A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 28. szám - A hajótulajdonos magánjogi felelősségének korlátozásai. [2.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 28. számához. Budapest, 1905. július 9. Köztörvényi ügyekben. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtáblának 15. számú polgári határozata. Végrehajtási eljárásban azokban az esetekben, midőn a kiküldött a végrehajtató ügyvédének jelentkezésere jár el, vagy midőn az ügyvéd által képviselt végrehajtató kérelmére az ügyvédi képviselet kitüntetése mellett elrendelt kiküldetésben a végrehajtató külön jelentkezése nélkül is eljárni tartozik a végrerehajtási jogcselekmény teljesítése körül fölmerült s a kiküldöttet megillető költségek megfizetésére kiküldött kérelméhez képest a végrehajtató ügyvéde egyetemlegesen kötelezhetők Zayzon Lázár ügyvéd által képviselt D, Istvánnak, B. Jánosné V. Anna elleni 200 kor. s jár. iránti végrehajtási ügyében, a nagyajtai kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság, a végrehajtó kérelmére árverést rendelvén el, a hirdetményben a kitűzött határnapon kiküldött a helyszínén megjelent s mert az árverésre sem a végrehajtó, sem végrehajtást szenvedett részéről senki sem jelentkezett, a kiküldött az árverést nem tartotta meg, hanem a felvett jegyzőkönyvben költségét felszámította s annak erejéig, ugy a végrehajtató, mint ennek ügyvéde ellen egyetemleges fizetési meghagyás kibocsátását kérte. Ennek megfelelőleg a telekkönyvi hatóság a kiküldött költségét^ megállapította s a végrehajtót s egyszersmind ügyvédét a költség egyetemleges megfizetésére kötelezte. A kötelezettek részéről beadott felfolyamodás következtében a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla 1905. évi június 1-1-ik napján 1,971 1905. polg. számú végzésével kimondotta s a határozattárba felvenni rendelte, hogy: Végrehajtási eljárásban azokban az esetekben, midőn a kiküldött a végrehajtató ügyvédének jelentkezésére jár el, vagy midőn az ügyvéd által képviselt végrehajtató kérelmére az ügyvédi képviselet kitüntetése mellett elrendelt kiküldetésben a végrehajtató külön jelentkezése nélkül is eljárni tartozik, a végrehajtási jogcselekmény teljesítése körül fölmerült s a kiküldöttet megmegillető költségek megfizetésére kiküldött kérelméhez képest a végrehajtató és ügyvéde egyetemlegesen kötelezhetők. Indokok: Az 1881 : LX. t.-c. '20., 21. §-ai valamint az 1891. évi 31,158.1. M. R. 11. §-a szerint fenntartott 1875. évi 26,020. számú I. M. R. 27. §-ának rendelkezése szerint kétségtelen, hogy a végrehajtási eljárásban felmerült s a kiküldöttet megillető költséget a végrehajtató fél saját személyében viselni köteles. E törvényben és törvényerejű szabályban megállapított kötelezettség alapja nem változik akkor sem, ha a végrehajtót az eljárásban ügyvéd képviseli. A végrehajtató jogi helyzete a kiküldöttel szemben ekkor is ugyanaz marad. Az ügyvédi képviselet mellett folytatott végrehajtási eljárásban azonban a határozatban kiemelt két esetben a kiküldött az eljárást őt megillető költség megfizetését a végrehajtató ügyvédtől is követelheti. Olyan esetben ugyanis, midőn a kiküldött a foganatosítást az ügyvéd közvetlen utasítása folytán köteles teljesíteni: az ügyvédet a rendelkezése következtében felmerült költség viselése alól a kiküldöttel szemben mentesíteni annál kevésbé lenne indokolt: mert az ügyvédet, az 1874: XXXIV. t.-c. 54. §-a a végrehajtási eljárásra kiterjedőleg is feljogosítja arra, hogy ügyfelétől megfelelő előleget követelhessen ; az ő utasítására eljáró kiküldött jogos érdekeinek megvédéséről az eljárással felmerülő költség fedezetéről tehát a saját érdekében is előre gondoskodnia mód jában áll. Ezzel az esettel lényegileg azonos az ügyállás akkor is, midőn a kiküldött az eljárást nem ugyan a képviselő ügyvéd részéről hozzá közvetlenül intézett felszólításra foganatosítja, de mégis az ügyvédi képviselettel kért bírói rendelkezést a törvény erejénél fogva (1881. LX. 21., 86., 169. §.)a birói végzésben megnevezett és az ügyben rendelkezésre hivatott képviselő ügyvédtől nyerhető költségmegtéritésre tekintettel előleg nélkül teljesiti. Az a körülmény, hogy a végrehajtató fél és képviselő ügyvéde ugyanazt a követelést mindenik egészben tartozik teljesíteni: a kötelezettek egyetemleges felelősségét eredményezi. Önkéntes joglemondást tartalmazó egyezség az időközben jóhiszeműen nyilvánkönyvi jogokat szerzett hitelező alperesekkel szemben joghatályosnak nem tekinthe tő és sem a végrehajtások megszüntetését, sem a végrehajtási zálogjogok törlését ezen egyezség folyományaként beállott tulajdonváltozás alapján megítélni nem lehet. A budapesti kir. ítélőtábla (1904. december 20-án 30. szám alatt) H. S. dr. ügyvéd által képviselt özv. K. Gy.-né felperesnek, I. F. ügyvéd által képviselt K. I. és társai alperesek ellen képviselt iránti ügyében következőleg itélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróságítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja és arra kötelezi, hogy alpereseknek 40 korona perbeli és 39 korona felebbezési költséget 15 nap alatt végrehajtás terhével fizessen. Indokok: Alperesek a budakalászi 26. számú tkvi betétben C. 2—7. és C. 8—11. sorszám alatt bevezetett végrehajtási zálogjogot akkor szerezték meg, amikor még az ingatlanok jogérvényes ítélet alapján néhai K. Gy. tulajdonát képezték. A végrehajtásoknak megszüntetése és ebből folyóan a végrehajtási zálogjoguk törlésének az 1881: LX. t c. 168. §-a alapján csak abban az esetben volna helye ha alperesek e nyilványkönyvi jogaikat rosszhiszeműen szerezték volna meg, amit azonban jelen esetben felperes nem is állit. Nem szolgálhat alapul a kereseti követelés megítélésére az sem, hogy a végrehajtási zálogjogok jóhiszemű megszerzése után néh. K. Gy. örököse K. I. a K. Gy. és neje közt létrejött adás-vevési szerződés érvénytelenítése iránt az ő érdekében lefolytatott perben hozott ítéleteket, a melyek alapján az előbbi állapot helyreállításával az ingatlanok K. Gy. nevére írattak; az ellen indított perújítás folyamán, az elsőbiróság elutasító ítélete dacára megkötött egyezséggel hatálytalanította, minek folytán a telekkönyvi állapot visszaállításával az ingatlanok újból felperes tulajdonába jutottak, — mert az adós K. Gy. halála után ennek tulajdonaként telekkönyvezett ingatlanaira, az örökös ellen vezetett végrehajtások utján szerezték meg alperesek a végrehajtási zálogjogokat, ennél fogva Pest vármegye árvaszékének •/• alatt csatolt 12,487/1,887. sz. határozata szerint egyedüli örökösül elismert K. I. által felperessel megkötött az ő reá háramló hagyatéki ingatlanok tulajdoni átruházását eredményezett, önkénytes joglemondást tartalmazó egyezség, az időközben jóhiszeműen nyilvánkönyvi jogokat szerzett hitelező alperesekkel szemben joghatályosnak nem tekinthető és sem a végrehajtások megszüntetését, sem a végrehajtási zálogjogok törlését ezen egyezség folyományaként beállott tulajdonváltozás alapján megítélni nem lehet. Ezen okokból az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni, felperest keresetével ulutasitani és mint pervesztest az 1868 : LIV. t.-cikk 251. §-a alapján a per és felebbezés költségeiben marasztalni kellett. A m. kir. Kúria (1905. április 19-én 1,623/1905. p. sz. a.) következőleg itélt: A másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. A tkvi szabályokban egyedül a közigazgatási és birói hatóságoknak adatott meg ama kivételes jog, hogy ezeknek rendeletei vagy megkereső levelei folytán is történhetik meg az árva, gondnokság alatti és más birói felügyelet alatt álló személyek követeléseinek a biztosítása érdekében a zálogjognak az elöjegy zése, amennyiben az összeg számszerűleg elő van adva ; aminélfogva azért, mert az egyházi elöljáróság, mint ilyen, sem olyan birói, sem pedig olyan közigazgatási hatóságnak nem tekinthető, melynek rendelete vagy megkereső levele, esetleg jegyzőkönyve alapján a saját javára a zálogjognak az előjegyzése elrendelhető volna, az elsőbirósági végzésnek megváltoztatásával kérvényezőt a zálogjognak előjegyzése iránti kérelmével elutasítani kellett. A temesvári kir. ítélőtábla (1904. évi november hó 14-én 3,605/1904. p. sz. a.) a szenthelenai ev. ref. egyháznak, — K. P. ellen zálogelőjegyzése iránt indított tkvi ügyében következő végzést hozott: Az elsőbirósági végzést megváltoztatja és a kérvényezőt zálogjog előjegyzése iránti kérelmével elutasítja. A felfolyamodásban előterjesztett annak a kérelemnek, hogy a kérvényező a felfolyamodási költségnek megfizetésére köteleztessék, a kir. ítélőtábla azonban helyt nem ad. Indokok: A tkvi szabályokban egyedül a közigazgatási és birói hatóságoknak adatott meg ama kivételes jog, hogy ezeknek rendeletei vagy megkereső levelei folytán is történhetik meg az árva, gondnokság alatti és más birói felügyelet alatt álló személyek követeléseinek a biztosítása érdekében a zálogjognak az előjegyzése, amennyiben az összeg számszerűleg elő van adva; aminélfogva azért, mert az egyházi elöljáróság, mint ilyen, sem olyan birói, sem pedig olyan közigazgatási hatóságnak nem tekinthető, melynek rendelete vagy megkereső levele, esetleg jegyzőkönyve alapján a saját javára a zálogjognak az előjegyzése elrendelhető volna, az elsőbirósági végzésnek megváltoztatásával, kérvényezőt a zálogjognak előjegyzése iránti kérelmével elutasítani kellett. Tkvi kérvényi ügyben költség megállapításának helye nem lévén, felfolyamodó abbeli kérelmének, hogy a kérvényező ennek a viselésére köteleztessék, azért helyadható nem volt.