A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 25. szám - Francia homestead-törvény - Fiat lux. Fénykévék polg. törvénykezésünknek sz. fővárosunkban tapasztalt állapotaira. Írta Toldy Géza dr. budapesti ügyvéd. Budapest, 1905. Patria irod. vállalat. 216 l. [Könyvismertetés][2. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a Jog 25. számához. Budapest, 1905 június 18 Köztörvényi ügyekben. A budapesti kir. ítélőtábla 9-ik számú polgári döntvénye.*) FeljtgyetJiető-e a telekkönyvben a jelzálogos hitelező részéről kikötött az a tulajdoni korlátozás, hogy a jelzálog tulajdonosa az ő beleegyezése nélkül az 1896. éri V. t.-cikken alapuló szőlőfelujitási kölcsönt ne vehessen felr (Vonatkozással a pozsonyi kir. ítélőtáblának 13., a kolozsvári kir. Ítélőtáblának 11. számú határozataira és a szegedi kir. ítélőtáblának 5. sz. polgári döntvényére, valamint a budapesti kir. Ítélőtáblánál 1904. évi 11,291. 11,292. számok alatt előfordult ügyekre.) Határozat: A jelzálogos hitelező részéről kikötött az a tulajdoni korlátozás, hogy a jelzálogos hitelező beleegyezése nélkül ugyanazon jelzálogi ingatlant az 1896. évi V. t.-cikken alapuló szőlőfelujitási kölcsönnel meg nem terhelheti, a telekkönyvben feljegyezhető. Indokolás : A szóban forgó korlátozás telekkönyvi bejegyzésének célja az, hogy annak harmadik személyekkel szemben is joghatály biztosittassék; első sorban tehát azt kellett vizsgálat tárgyává tenni, vájjon az ily korlátozás feljegyzése, tekintettel a telekkönyvi rendtartás 104. §. b) pontjára, joghatálylyal birhat-c? s e részben figyelemmel kellett lenni a telekkönyvi rendtartás 69. §-ára is, mely szerint olyan okiratokra is, melyekben a követelésnek nyilván érvénytelen jogalapja foglaltatik, bejegyzés nem történhetik. Ennek a kérdésnek eldöntésénél, tekintettel arra, hogy a fent jelzett tulajdoni korlátozás bizonyos tekintetben terhelési tilalmat is foglal magában, mindenek előtt azt kellett megállapítani, hogy ez a korlátozás nem tartozik-e azok közé, amelyekre a m. kir. Kúria 74. számú döntvénye alkalmazandó, amelyek tehát az ott kifejtett jogszabályok értelmében csakis az ugyanott meghatározott feltételek alatt birnak joghatálylyal. Hogy a m. kir. Kúria, amikor hivatkozott döntvényében az elidegenítési és terhelési tilalom joghatályának feltételeit megállapította, a megterhelésnek mely nemét tartotta szem előtt, arra a felelet adva van magában a döntvény szövegében, mely szerint a m. kir. Kúria megállapítván az emiitett feltételeket, kimondja, hogy ama feltételeknek megfelelő elidegenitési, vagy terhelési tilalom feljegyzése után az ingatlan állagára a zálogjog bejegyzése sem végrehajtás utján, sem ezen kivül el nem rendelhető, hogy továbbá e tilalom ellenére is az ingatlan haszonélvezetére a zálogjog bejegyzésének helye van. A m. kir. Kúria eme rendelkezése pedig azon a jogszabályon alapszik, mely szerint semmis az oly megállapodás, amely szerint a tulajdonos a jelzálogos hitelező irányában arra kötelezi magát, hogy az ingatlant el nem idegeníti, vagy további jelzálogokkal nem terheli. Kétségtelen tehát, hogy a m. kir. Kúria 74. számú döntvényének hozatalánál az abban foglalt jogelveket nem kívánta az 1896. évi V. t.-cikken alapuló szőlőfelujitási, s más, ehhez hasonló természetű kölcsönökkel való megterhelésre is kiterjeszteni, mert az emiitett szőlőfelujitási kölcsön bejegyzése egyéb s különösen a jelzálogi terhektől lényegesen különbözik. A szőlőfelujitási kölcsön ugyanis az 1896. évi V. t.-c. 12. §-a értelmében a telekjegyzőkönyv, vagy telekkönyvi betét A) lapjára jegyeztetik be, tehát szorosan telekkönyvi értelemben tehertételnek sem tekinthető, mert a terhek a telekkönyvi rendtartás 54. §-a értelmében a teherlapra tartoznak, sőt inkább már magából abból a körülményből, hogy a szóban forgó kölcsön a birtoklapra jegyeztetik be, tekintettel arra, hogy a telekkönyvi rendtartás 51. §-a szerint a birtoklap az ingatlan tárgyilagos ismertető jelein kivül csupán az ingatlan jogi minőségének megjelölését tartalmazhatja, következik, hogy a szőlőfelujitási kölcsön bejegyzése az ingatlan jogi minőségére van lényeges befolyással. Az 1896. évi V. t.-c. 12. §-ának utolsó bekezdése értelmében a hivatkozott t.-cikken alapuló kölcsön, ennek kamat és törlesztési járadéka, a kezelési dij, az esetleges késedelmi kamat, a behajtási költség és a kölcsön erejéig kibocsátható kötvények értékesítéséből esetleg származó árfolyamveszteség az illető szőlőbirtokon fekvő oly terhet képez, mely bírói árverés esetében a szőlődézsma, "úrbéri és más hasontermészetü váltsággal azonos elbánásban részesül, a 13. §, értelmében pedig a kölcsön és járu*J A budapesti kir. ítélőtábla 8. sz. polgári döntvényét lásd. a Jogosetek Tára 2t. számában. lékainak kimutatott hátralékai beszedésére és behajtására nézve az 1883. évi XLIV. t.-c. szabályai alkalmazandók. Ezekből a törvényes rendelkezésekből folyóiag, a szőlőfelujitási kölcsön emiitett kiváltságos természeténél fogva, dologi teher minőségével bir, s igy annak a vonatkozó tjkv vagy tkvi betét A) lapjára való bejegyzése által az ingatlannak nem egyszerű megterhelése történik, hanem azzal egyszersmind az ingatlan jogi minősége is megváltoztattatik, amennyiben az ingatlan, mely addig egy különös dologi tehertől mentes volt, ily dologi teherrel kapcsoltatik egybe. Megváltozván pedig az ingatlan jogi minősége, ha az ingatlan jelzálogos követeléssel már terhelve van, ugy megváltozik annak a fedezetnek az állaga is. amely a jelzálogos hitelező részére leköttetett, megváltozik pedig az adós ténye folytán és a jelzálogos hitelező esetleges sérelmére, holott a jelzálogos hitelezőnek éppen a zálogjogából kifolyólag az ingatlanra szerzett igénye abból áll, hogy abból a fedezetből nyerjen kielégítést, amely fedezet az ő javára zálogul adatott, illetve amely fedezetre a hitelt nyújtotta. Hogy a m. kir. Kúria 74. számú döntvénye a szőlőfelujitási kölcsönre vonatkozó tulajdoni korlátozásra nem alkalmazható, az előadottak szerint annál kevésbbé lehet kétséges, meri eme tulajdoni korlátozás az ingatlannak elidegenítését és zálogjogokkal való megterhelését egyáltalán nem célozza meggátolni, s igy arra sem irányul, hogy az ingatlan forgalmon kivül helyeztessék, meri hiszen az ingatlan eme korlátozás mellett is a zálogjogi bejegyzés tárgyát nem képező szőlőfelujitási kölcsönt kivéve, minden egyéb módon szabadon megterhelhető. A többször hivatkozott kúriai döntvény tehát a szóban forgó tulajdoni korlátozásra nem lévén alkalmazható, az abban meghatározott feltételek eme korlátozás megállapításához meg nem kívántatnak s miután különben oly tiltó jogszabály, mely az emiitett korlátozásnak a jelzálogos hitelező javára való kikötését meg nem engedné, fenn nem áll, azt a tulajdoni korlátozást, mely szerint az adós a jelzálogos hitelező javára lemond arról a jogáról, hogy a jelzálogos hitelező követelésével terhelt ingatlanát szőlőfelujitási kölcsönnel megterhelheti, annál inkább joghatályosnak kell elismerni, mert az 1896. évi V. t.-c. e szőlőfelujitási kölcsön igénybevételét csak kedvezményül nyújtja, ellenben az ingatlan tulajdonosának éppen tulajdona felett való szabad rendelkezési jogából folyik, hogy eme kedvezményről le is mondhasson. Az előadottakhoz képest a kérdéses tulajdoni korlátozás joghatályosan kiköthető lévén, annak tkvi feljegyzését, tekintettel a tkvi rendtartás 104. §. b) pontjára és az 53. §-ra, meg kell engedni, s ez ellen az a körülmény, hogy a szóban forgó tulajdoni korlátozás a közérdekbe ütközik, amennyiben ily korlátozás által az 1896. évi V. t.-c. által elérni célozott közgazdasági eredmény veszélyeztetnék, alapos ellenvetésül el nem fogadható, mert amennyire közérdek az, hogy az elpusztult szőlők felújíttassanak, épugy közérdek másrészt az, hogy a megszerzett nyilvánkönyvi jogok biztossága minden irányban fentartassék s a jelzálogos hitelezők jogos érdeke, nevezetesen pedig a záloglevelek kibocsátására jogosított intézetek által nyújtott kölcsönöknek, illetve maguknak a zálogleveleknek az 1876. évi XXXVI. t.-c. 13-ában előirt fedezete ne kockáztassék. E helyütt különös figyelmet érdemelnek a most hivatkozott törvénycikk rendelkezései, különösen pedig annak 32. §-a is, mely szerint a záloglevelek kibocsátására jogosított intézetek igazgatósága a záloglevelek törvényszerű fedezetének biztosításáról szigorú felelősség terhe alatt köteles gondoskodni, a szőlőfelujitási kölcsönre vonatkozó tulajdoni korlátozás nélkül azonban az illető intézetek eme kötelezettségüknek minden irányban megnyugtató módon eleget nem tehetnek s igy nem csak uj záloglevelek kibocsátásában lennének korlátozva, hanem a törvényszerű fedezet veszélyeztetve lévén, már kibocsátott zálogleveleiket a forgalomból kivonni kényszeríttetnének, aminek közgazdasági hátránya a közérdeknek súlyos sérelmét idézhetné elő, s igy a szóban forgó tulajdoni korlátozás joghatályának el nem ismerése a gyakorlati életben az ingatlan tulajdonosának szabad rendelkezési jogát nagyobb mértékben korlátozhatná, mint ami a szőlőfelujitási kölcsönre vonatkozó korlátozásban foglaltatik, mert az ingatlan tulajdonosa elzáratnék attól, hogy az emiitett intézetektől kölcsönt szerezhessen, holott érdeke esetleg éppen ily kölcsönnek és nem szőlőfelujitási kölcsön felvételére utalja. Végül még az a kérdés veendő vizsgálat alá, hogy az 1896. évi V. t.-cikken alapuló szőlőfelujutási kölcsön valóban alkalmas-e arra, hogy a már előbb, valamely jelzálogos hitelező javára bejegvzett jelzálogos követelés fedezetét kockáztassa ? E tekintetben elég az 1896: V. t.-c. 12. és 13. §-ainak már ismertetett rendelkezéseire és ezenfelül még ugyanazon törvér.v