A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 21. szám - Magánjogi tanulmányok az igényper keretében. [Könyvismertetés]

A JOG 167 Év végén Év végén elinelintézetlen Érkezett beadvány, per Elintéztetett beadvány, per, Összesen tézetlen beadbeadvány, per és ügy és végr ehajtási ügy Egyéb per és ügy vány, per és és ügy ügy ügy Balassa-Gyarmat 32 4,614 3, 16 4,614 1 209 2,914 3,124 24 Besztercebánya — 4A 3,880 2,586 3,886 1 342 2,251 2,594 36 Bpest polg. 1C9 34 36,060 11,303 36,182 1 3,829 7,979 11,809 4-7 18 Eger 5 4 15,003 7,075 15,008 11 811 6,257 7,079 — — Fiume 1,416 44 1,410 17 26 — 43 6 1 Ipolyság lí) 15 9,927 9,428 6,836 9,935 11 618 6,211 6,840 11 11 Kalocsa 7,301 _ 9,927 9,428 5,717 15,342 — 395 5,297 5,692 1,387 25 Kecskemét 38 10,407 6,858 10,407 2 790 6,049 6,841 — 55 Pestvidéki 39 150 35,829 18,785 25,865 12 2,815 1 5,970 18,797 3 138 Székesfehérvár 12 50 8,752 5,287 8,739 — 411 4,899 5,310 25 27 Szolnok 18 71 12,151 7,801 12,148 5 653 7,169 7,827 21 48 Összesen 7,563 438 137,473 75,901 143,536 61 10,81(9 64,996 75,956 1.500 383 (4,650) (808) (142,679) (77,554) (139,701) (44) (12,375) (63,505) (77,924) (7,563) (438) Bányatkvi beadvány 93 (Folytatása következik) 10 103 (204) Révai Lajos dr. Nyilt kérdések és feleletek. A telekkönyvi jogból. — Kérdés — A telekjegyzőkönyvben egy család erdőt képező ingatlanra, meghatározott hányadokban mint közös telekkönyvi tulajdonos szerepel s a törvényhatóságnál mint közbirtokosság van bejegyezve. Megjegyzendő, hogy nem nemesi birtokról van szó s a telekkönyvi tulajdonosok nem voltak úrbéresek. A telekkönyvi tulajdonosok szeretnék ingatlanaikat elidegeníteni, de a vevő csak oly feltétel alatt hajlandó azt megvásárolni, hogy annak faállományát teljesen letarolhassa s illetve, hogy az erdő kihasználása tekintetében a közbirtokosságra nézve fennálló szabályok a vevőre nézve alkalmazást ne nyerhessenek. Oly esetben tehát, midőn egy család tagjai a telekjegyzőkönyvben, egyénenként meghatározott hányadokban mint közös tulajdonosok szerepelnek s a törvényhatóságnál mint «közbirtokosság* vannak bejegyezve, az erdőt képező közös birtoknak a tulajdonostársak közt egyénenként természetben való felosztása s ennek vázrajz alapján történt telekkönyvi foganatosítása, avagy a közös birtokosok által egy személynek való eladása által, a közbirtokossági minőség megszünik-e ugy, hogy a természetben való felosztás, avagy egy személynek való eladás folytán az egyes túlajdonosok vagy a vevő tulajdonuk felett szabadon rendelkez- , hessenek? annak faállományát teljesen le is tarolhassák? vagy a I tulajdonosok azon céljukat, hogy közös birtokukat a fennebbi fel- I tételek alatt elidegenithessék, mi módon érhetik el legkönynyebben ? Az ügyvédi rendtartás köréből. — Kérdés — Tekintettel különösen arra, hogy ügyvédjelöltségre a tör- \ vény szerint egy szigorlat letétele minősit és a birói vizsga tár- j gyai között a tételes szigorlat tárgyai mind előfordulnak s a birói vizsga szigor tekintetében sem áll alatta a szigorlati vizsgának ; sőt a birói vizsga mindenesetre magasabb jogi képzettségre minősit, mint egy szigorlat; az ügyvédjelöltek lajstromába felvehető-e oly nyugalmazott kir. aljárásbiró, kinek államtudományi államvizsgája vagy szigorlata nincs, de jogi államvizsgája és birói vizsgája van ? Thuróczy Lajos nyug. kir. aljárásbiró. Irodalom. /\ Magánjogi tanulmányok az igényper keretében. Irta-ZacMr Gyula dr., budapesti kir. albiró. {folitzer-féle könyvkiadó vállalat.) Szerző munkája előszavában azzal indokolja az igénypernek tanulmányai keretéül való felhasználását, mert ezáltal a felvetett magánjogi kérdések fejtegetésével kapcsolatosan, módja nyílott a végrehajtási igényper terén felmerült vitás kérdéseket vizsgálat tárgyává tenni. Szerző ezen eljárását annyival inkább helyeseljük, mivel a végrehajtási igényper jogi Íróink által eddig alig lett feldolgozva, holott épp szerző munkája tesz tanúbizonyságot arról, mily sok és következményeiben nagy jelentőségű hiánya van végrehajtási törvényünknek az igényperre vonatkozólag is és hogy mennyire szükséges az igénypernek reformja. Szerző munkáját két részre osztja : az I. részben az alaki jog, a II. részben az anyagi jog szempontjából tárgyalja az igényperrel összefüggésben álló kérdéseket. Az I. részben mindenek előtt a jog és igény kérdését igyekszik tisztázni és vizsgálódásai eredményét abban foglalja össze, hogy a személyes, u. n. relatív jogok egyszersmind igények is, az absolut ill. dologjogok ellenben csakis megsértésük esetén létesítenek igényeket. E fogalommeghatározás után szerző érinti a dologi igényt, majd a tulajdoni pert és annak kiemelésével, hogy a dologi igény a maga legtisztább formájában a végrehajtási igénypereknél található fel, áttér ezen perek jogi természetének vizsgálására. Az első, amit kimutat az, hogy az 1881 : LX. t.-c. 80. §-a, amely * tulajdoni igénykeresetről' beszél, igen szük és téves, mert a végrehajtási igényper '<más jog, mint tulajdonjog alapján is keletkezhetik, amely jog anyagi tartalmánál fogva a végrehajtási eladást megakaszthatja.* Ezen megállapítás kapcsán szerző érdekes összeállításban ismerteti a törvény fogalommeghatározásával ellentétben álló birói gyakorlatot és érvei eredményeképp a végrehajtási igénypereket jogilag ekkép határozza meg : «Az igényper egy dologi megállapítási per, amelynek célja, hogy felperesnek a végrehajtásilag lefoglalt tárgyakhoz való dologi igénye végrehajtató alperessel szemben kimondassék.» A magunk részéről e meghatározást szűknek tartjuk; szerző ugyanis csupán «lefoglalt tárgyakról* beszél, holott kétségtelen, hogy nemcsak tárgyak, hanem a legkülönbözőbb jogok is képezik az igényper tárgyát. Az igényper ezen fogalmi megállapítását követi annak perjogi szempontból való tárgyalása; a munka ezen fejezetét tartjuk a legsikerültebbnek. Szerző e fejezetben, kezdve az igényfelhivás kibocsátásán, végigkísér bennünket az egész igényperen és sok gyakorlati érzékkel mutatja ki törvényünk és joggyakorlatunk hiányait, egyúttal útmutatást adva arra nézve, miként orvoslandók a bajok a mai jog alapján és mily irányban kell e reformot létesíteni. Fejtegetései közül különösebb figyelmet érdemelnek azok, melyekben szerző utal ama nagy nehézségekre, melyek a személyesen beadott keresetek nyomán támadhatnak ; joggyakorlatunknak a pertárgy értékének meghatározásánál mutatkozó ingadozására, az exceptio rei judicatae szerepére, arra az anomáliára, hogy a vt. 95. §-a dacára az igényperek általában sokkal tovább húzódnak, mint egyéb sommás perek ; az igényperi itélet különleges természetére, stb. A fejezet végén a szerző nagy vonásokban rámutat arra a veszélyre, melyet az igényperek elszaporodása nemzetgazdasági és erkölcsi tekintetben maga után von és konstatálja, hogy bár igénypernek csak elvétve szabadna előfordulni,mégis Budapesten a végrehajtásoknak igen jelentékeny része támadtatik meg igényperrel. Szerző az igényperek elszaporodásának meggátolását szintén csak «az otthon oltalmában" találja; igen helyesen figyelmeztet azonban arra, hogy ezen elv törvénybe iktatása esetleg a szegényebb existenciák teljes hitelképtelenségét vonhatná maga után, aminek ellensúlyozásául az ingó jelzálog intézményét tartja megfelelőnek, melyet consensuális alapra fektetne és amelynek érvényességi kelléke gyanánt a közjegyzői okiratba való foglalást kívánja. Ezen remediumot nem tartjuk megfelelőnek; «az otthon oltalma* csak ugy és akkor lesz biztosítva, ha a vgt. 68. §-ának megfelelően a törvény kimondja, hogy attól «eltérő egyezmény vagy lemondás hatálylyal nem bir,» különben minden hitelezésnél a hitelező kérné a házi felszerelések és bútorok ingó jelzálogul való lekötését, miáltal a mainál még kedvezőbb helyzetben volna, mert hisz most már per és végrehajtás nélkül rövid uton adhatja el azokat a tárgyakat, melyeket a törvény a végrehajtás alól mentesített. Az ingójelzálog intézményét mi szívesen látnók jogrendszerünkben, csakhogy annak nézetünk szerint egész más hivatása volna, mint amit a szerző neki tulajdonit. A II. részben Zaehár dr. elsősorban az igényper «tárgyával» : a dolgok és jogokkal foglalkozik. Kimerítően tárgyalja, mi tekintendő a végrehajtási törvény szempontjából ingatlannak és ingónak és beigazolja, hogy az általános magánjog és a végrehajtási törvény meghatározása között éles a különbség, mert a végr. t. szempontjából a dolgok ezen minősegének meghatározásánál a főszerepet a telekkbnyz'játsza, ugy, hogy a végr. t. szempontjából ingatlan a telek és annak minden alkatrésze. Ezek után szerző különösen behatóan foglalkozik a forgalmon kiviili dolgokkal; csodáljuk, hogy szerző a jogi cathegoriát oly nagy figyelemben részesiti, holott az ujabban általánosan elfogadott nézet az, hogy a «dolgok ilynemű felosztása a magánjog szempontjából jelentőséggel nem bir.> (Polg. tkv. indokl. II. k. 28 old.) Igaz ugyan, hogy mindaz, amit e cim alatt szerző tárgyal, igen figyelemreméltó, csakhogy nézetünk szerint ezeket helyesebben az L részben kellett volna elmondani, ahol is az igényper és az előterjesztés természete közötti különbség megvilágítására szolgáltak volna ezek gazdag anyaggal. A növedék, tartozék, alkatrész és gyümölcs fogalmát igen