A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 30. szám - A budapesti kir. itélőtáblához tartozó törvényszékek és járásbiróságok működése 1904-ben. [9. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 80. számához. Budapest, 1905. július 23 Köztörvényi ügyekben. Szabály, hogy a bírói határozat a felek kérelmén tul nem terjedhet : az elsöbiróság azáltal, hogy a panaszlottat kamatokban marasztalta, hivatalból is figyelembe veendő oly szabálytalanságot követett el, amely miatt határozatának erre vonatkozó részét megsemmisíteni kellett. A fehértemplomi kir. törvényszék (1(J04. március 28-án 3,314/1904 p. sz. a.) M. Szima s társai panaszosoknak Mihajlovits István dr. ügyvéd ellen behajtott pénz kiadása iránti ügyében következő határozatot hozott: Panaszlott ügyvéd köteles 165 K. 70 f. tökét, ennek 1903. évi szept. 1-től járó 5°> kamatait, panaszosoknak továbbá eljárási költséget lő nap különbeni végrehajtás terhe alatt megfizetni. Jelen végzés a fennforogni látszó fegyelmi vétség elbírálása céljából a temesvári ügyvédi kamarával közöltetni rendeltetik. indokok : Panaszlott ügyvéd az 1903. évi december hó 29 ikére kitűzött határnapon szabályszerű idéztetése dacára meg nem jelent, miért is panaszosok előadását valóknak tartani kellett. Az ügyre vonatkozó adatok csak annyiban állapíttattak meg hivatalból, a mennyiben a panaszos felek azokat határozottan megjelölni nem tudták. Így a beszerzett 1903. sp. 285. sz. per irataiból megállapittatott, hogy panaszosok részére M. J. alperes ellen 162 K. 70 f. tőke, ennek az 1903. évi március hó 14 napjától járó 5° 0 kamata és 31 K. 30 f. perköltség Ítéltetett meg. Az 1903. V. 797. sz. végrehajtási iratok szerint még 15 K. 30 f. végrehajtás elrendelési és 28 K. 60 f. foganatositási költség állapíttatott meg panaszosok javára, továbbá hogy a végrehajtás folyama alatt M. J. 240 K. 90 f. t. M. I. dr. panaszlott ügyvéd kezéhez fizetett. Minthogy panaszosok előadása szerint panaszlott ügyvéd 40 Kornyi jutalomdijat kapott, tehát a megállapított per és végrehajtási költségen vagyis 75 K. 20 f-en felül a behajtott összegből mit sem tarthat vissza, ennélfogva panaszlott ügyvéd köteles 240 90—75"20 — 165 K. 70 ft. panaszosoknak kiadni. Ez összeg megfizetésében panaszlott ügyvédet már fentebb említettek alapján marasztalni kellett. Panaszlott ügyvéd ezen panaszos eljárás megindítására okot szolgáltatott, miért is őt a 4,544 79. igazs. min. rend. 7. §-a alapján a felmerült és a határozat rendelkező része szerint megállapított költségekben is marasztalni kellett. Az ügy védi rendt. 48. tj-a értelmében az ügyvéd köteles ügyfelét a behajtásról rögtön értesíteni és kívánatra az összeget azonnal kiszolgáltatni, s minthogy panaszlott ezt a jelen esetben elmulasztotta, őt a behajtást követő naptól számítandó késedelmi kamatok megfizetésében is marasztalni kellett. A határozatnak a temesvári ügyvédi kamarával leendő közlése az ügyv. rendt. 66. ij-án alapszik. A temesvári kir. ítélőtábla (1904. évi június 7-én 1,971 1904 p. sz. a.) határozott : Az elsöbiróság határozatának azt a részét, mely szerint panaszlott a 165 K. 70 f. tőke utáni kamatoknak megfizetésére köteleztetett, megsemmisíti, egyebekben azonban az elsöbiróság határozatát azzal a helyesbítéssel hagyja helyben, hogy panaszlott a 165 K. 7(1 f. összeget a panaszosoknak egyenlő részekben köteles kiszolgáltatni. ///dohok: A panaszosok sem a panaszról felvett jegyzőkönyvben sem a vizsgálat során történt meghalgatásuk alkalmával nemterjesztettek elő kérelmet arra nézve, hogy a panaszlott az általa behajtott pénz utáni kamatokban marasztaltassék. Minthogy pedig szabály, hogy a birói határozat a felek kérelmén tul nem terjedhet : az elsöbiróság az által, hogy a panaszlottat kamatokban marasztalta, hivatalból is figyelembe veendő oly szabálytalanságot követett el, a mely miatt határozatának erre vonatkozó részét megsemmisíteni kellett. Egyebekben azonban az elsöbiróság határozata vonatkozó indokainál fogva s a felebbezés során felhozottakra való tekintettel azért hagyatott helyben, mert az 1874: XXXIV. t.-c. 66. §-a és az eljárást szabályozó 4,544/79. sz. I. M. rendelet a hivatalos vizsgálat eljárását irván elő, ebből nyilván való, hogy a miatt külön tárgyalás kitűzésének helye nincsen, hogy a felek a vizsgálat során kihallgatott tanuk vallomásai felett, nctaláni észrevételeiket megtehessék. A m. kir. Kúria (1905. május 31-én 0.975 1904. I'. sz. a.) következő határozatot hozott: A másodbiróság határozatának nem felebbezett része érintetlen marad; ugyanannak a határozatnak a panaszlottat elmarasztaló felebbezett része pedig azzal a helyesbitéssel, hogy az iratok az 1874: XXXIV. t.-c. 66. Sj-a értelmében az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságához teendők át, vonatkozóan felhozott és az első biróság határozatából átvett indokoknál fogva helybenhagyatik. Kérelmezőknek elkönyvelt követelése ingatlanokon teljesített építkezésből, tehát nyilván nem kereskedelmi ügyletből származik ; továbbá a könyvkivonat hitelesítési záradékában nincsen bizonyitva az, hogy a könyv annak hitelességére megkívántató törvényes kellékekkel bir és a törvényben előszabott módon vezettetik, sőt a hitelesítési záradék azon kitétele, hogy a könyv hitelesítés nélküli, épp az ellenkezőre enged következtetést. Miután tehát ezek szerint a bemutatott könyvkivonat a telekkvi rendts. 88. §. c) pontja által megkövetelt kellékeknek meg nem felel, ez az előjegyzés alapjául sem szolgálhat. A budapesti kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság (1904. évi november 3-án 30,150 1904. sz. a.) Cz. Lajos és társa bej. cégnek, P. és H. cég ellen zálogjog előjegyzése iránti ügyben következő végzést hozott: Budapesten, 1904. évi okt. 28-án kelt és közjegyzőileg hitelesített könyvkivonat alapján a zálogjog 13,438 kor. 99 fill. tőke erejéig a Bpest főv. pesti részének 1,770. és 16,155. számú telekkvi betétében 1740 és 1527/b/2/b/ll. helyrajzi száma alatt felvett P. és H. cég tulajdonát képező ingatlanra és azok haszonélvezeteire Cz. Lajos és társa bpesti cég (Borz-u. 12. sz.) javára igazolás kötelezettsége mellett előjegyeztetni rendeltetik. A budapesti kir. ítélőtábla (1905. január 12-én 12,450 1904. p. sz. a.) következő végzést hozott: A kir. Ítélőtábla az elsöbiróság végzését megváltoztatja s a zálogjog előjegyzése iránti kérelmet elutasítja, mert a könyvkivonatok a telekkvi rdts. 88. §. c) pontja értelmében zálogjogi előjegyzés alapjául csak az esetben szolgálhatnak, ha az illető könyvek a polgári törvénykezés szabályai szerint a perben bizonyítékul elfogadhatók; az 1868: LIV. t.-c. 173. §-a értelmében pedig csak a fennálló törvényes jogszabályoknak megfelelőleg vezetett kereskedelmi könyvek birnak ily biztosító erővel, az e részben jelenleg érvényben fennálló törvényes jogszabályok a K. T. 31. §-ban foglaltainak; e szerint pedig csak bejegyzett kereskedőknek szabályszerűen vezetett könyvei és csak kereskedelmi ügyletekre nézve szolgálhatnak bizonyítékul; már pedig a 30,150/1904. tkvi számú kérvényhez becsatolt könyvkivonatokból meg nem állapitható az, vájjon az egyes télelek kereskedelmi ügyletekre vonatkoznak-e Sőt abból, hogy a könyvkivonat fejében a «műmalomépités Guta» kifejezés foglaltatik, hogy a könyvkivonatba 19,158 kor. 57 fill. többmunka cimén van bevezetve, az látszik kiderülni, hogy kérelmezőknek ott elkönyvelt követelése ingatlanokon teljesített építkezésből, tehát nyilván nem kereskedelmi ügyletből származik, továbbá a könyvkivonat hitelesítési záradékában nincsen bizonyitva az, hogy a könyv annak hitelességére megkívántató törvényes kellékekkel bir és a törvényben előszabott módon vezettetik, sőt a hitelesítési záradék azon kitétele, hogy a könyv hitelesítés nélküli, épp az ellenkezőre enged következtetést. Miután tehát ezek szerint a bemutatott könyvkivonat a telekkvi rendts. 88. §. c) pontja által megkövetelt kellékeknek meg nem felel, ez az előjegyzés alapjául sem szolgálhat, miért is az elsöbiróság végzését meg kellett változtatni és az előjegyzés iránti kérelmet el kellett utasítani. A m. kir. Kúria (1905. május 9-én 2,276 1905. p. sz. a.) következő végzést hozott: A másodbiróság végzése indokolása alapján helybenhagyatik. Igaz ugyan, hogy alperesek elleniratukban örökösödési igényüket már nem a szóbeli, hanem az eredetiben is bemutatott írásbeli végrendeletre alapították ; minthogy azonban egyrészről az örökösödési igények per utján a hagyatéki eljárás előre bocsátása nélkül is érvényesíthetők s felperesek, habár csak óvatosságból, az Írásbeli végrendelet elleni kifogásaikat tüzetesen előadták s azok a perben kellően megvitattak, másrészről a hagyaték nem adható át a törvényes örökösöknek addig, míg a végrendeletre támaszkodó örökösöknek igénye bíróilag alaptalannak ki nem mondatik, ennélfogva az alsóbiróságok ítéletének megváltoztatásával az érintett írásbeli végrendelet érvényessége, vagy érvénytelensége ebben a perben eldöntendő. A csíkszeredai tszék (19Ü3. évi szept. 9-én 6,688. sz. alatt) következőleg itélt: A kir. tszék F. F. felperes keresetének annyiban ad helyet, hogy kimondja, miszerint a Csikszentmihályon 1900. évi okt. 11-én elhalt F. Zs. 1900. évi okt. 11-én szóbeli végrendeletet nem tett s ennek következményekép kimondja azt is, hogy a csíkszeredai jbiróság által 1901. évi február 6-án és folytatólag 1901. évi március 20-án jegyzőkönyvre vett tanúvallomások, melyek utóbbi jelzett napon 1901. V. 14. sz. a. néhai F. Zs. szóbeli végrendeleteképpen ki is hirdettettek úgyszintén a végrendeleti örökösök és hagyományos által ezen szóbeli végrendelet alapján tett örökösödési