A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 38. szám - A nemzetközi börtönügyi kongresszus jelentése. [3. r.]

A JOG lói Minthogy az írásbeli maganvégrendelet akként is visszavonható, hogy az örökhagyó a végrendeleti iratot megsemmisíti, vagy a végrendelet egyes részét illetőleg a visszavonást feltünteti ; a végrendelet azon intézkedése, amelyet az örökhagyó törölt nem létezőnek tekintetett, mert a végrendelet eme részének megsemmisítése és ebből folyó visszavonása már a törlés tényének befejeztével beállott s a visszavonás tényére befolyással nincs az a körülmény, hogy örökhagyó még közvetlen halála előtt is ugy nyilatkozott, melyből a végrendelet eredeti szövegének fentartását és nem annak megváltoztatását kellett tudomásul venni, mert a visszavont rendelkezés a visszavonás visszavonása által sem áll helyre. (A m. kir. Kúria 19()5. június 6. 6.02J 904. sz. a.) Az elhalt férj vagyonát még életében elajándékozta, amiért az özvegy özvegyi jogán nem az átruházott ingatlanok haszonélvezetét, mely már az ajándékozás következtében alpereseket illeti, hanem elhalt férje társadalmi állásának és vagyonának megfelelő lakás és tartáshoz szükséges összeg megfizetését követelheti. (Kir. Kúria mint felülvizsgálati bíróság 1904. november 8. 8.012 903. sz. a ) Minthogy az özvegyi jog az erkölcsi alapon nyugvó házasságnak képezi folyományát, s így az is erkölcsi alapon nyugszik, ezen erkölcsi alapot a nő özvegysége alatt ís megőrizni köteles ; ezen okból s azért is megszüntettetett azon nőnek özvegyi haszonélvezeti joga, aki férje halála után mással ágyassági visszonyba lépett, mert férje az általa is elfogadott végrendeletben akként rendelkezett, hogy ha az özvegy a férje emlékének megsértésével vadházasságra lép, minden vagyonból kizáratik ; s az özvegy ezen feltételt megszegte. (A m. kir. Kúria 19Ü5. május 31. 5,383 1901. sz. a.) A tulajdonjog előjegyzésének igazolását tárgyazó keresetek, ha az ingatlan értéke 4.00 K-t meg nem halad, a sommás biroság. nem pedig a telpkkönyvi hatóság elé tartoznak. (A m. kir. Kúria 1901. december 16. 4,914/901. sz. a) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A perenkivüli kereskedelmi ügyekben fennálló felebbezési rendszer elvei szerint cégügyekben a felsőbíróság, amennyiben az ügy felfolyamodás folytán eléje kerül, a panasz tartalmára való tekintet nélkül, hivatalból van hivatva megvizsgálni azt, hogy a cégbejegyzésnek törvényes előfeltételei mind fenforognak e. — Az alapszabályok módosítása feletti határozathozatal kizárólag a közgyűlés hatáskörébe tartozván, erre az igazgatóság, mely a közgyűlés felhatalmazása esetén is csupán lényegtelen szerkezeti módosítások tárgyában intézkedhetik, törvényszerűen egyáltalán fel nem hatalmazható. A budapesti kir. ítélőtábla (1904 január 20-án 3,885. sz. a.) Annak előrebocsátásával, hogy a kereskedői cégbejegyzések kihirdetésére felügyelő miniszteri biztosnak 61,266/903. sz. beadványát a 39,921/903. sz. elsőbirósági végzés ellen intézett jogorvoslatnak tekinti, a 61,266. sz. végzés által pedig cégbiztosnak emiitett jogorvoslatát visszautasitottnak veszi, a cégbiztosnak 74,872. sz. felfolyamodására az elsőbiróság 61,266/903. sz. végzését megváltoztatja, cégbiztosnak ugyanazon szám alatti törvényes időben benyújtott jogorvoslatát visszautasithatónak nem találja, hanem azt, mint ilyent elfogadja, s ehhez képest annak alapján az elsőbiróság 39,921'9')3. sz. végzését is vizsgálat alá vévén, azt szintén megváltoztatja, a K. e. m. szöv. cégbejegyzése iránt L. igazgató által benyújtott kérelemnek helyt nem ád s ennélfogva a kir. törvényszéket utasítja, hogy a már foganatosított cégbejegyzést a cégjegyzékben törölje. Indokok : Cégbiztosnak a 39,921/903. számú végzésnek a kir. kereskedelmi minisztérium részére történt kézbesítésétől számított és cégbiztost a 6,156/83. sz. kormányhatározati rendelet 3. §-a értelmében megillető 30 napi jogorvoslati határidőn belül a kir. törvényszékhez intézett 61,266/903. sz. beadványát, annak, úgyszintén az ahhoz csatolt felfolyamodás kapcsán visszamutatott okiratoknak tartalmához, valamint ahhoz képest, hogy a «K, e. m. szöv.> cégének bejegyeztetése, mely pedig a kereskedelmi törvény 248. §-ában szabályozott eljárásnak alapul szolgálhat a kir. törvényszéknek 39,921/903. sz. végzése által még akkor jogérvényesen meg nem történt, a kir. törvényszék tévesen minősítette a kereskedelmi törvény 248. §-ának 2. bekezdésében körülirt megkeresésnek, hanem azt, minthogy abban a cég keletkezésének nem törvényszerű volta is panaszolva van, a cégbiztos részéről a kir. törvényszéknek a cégbejegyzést elrendelő végzése ellen irányuló, kellő időben benyújtott jogorvoslatnak kellett volna tekinteni, s mint ilyet kellett volna a perrendtartás s illetve a kereskedelmi eljárás szabályainak megfelelő elbánásban részesíteni. Az elsőbiróságnak a cégbiztosnak fent körülirt beadványára 61,266. sz. a. hozott azt a végzését tehát, melylycl a szóban forgó beadvány a benyújtónak visszaadatott, megváltoztatni és cégbiztosnak 61,266. sz. beadványát, mint a 39,921. sz. elsőbirósági végzés ellen törvényes időn belül intézett jogorvoslatot elfogadni s ennek alapján az elsőbiróság 39,921. sz. határozatát szintén vizsgálat alá venni kellett. Ezen vizsgálat eredménye folytán pedig, tekintettel arra, hogy a perenkivüli kereskedelmi ügyekben fennálló felebbezési rendszer elvei szerint cégügyekben a felsőbíróság, amennyiben az ügy felfolvamodás folytán eléje kerül, a panasz tartalmára való tekintet nélkül, hivatalból van hivatva megvizsgálni azt, hogy a cégbejegyzésnek törvényes előfeltételei mind fennforognak-e, az elsőbiróság 39,921. sz. végzése is megváltoztattatott és az, hogy a <K. e. m. szöv.> cégének bejegyzése iránt, L. igazgató részéről előterjesztett kérelemnek hely nem adható, kimondatott azért, mert eltekintve attól, hogy a szövetkezetnek 1903. március 19-én megtartott az a közgyűlése, mely által a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló szövetkezeti alapszabályok elfogadtattak és megállapíttattak, amint ez a közgyűlési jegyzőkönyvből kitűnik, egyáltalán nem is hozott olyan határozatot, melylyel a szövetkezet nevében eljáró L. igazgató arra nyert volna felhatalmazást, hogy a közgyűlés által elfogadott alapszabályokat, amennyiben azt a cégbíróság kívánná, bármi részben módosíthassa, még a szövetkezet alakulása tárgyában 1902. november 27-én tartott közgyűlési jegyzőkönyvben foglalt az a határozat, mely J. részére azt a felhatalmazást tartalmazta, hogy az alakuló közgyűlés által elfogadott alapszabályokat a szükséghez képest saját hatáskörében módosíthassa, az utóbb 1903. március 19-én a szövetkezet közgyűlése által elfogadott alapszabályokat érintő változtatásokra kiterjedőnek vétethetnék is: L.-nek az az eljárása, mely által a szövetkezet közgyűlése részéről elfogadott alapszabályok 33. §-a 2. bekezdésének azt a rendelkezését, hogy <a folyó ügyek elintézésére az egyesület közgyűlése vezérigazgatót alkalmaz, ki önálló cégjegyzési joggal véglegesen alkalmaztatik; a vezérigazgató egyszersmind igazgatósági tag is lehet», törölte s ez intézkedések elhagyásával a szövetkezet közgyűlése által elfogadott alapszabályok módosítását egymagában keresztülvitte, joghatályos nem lehet, mivel a kereskedelmi törvény 179. §-a 7. pontjának rendelkezése szerint az alapszabályok módosítása feletti határozathozatal kizárólag a közgyűlés hatáskörébe tartozván, erre az igazgatóság, mely a közgyűlés felhatalmazása esetén is csupán lényegtelen szerkezeti módosítások tárgyában intézkedhetik, törvényszerűen egyáltalán fel nem hatalmazható. A közgyűlés által elfogadott és megállapított kellő alapszabályok hiányában pedig a szövetkezet cége be nem jegyezhető. (Kereskedelmi törvény 227. §.) A kir. Kúria (1904. nov. 8-án 1,468/904. sz. a.) helybenhagyatik. A csődtörvény 87. £-a értelmében a csődhitelezö által a csődeljárási költség fedezetéül letett összeg előleg természetével bir s a felmerülő költségek és dijak fedezésére csak annyiban fordítható, amennyiben a csődtömeg ezek fedezetére felhasználható egyéb vagyonhoz nem jut. Ebből következik, hogy a letett előleg nem bocsátható előre a tömeggondnok rendelkezése alá, hanem abból csak a tényleg felmerült s egyéb vagyonból nem fedezhető költségek és dijak fedezetére szükséges összeg utalványozható esetről-esetre a tömeggondnok kezére. (Kúria 1905. május 31. 671. sz. a) A felszámolás alatt álló részvénytársaság cégének kitörlését a hitelező ebben a minőségben kérni nem jogosult. A bíróság törvényes felügyeleti jogánál fogva tartozik ellenőrizni azt, hogy a cégjegyzékébe bevezetett felszámolás a törvényes formák közt folytattassék s a társaság feloszlása közzététessék, s amennyiben a bíróság arról győződnék meg, hogy a cégjegyzékébe bevezetett felszámolásnak többé tárgya nincs, a bíróság a bejegyzett felszámolásnak a cégjegyzékből törlése és a kereskedelmi törvény 207. §-a értelmében az üzleti könyveknek megőrzése iránt törvényes felügyeleti jogánál fogva hivatalból is tartozik intézkedni. (Kúria 1905. június hó 6. 622. sz. a.) A keresk. törvény 21. §-ában említett cégbitorlás esete csak akkor forog fenn, ha megállapítható, hogy valaki másnak a cégét jogosulatlanul használja. A cég használata pedig csak akkor állapítható meg, ha valaki az illetőnek cégét jegyzi, vagy cimtáblájára, számláira, levélpapírjaira irja, vagy reányomtatja, vagy egyéb módon a saját üzletének ismertetésére feltünteti. Nem képez tehát cégbitorlást alperesnek abbeli eljárása, hogy a felperesnek adott megbízás alapján az alperes a fuvarozás végett átadott ládát, mint a felperes cég állítólagos megbízottja, átvette s szekérre tette. (A m. kir. Kúria 1905. március 31. 1,209. sz. a.) Az a körülmény, hogy a régebben indított váltókeresetet a váltóbirtokos a kifogások beterjesztése előtt visszavonta, nem fosztja meg őt attól a jogától, hogy váltókövetelését uj keresettel érvényesíthesse. Igaz ugyan, hogy azt a felet, ki a váltó alapján jogokat érvényesít, terheli annak bizonyítása, hogy a törlés nem szándékosan és hogy a törölt aláírásnak uj aláírással való helyettesítése a felek megállapodásának megfelelőleg. tehát jogosan történt, de oly esetben, amidőn az adós egy előző perben azzal védekezett, hogy a kereseti váltót, amelyen akkor a kibocsátói aláírás törölve volt, a váltóbirtokosnak követelése kiegyenlítéséül adta át, a váltón látható törlésből s a felperes törölt kibocsátói aláírásának ugyanazzal az aláírással helyettesítéséből kifogást nem meríthet. (Kúria 1905. május 26. 533/904. sz. a* A K. T. 347. g-a nem tartalmaz ugyan a hiteles személy közbejöttével tartott nyilvános árverés miként leendő közzétételére nézve részletes intézkedéseket, mégis a K. T. 271. g-ábol kétségtelen, hogy a késedelmes vevő rovására történtnek csak az olyan árverés tekinthető, a melynél az eladó a rendes kereskedő gondosságával eljárva, az árverés közzétételét olyan módon eszközli, amely rendes körülmények között a késedelmes vevő érdekeinek megóvására alkalmasnak látszik. (A m. kir. Kúria 1905 jun. 23. 1,382. sz. a.)