A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 21. szám - A megrohanásos házasságkötés házassági törvényünkben és a tiltó akadályok tana. [6. r.]

164 A JOG nincs meg. hanem a lehető legcélirányosabban van a kérdéses rendelkezés megalkotva. Szolgálatot vélek tenni, ha e nagy tökéletesség mellett az uj perrendtartás egyes oly rendelkezésére reá mutatok, amelyek még fejleszthetők, tökéletesithetők. Altalános tapasztalati tény, hogy az 1893. évi XVIII. t. c. 1.. §. 2. pontjában meghatározott perértékhatárt az ügyfelek kijátsszák, amely kijátszást a bíróságok meg sem akadályozhatják. Az úgynevezett birtokperek az 1893. évi XVIII. törvény meghozataláig kizárólag a kir. törvényszékek hatáskörébe tartoztak. Az 1893. évi XVIII. t.-c. 1. §. 2. pontja kivételt állapított meg és a birtokpereket bizonyos értékhatáron belül a kir. járásbíróságok hatáskörébeutalta, — de'nem tett oly intézkedéseket, amelyek a korlátok kijátszását leheletlenné teszik. így vált azután lehetővé az, hogy a felek ingatlan tulajdona és birtoka iránti perekben a biróválasztás szabadságát korlát nélkül gyakorolják ; igy lehetővé vált az, hogy egyes járábiróságok székhelyén az ügyvédek megállapodtak abban, hogy minden ilynemű pert a járásbíróság előtt fognak megindítani. Ezen szabadság az uj polgári perrend állal sem lesz korlátolva, mert ugyanazon törvényes intézkedések, amelyek azt ma lehetővé teszik, tovább is fenn fognak maradni, sőt a felsőbb bíróságok döntései is ugyanezen szabadság fenntartását lehetővé teszik. Szilágyi Dezső igazságyminiszter ur 1893 május 12-én a képviselőházban oly ügyekre vonatkozólag is, amelyekre az 18C>8. LIV. és 1881. L1X. törvénycikkek annak idején a sommás eljárás kikötését megengedték — s amelyek tekintetében az 1893. XVIII. törvénycikk korlátokat emelt — a birói hatáskör már megenkedett kikötési szabadságát korlátozandónak jelentette ki és azt következőleg indokolta: ><Egyáltalában azt a nagy szabadságot, hogy szerződésileg kiköttethessék, hogy azon bíróságok járjanak cl bizonyos ügyekben, melyek a törvény rendes szabályai szerint hatáskörilcg nem volnának ezen ügyek hivatott bíróságai, minden tekintetben anomáliának tartom.» Ha tehát már egy izben a járásbíróságok hatáskörébe utalt ügyek elvonása, a fenti indokolás alapján történt, annál helytelenebb a járásbíróságok hatáskörét olyan ügyekre nézve kiterjeszteni engedni, amelyek eddig még azok hatáskörébe utalva egyáltalában nem voltak. A birtokperekben a felek azon szabadsága, hogy korlát nélkül indíthatják azt meg a járásbíróságok előtt, a fentiek szerint helytelen ; ha és amennyiben ezen változtatni üdvös volna, kellene azon rendelkezéseket, amelyek ezt lehetővé teszik, megváltoztatni. Az 1893 : XVIII. t.-c. 15. §-a nem követeli meg, hogy a kereseti tárgynak értéke a 4. §-ban foglaltak szem előtt tartásával már a keresetnél igazoltassék, hanem azt mondja ki, hogy a kereset tárgyának értéke csak előadandó. Ebből folyólag lehetséges tehát az, hogy a felperes igen magas értékű ingatlan iránt inditja perét és csak előadja, hogy az ingatlan értéke 400 koronán alul van, az alperes, aki már előzőleg megegyezett, hogy az eljárás neme ellen kifogást nem tesz, az érdemi tárgyalásba bele megy és a járásbiró oly ügyben kénytelen Ítéletet mondani, amely hatáskörébe nem tartozik és amely még a felek Írásbeli kikötése esetén sem tartozhatnék hatáskörébe, mert ha tudomására is jut, hogy az ingatlan—teszem fel 2,000 ,000 K. értékű is, — azazl893. évi XVIII. t.-c. 27. §-ának azon rendelkezésénél fogva, hogy ily esetben az illetékesség hiányát hivatalból figyelembe nem veheti, eljárni tartozik. Ugyanígy tartozik eljárni a kir. törvényszék mint felebbezési bíróság is, mert az 1893. évi XVIII. t.-c. 153. S-a értelmében előtte már e kifogás nem is érvényesíthető. Az 18^3 : XVIII. t.-c. 120. §-a szerint a törvényhozó az ingatlanok iránti pereknél kivételt tett és a felebbezést, valamint a felebbezés szóbeli tárgyalását a Icgkissebb értékű ingatlan iránti perben is megengedte; azért, mint a hogy az indokolás mondja, ezekben az ügyekben a járásbíróságok uj, eddig éppen nem gyakorolt hatáskörrel ruháztatván fel, — a törvényszékek felülvizsgálata a jogbiztonság érdekében nem mellőzhető, de már ez ügyekre vonatkozólag további kivételt nem tett, mert az 1893 : XVJII. t.-c. 181. S- általános rendelkezése az ily minőségű perekre is szól; ugyan ezen rendelkezéseket az uj perrendtartás is fenntartotta. Figyelembe véve tehát a törvény helyes értelmét, nem akarta a törvényhozó, hogy a járásbíróságok hatásköre alá tartozó birtokperekben a felebbezési bíróság ítélete ellen felülvizsgálatnak legyen helye. De mit tapasztalunk a gyakorlatban ? azt, hogy ily ügyekben is adatnak be felülvizsgálatok, azokat a felsőbb bíróságok elfogadják és érdemileg elintézik, vagyis oly jogorvoslatot engednek meg, amely a törvény helyes értélme szerint megengedhető nem volna, sőt amely az 1893. évi XVIII. törvénycikk 4. §. utolsó pontjának rendelkezését sérti ; a törvény e helyütt a felebbviteli eljárás alatt a felülvizsgálati eljárást is érti. A felek, hogy ügyökben hozott felebbezési bírósági itélet felülvizsgálható legyen, a felülvizsgálatot beadják, abban az ingatlan 400 koronát túlhaladó értékét igazolják, esetleg a felebbezés szóbeli tárgyalásán megállapodnak ily magasabb értékben. Igen érdekes a kir. Kúria mint felülvizsgálati bíróság 1903. december 28-án I. G. 442. szám alatt kelt határozata, mely az 1,000 korona értékhatárt túlhaladó ingatlan iránt lefolytatott sommás perben a felülvizsgálati kérelemben előterjesztett hatásköri kifogást a következő indokolással elutasítja: «Ingatlanok birtokára vonatkozó perekben a kir. törvényszékek nem ügybiróságok, melyeknek illetőségétől eltérésnek helye nem lenne, hanem az ily perek az értékre való tekintettel ugy a kir. járásbíróságok, mint a kir. törvényszékek hatáskörébe tartoznak; következésképp, ha ily kereset oly ingatlan iránt indíttatik is, melynek értéke a S. E. 1. §-ában a sommás bíróságok hatáskörébe utalt 400 koronát meghaladja, ha a maga idejében az ellenfél részéről pergátló kifogás nem tétetik, az ily keresetben a sommás bíróság illetékessé válik és igy alperesek felülvizsgálati kérelmükben felhozott az az érvelésük, hogy felperes keresetét az elsőbiróságnak hivatalból vissza kellett volna utasítani és ha az elsőbiróság ezt nem tette, a felebbezési bíróságnak az ítéletet el kellett volna oldania, alappal nem bir. Ebből folyólag alpereseknek felülvizsgálati kérelmökben felhozott az a panaszuk sem vehető tekintetbe, hogy a feloldást a harmadbiróságnak kell megtennie, mivel a S. E. 184. §-a értelmében az illetékességet megállapító végzés csak annyiban vehető felülvizsgálat alá, amennyiben olyan esetekben, amelyekben a rendes birói illetékességtől eltérésnek nincs helye, az illetéktelen bíróság illetékesnek mondatott ki, mely eset azonban, amikép már fentebb kifejtetett, fenn nem forog.* A kir. Kúria ezen érveléséhez szó fér, de bizonyítja azon állításomat, hogy az ügyfelek teljesen tetszés szerint választhatják a 400 koronát túlhaladó ingatlan iránti perekben akár a kir. járásbíróságot, akár a kir. törvényszéket. Hogy az uj perrend szerint — ha az ugy amint van, törvényerőre emelkedik — szintén igy lesz, az a következőkből tűnik ki. A javaslat 129. §-a (a keresetlevélben azokat az adatokat is elő kell adni stb.) megegyezik az 1893: XVIII. t-c. 51. §-ával. a javaslat 51. §-a (a bíróság illetékességének hiányát csak olt veszi hivatalból figyelembe, ahol a törvény az illetékességet kizárólag állapítja meg) és a 12. §. (amennyiben a hatáskör a peres tárgy értékétől függ, a bíróság hatáskörének hiányát az alperes perbe bocsátkozása után hivatalból figyelembe nem veheti), valamint a javaslat 184. §-a, amely a hivatalból figyelembe veendő pergátló kifogások közül, a fentieknek megfelelően kihagyja az érték szerinti hatáskör és illetékesség hiányának vizsgálatát, — megegyezik az 1893 . XVIII. t.-c. 27. §-ának rendelkezésével, máskülönben pedig a javaslat igen nagy gonddal állapítja meg a hatáskör és illetékesség kérdését és szabályozza azon törvényes rendelkezéseket. A megrohanásos házasságkötés házassági törvényünkben és a tiltó akadályok tanaírta BALOG ELEMÉR dr. X (Folytatás.*) A házassági törvény 12. §. nem csupán a bontó aka dályt tartalmazza, hanem benne van a tilalom is. Az anya könyvvezetőre semmi nehézség nem hárul e házasságból, nek nem kell vizsgálni, hogy az előző házasság semmis-e vagy sem a tilalom egyaránt fennáll mindkét esetben. Semmis házasság legeclatánsabb példája a cselekvő képtelennel kötött házasság. További példák, ha a polgári tisztviselő előtt köttetett bár, de nem saját kerületében, vagy ha a 39. §. első bekezdésében foglalt egyéb rendelkezések bármelyikének ellenére történt, továbbá a 11. 12. 13. §§; jelesül vérrokonok egyenes ágon, testvérek, testvérek testvérgyermekeivel, házastárs, házastárs a vérszerinti leszármazóival, továbbá korábbi nem semmis házasság, míg az meg nem szűnt vagy érvénytelenné nyilvánítva nincs ; azok között, kik közül egyik saját házastársa vagy a másik házastársa élete ellen tör, egyetértve a másikkal. Testvér és testvérgyermek házasságának semmissége utólagos dispensatio által is megszűnik, feltéve, hogy még meg nem szűnt avagy érvénytelenné nyilvánítva a házasság még nem lőn. Házassági törvényünk 21. §-a is, az esetleges érvénytelen házasság létrejöttét akarja meggátolni. Jelesül az egyik házasság érvényessége, megtámadhatósága avagy semmissége szerint döl el a kérdés, váljon a II. házasság érvényes lesz-e vagy sem ? Nem tartom helyesnek a semmis házasságnak tiltó akadályként való felállítását; éppen az imént tárgyalt kétség szempontjából, de meg a házassági törvény 46. i?-ával is dissonantiában van. Jelesül e szerint a semmis házasságot, megszűnte előtt csak akkor lehet semmisnek tekinteni, ha semmisségi perben annak lett nyilvánítva, tehát egy időben két nem semmis házasság állhat fenn, a törvény szentesit egy bigamiát, a törvényben szentesitett törvénytelenség. Ha az első házasság nem mondatik ki semmisnek, ugy a felek jóhiszemre dacára az uj házasság semmis lesz, sőt ha időközben meg is hal azután az előző házastárs, ez nem convalescalja a semmis uj házasságot. Talán szokatlanul hangzik, hogy imént azt mondottam, hogy bár a felek jóhiszemben voltak, ez előfordulhat. Jelesül a fél téves halotti levelet kap és azután jelentkezik a házasfél, akkor a II. házasság érvénye az I. házasság érvényétől függ. A jóhiszem azonban a házassági törvény 124. §., illetőleg a büntető törvénykönyv 251. §-ában emiitett büntetés elkerülése céljából fontos. *) Előző közlemény a 19-ik számban.