A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 34. szám - A többszörös eladás kérdéséhez. [4. r.]

A JOG Belföld. Az igazságügyminiszter és az aradi ügyvédi kamara. Lányi Bertalan igazságügyminiszter megsemmisítette az aradi ügyvédi kamara határozatát, amelylyel az uj kormány hivatalba lépését nem vette tudomásul és az igazságügyminisztertől a támogatást megtagadta. A leirat a következőkép szól: Értesítem a kamarát, hogy az augusztus 5-én megtartott rendkívüli közgyűlésről felvett és augusztus 7-ik napján 1,191 sz. a kelt jelentésével hozzám felterjesztett jegyzőkönyvet tudomásul nem vettem, és a kamarának ezen közgyűlésen hozott határozatát az 1874 : XXXIV. t.-c. 74. íj-ában gyökeredző főfelügyelői jogomnál fogva hivatalból megsemmisítettem. Az 1874 : XXXIV. t.-c. 21. §-a u. i. taxatíve felsorolja azokat az ügyeket, melyek az ügyvédi kamara közgyűléseinek tárgyait képezhetik, feltétlenül kizárván ezzel azt, hogy a kamarai közgyűlés más ügygyei, mint az ott felsorolt tárgyak valamelyikével törvényes hatáskörben foglalkozhassék. Határozott törvényszegést követett el tehát a kamara, midőn augusztus 5-én tartott rendkívüli közgyűlésén a kormány kinevezésének törvényszerűségét politikai szempontok előtérbe tolásával tanácskozás tárgyává tette és igy egy, a törvény 21. $-ának 1—7. pontjai alá nem vonható, a kamara működési köréből általában véve kizárt közjogi és politikai természetű kérdés felett tárgyalt és határozott. A törvénnyel helyezkedett ellentétbe a kamara az által is, hogy az általam kivánt azt a támogatást, melyre az 1874 . XXXIV. t.-c. rendelkezései kifejezetten kötelezik, határozatilag megtagadja. Ezeknél fogva, tekintettel arra, hogy a törvény az által, hogy a kamarák feletti felügyeletet rám bizza, egyenesen kötelességemmé teszi, hogy ezen hatóságok működésének törvényszerűségét ellenőrizzem s minden, akár célzatosan, akár a törvényismeret hiányából elkövetett hatásköri tulkapásnak gátat vessek, a fent idézett, minden törvényes alapot nélkülöző határozatot meg kellett semmisite,nem. Tekintettel továbbá arra, hogy az 1874. évi XXXIV. t.-c. 31. $-a első sorban a kamara elnökét, illetve helyettesét teszi felelőssé azért, hogy a kamara törvényben kijelölt hatáskörét tul ne lépje és tekintve, hogy a kamara elnökének a rendkívüli közgyűlés összehívása céljából nála benyújtott kérvény tartalmából látnia kellett, hogy annak benyújtói egy, a törvény által meg nem engedett tárgyat kivannak a közgyűlés napirendjére tűzni: felhívom a kamara elnökét, hogy e részben követett eljárására nézve hozzám tizenöt nap alatt igazoló nyilatkozatot terjesszen fel. A kamarát pedig már most és nyomatékosan figyelmeztetem arra, hogy a törvényben megszabott hatáskörének korlátaihoz és törvényes kötelességeihez szigorúan alkalmazkodjék, mert a jövőben netán még elkövetendő bármely törvényszegéssel szemben teljes szigorral fogom alkalmazásba venni a megtorlásnak azon eszközeit, melyek a törvény keretén belül még rendelkezésemre állanak. Az ügyvédi kamara elnöke erre sürgős beadványt intézett a miniszterhez, amelyben intézkedéséi egyenesen törvénybe ütközőnek minősiti, mivel az ügyvédi rendtartás szerint (1874 : XXXIV. t.-c.) a miniszternek nincs joga felülbírálni a kamara határozatát, hozzá csakis a közgyűlési jegyzőkönyvnek másolatai terjesztendök fel, nem jóváhagyás végett, hanem egyszerűen közlés céljából. A kamara határozata jogerős, anélkül, hogy a miniszter azt jóváhagyná vagy tudomásul venné, épp azért, mert a kamara határozataiba a miniszternek beleszólási joga nincs. A miniszter hivatkozik ugyan a megsemmissitő határozatában az 1874. évi XXX1Y. törvénycikk 04. §-ára, de ezen t.-c. csak azt mondja, hogy az ügyvédi kamarák és ügyvédek feletti felügyeleti jog az igazságügyminisztert illeti meg, ki e részben tapasztalt hiányok orvoslásáról gondoskodik. A minisztert a kamara szerint a törvény értelmében csak arra nézve illeti meg a felügyeleti jog, hogy a kamara gondoskodik-e, hogy az ügyvédek visszaélést ne kövessenek el, de hogy a kamara mit határoz saját közgyűlésén, ahhoz a miniszternek semmi köze. A kamara tehát nem veszi tudomásul a miniszter megsemmisitő határozatát és nem reagál az egyéb miniszteri leiratokra sem. A kamara elnöke nem tartozván felelősséggel a miniszternek, kijelenti, hogy magát igazolni nem fogja és megtorló intézkedésektől nem fél, mert a törvényben ily megtörli) intézkedésekről szó sincs. Nyilt kérdések és feleletek. Mi a sommás elj. 52. és 162. £§-ainak helyes értelme. (Felelet.) A Jog 32. számában Orosz Mihály felsővisói kir. albiró ur «Mi a sommás elj. 52. és lf>2. i^-ainak helyes értelme* cimen egy jogesetet közöl, mely szerint a kir. járásbíróság a kiel. végrehajtás elrendelését a som. elj. 52. §-a alapján megtagadta a következő indokolással: *mert a kir. törvényszék az iratokat rendelvényileg visszaküldvén, a további eljárást megszüntette és mert az 1893: XVIII. t.-c. 52. §-a értelmében az elmulasztott tárgyalástól számított 3 év elteltével a per megszűntnek lévén tekintendő, megszűnt perben az első bíróság által hozott és előzetesen végrehajthatónak kimondott ítélet dacára kiel. végrehajtásnak nincs helye. >Nevezett kir. albiró ur helyteleníti a kir. ítélőtábla végzé sét, mely felfolyamodás folytán a kir. járásbíróság ismertetett vég zését megváltoztatta. fín ugy hiszem, hogy ez esetben a kir. Ítélőtábla határozott helyesen, mert a kir. járásbíróság előtt folyamatba tett pernek a som. el. 52. §-a szerinti megszűnte csak addig képzelhető, mig a bíróság abban ítéletet nem hozott. Ha azonban a bíróság már ítéletet hozott, az ítélettel befejezett per csak akkor szünhetik meg az idézett §. értelmében, ha a kir. járásbíróság ítélete a felsőbb bíróság által feloldatván, uj eljárás rendeltetik el s ezen uj eljárásban, ujabb ítélet hozatal előtt áll be a som. elj. 52. §-ának esete. De mindaddig, mig az ítélet fel nem oldatik, a per sem szünhetik meg, mert itt már ítélt dologról van szó, s bár az ' ítéletnek jogerőre emelkedését a közbetett felebbezés megakadályozza ugvan, de semmi esetre sem szüntetheti meg a pert s a felebbezéssel megtámadott ítéletet nem lehet a felebbezési tárgyaláson ignorálni s nem lehet a felebbező kérelmének minden tárgyalás nélkül helyt adni. A felebbezésnek tehát csupán az a hatálya van, hogy a jogerőre emelkedést akadályozza meg, mihelyt tehát ez az akadály megszűnik, a megtámadott ítélet is jogerőssé válik. Ezt az akadályt, t. i. a felebbezés hatályát megszüntetheti a felebbező nyiltan. azaz a felebbezés visszavonása által, vagy hallgatag, t. i. azáltal, hogy a som. elj. 162. §. első bekezdésében jelzett mulasztást követi el. Az eredmény mind a két esetben az, hogy a felebbezés — jogerőre emelkedést gátló -- hatályát elvesztvén, az Ítélet jogerős lesz. Ugyanez áll akkor is, ha a felebbezési tárgyaláson, a felebbezési kérelem szóbeli előterjesztése előtt, egyik fél sem jelenik meg, mikor is a som. elj. H>2. §-ának utolsó bekezdése szerint a som. elj. 52. §-a megfelelően alkalmazandó. Abból pedig, hogy megfelelően alkalmazandó, az következik, hogy miután a felebbviteli eljárás a pernek kiegészítő részét képezi, a 3 évi szünetelés után nem maga a per, hanem annak csak ezen kiegészítő része, tehát a felebbezés, illetve ennek joghatálya tekintendő megszűntnek, illetőleg a felebbezés a felebbező által hallgatólag visszavontnak, mi által a megtámadott ítélet jogerőre emelkedvén, annak alapján a végrehajtás elrendelendő. Az előadottak helyessége mellett szól végre az a körülmény, hogy miután a felhozott esetben a feleknek már nem áll módjában a felebbezési eljárás ujrafelvétele, nem áll módjukban az sem, hogy a hozott ítéletet a felebbezési bíróság által felülvizsgáltassák' Minthogy pedig a biró ítéletét állami tekintély alatt hozza, s a felek azt — jóllehet maguk között attól eltéröleg állapodhatnak meg, — meg nem változtathatják, mert a megváltoztatást csak a szintén köztekintély alatt működő felső bíróság tehetné, ez pedig a felhozott esetben már meg nem történhetik, kétségtelen, hogy az ítélet jogerős lett s igy az alapul szolgáló per már ezáltal is végleges befejezést nyert. Az bizonyos, hogy ami meg van, az «nem létezőnek» nem tekinthető s annyiban tényleg nem helyes a táblai végzés indokolása, amennyiben a beadott felebbezési tulajdonképen nem létezőnek s az ítéletet meg nem támadottnak tekinti, hanem mint fentebb említettem, a felebbezés hallgatólag visszavontnak veendő. És mert, ami tényleg meg van, nem létezőnek nem tekinthető, a kir. járásbíróság ítéletét nem létezőnek szintén nem lehet tekinteni, sőt, mert az rendes perorvoslattal többé megtámadható nem lévén, jogerőssé vált s annak alapján a végrehajtás elrendelendő, mert valamely per, melyben ítélet, pláne a fentiek szerint jogerős, többé sem fel nem oldható, sem meg nem változtatható ítélet van hozva, a som. elj. 52. i;-a szerinti értelemben meg nem szünhetik. Bacsó Jenő dr., debreceni ügyvéd. Sérelem. A budapesti I—III. kerületi járásbiróság. A helyes igazságszolgáltatásnak kétségtelenül egyik fökelléke a gyorsaság, amig az alaposság rovására nem esik. Jogállamnak nem lehet fontosabb feladata, mint a megzavart jogrend mielőbbi helyreállítása. Félsegély csak az, amelyet nem kap meg a jogkereső a lehető legrövidebb idő alatt. A mai gyorsan élő korban az igazságszolgáltatásnak sem szabad mankón járni. Nemrégiben olvastam valahol, hogy Németországban egy igen bonyolult nagy substratumu perben az alsófoku bíróság egy hónap alatt teljesen végzett, letárgyalta, bizonyítást felvett, döntött egy hónap alatt. Nálunk egy kis kérvény elintézése tovább tart gyakran. Különösen botrányosak a visszonyok az 1 III. ker. járásbíróságnál. Illusztrálásul a következő példákat hozom fel. Egy végrehajtást foganatosítottam július 8-án, jóváhagyó végzést még ma sem kaptam, habár törvény szerint árverés kitűzéséhez jogom van, ezt nem tehetem, mert az iratok a végrehajtónak még ma sincsenek kiadva. Tehát egy pár soros jóváhagyó végzés több mint egy hónap alatt nem tud elkészülni. Égy lefoglalt fizetés kiutalása iránt kérvényt adtam be