A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 37. szám - A VII. nemzetközi börtönügyi kongresszus

258 A JOG a telekkönyvi bejegyzés tárgyát képező jogot ismerve, annak helytelenségét jogtalan haszon szerzése, illetőleg más részére biztositása végett harmadik személyre átruház, korlátoz vagy megterhel és ez által a jogosult félnek kárt okoz.» Ugyancsak joggal emeli ki Grosschmid™) a novella-javaslat szövegezésében az «által» szó zavart idéző voltát, mert oly szinben tünteti íel a dolgot, mintha azért büntetne, mert először és másodszor is ugyanazon személy idegenítette el a dolgot, de e szerint az örökösre kénytelenek volnánk ráfogni, ha őt büntetni akarnók, hogy először is ő adta el a dolgot.» Ugyancsak szövegezési hiba, hogy jogérvényes átruházásról beszél, pedig egyszerű elkötelezés esetén ez fenn nem forog.07) Hiányzik intézkedés a szöveg szerint azon esetről, ha valaki az ingatlannal nem elidegenitési szerződés folytán, hanem egyéb cimen tartozik és a jogosult jogát az elidegenítéssel meghiusítja, ezért nézetem szerint helyesebb volna a szövegezést így eszközölni: . . . «és másnak elkötelezett vagy engedélyezett, avagy mást egyéb cimen megillető jogot . . .» E kérdés a legszorosabb összefüggésben áll a magánjoggal és a helyes megoldás csak az lehet, ha összhangban oldatik meg a magánjogi alapelvekkel. Ezért figyelembe kell venni a végleges szövegezésnél azokat az észrevételeket, amiket Grossclimid tett, amikre fejtegetéseim során mindenütt lehetőleg utaltam tárgyam keretén belül. De nézzük tovább kritikailag a novella javaslatot és emeljük ki annak előnyeit is majd gyengéivel szemben. Nézetem szerint igen helyesen a javaslat a büntetés kiszabásánál tekintettel van az értékhatárra, mert igy védve vagyunk a nagy bűntett ellen, csakúgy, mint a kisebb ellen és a kellő arány is megvan. Igen helyes a pénzbüntetés kiszabása is. E tekintetben sem osztom Fayer Eászló álláspontját, ki egyöntetűen szabályozza a kérdést és tekintet nélkül minden értékhatárra, három évi fogházzal sújtja a bűntettest, de igy nincs meg az arány a csekélyebb sulyu bűntett elkövetése és a súlyosabb között. Fayer a rendes csalási esetekhez sok alj a a büntetést, éppen a ravasz fondorlat hiánya folytán és ezért szabja ki ellenjavaslatában egységes büntetésképp a három évi fogházat.68) Én éppenséggel nem sokallom a javaslat által megállapított büntetés mértékét, mert csak ezzel lehet a telekkönyvi manipulatiókat hathatósan meggátolni. Ne feledjük hogy az ezen bűncselekményt elkövető egyének, alacsonyabb társadalmi rétegből vannak, helyesebb erkölcsileg romlottabb, lelkű egyének, akikre a büntetés önmagában véve nem hat, hanem csak annak nagysága ; elvégre a bíróság a concrét körülmények figyelembevételével lejebb mehet. Helyes és a gyakorlati életnek megfelelő a javaslat záradéka, mert tényleg nagyobb bűntett a több csalás, mint egy csalás; különösen oly esetben, midőn nem csekély összegekről van szó, nem szabad annyira materialis alapra helyezkednünk. Visszaesés esetén, tekintettel a cselekmény közveszélyüségére, súlyosabban büntetnék, mint egy csalás esetén, nevezetesen börtön helyett fegyházbüntetést szabnék ki. A novella-javaslat stiláris tekintetben eltér a Sc/iedi/ts-féle tervezettől, amely szerint a telekkönyvi bejegyzés kieszközlésére alkalmas módon kellett a dolgot átruházni; ez könnyen megtéveszthetne bennünket, különösen az engedélyokirat megszerzését is megkivánnók a vevőtől. A novella-javáslat szerint nem csupán az eladás állapítja meg a csalás vétségét, hanem az ingatlanra vonatkozó jog bármely megterhelése vagy korlátozása. Nem korlátozás azonban, ha a jelzáloggal terhelt birtokot tulajdonosa eladja, mert ezáltal a hitelező kárt nem szenvedett, már pedig ez sine qua non ja éppen ugy, mint a jogtalan haszon szerzése a csalás büntette megállapításának. Nem érthetünk egyet a Schedinsféle tervezettel, midőn az a vevő részére a tényleges átadást megköveteli. Mihelyt a jogot megalapító, igy perelhető ügylet megvan, előállhat a novella-javaslat 387. §. a) pontjának büntette, illetőleg vétsége, amely emiitettem módosításokkal teljesen összhangba hozná a büntető igazságszolgáltatás és a szabad forgalom érdekeit, meghagyja a tulajdonosnak a tulajdon feletti szabad rendelkezési jogot, csak nem a dologi jogot nyert harmadik személy rovására ; záloggal terhelt jószágát eladhatja, hasonlóképpen haszonélvezettel terhelt jószágát is. Ismételten hangsúlyozom, nagyon kívánatos volna, ha a novella az ingó dolgok többszörös eladásának büntetését is behozná, miként a büntetőjog egyaránt hatályos védelemben részetiti a mai modern jogvisszonyoknak megfelelően az ingó és ingatlan dolgot. Szakított az ingatlan egyoldalú privilegisálásával jogunk, amely régi: jelesül 1848. előtti magánjogunkat jellemezte és amelynek némi nyomait látjuk magánjogunkban, a nemesek örökjogában. ••) I. m. 505. 1. 6I) V. ö. Grosschmi d i. m. 507. 1. ") I. m. 99. 1. Belföld. A VII. nemzetközi börtönügyi kongresszus. (A megnyitás.) A VII. nemzetközi börtönügyi kongresszus f. hó 3-án nyílt meg a Magyar Tudományos Akadémiának gyönyörűen feldíszített nagytermében. A kongresszust a király képviseletében József kir. herceg nyitotta meg, a külföldi és a hazai szakközönség legelőkelőbbjeinek jelenlétében. Ott voltak a kormány tagjai közül Fejérvárv Géza báró miniszterelnök, Lányi Bertalan igazságügyminiszter, György Endre földmivelésügyi miniszter és Lukács György dr. vallás- és közoktatásügyi miniszter, továbbá közéletünk előkelőségeinek szine-java. A külföldi kongresszusi tagok közül számosan hölgyeikkel jelentek meg. József kir herceget az Akadémia bejárata előtt Riekl Gyula dr. min. tanácsos üdvözölte s bemutatta neki a fogadására megjelent urakat. A kir. herceg ezután lelkes éljenzés közt a terembe lépett és elfoglalta a részére fentartott külön emelvényt. Lányi Bertalan igazságügy miniszter magyar nyelven kezdett, franciául folytatott beszéddel üdvözölte a kir. herceget és a vendégeket. Beszédében a kongresszus jelentőségét jellemezte s a magyar büntetőjog és börtönügy történetét vázolta meg a külföldiek tájékozása céljából. József kir. herceg ezután nagy tetszéssel fogadott beszédben nyitotta meg a kongresszust. Skouzcs görög külügyminiszter mondott szellemes francia beszédet, a melyben hálával emlékezeti meg a böitönügy magyar úttörő munkásairól, Csemegiről, Taufferről, László miniszteri tanácsosról. Ezután javaslatára hódoló táviratot küldött a kongresszus ő felségének, majd tiszteletbeli elnökévé Lányi Bertalan igazságügyminisztert, elnökévé Rickl Gyula miniszteri tanácsost választotta meg. Rickl Gyula miniszteri tanácsos, a kongresszus elnöke, francia nyelven mondott akkor beszédet, amelyben a kongresszus feladatait körvonalozta. Ezután elnök javaslatára az eddigi kongresszusok még életben levő három elnökét, Deltrani Scalia a római, Galkine Wraskoj a pétervári és Dujles a párisi kongresszusok volt elnökeit tiszteletbeli tagokká, továbbá alelnökökké a kongresszuson képviselt külföldi államok hivatalos képviselőit, számszerint tizenegyet választottak meg, főtitkárrá Guillaume dr., a berni statisztikai hivatal igazgatója, helyettes titkárokká Borel, Typaldo-Bassia és Vánibéry Rusztem dr., választattak meg. Ezzel az ülés véget ért. Szept. 4. A börtönügyi kongresszus f. hó 4-én az uj országházban folytatta tanácskozásait. Három szakosztály az első emeleten, egy szakosztály pedig a negyedik emeleten tanácskozott. A szakosztályok elnökeivé Vorsin Félixet, a párisi semmitőszék biráját, Von Engelberg kormánytanácsost, a német / börtöntisztviselők elnökét, Brroffs-t az észak-amerikai Egyesült Államok delegációjának elnökét és LSrusso Emiliót a turini egyetem tanárát választották. Az első, azaz büntetőjogi szakosztályban a csalás fogalmának meghatározásával foglalkoztak. Előadó Baumgarten Izidor koronaügyész-helyettes volt. Ova intett attól a túlzástól, amelybe a norvég 1902. évi törvénykönyv esett, midőn a tévedés megerősítését vagy előidézését is csalásnak minősiti. A büntető törvényhozásnak azok között a határok közt kell maradnia, amelyeket az 1810. évi francia büntető törvénykönyv megállapított. Hosszú vita után, amelyben Conti, Bérlet, Berber, Durant, stb. vettek részt, a szakosztály magáévá tette az előadó javaslatát. A kongresszus második szakosztálya ugyanaz nap délelőtt azt a kérdést tárgyalta: melyek a letartóztatottak normális osztályozásának legjobb módszerei és melyek ezen osztályozásnak a következményei. Balázs Béla dr. előadó a beérkezett 13 feleletet elreferalván, előterjesztette a javaslatát, a melyet hosszabb vita után, a melyben Engelen törvényszéki elnök (Hollandia), Garraud tanár (Franciaország), Brroffs (Amerika). LLolzknecht báró (Ausztia), Laguesse (Franciaország), Subinskoj (Oroszország) és mások vettek részt, Engelen következő toldalékával fogadtak el: 1 Az osztályozás szükséges. 2. külön osztály készítendő a legrosszabbaknak, külön osztálya még nem teljesen korrupt fiataloknak. Ezen osztályok meghatározására szükséges, hogy valamennyi ezen elitéltekkel foglalkozott hatóság a szükséges információkat megadja. A többi letartóztatottak három csoportba osztandók: példás magaviseletűek és indifferencsek. Az összes osztályok számára az erkölcsi javulás és nevelés a célzat, a bánásmód különbözősége mellett. 3. Erkölcsileg javultak részére patronage szerveztessék. A harmadik szakosztály mai ülésében okolicsnai OkolicsányiKuthy Dezső dr. egyetemi magántanár, az Erzsébet-szanatórium igazgatófőorvosa tartott előadást ezen a cimen : Mely eszközökkel küzdhető le a tüdővész a letartóztatási intézetekben? Az előadó három pontban foglalta össze proposicióit éspedig : 1. A modern letartóztatási intézet higiénikus építési és berendezési normáliai, a kongresszus megbízásából kiküldendő egy szakbizottság által pontosan kidolgozva, internacionális használatra bocsáttassanak. 2. Rövid világos káté szerkesztessék, ugyancsak a