A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 37. szám - A nemzetközi börtönügyi kongresszus jelentése. [2. r.]

14S A JOG I. rendű alperestől azon az alapon sem követelheti, hogy ez az alperes jótállást vállalt az iránt, hogy a felperest a szóban forgó cselekményből kár nem fogja érni, mert a kereskedelmi forgalomban megkivánt kölcsönös tisztesség és hűség fogalmával nem egyeztethető össze az, hogy egy kereskedő törvényellenes cselekmény elkövetésére hagyja magát serkenteni másnak olyan ígérete által, hogy az abból eredő kárát meg fogja téríteni: ebből folyóan tehát ilyen ügyletre kártérítési igény nem is alapitható. Az I. r. alperessel szemben tehát a felperes keresetével ezen indokoknál fogva elutasítandó. De elutasítandó a felperes keresetével a II—VII. r. alperesek ellenében is. A felperes ugyaais II-—VII. r. alperesek ellen keresetét arra alapította, hogy II- VII. r. alperesek a b • . alatti helyhatósági bizonyítvány s a megvett sertésekre vonatkozó járiatok kiállításával, VII. r. alperes pedig azáltal, hogy a sertéseket Csehországba való szállításra felvette, benne azt a tévhitet keltették, hogy a sertéseket Csehországba akadály nélkül átszállíthatja és ezzel kárának előidézéséhez szintén hozzájárultak. Az állatok állati nyerstermények és ragályfogó tárgyak Ausztria és Magyarország között kölcsönös forgalmuk biztosítása tárgyában 1899. évi szeptember 23-án 75,0 0. sz. a. kibocsátott földmivelésügyi miniszteri rendelet szerint azonban az osztrák részről tilalom alá vett területekről származó kitiltott állatfajoknak Ausztriába való bevitele a tilalom érvényességének tartama alatt, csak az osztr. cs. kir. kormánynak előzetesen kikérendő külön engedélye alapján történhetvén, a fenntebb hangsúlyozott ama tény mellett, hogy a felperes tudomással birt arról, miképp sertések az osztrák kormány tilalma folytán a megvett sertések szállítása idejében Ceglédről Ausztriába szállíthatók nem voltak, — a felperes a rendes kereskedő gondossága mellett nem lehetett kétségben az iránt, hogy a megvett sertéseknek Ausztriába való szállítása iránt az ausztriai cs. és kir. kormány előzetes engedélyét kell kikérnie és ennek hiányát nem pótolhatja az, hogy II. és III. r. alperesek a sertéseket egészségügyi bizonyitványnyal látták el, VIII. r. alperes pedig azokat szállításra felvette, s igy ezen alperesek eme tényére kártérítési igényt nem alapithat. A m. kir. Kúria (19(15. évi május hó 24. napján, 135 11)04. V. p. a. a.) következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítéletének a per főtárgyára és a perköltségre vonatkozó felebbezett rendelkezése a benne megfelelően felhozott indokok alapján annál inkább helyben hagyatik, mert felperes a saját maga által p. •/• pont alatt becsatolt és C. W. által 1899. évi december 15-én Prágában feladott távsürgöny szerint a nevezett C. W. vevő részéről figyelmeztetve lett, hogy felperes a sertéseket mindaddig ne szállítsa, mig Prágába a m. kir. minisztériumtól hivatalos értesítés nem érkezik a kiviteli tilalom feloldásáról; az 1899. évi dec. 16-án kelt 4 /. alatti levele szerint pedig felperes arról értesítette az I. r. alperest, hogy a sertéskiviteli tilalom megszűntéről a hivatalos értesítés Prágába a helytartósághoz az érintett levél megírásáig meg nem érkezvén, a sertéseket még át nem veheti, reméli azonban, hogy a hivatalos értesítés pár nap alatt megérkezik, addig tehát L r. alperest türelemre kéri. Ezekből az adatokból kétséget kizáró módon megállapítható, hogy a felperes tudta, miszerint a sertések általa csak abban az esetben szállíthatók, ha a kiviteli tilalom megszüntetéséről szóló m. kir. minisztériumi hivatalos értesítés Prágába a helytartósághoz megérkezik, felperesnek tehát hivatalos értesítés megérkezése előtt semmiesetre nem volt szabad a sertéseket Csehországba elszállítani, s amikor felperes ezt mégis megtette, jobbtudomása ellenére a kereskedői gondosság mellőzésével oly mulasztást követett el, amelynek következtében a sertések elkobzásából származott kárának megtérítését alperesektől annál kevésbé követelheti, mivel a felhozottakból önként folyik, hogy a jelen esetben felp eres megtévesztéséről szó sem lehet. Bünüeryekben. Királysértés vétsége a szándékos bűncselekmények közzé tartozik, a szándék megállapításához azonban elegendő a használt kifejezés meggyalázó voltának és jogtalanságának tudata. A tudaton felül még valamely különös sértési szándék nem kívántatik, s közömbös az a körülmény is, mely a sértés közvetlen okát képezte. A m. kir Kúria (1905. évi április hó 5-én, 3,275.) A semmisségi panaszok elutasittatnak. Indokok: Vádlott és védője a kir. ítélőtábla Ítélete ellen a 1 Bp. 385. §. L aj pontja alapján azon okból jelentett be semmisségi panaszt, mert az incriminált kifejezések büntetendő cselekmény tényálladékát meg nem állapítják, a mai tárgyaláson kifejtett indokok szerint azért sem, mivel az alsóbiróságok nem állapították meg a sértési szándékot, sem a király ellen használt sértés okát, ezek nélkül pedig a királysértés illetve becsületsértés vétségének a tényálladéka nem forog fenn. Továbbá azon okból is jelentettek be semmisségi panaszt, mert a Btk. 92. §-a a büntetés kiszabásánál alkalmazásba nem vétetett. Mindkét semmisségi panasz azonban mint alaptalan, a Bp. 437. íj- negyedik bekezdése értelmében elutasítandó volt ; a Bp. 385. §. 1. a) pontjára fektetett azért, mert a kir. ítélőtábla az elsőbirói ítélet és indokainak elfogadásával azokat a tényeket fogadta el valóknak, hogy L. H. vádlott 1903. évi október hó 14-ik napján, nyílt helyen azt kiáltotta, hogy a király bolond és az- is marad, V. E. állami tanitó ellen pedig sértő hangsúlyozással a bolond kifejezést használta; amely valóknak elfogadott tények, mivel a bolond kifejezés a királlyal szemben kétségtelenül sértő és mivei tanítóval szemben sértő hangsúlyozással használó bolond kifejezés szintén meggyalázó, a Btk. 140 §-ába ütköző becsületsértés vétségének minden ismérvét kimerítik. A vádlott védője részéről a királysértés szándékának hiányára alapított védelem nem volt figyelembe vehető, mert kétségtelen ugyan, hogy ez a cselekmény a szándékos bűncselekmények közzé tartozik, a szándék megállapításához azonban elegendő a használt kifejezés meggyalázó voltának és jogtalanságának tudata, e tekintetben pedig az alsóbiróságok ténybeli megállapításai semmi kétséget nem hagynak fenn, mert nemcsak a kifejezés közönséges értelme nem enged e tekintetben kételynek tért, de a jelen esetben meg van állapítva, hogy vádlott a tanitó figyelmeztetése után is e szavakat használta: «bolond vagy te is, bolond az is, aki ide küldött*. A fent kiemelt tudaton felül még valamely különös sértési szándék nem kívántatik s közömbös az a körülmény is, amely a sértés közvetlen okát képezte. Ezekre voló tekintettel a kir. ítélőtábla a bűncselekmény megállapításának kérdésében a törvény alkalmazásában nem tévedett. De nem alkalmazható a vádlott javára a btkv. 92. §-a sem s igy a Bp. 385. §. 3. pontjában foglalt semmiségi ok sem forog fenn, mert a büntetlen előélet és ittas állapot mint enyhítő körülmények nem olyan nyomatékosak, hogy a sértések nyilvánosságára is tekintettel a Btkv. 92. §-ának az alkalmazása indokolt lenne s azért azt a kir. ítélőtábla helyesen mellőzte. Kivonat a Budapesti KÖzlöny-böL Csődök : A szolnoki tszéknél Ahelander Márton kunszentmártoni kereskedő ellen, bej. okt. 7, fsz. okt. 21, csb. Kemény Zoltán dr., tg. Dómján Jenő dr. — A pozsonyi tszéknél Schlesinger Mór helybeli kereskedő elllen, bej. szept. 14, fsz. szept. 18, csb. Polgár Annin dr., tg. Pfeiffer Károly. — A pancsovai tszéknél Dragojev Mirkó hely beli kereskedő ellen, bej. okt. 14, fsz. okt. 25, csb. Furdek Miksa, tsr. Schendl Emil dr. — A kaposvári tszéknél Fischer Sándor helybeli lakos ellen bej. okt. 12, fsz. okt. 27, rsb. Kramer József dr., tg. Csonka Ede dr. Pályázatok: A temesv ári kir. közjegyzői kamaránál kir. közjegyzői áll. Lúgoson szept. 17. (201). — A szegedi tszéknél aljegyzői áll. szept. 19. (202). Kúriai és táblai értesitések. Kérdezősködő t. előfizetőinket kérjük, hogy a kérdett ügyek fölterjesztésének időpontját és a felek nevét pontosan közöljék velünk. Másképp azok felkutatására — sajnálatunkra — nem vállalkozhatunk. Pécs K. M. dr. Keszler—Hirschfeld érk. 8.066/901. sz. a. ea. Lehocky, n. e. Sátoraljaújhely Sz. G. Kiss B. József—Tóth Mária érk. 1,658/905. sz. a. ea. Pecháta, n. e. Szenic M. N. dr. Zálesák—Benda érk. 1,927,905. sz. a. ea. Vörösmarty, n. e. A magyar magánjog kézikönyve. Irta Dr. RAFFAY FERENC ügyvéd, egyet. m. tanár és jogakad. nyilv. r. tanár. Ára fűzve 16 korona, diszes kötésben 18 korona. Ügyvédeknek, bíráknak, jogi vizsgálatokra készülőknek nélkülözhetetlen. Minden könyvkereskedésben kapható. A pénz előleges beküldése esetén frankó küldi az alólirt kiadó Sziklai Henrik könyvkereskedő Eperjesen. Közjegyzők, ügyvédek, nemkülönben jelöltek gyorsan jutnak eredményhez a JOG hirdetései utján. Ügyvédjelölt háromévi vidéki praxissal és két szigorlattal nagyobb városban (törvényszéki, esetleg táblai székhelyen) azon nal keres alkalmazást. Cime a kiadóhivatalban. Ki tudna ügyvédnek letelepedésre alkalmas helyet ajánlani ? Ajánlatok «Hálás 23» jeligével a kiadóhivatalba kéretnek. Alföldi nagy városban 30 év óta fennálló ügyvédi iroda keresztény ügyvédnek eladó. Cim a kiadóhivatalban. Amos József pozsonyi kir. közjegyzőjelölt (pozsonyi-országút 71. sz.) irodai alkalmazást keres. Ügyvédjelölt, teljes gyakorlattal, aki a román nyelvet tökéletesen és a német nyelvet is beszéli, vidéki vagy fővárosi jobb irodát keres. Cim : Pap V. Budapest, VI. Kemnitzer-utca 31. II. 8. A szerkesztésért felelősek : Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V., Rudoif-raKparr 6 PALI-AB HÉSZ/ÉNYTÁJÍ8A8ÁO NYOMDÁJA SVSAPMS