A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 30. szám - A budapesti kir. itélőtáblához tartozó törvényszékek és járásbiróságok működése 1904-ben. [9. r.]

A J tésére azon jogkövetkezmény terhével hívja fel, hogy a beterjesztés elmulasztása esetében ujabbi 300 korona pénzbirságban fog marasztaltatni. Indokok : Az ő,72'2/tk. 1904. sz. a. kelt s jogerőssé vált végzéssel a kisajátító vállalat 500 kor. pénzbírság terhével hivatott fel a nyugták illetve letéti jegyeknek lő nap alatt leendő beterjesztésére, amit a 6,330/tk. 19 >4. számú jelentés szerint részben teljesített. Ily körülmények között a kilátásba helyezett pénzbirságnak egészben való alkalmazása nem indokolt s a még szükséges beterjesztésnek az ujabban kiszabott határidőben leendő netáni elmulasztása esetérc az első bíróság által kilátásba helyezett IU00 kor. pénzbírság is tulmagasnak mutatkozik. Nem jöhet azonban figyelembe az a panasz, hogy az ujabban kiszabott határidő rövid, hogy számos igény jelentetett be s ezek részben még nincsenek végleg elbírálva, és hogy csak ezek eldöntése után volna kisajátító legalább is 4ő napi határidő kiszabása mellett a nyugták beterjesztésére felhívandó: mert a vállalat a neki még 1904. július 0-án kézbesített 3,962/tk. 904. számú végzéssel értesíttetett, hogy mely tételeknél jelentetett be igény vagy ellenvetés, azóta tehát már elegendő ideje volt a meg nem támadott tételek kifizetésére s illetve a megtámadottak letétbe helyezésére, különben is az I8H8. évi [. t.-c. 19. §-a élteimében csak lő napi határidő szabandó a nyugták beterjesztésére s illetve a kárpótlási összegek letétbe helyezésére, és a hivatkozott szabályrendelet 23., 24. §§-ai értelmében a vonatkozó adatok beterjesztése nem halasztható el a bejelentett igények eldöntéséig. Mindezek alapján a kiszabott pénzbírság s az ujabban kilátásba helyezett pénzbírság összegének megfelelő leszállításával a rendelkező rész szerint kellett határozni. A m. kir. Kúria (1905. évi március 8-án H|| 1905. sz. a.) következő végzést hozott: A felfolyamodás visszautasittatik, mert a másodbiróság neheztelt végzésével az elsőbiróság végzését helybenhagyta azzal a változtatással, hogy az 500 korona pénzbirságban marasztalást 250 koronára, az 1000 kor. pénzbírság terhe alatt kötelezést pedig 300 koronára a felfolyamodó előnyére leszállította, mely változtatás az ügy megvizsgálásánál a felfolyamodóval szemben a helybenhagyó végzés tekintete alá esik, mert a leszállított összegre nézve mindkét alsó bíróság végzése egyező, s minthogy az 18fí8: l. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott szabályrendelet 53, tj-a szerint a felfolyamodásra nézve az általános telekkvi rendelet alkalmazandó, a tkvi rend. 145. §-a értelmében pedig a másodbiróság helybenhagyó végzése ellen további felfolyamodásnak helye nincs Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A felek között az adás-vételi ügylet létrejöttnek nem tekinthető, ha alperes, a felperes ajánlatát csak megszorításokkal fogadja el s felperes ehhez további feltételek nélkül hozzá nem járul. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1903. jul. 2-án 41,308 1903. sz. a. Fodor Antal dr ügyvéd által képviselt E. A. és Lajos cég felpereseknek Lamberger József dr. ügyvéd által képviselt H. és K. cég alperes ellen 2,501 K. 38 f. tőke s jár. iránti ügyében) következőleg itélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja és kötelezi, hogy az alperesnek lő nap alatt 20ő K. 95 f. perköltséget végrehajtás terhével fizessen. indokok: Felperes keresetét válasziratában a (') alatti könyvkivonat 4. tétele alatt felszámított 31 K. ő0 f.-rel leszállítván, ítélet tárgyát csak az ezt meghaladó kereseti követelés képezte. A felek által csatolt levelezés tartalma és a feleknek ide vonatkozólag tett előadása alapján a feleknek egymáshoz való viszonya a következőkben domborodik ki. Felperes 1902. febr. 4-én a 3 */. alatt csatolt levél alperesnek 3,500 q. bolgár zabot ajánlott megvételre 13 M. vételárért uszály-dijmentesen a passaui állomáson átmenőleg a hajóközlekedés megkezdésekor. Erre az ajánlatra alperes február 9-én a R) alatt csatolt távirattal azt válaszolta, hogy ha olcsóbban nem adhatja felperes, akkor elfogadja az ajánlat szerinti vételárat és feltételeket, de a fuvardij-refakliát saját javára köti ki. Erre másnap felperes a 4 •/. alatti táviratban azt válaszolta, hogy minthogy olcsóbb árt nem számithat, az ügyletet a 3 •/• alatti ajánlat feltételei szerint azzal a kiegészítéssel, hogy a refaktia Passautól kezdve alperest illeti; az ügyletet rendezettnek tekinti. Egyúttal ugyanazan február 10-iki kelettel beküldte felperes alperesnek a 6 • . alatti levéllel az 5 •/• kötlevelet, melylevelekben refaktiáról említés téve nincsen. Erre alperes a 7 •,. alatti távirattal felperest nyomban értesítette, hogy a teljes refaktia megtagadása folytán az ügyletet nem köti meg. A többi becsatolt levélben felperes az ügylet érvényes létrejötte mellett, alperes az ellen érvel; felperes a budapesti tőzsdén a Ju • . alatti óvást vette fel, majd a szóban forgó zabot a k) alatti kötjegy szerint P. és S. cégnek 12 M. 50 f.-ért eladta s az akként ' előállott métermázsánkénti különbözetet és az óvási és távirati költségeket veszi keresetbe. Ebben a perben a döntő kérdést az képezi, vájjon a felperes és alperes között jött-a létre adás-vételi ügylet, avagy nem és ehhez képest joga volt-e felperesnek a szóban forgó zabot az átvételt megtagadó alperes veszélyére és költségére eladni és a kárát alperesen követelni, avagy nem? A kir. törvényszék ugy találta, hogy az adás-vételi ügylet a felek között létre nem jött. Ugyanis ; Amidőn alperes a felperes 3 •/• alatti OG H9 ajánlatára a Bj alatti távirattal válaszolt, az ajánlatot azzal a megszorítással fogadta el, hogy a fuvardij-refactia az ö javára esik. Alperesnek az az elfogadási nyilatkozata tehát a K. T. 319. §-a értelmében ajánlat visszautasításának és egyúttal uj ajánlatnak tekintendő. Erre az uj ajánlatra felperes a 4 • szerint azt táviratozta, hogy a refactia Passautól kezdve fog alperes javára esni: ez tehát az idézett 319. §. szerint ismét uj ajánlatot képez, melyet alperes a 7 alatti távirattal visszautasított. Megfelelő elfogadása az ajánlatnak tehát nem történvén, vételi ügylet létre nem jött. Nem bír sulylyal ide vonatkozólag felperesnek az az érvelése, hogy ő a 3. alatti táviratban adott föltételt a 4 •/. alatti táviratban elfogadta, mert a fuvardijat Passauig az ajánlat értelmében ő (felperes) viselvén, abból a fuvardíjból alperest visszatérítést ugy sem illette meg: ugyanis alperes a B) alatti táviratban az egész refoctiát a maga részére kötvén ki, felperes pedig azt csak Passauból engedélyezvén, nyilvánván való, hogy ajánlat és elfogadás egymást teljesen nem fedte, felperesnek tehát, ha a Bj alatti ajánlat alapján ügyletet akart kötni, az ajánlatot a maga egészében el kellett volna fogadni, amely esetben a feladási helytől Passauig fizetett fuvardíjból, ha refactia járt, az alperes javára, ha pedig nem járt az alperes terhére esett volna. Alperesnek tehát a megszorítással elfogadott ajánlatot visszautasítani jogában állott és igy felperes a létrejött adásvételi szerződést feltételező azt a jogot, hogy az árut a vevő veszélyére eladhassa s a kárt követelhesse nem gyakorolhatta. Ezeknél fogva mellőzte a felek által a tőzsdei eladásra és áruüzleti szokásokra vonatkozó előadottak méltatását, felperest keresetével elutasítani és mint pervesztest a prt. 251. ij-a alapján a perköltség fedezésére kötelezni ke'lett. A budapesti kir. ítélőtábla (1904. évi április 12-én 2,841 903. sz. a.) következőleg itélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja a benne felhozott indokok alapján és azért, mert alperes B) alatti sürgönyében Frachtrclactie unseren Gunsten szavakkal minden megszorítás nélkül kötötte ki magánaka refactiát, mely felperes szerint is az egész szállítási útvonalra egy összegben a feladónak szokott visszatérittetni: alperes kikötését tehát, habár az ajánlat szerint a fuvardíj őt csak Passautól terhelte, nem lehet ugy értelmezni, hogy az a rcfactiának csak egy részére, az egész refactiának a Passau és a rendeltetési állomás közti útvonalra eső részére vonatkozik. A m. kir. Kúria (1905. május 23-án 934/904. sz. a.) következőleg itélt: A másodbiróság ítélete a benne felhozott és felhívott indokok alapján helyben hagyalik. Nem tekinthető határozott kikötésnek, ha a felek a tőzsde biroság illetékességét nem kizárólagosan, hanem csak vagyla gosan kötötték ki. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. ítélőtábla az elsőbiróságnak az illetékességet megállapító végzését megváltoztatja és az elsőbiróságot jelen perre nézve illetéktelennek nyilvánítja, ennek következtében az elsőbiróság ítéletét megsemmisíti. Indokok: A keresetben A) alatt csatolt okiratban foglalt az a kijelentés: «In Streitfállen entscheidet nach Verkáufers W'ahl das Schiedsgerichl der Budapestéi' Waaren- und Effecten-Börsc, oder das königl. Bezirksgcricht in Zólyom* ... az alávetés vagylagos voltánál fogva a törvény által megkívánt határozott és kifejezett alávetésnek nem tekinthető; mert a tőzsdebiróságnak, mint kivételes bíróságnak illetékességét meghatározó 1H81. évi LIV. t.-c. 94. §-a szorosan magyarázandó és igy az idézeti törvényszakaszban megkívánt, kifejezett írásbeli alávetés feltételezi, hogy a lelek a nevezett kivételes bíróság illetékességét határozottan kössék ki. A határozott kikötés pedig hiányzik akkor, midőn a felek — mint ez a jelen esetben is történt — az említett bíróság illetékességét nem kizárólagosan, hanem csak vagylagosan kötötték ki. Minthogy e szerint adott esetben az 1881. évi LIX. t.-c. 91. ij-ában felsorolt eseteknek egyike sem forog fenn és igy jelen per az eljárás kivételes biróság illetékessége alá nem tartozik, az elsőbiróság az által, hogy a fclfolyamodással élő alperes által előterjesztett illetékesség kifogás elvetésével, ellene a jier érdemében is ítéletet hozott, a felhívott törvény 9rt. íj-ának ai pontja tekintete alá eső alaki sérelmet kövelett el. Bűnügyekben. A S. T. 30. és 31. í?í?_a* a politikai tárgyak körül forgó cikkek kiadását általában biztosíték adásától teszik függővé és nem tesznek különbséget e részben a belföldi politikával foglalkozó vagy az olyan cikkek között, melyek valamely külföldi állam politikai kérdéseit tárgyalják. A m. kir. Kúria (1905. június hó 7-én 5,562 1905. B. sz. a.) sajtórendőri vétséggel vádolt Sz. Viktor elleni ügyben következő végzést hozott: A semmisségi panasz elutasittatik. Indokok: A közvédő és hozzácsatlakozva a vádlott a B. P. 385. §. 1. b) pontjára hivatkozással azért jelentettek be semmisségi panaszt, mert «politikai tartalmú cikkeknek csak a belföldi politikával, a mi alaptörvényeinkkel foglalkozók tekinthetőké Ez a semmisségi ok alaptalan, mert a S. T. 30., illetve 31. ij-a a politikai tárgyak körül forgó cikkek kiadását általában teszi füg-