A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 23. szám - A budapesti kir. itélőtábla működése 1904 ben. [4. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a Jog '23. számához. Budapest, 1905. június 4. Köztörvényi ügyekben. A m. kir. Kúria 74. sz. polg. döntvényében kifejezett jogszabálynál fogva, az ingatlan tulajdona felett való szabad rendelkezést korlátozó terhelési tilalom, a magánakarat által csak az anyagi jogszabályokban gyökerező korlatok között, vagyis egyedül azátruhá zott vagy harmadik személyt a telekkvi jószágtest állagára nézve megillető igény biztosítása végett és csak az ingatlan tulajdonjogának telekkvi bekebelezésével egyidejűleg és kapcsolatosan megállapítható,ennélfogva a terhelési tilalom a telekkvi joszágtest állagára vonatkozó igény biztosításán kívül, más dologi jogok mint zálog stb. oltalmára nem szolgaihatván, ki van zárva, hogy a jelzálogos hitelező és a jelzálog tulajdonosának magánakaratából a zálogjog oltalmára joghatálylyal biro terhelési tilalom létesülhessen, a miból okszerűen következik, hogy a kölcsönszerződésben a terhelési tilalom kikötésével szabályozott jogvisszony, a tkvi rendtartás 104. S-ának 6) pontja értelmében, figyelemmel a 69. § ban foglalt rendelkezésre, joghatály végett fel nem jegyezhető. A budapesti kir. ítélőtábla (1904. évi december 14-én 1H.740 1904. p. sz. a.)H. Józsefnek, a belvárosi takarékpénztár elleni zálogjog bekebelezése iránti ügyében következő végzést hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság végzésének nem neheztelt részét nem érinti; ugyanennek a végzésnek felfolyamodással megtámadott azt a részét, mely szerint a zálogjognak az ingatlan haszonélvezeteire leendő bekebelezését, valamint a korlátozás feljegyzését megtagadta, megváltoztatja és az elsőbiróság végzésében felhívott kötelezvény alapján a zálogjogot 75,000 K. kölcsöntőke, ennek az ugyanebben a végzésben meghatározott félévenként fizetendő 1,790 K. 25 fill. kamat és tőketörlesztési részlet és 375 K. költségbiztositéki összeg erejéig, valamint az ott kitüntetett feltételek mellett, a lajosmizsei 127. sz. betétben A) I. 1—12. sorsz. alatt foglalt ingatlanra és annak haszonélvezeteire bekebelezni, továbbá az eme betétben C) 8—10 tétel alatt foganatosított zálogjog bekebelezésére vonatkozóan azt a korlátozást, hogy a hivatkozott betétben foglalt ingatlanok sem az 1896: V. t.-c. alapján sem a magyar agrár és járadékbanktól, sem más intézettől felveendő szőllőfelujitási kölcsönnel a belvárosi takarékpénztár részvénytársaság beleegyezése nélkül meg nem terhelhetők a betét B. lapjára feljegyeztetni rendeli. Indokok: A zálogjognak a rendelkező részben foglaltak szerint a jelzálogul szolgáló ingatlanok haszonélvezetére leendő bekebelezése el volt rendelendő, mert a telekkvi rendtartás 130. ij-ának c) pontja értelmében ennek helye van. A kötelezvényben foglalt korlátozás feljegyzését pedig azért kellett elrendelni, mert az általános jogszabályokból következik, hogy a jelzálogos hitelezőnek joga van a -zálogjog szerzése alkalmából gondoskodni arról is, hogy a követelés kiegészítéséül szolgálandó s a jelzálogban nyújtott fedezet oly későbbi bejegyzés által, mely a jelzálogul szolgáló ingatlanra mint kielégítési alapra lényeges befolyással lehet, ne kockáztassák. Az 1890. évi V. t.-c. 12. és 13. §-aiból, melyek szerint a szőlőíelujitás céljára a hivatkozott t.-c. értelmében adott kölcsön az illető telekjegyzőkönyv, vagy tkvi betét A. lapjára jegyeztetik be, mely szerint továbbá az emiitett kölcsön birói árverés esetében a szőlődézsma, úrbéri és más hason természetű váltsággal azonos elbánásban részesül, és kimutatott hátralékai beszedésére és végrehajtására nézve az 1883. évi XLIV. t.-c. szabályai alkalmaztatnak, kétségtelen, hogy az ily szőlőfelujtási kölcsön a már előzőleg bejegyzett jelzálogos követelések fedezésére nyújtott kielégítési alapot lényegesen befolyásolja; ugyanazon t.-c. 5. értelmében pedig, valamely a törvényben megjelölt szőlő birtokosa, ha az a szőlőfelujitásra nem alkalmas, azt más, újhegyi szőlő létesítésére alkalmas területtel helyettesitheti, -mibői ismét az következik, hogy a jelzáloggal lekötött ingatlan, mint fedezet, az ily helyettesítés utján való megterhelés által a hitelező elől egészben vagy részben elvonathatik. Mindezekre való tekintettel, és figyelemmel arra is. hogy az 1896. évi V. t.-c. -aszőlőfelujitási kölcsön igénybevételét csak kedvezményül nyújtja, ellenben abból nem következik, hogy bárki is eme kedvezményről le nem mondhasson : az adós által erre vonatkozólag adott engedély alapján, az a tulajdoni korlátozás, hogy a jelzálogul lekötött'ingatlanok az 1896. évi V. t.-c.-en alapuló szőlőfelujitási kölcsönnel az illető jelzálogos hitelezőnek beleegyezése nélkül meg nem terhelhetők, a jelzálogos hitelező kérelmére feljegyzendő, mert ez mint szerződési feltétel, magában a kölcsönügyletről szóló kötelezvényben, mint a jogügylet alkotó része köttetett ki, és a jelzálogos hitelező által a kölcsönügylet folytán nyújtott fedezet fenntartására szerzett igény biztosítására szolgál s azzal egyidejűleg alapíttatott. Az ily korlátozás feljegyzése nem tartoz'ik azok közé, melyek a kir. Kúria 74. sz. polgári döntvénye értelmében joghatályíval nem birnak, sőt éppen a döntvényben kifejtett jogelvek alapján azt hatályosnak kell tekinteni. A hivatkozott döntvény ugyanis csak az oly elidegenítési és terhelési tilalmak feljegyzéséről szól, melyek által az ingatlan lorgalmon kivül helyezése céloztatik; csak ezekre vonatkozólag áll az a jogszabály, hogy csak akkor birnak joghatálylyal, ha azokat az átruházó a maga vagy harmadik személynek az átruházott ingatlanra vonatkozó igénye biztosítása végett alapítja, ellenben nem áll e szabály az oly tulajdon korlátolásra,' mely az ingatlannak forgalmon kivül helyezésére nem irányul s mely által az ingatlan tulajdonosa csak bizonyos kiváltságos természetű kölcsön felvételéhez való jogáról mond le, annak a jelzálogos hitelezőnek a javára, aki ezt a kölcsönügylet kötésekor, tehát a zálogjog szerzésekor, azzal kapcsolatosan és egyidejűleg feltételül kiköti abból a célból, hogy szerzett zálogjoga kellő érvényesítésében az adós későbbi ténye által korlátolva ne legyen. A m. kir. Kúria (1905. évi április 19-én 1,797/1905. sz. a.) következő végzést hozott: A másodbiróság végzésének nem neheztelt része érintetlen marad, felfolyamodással megtámadott az a része, mely szerint a lajosmizsei 127. sz. betétben A. I. 1 —12. sorszám a. bevezetett ingatlanokra C. 8—10. tétel a. foganatosított zálogjog bekebelezésére vonatkozóan az a korlátozás, «hogy a hivatkozott betétben foglalt ingatlanok sem az 1896: V. t.-c. alapján, sem a magyar agrár- és járadékbanktól, sem más intézettől felveendő szőlőfelujitási kölcsönnel «a Belvárosi takarékpénztár részvénytársaság beleegyezése nélkül meg nem terhelhetők" a betét B. lapjára feljegyeztetni rendeltetett, megváltoztatik s eme korlátozásnak a feljegyzése e részben, az elsőbiróság végzésének helybenhagyásával mellőztetik; mert az ilyen terhelési tilalmat képező eme szerződési kikötés joghatálylyal nem bir, minthogy a m. kir. Kúria 74. sz. polgári döntvényében kifejezett jogszabálynál fogva, az ingatlan tulajdona felett való szabad rendelkezést korlátozó terhelési tilalom a magánakarat által csak az anyagi jogszabályokban gyökerező korlátok között, vagyis egyedül az átruházott vagy harmadik személyt a telekkvi jószágtest állagára nézve megillető igény biztosítása végett és csak az ingatlan tulajdonjogának telekkvi bekebelezésévél egyidejűleg és kapcsolatosan állapitható meg, ennélfogva a terhelési tilalom, a telekkvi jószágtest állagára vonatkozó igény biztosításán kivül, más dologi jogok mint zálog stb. oltalmára nem szolgálhatván, ki van zárva, hogy a jelzálogos hitelező és a jelzálog tulajdonosának magánakaratából a zálogjog oltalmára joghatálylyal bíró terhelési tilalom létesülhessen, amiből okszerűen következik, hogy a kölcsönszerződésben a terhelési tilalom kikötésével szabályozott jogvisszony a tkvi rendtartás 104. ij-ának b) pontja értelmében, figyelemmel a 69. §-ban foglalt rendelkezésre joghatály végett fel nem jegyezhető. A per során alperes nem védekezett azzal, hogy felperes hozományi követelésének a kiskorú alperes életében érvényesítéséről lemondott volna, ennélfogva, ugy tekintettel arra, hogy azzal szemben, hogy ez a hozományi követelés a felek között vitássá vált, a felperesnek a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozata joghatályosnak nem tekinthető. A soproni kir. törvényszék (1903. nov. 14-én 6,225. sz. a.) Pesty B. ügyvéd által képviselt özv. O. P.-né K. L. felperesnek, H. A. megyei tiszti ügyész által képviselt kiskorú O. A. és H. E. dr. alperesek ellen, 1,200 K. hozomány és Hl K. hitbér iránti ügyében következő ítéletit hozott: A kir. törvényszék a keresetnek részben helyt ad, felperes követelését hitbér cimén 80 K-ban megállapítja s kötelezi 1. r. alperes kiskorú (J. A.-t, mint néhai 0. P. örökösét arra, hogy felperesnek 8(1 K. tőkét, ezután 1902. február 14-től számítandó 50'0 kamatot, a beledi 358., 1,194., 1,212., a. vadosfai 12 ). sz. tjkben foglalt hagyaték értéke erejéig, 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizessen, — ezt meghaladó keresetével felperest elutasítja; és őt arra kötelezi, hogy H. E. dr. ügygondnoknak 22 K. dijat végrehajtás terhe mellett fizessen. Indokok: Felperes azt adja elő keresetül, hogy férjének 1,200 K-át adott át hozományul, a ki azt saját birtokába ruházta be ; férje meghalt, örökösei ugy az 1,200 K. hozományt, mint hitbér fejében 84 K. részére fizetni kötelesek. Ennek folytán felperes kiskorú K. A.-t, mint felperes férjének örökösét és az ismeretlen örökösöket ügygondnok utján perbe idézvén, kérte őket a hagyaték erejéig 1,284 K. tőke, ennek 1902. február 14-től járó ő» „ kamata és a perköltség megfizetésében marasztalni. Alperesek kérték a keresetet elutasítani: tagadták felperes kereseti állításait s kifogásolták felperesnek hitbér cimére támasztott követelését. A H) alatt csatolt egyezséglevél és K. L., I. J., Sz. S. és O. L. tanuk vallomása alapján a kir. tvszék tényként állapítja meg azt, hogy felperesnek K. örökrész cimén 1,200 K.-t tartozott o