A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 20. szám - A btkv. 54. §. 2. bek. tartalmának figyelmen kivül hagyása képez-e semmisségi okot? - A budapesti kir. ítélőtábla működése 1904-ben. [2. r.]

78 A JOG esik. Minthogy pedig az 1881. évi LX. t.-c. 30. §-ának utolsó bekezdése értelmében két egyenlő ítélet ellen további felebbezésnek helye nincs, felperesnek felebbezése hivatalból volt visszautasítandó. A debreceni kir. törvényszék (1904. március 16-án 3,205. sz. alatt) Major Gyula ügyvéd által képviselt W. Izrael felperesnek dr. Löwinger Ármin ügyvéd által képviselt M. Farkasné, K. Malvin alperes ellen végrehajtás megszüntetése iránti ügyben következőleg itélt: A kir. törvényszék mint váltóbiróság a felperest keresetével elutasítja és 35 K. 40 f. perköltségnek az alperes részére három nap alatt végrehajtás terhével leendő megfizetésre kötelezi. Indokok: A •/• alatt mellékelt váltó hátlapjára vezetett nyilatkozat, továbbá dr. L. A. és M. F. tanuk vallomása alapján a kir. törvényszék, mint váltóbiróság bizonyítottnak találta, miképp a peres felek között az A) alatti nyilatkozat tartalmával megegyezően 1902. évi január hó 21. napján oiy értelmű egyezség létesült, hogy az alperes 86 K-át tevő követelése helyett 40 koronát volt hajlandó elfogadni az esetre, ha a felperes ezt az összeget 1902. évi május hó 1-ső napján kezdődően minden hó első napján 10 koronás részletben megfizeti. Ugyanezekkel az adatokhal bizonyítást nyert az is, hogy az alperesnek a perköltségekre vonatkozó követelése érintetlenül fennáll, továbbá, hogy a részletfizetések elmulasztása esetén az alperes az egységtől eltérően a hozott birói határozatok alapján követelését egész terjedelmében érvényesíteni jogosult: Mert az /. alatti nyilatkozat, a mely a perköltségről intézkedést nem tartalmaz, a felek között létrejött egyezségre alapíttatott. Ez egyezség tartalmát L. Á. dr. és M. F. tanuk bizonyították, és mert az egyezség az A) alatti nyilatkozat tartalmával nem ellenkezik, s igy a nyilatkozat mellett is hatályon fenn áll. Minthogy pedig a felperes sem bizonyította, hogy az A alattiban elvállalt fizetési kötelezettségeinek eleget tett, mert az A) alatti nyugta 1902. június 3-áról 5 kor, az A) alatti egyezség hátlapjára vezetett nyugta 1902. július 2-ről 6 kor. fizetést tüntet fel ; minthogy a B.) alatti nyugta tartalma mindenekben megerősíti M. F. tanúnak azt a vallomását, hogy az abban fizetettnek elismert 20 kor. nem az cgyezségileg megállapított 40 korona fizettetett, kétségtelen, hogy az alperes a birói határozatok alapján a felperes ellen, 86 kor. és jár., valamint a költségek erejéig követelését érvényesíthette. A végrehajtás megszüntetése iránti kérelmet tehát el kellett utasítani. De nem lehetett helyet adni a végrehajtás korlátozása iránt előterjesztett kérelemnek sem; mert a B.) alattiban említett 20 kor. nem erre az egyezségi összegre fizettetvén, az számításba nem vétethetett, mert az A) és C.) alattiakkal bizonyított 11 kor. fizetéseket az alperes jogainak fenntartásával vévén fel, a fizetéseket az alperes az egész 86 kor.követelésre teljesítettnek tekinthette. Ez összegek leszámítása után is az alperest jelentékenyen nagyobb összeg illeti meg annál a 40 korona tőkénél, a mely negyven korona erejéig az alperes a végrehajtást foganatosíttatta. A L. A. dr. kezeihez nyugta nélkül fizetett 5 kor. leszámítása iránti kérelmétől a felperes a per folyamán elállván, ez az összeg sem volt betudható az alperes követelése apasztására. A kir. törvényszék mindezeknél fogva felperest keresetével elutasította és mint pervesztest az 1868. IV. t.-c. 251. §. alapján a felmerült perköltség megfizetésére kötelezte. A debreceni kir. Ítélőtábla (1904. május 17-én. 1,054 szám alatt) következő ítéletet hozott; A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék mint váltó bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy az alperes javára felperes ellen 14,601/903 P. sz. a. 86 K. 14 f. tőke és ennek járulékai erejéig elrendelt, 1903. évi október hó 29-ik napján, 40 K. tőke és ennek járulékai erejéig foganatosított kielégítési végrehajtást 29 K. tőke, valamint 11 K. 65 f. végrehajtás kérési, és 12 K. 70 f. végrehajtás foganatositási költség erejéig korlátozza és a perköltséget a peres felek között kölcsönösen megszünteti, egyebekben pedig ugyanazt az ítéletet helyben hagyja. I'idokok : Alperes az áitala valódinak elismert A. alatt csatolt okiratban azt a kijelentést tette, hogy felperes ellen fennálló követelése 40 K., amely összeget felperes 1902. évi május hó 1-ső napjától kezdódöleg 4 hónap alatt és négy egyenlő részletben lesz köteles megfizetni. Ez az okirat a végrehajtás alapjául szolgáló sommás végzésnek kibocsátása után keletkezett ugyan, mindazonáltal az abban feltüntetett megállapodás ujitási szerződésnek azért nem tekinthető, mert a felek ujitási szándékának kinyilatkoztatása nélkül — a tartozás részben való elengedése és a fizetési módozatok meghatározása egymagában, a régi kötelezettséget meg nem szünteti. Minthogy pedig felperes azt, hogy az alperes követelése egyrészének e.engedése alkalmával a követelés megújítására vonatkozó szándékának is kifejezést adott, az A) alatt csatolt okiraton kivül — más módon bizonyítani meg sem kísérelte, ez az okirat pedig eüben a tekintetben bizonyító adatot nem nyújt, — a felperes ellen elrendelt végrehajtás alapjául szolgáló sommás végzést hatályon kivül helyezettnek tekinteni nem lehet. Mindamellett figyelemmel arra, hogy az alperes követelését az A) alatt csatolt okiratban, — minden fenntartás és perköltségre való utalás nélkül száliitotta le 40 koronára ; figyelemmel arra, hogy alperes elfogadhatólag nem bizonyította, — a részéről vitatott annak a megállapodásnak a létrejöttét, hogy az A) alatt csatolt okiratban kikötött részletfizetés elmulasztása az okiratban biztosított kedvezmény hatályának a megszűnését vonja maga után: valamint azt a további tényállítását sem, hogy ő az A) alatt csatolt okiratban nyújtott kedvezmény mellett, a sommás végzésben foglalt perköltséghez való jogát külön fenntartotta, mert az erre nézve felhívott és kihallgatott L. Ármin dr. tanú, a vitatott egyezség létesítésénél jelen nem volt, s igy arról közvetlen tudomással nem is bírhat, M. Farkas tanúnak, mint az alperes férjének s igy nagy mérvben érdekelt egyénnek — különben is saját tényére vonatkozó vallomása el nem fogadható; figyelemmel végül arra, hogy az egyezségre vonatkozó — ugy az A) alatt csatoll okiratban foglalt, mint az ugyancsak A: alatt csatolt váltóra reá vezetett — utalás — az egyezségnek alperes által vitatott tartalmára nézve szintén nem nyújt semmiféle bizonyító adatot: alperes az általa nyújtott kedvezményt egyoldalulag vissza nem vonhatja és követelését és kedvezménynyujtását megelőző időről keletkezett határozat alapján ugyan, de csak az általa önként leszállítóit összegnek — még ez ideig ki nem egyenlített része erejéig érvényesítheti. Minthogy pedig alperes beismerte, hogy az A) alatt csatolt okirat hátlapján és a C. alattival nyugtázott 11 K. a felperes által a vitatott egyezség keletkezése után a 40 K. leengedett követelésre fizettetett — s minthogy másfelől a B. alatt csatolt nyugtának a tartalma maga megcáfolja felperesnek azt a tényállítását, mintha az abban jelzett 20 K. az A. alatt csatolt okirat keletkezése utáni időben és a 40 K.-ra leszállított összeg törlesztésére fizetettéit volna általa: mindezek "alapján megállapítható, hogy alperesnek felperessel szemben felszámitható követelése 29 K.-t teszen ki; mihez képest az első fokú biróság ítéletének részben való megváltoztatásával a 40 K. tőke és járulékai erejéig foganatosított végrehajtást 29 K. tőkére, valamint, a felperes mulasztása folytán szükségessé vált végrehajtással felmerült költség erejéig korlátozni, felek mindenikének részben való pervesztessége folytán a perköltséget közöttük kölcsönösen megszüntetni, ellenben ugyanazt az ítéletet egyéb részében helyben hagyni kellett. A m. kir. Kúria (1U05. febr. 23-án 1,122. szám alatt) következő ítéletet hozott: Felperes felebbezése visszautasittatik. A másodbiróság ítéletének a végrehajtás korlátozására és a perköltségre vonatkozó része pedig helybenhagyatik. Indokok: Á másodbiróság az elsőbiróság ítéletét az azt felebbező felperes javára változtatta meg, az ily ítélet pedig a felebbvitelre nézve felperes irányában a helybenhagyással egy tekintet alá esik. Minthogy pedig az 1881. évi LX. t.-c. 30. §-ának utolsó bekezdése értelmében két egyenlő Ítélet ellen további felebbczésnek helye nincs, felperesnek felebbezése hivatalból volt visszautasítandó. A másodbiióság ítéletének alperes által felebbezett része a vonatkozóan felhozott indokokból hagyatott helyben. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az 1881. évi LX. t.-cikk 132. §-a értelmében a végrehajtató az által, hogy a végrehajtást szenvedőnek valamely ingatlan vagyonra vonatkozólag élők közötti jogügylet által szerzett jogát lefoglaltatta, csak arra nyert felhatalmazást, hogy a lefoglalt jogot a végrehajtást szenvedett helyett és ennek javára érvényesíthesse. Az ezen jogra vezetett foglalás hatálya azonban nem terjed ki egyúttal az ennek folytán a végrehajtató által érvényesitett tulajdon vagy más dologi jogra, ami a felhívott törvényszakasz harmadik kikezdése rendelkezéséből is kitűnik, amely szerint ezen dologi jogokra a további végrehajtási lépések még abban az esetben is, ha ezek a jogok a végrehajtató által érvényesíttettek, a megfelelő — tehát a fennforgó esetben a felhívott törvénynek az ingatlanokra vezetett végrehajtási eljárást szabályozó, az ezen törvény 135. és következő szakaszaiban foglalt szabályok szerint lettek volna eszközlendők. Az egri kir. törvényszék, mint csődbíróság (2,973/1904. pszám alatt 1004. évi március hó 'i9. napján) Hein József dr. ügyvéd által képviselt K. Zsigmond verpeléti iakos felperesnek, Altorjay Sándor ügyvéd, mint vb. néhai S. Alajos hagyatéka csődtömege gondnoka alperes ellen 11,316 K. tőke s járulékainak a csődtömeget megelőzőleg leendő kielégithetése iránt beadott rendes perében következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja és egyúttal kötelezi, hogy az alperesnek 180 K. perköltséget 15 nap s végrehajtás terhe alatt fizessen meg. Jelen itéiet annak jogerőre emelkedése után az ítéleti illeték kiszabása végett a XI. pszám alatt csatolt bélyegzési ív kapcsán az egri kir. adóhivatalhoz megküldeni rendeli. Indokok: A felperesi keresetben előadott tényállás szerint néhai S. Alajos az A.) alatt csatolt szerződéssel a m. kir. kincstártól megvett területet elcserélte több szentmáriai lakos tulajdonát képezett, úgynevezett «Vérbányá»-val, de miután a vételárat a m. kir. kincstárnak nem fizette ki, sem az általa megvett, sem az elcserélt területet tulajdonjogának telekkönyvi bekebelezése eszközölhető nem volt, felperes tehát személyes követelésének biztosítása céljából S. Alajosnak a csereszerződésen alapuló, Vérbányához való tulajdonjogát a B.) alatt csatolt végrehajtási jegyzőkönyv tartalma szerint telekkönyvön kivül a végrehajtási törvény 182. §-a alapján 1894. év folyamán lefoglalta. Az időközben elhalt S. Alajos hagyatéka ellen a csőd 1894. évi december hó 19. napján 11,521./1894. pszám alatt megindittatván, a csőd folyama alatt a tömeggondnok a vétel, illetve csereügyleteket rendezte, és a Vérbánya tulajdonjoga a csődtömeg javára Íratott át. Ennek foly-