A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 35. szám - A többszörös eladás kérdéséhez. [4. r.]

242 A JOG megállapítás félreértésre ad alkalmat arra nézve, vájjon csupán oly kiadások értendők, amelyek az időlegesen hajózni képtelen hajó kijavítására és felszerelésére fordíttattak, avagy olyan természetű kiadások is, mint amilyen például a mentési díj. Dánia. A dán tengerjogi egyesület véleménye, ad IV. cikk. A tervezet IV. cikkében foglalt az a rendelkezés, hogy a hajótulajdonos tonnánként meghatározott bizonyos összeggel megválthatja magát a kártérítés alól - a dán jogtól eltér; azonban, minthogy igen célszerűnek találjuk, azt elfogadjuk a tervezet egyéb rendelkezéseivel együtt, amely jogunkkal azonos. Franciaország. A francia tengerjogi egyesielet véleménye. A francia egyesület a következő javaslat elfogadását proponálta: I. cikk. A hajótulajdonos személyesen nem felelős, hanem csak a hajóval és annak az illető útra vonatkozó tartozékaival : 1. A hajóparancsnok és személyzet, valamint a hajó parancs noka által hajószolgálatra (nem speciális tengerészszolgálatra) felfogadott egyének cselekményeiért. 2. Ha a hajó tulajdonosa, parancsnoka vagy ennek nevében más által kötött szerződés teljesítése a parancsnok törvényes szolgálati kötelessége : a szerződés nem, vagy nem kellő teljesítéséből származó kártérítési kérdésekben. 3. A hajó alkalmas voltáért — ha az rejtett hibában szenved — feltéve, hogy rendes gondoskodással a hajó szolgálatképességének elérésére minden megtétetett. // cikk. Valamely útra vonatkozólag a hajó járuléka: 1. a bruttó fuvardíj és az utasok viteldija, ha előre is fizettetett, amely összegből levonandó a fuvarozásra fordított készkiadás. 2. A nagy havariáért, mentésért vagy segélynyújtásért, végül a szenvedett sérülések kijavításáért járó vagy kapott összegek. A biztosítási szerződésből járó összeg azonban nem képezi a hajó tartozékát. ///. cikk. A hajótulajdonos a hajót megválthatja azon összeggel, amelylyel a hajó az ut befejezése után bírt; ha pedig az ut befejezése előtt, kényszerárverésen adatott el a hajó, ugy az árverésen befolyt vételárral. IV. cikk. Minden körülmények között jogában van a hajótulajdonosnak, hogy minden utért tonnánként 8 angol font váltság összeggel a hajót és a tartozékait a szavatosság alól mentesítse. V. cikk. A hajótulajdonos ezen korlátolt felelőssége a tulajdonban okozott minden kárra vonatkozik. így vonatkozik egyúttal a hajóroncs eltávolításának kötelezettségére is — parthoz jutás esetén. VI. cikk. A hajóparancsnok és személyzet bérigénye tekintetében a hajótulajdonos nem korlátolt mértékben, h^nem személyesen felelős. A francia egyesület még azt az óhaját is kifejezte, hogy az esetben, ha a hajón levő személyek — oly vétkes mulasztás folytán, amelyért a hajó felelős — sérülést szenvedtek vagy meghaltak — a hajótulajdonos további tonnánként 7 angol fontnyi összeggel, (tehát személyekben okozott sérülésekért tonnánként 15 angol fontnyi összeggel] tartozzék kártérítési kötelezettséggel. (Folytatása következik.) A többszörös eladás kérdéséhez. Irta BALOG ELEMÉR dr. ~, iFolytatás.*) Az osztr. polg. törvkönyv terminológiája szerint ez az u. n. kijelentés általi átadás, amelyhez sorolja az osztr. polg. törvkönyv 428. §. az úgynevezett constitutum possessoriumot a brevi manu traditio ellenkezőjét, vagyis mikor az eddigi tulajdonos a dolgot továbbra is megtartja, csak tulajdonosból birtokossá fokoztatik le. A constitutum possessoriumot elismeri fennálló jogunk és Tervezetünk is50). Helyesen jegyzi meg, ami e terminológiát illeti, Grosschmied Béni, hogy a brevi manu traditio. constitutum possessorium, úgyszintén a longa manu traditio, nem annyira puszta kijelentés általi átadások, mint inkább a corpus (a dolog birtokba adásának) sajátos surrogat alakzatai1). Az abstract dologi szerződés mellőzésének bírálatába jtt nem bocsátkozhatom, csak jelzem, hogy az abstract dologi *) Előző közlemény a 3í-dik számban. 5») Tervezetünk 630. §. német polgári törvénykönyv 930. §. 1881 június 9.-i 3,503. sz Kúria határozat 1. Márkus i. m. III. kötet, 5,29£. sz. ') Fejezetek kötelmi jogunk köréből í. k. 201.1,1 még Z 1 i n s z k yR e i n e r i. m. 360 1., R a f f a y i. m. 338., Kolosváry i. m. 1. rész. 3ítí. 1. szerződés alapja a római jog, hol a jóhiszemű külön jogutód érdekében volt, aki a dolgot egy hiányos szerzési címmel bíró elődtől szerezte, hogy ne legyen a vindicatio veszélyének kitéve2). A tényleges átadás megkövetelése az ingó dolog tulajdonának átruházásához, római jogi eredetű. Megkívánja ezt Tervezetünk is a iusta causa mellett. Világosan kifejezi ezt a 625. §., mely szerint az ingó dolog tulajdonátruházása végbemegy, ha az eddigi tulajdonos a dolgot másnak, a tulajdon átruházására irányuló érvényes kötelezettség értelmében, birtokába adja. Hasonlókép Tervezetünk a jogcim szükségességét kifejezésre juttatja ingatlanoknál, amely szerint ingatlan dolog • tulajdonának átruházásához szükséges, hogy az eddigi tulajdonos az átruházásra irányuló érvényes kötelezettség értelmében engedje meg a tulajdon telekkönyvi bekebelezését. A 625. §. megkívánta két önálló feltétel világosan kifejezésre jut Tervezetünk !,395. tj-ában, amely szerint a vételi szerződésnél fogva eladó az eladott dolgot vevő tulajdonába bocsátani és neki átadni köteles. A német p. t. teljesen az abstract dologi szerződés elvét követi. így az ingatlan tulajdonának átruházásához a jogosultnak és a másik félnek a jogváltozás bekövetkezése iránti megegyezését és a jogváltozásnak a telekkönyvbe való bevezetését kívánja csak meg (873). Ingóknál pedig a tulajdonátruházáshoz csak az szükséges, hogy a tulajdonos a dolgot a megszerzőnek átadja és hogy mindkét fél a tulajdonátszállás itánt megegyezzen (929). Az osztr. polg. törvény a tulajdonszerzéshez megkívánja a titulus és modus aquirendi-t: ellenk. Unger: System II, 72. §.; Exner: Rechtservverb der Tradition 84 L velünk. (Indokolás II. k., 117. 1.; V. ö. 380., 424., 425. §.) Tervezetünk álláspontja megegyező az osztr. p. t. álláspontjával, csak nem mondja ki általánosságban, hogy cim nélkül dologi jogra szert tenni nem lehet, de ez az eredeti szerzésmódokra nem is áll. Tervezetünk a fentebbi elvet az egyes jogszabályoknál juttatja kifejezésre, igy a 625. §-nál (ingó dolog tulajdonának átruházása), 650. §. (ingatlan dolog tulajdonának átruházása), 658. § (nem telekkönyvezett ingatlanok tulajdonának átruházása), 798. §. (épületjogszerzése). Intra paranthesim nem telekkönyvezett ingatlanok azok, amelyek a forgalomból kivont közjavakat képeznek, továbbá amelyek a telekkönyvi helyszínelés alkalmával hanyagság vagy elnézés folytán kihagyattak, vagy amelyek csak a telekkönyvek felvétele után keletkeztek. Ezekre a kimaradt vagy később keletkezett ingatlanokra, amelyek forgalom tárgyát képezhetik, póthelyszinelésnek van helye. Azonban a nem telekkönyvezett ingatlanok feletti tulajdonszerzés az ingókra vonatkozó szabályok szerint történik3). Hasonlóan áll a dolog Tervezetünk Az eddig kifejtettektől lényegesen eltérő a francia code civil álláspontja. Mig a római jogot követő codexek szerint a tulajdonátruházáshoz megkívántatik a tényleges átadás az ingóknál, eltekintve az emiitett surrogatalakzatoktól4). A régi magyar jogban pláne a tényleges átadás megkívántatott az ingatlanoknál is, amely statutió utján ment végbe, addig a code civil szerint az átadás szükségtelen a tulajdonszerzéshez.5) Az 1,138. §• kifejezetten említi, hogy a szerződő felek megegyezése folytán a hitelező a dolog tulajdonosa lett és a veszélyt is azon időponttól fogva, mikor a dolog kiszolgáltatandó volt, a hitelező viseli, bár az átadás még nem teljesíttetett is, kivéve, ha az adós az átadásban késedelmes volt.6) A francia codexet követi az olasz is (1,062., 1,125. §.). A francia jogban alapelv, hogy a telek puszta megegyezése elegendő mindennemű jog, igy a dologi jog szerzéséhez is. Külön tradidó nem szükséges, ez csak formaiasság és csak annyiban kívántatik meg, amennyiben a felek megegyezésének érvényéhez a törvény megkívánja.') Az 1,138. §-nál még világosabban juttatja kifejezésre a code civil 711. §-a, hogy a tulajdonátszállás nem előfeltételezi a traditiót. Jelesül e szerint a javak tulajdona örökösödés, élők közötti vagy halál2) L. Ihering: Geist des römischen Rechts III. k, 208. I. Indokolás II. k. 112. 1. 3) V. ö Kolosváry i. m. 354. 1. szerint is (658. §. II. bekezdésj. •>) V. ö. német p. t. 929. §., osztrák p. t. 425. § , svájci miötelk jog 199. §. ') 711. §. 1138. §. ) L. obligation de livrer la chose est parfaite par le seul consentement des parties contractantes. Elle rend le créancier propiétaire et met la chose á ses risques des l'instant oű elle a dű étre livrée encore que la tradition n en ait point été faite, á moins queje débiteur ne sóit en demeure de la livrer, auquel cas la chose resté a'ux risques de ce dtrnier. ') A római jogban csupán egy eset volt, mikor a dolog tulajdona már a szerződés megkötésénél átszállott, ez a societas omnium bonorum esete, itt e societas sajátlagos természete indokolta ezt 1. §. 1, 2. D 17, 2. Egyébként szilárdan állott az elv : «Traditionibus et usucapionibus dominia rerum non nudis pactis transferentur.» 20. C. 2, 3.