A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 23. szám - A megrohanásos házasságkötés házassági törvényünkben és a tiltó akadályok tana. [7. r.]

180 A J Ha a szülők házassága felbontatott vagy ágytól és asztaltól el vannak választva, akkor annak a beleegyezése a döntő, aki nem vétkes a felbontásban és akinek felügyeletére a gyermekek bízattak. (1.151. 152. 153. §. 1896. jun. 20. szerinti módosított szöveg). A tisztességi folyamodvány két jegyző avagy egy jegyző és két tanú által aláírandó es az erről felveendő jegyzőkönyvben a válasz megemlitendő.(l 54.) A felmenő távollétében az egybekelés minden további nélkül lehetséges, felmutatván az íteletet illetőleg a tanú kihallgatást elrendelő végzést, vagy ha még ítélet ez iránt nem hozatott, a felmenő rokon utolsó tudvalévő lakhelyének békebirája által kiszolgáltatott községi bizonyítványt. Ez okiratba a békebiró által hivatalból meghívott négy tanú nyilatkozata foglalandó. Ha a polgári tisztviselő e tisztességfolyamodvány igazolása nélkül adja egybe a feleket, pénzbírság és egy havi fogság a büntetésük. A törvényesen elismert természetes gyermekekre szintén e szabályok állanak. A francia jog 151. >;-a tartalmazta akadály csupán tiltó akadály ; ez akadály intenciója, hogy a gyermekek meghallgassák szülőik véleményét és megfontolják lépésük fontosságát. A francia jog e tekintetben a római jog hatása alatt áll. Jelesül a római jogban volt szabály, hogy a páter familias engedélye nélkül a gyermeknek tekintet nélkül korára, nem volt szabad házasságot kötnie ; összefüggött ez a páter familias absolut uralmával. Mégis Augusztus óta a leányok házasságának ok nélküli megtagadásánál a magistratus kényszereszközökkel léphetett közbe ; ez az alapja a gyámhatósági jóváhagyásnak mint surrogat intézménynek (1. pr. I. 1. 10.) A római jogból vette át a canonjog, mint a tisztelet és kegyelet kötelességét, de a házasság érvényét a szülői beleegyezés hiánya nem érinti, miként a tridenti zsinat kimondotta (sess. 24. cap. 1). Házassági törvényünk (130. £.) egyáltalában nem tekinti nagykorúaknak a házassági törvény szempontjából az önnálló iparűzéssel nagykorusitottakat (1877. évi 20. t.-c. 5- §), viszont nagykorúaknak tekinti azokat is, kiknek kiskorúsága (nem elmebetegség, jelekkel magukat megértetni nem tudó sikeínémaság miatt avagy jelekkel magukat megértetni tudó siketnémák illetőleg gyengeelméjüek, de vagyonuk kezelésére képtelenek) nem a gyámi törvény 28 a. és b., pontjaival egybeeső indokból hosszabbittatott meg. Egy moraliter indokolt, azonban a gyakorlatban csak megbélyegző tiltó akadályt képez a német p. t. 1,310. §. 2. bekezdése, másrészt complicált is, jelesül nem köthetnek házasságot oly személyek, kiknek egyike a másik szülőjével, nagyszülőjével vagy ezeknek leszármazóival nemileg közösül. Ez a canonjogból lőn átvéve, hol az affnitas illegitima akadályaként szerepelt. Az anyakönyvezető azonban sem nem jogosult, sem nem kötelezett azonban a felszínen nem levő viszonyt kutatni. Ha a nyilvános botrányt célozta ez akadály elkerülni, sokkal inkább botrány, hogy ily piszkot egyáltalában ki lehet ásni és az anyakönyvvezetőt bíróvá teszi, ami nem az ö functiója. A törvénytelen gyermek és leszármazói itt is rokonságban vannak a nemző apával és leszármazóival. Az affinitás illegitimat. (c. X. 4. 13.) mint akadályt a tridenti zsinat a II. fokra korlátolta (1. Trid. Sess. 24. de ref. matr. c. 4. idéztem helye) ugyancsak az affinitás supervenienst is, amely előállott az által, hogy egyik házastárs a másik vérrokonával házasságtörést követett el. Sajátságos tiltó akadályt képez a német p. t.-ben (1,314. §.) a gyámhatósági tanúsítvány hiánya, az iránt, hogy az egyik házasuló fél a korábbi házasságából származó gyermeke, illetőleg gyámoltja vagyonát, illetőleg az 1,669 illetőleg az 1,493. §. 2. bekezdése parancsainak eleget tett. A kiskorú vagyonáról leltárt kell készíteni és a vagyon elkülönítést véghez vinni; vagyonközösség esetén az összvagyonról szóló kimutatást beterjeszteni, a vagyonközösséget megszüntetni és elkülönítést foganatosítani. A gyermek vagyona biztosítása, épségben tartása a főcél. Kétségtelen üdvös ez a gyermek szempontjából, csak említett rendbeli kötelességszegéseknek más sanctiot kell adni ; ott a büntetőjog, — és nem a házasság köthetése elé akadályt gördíteni. Lehet, hogy az atyának, illetőleg a gyámnak oka van e kötelességek nem teljesítésére, miért majd felelősségre vonható lesz, de nincs meg a causalis kapcsolat a köthet és és a kötelességszegés között. Sajátságos akadályt képez a francia jogban, hogy elvált házastársak nem köthetnek újból házasságot egymással, ha egyik vagy másik közülök ujabb házasságra lépett és házastársától elvált. Ha ez akadály fenn nem forog, akkor a házasságot formálisan újból meg kell kötni, a házassági vagyonjog csak az lehet, ami a régi volt és uj kötésüket csak akkor lehet feloldani, ha a házastársak valamelyike peine affiietive et infamante ítéltetett el ( 295. §. az 1884 július 27. módosított szöveg szerint.) A katholikus egyházjog által megállapított tiltó akadályok ÜG ma nagyrészt idejüket multák ezek egy részéről már megemlékeztem. Itt csupán a szentes időt, tilalom, jegyváltást és az impedimentem mixtae religionist fogom röviden szemügyre venni. A szűzi fogadmányról már a házassági törvény 25. § nál szólottam, a votum simplex csak tiltó akadály volt, a votum sollemne bontó (c. 22. 24. C. 27. qu. 1.) Ugyancsak szólottam már a szülői beleegyezés hiányairól. Ma egész éven át köthető házasság és nincs engedélyhez kötve az év bizonyos szakaiban. Ami a «tilalom» akadályát illeti, ez abban állott, hogy a kit iurisdictio illetett meg házassági ügyekben, ilyen volt a püspök is, megtilthatta bizonyos egyének házasságát, ha jogilag akadály nem forgott is fenn. Csakhogy ott volt segélyül a megrohanásos házasság. Ily tilalmat csak egyes concret esetre bocsáthat ki a püspök. Ilyen tiltó akadály volt az eljegyzés akadálya is. Mig az eljegyzés fennállott, a jegyes mást nem vehetett el, mint jegyesét. Az eljegyzés a canonjogban egy előszerződés : pactum de contrahendo volt és így érvényéhez mindazon kellékek kellenek, a mik a szerződéshez megkívántattak, de speciális szabályai is voltak. Eljegyzést azok köthettek, kik akkor házasságot is köthettek volna, tehát eljegyzési akadályok is a házassági akadályok, mégis azzal a kivétellel, hogy a ki 7. életévét betöltötte, eljegyzést köthet, de serdült kora elértével attól elállhat. Az eljegyzés alaktalan szerződés, tehát nem is kell a feleknek személyesen kötniök. Idő, feltétel és modus is szerepelhet itt (tempus, conditio, modus.) Az eljegyzés azonfelül, hogy tiltó, egyszersmind köztisztességi akadály, amelylyel a házasságkötés kötelezettsége is jár, uj eljegyzés nem köthető. A modern jogok, igy házassági törvényünk is kifejezetten emiitik, hogy : «az eljegyzésből nem származik kereseti jog a házasságkötésre (1. §.), ugyanígy a n. p. t. 1,297. §. A canonjogban az eljegyzés felbontásához közös akarat kell, egyoldalú felbontásnak csak kivételesen van helye: ünnepélyes fogadalom letétele, ordinatio, jegyesek hibáján kívül beállott bontó akadály, a másik jegyes testi hűtlensége, (fornicatio corporalis), a másik jegyes házassága, a másik jegyes oly megváltozása, amely mellett feltehető, hogy nem jött volna létre az eljegyzés. Legfontosabb tiltó akadály az impedimentum mixtae religionis. Ma a cultus disparitas a keresztény és nem keresztény közötti házasságra vonatkozik, de nem vonatkozik a különböző feleke zetü keresztények házasságára. Ezt az egyház régente szintén ugy tekintette, mint a keresztény és a nem keresztény házasságát, de a XIII. században már csak tiltó akadálynak tekintették, de emellett meg nem engedett bűnös dolognak is. Bár a szent atyák tiltották a házasságot a keresztények és pogányok között, de sem az egyházi jog, sem a világi jog a legrégibb időben a kötött házasságot semmissé nem nyilvánították (Care christiane . . gentilem aut Judeam, atque alienigenam h. e. haereticam et omnem alienam a fide tua uxorem accersas tibi: Primum ergo in coniugio reliqua quaeritur. Ambr. de Ábrahám (1. c. 9. ed. Migue Patr. lat. 145, 451.) Még Constantin tilalma, amely a keresztény és a zsidók közötti házasságot halálbüntetéssel sújtotta (339) és amely később a házasságtöréssel azonosittatott, bár Justinian Codexébe és a leges Romanae Burgundiorum et Visigothorum-ba is felvétetett, sem tette ez akadályt bontóakadálylyá, még a Frank birodalomban sem volt az. Ne quis Christianam mulierem in matrimonium Judaeus accipiat, neque Judeae Christianus sortiatur. Nam sí quis aliquid huius modi admiserit, aduiterii vicém commissi huius modi erimen obtinebit, libertate inaccusandum püblicis quoque vocibus relaxata 6, C 1, 9. Gratian maga mint bontó akadályt állítja már oda a keresztények házasságát a pogányokkal és a zsidókkal (C 28 qu 1.) Már Páviai Bernát az impedimentum cultus disparitatis akadályát állítja fel, amelyet a szokásjog bontóként ismertet el. Omnes sentiunt ob cultus disparitatem irrita matrimonia esse; non quidem iure s. canonum, sed generáli Ecclesiae more, qui pluribus adhinc saeculis viget ac vim legis obtinct. Benedict XIII. (idézve Friedbcrg: Lehrbuch des katholischen und evangelischen Kircheurechts 425. 1. 5. j.) A mai jogállapot szerint a vegyesházasságoknál impedimentum impediens mixtae religionis van, melyhez pápai dispensatio kell minden esetben, de elismeri a püspökök illetékességét, pápai delegatio alapján ez alól dispensalni. Az impedimencum cultus disparitatis ellenben a keresztény és a nem keresztények közötti házasságra vonatkozik ma, de nem a kiilömböző felekezetű keresztények házasságára, melyre az impedimentum mixtae religionis akadálya vonatkozik. Nálunk már az 1848. év III. t.-c. kimondotta, hogy a vegyes házasságot a protestáns pap előtt is lehet kötni. Alapul szo'gált itt a Quas vestro breve és a Lambruschini-féle instructio, amely a vegyes házasságokat a tridenti forma alól mentesité, minthogy mindenki előtt lehetséges eszerint a házasságkötés, igy a protestáns pap előtt is, ugy hogy jelenleg is a polgári tisztviselő előtt kötött vegyes