ellen, bej. okt 31, fsz. nuv. lü, csb. Kovách Gusztáv, tg. Németh Antal. — A pozsonyi tszéknél Schiffer Lipót helybeli kereskedő ellen, bej. nov. 20, fsz. nov. 23, csb. Polgár Ármin dr.. tg. Zernek Károly — A karánsebesi tszéknél Stankovits A. cég hagyatéka ellen, bej. okt. 31. fsz. nov. 4, csb. Mészáros Gyula, tg. Janesku Miklós dr. Pályázatok: Az ökörmezői jbiróságnál aljegyzői áll. szept. 30 1211) — A hosszuaszói jbiróságnál aljegyzői áll. okt. 1 1212j — A kassai tszéknél aljegyzői áll. okt. 3 (213) — A debreceni közjegyzői kamaránál kir. közjegyzői áll Fehérgyarmaton, okt. 9 (215j — A szabadkai tszéknél birói áll. okt. ö (215) — A brassói tszéknél aljegyzői áll. okt. 5 (215) — A somorjai jbiróságnál albirói áll. okt. 6 (216) Kúriai és táblai értesitések. Kérdezősködő t. előfizetőinket kérjük, hogy a kérdett ügyek fölterjesztésének időpontját és a felek nevét pontosan közöljék velünk. Másképp azok felkutatására — sajnálatunkra — nem vállalkozhatunk. Beregszász Sz. K. W'cisz—Gálosi (1,657/U04. ea. Dobosfy, szept 14, hh. — Dárda N. K. dr. Balog—Géczi érk, 2,í97/905. p. sz. a. ea. Pecháta. n. e. — Kovács—Mészár érk. 4,625/905. sz. a. ea. Gyárfás, n. e. — Schuksz—Saksz érk. 2,4-73/905- sz. a. ea. Fráter, n. e. — Dárda N. K. dr. Vaics—Bacsvanin érk. 8,953/904. p. sz. a. ea Balázsovits, n. e. — Nagöszeben P. J. Préda—Román érk. 7,23r>/905. sz. a. ea. Lehoczky n. e. — Préda—Román (1,799 K. 20 f) érk. 5.168/904. p. sz. a. ea. Kársa N. e. Nagyvárad V. Zs dr. Pollák-Lökös (3,478/8(0j)- n. e. — Pécs M. J. dr. Rigó—Benyovszky (2,2;0'90í. ea. Avedik) szept. 15, hh. A magyar magánjog kézikönyve. Irta Dr. RAFFAY FERENC ügyvéd, egyet. m. tanár és jogakad. nyilv. r. tanár. * Ára fűzve 16 korona, diszes kötésben 18 korona. Ügyvédeknek, bíráknak, jogi vizsgálatokra készülőknek nélkülözhetetlen Minden könyvkereskedésben kapható. A pénz előleges beküldése esetén frankó küldi az alólirt kiadó Sziklai Henrik könyvkereskedő Eperjesen. HESZVEN.TAR8A8AG