A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 20. szám - A btkv. 54. §. 2. bek. tartalmának figyelmen kivül hagyása képez-e semmisségi okot? - A budapesti kir. ítélőtábla működése 1904-ben. [2. r.]

teo A JOG ben nem hajlandók vallomást tenni. A budapesti kir. Ítélőtábla ennek megtörténte után hozott határozatában a következő kijelentéseket tette: Az ügyv. rendtartás 49. íjának második bekezdése s illetve a Bp. 205. §-ának 2. pontja az ügyvédnek s a segédjének is nyilván megadja azt a jogot, hogy a tanúskodást megtagadhassák arra nézve, amit a hivatásukkal járó bizalomnál fogva valaki az ő ügyére vonatkozóan, titoktartás kötelezettségével bizott rájuk. Azt sem lehet kétségbe vonni, hogy az ilyen megbizó utólagosan is megkövetelheti, hogy az ügyvéd — tehát annak a segédje is, — a vele már korábban közölteket titokban tartsa. Az ügyvéd s ennek irodai alkalmazottjai tehát a Bp. 205. g-ának 2. pontja alapján ily esetekben is élhetnek a tanumentesség jogával. Ez a joguk azonban csupán a megbízójuktól nyert tudomásukra vonatkozhatik s nem terjedhet ki olyan egyéni tapasztalataikra, a melyekről nem a megbízójuk utján értesültek. A kir. ítélőtábla tehát a sértettnek fentebbi kérelmét csak annyiban vette figyelembe, amennyiben a nevezett tanuknak a vallomása a tőle nyert értesülésen alapszik s annak a közlése rá nézve ártalommal járna. A nevezett tanuknak az ügy érdemére vonatkozóan tett eddigi vallomását tehát ebben a részükben annálfogva, mert a vonatkozó jegyzőkönyvekből nem tűnik ki, hogy ők a tanuzás mentességének jogára figyelmeztettek volna s ők erről kifejezetten lemondottak volna, a kir. ítélőtábla a Bp. 206. §-ának második bekezdése értelmében annál inkább semmisnek tekintette, mert a kir. ítélőtábla 1,730/B. 1905. számú végzése értelmében foganatosított kihallgatásuk alkalmával kijelentették, hogy a tanumentesség jogával élni kívánnak, egyebekben azonban azoknak a vallomását, amennyiben az nem a sértettől nyert értesülésen alapszik, a jelen ügy elbírálásánál mellőzni nem lehetett. (1905 április 12-én 2,337). Családi sírbolt csak a törvényes örökösöknek hagyható. A toulousei törvényszék előtt felmerült az a kérdés, hogy a családi névvel ellátott családi sírbolt hozzátartozik-e ipso facto a, végrendeleti örökösökre szálló hagyatékhoz ? A törvényszék ítélete szerint a családi sírbolt nem tartozik a végrendeleti örököseikre szálló hagyatékhoz, hanem vele szemben az intestat örökösödés szabályai alkalmazandók abban az esetben is, ha az egész örökségről végrendelet intézkedik. A családi sírbolt tulajdona különös természetű, a sírbolt forgalmon kívüli dolog, az egyetemes örökös egyoldalú intézkedésével nem ruházható át. A sírbolt az örökhagyó személyiségének folytatói részére van szánva, a családot képviselő vérrokonok számára. Ha az ingatlan árverést nem a kitűzött helyen tartja inv.g a kiküldött, ez az eljárása vétséget nem képez. A kassai kir. Ítélőtábla a kir. kincstárnak Labat<ics Mór és neje elleni végrehajtási ügyét a homonnai kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság által 1904. évi október hó 30. napján 7372. szám alatt hozott végzés ellen a kir. kincstár képviseletében a s.-a.-újhelyi kir. pénzügyigazgatóságnak 1904. évi november hó 13. napján 7803. szám alatt beadott felfolyamodása folytán az 1905. évi január hó 25. napján tartott nyilvános ülésben vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság végzésének nem neheztelt részét nem érinti, felfolyamodással megtámadott azt a részét pedig, melylyel a birói kiküldöttnek az árverés alkalmából felmeiült dijait és kiadásait a végrehajtást szenvedők terhére megállapította, helybenhagyja, mert: a birói kiküldöttnek az eljárás során meg nem cáfolt védekezése szerint az az eljárása, hogy az árverést nem a községi bíró házánál, mint az árverés megtartására kitűzött helyen tartotta meg, oly nyilvánvaló vétséget nem képezett, mellnél fogva dijait és kiadásainak megtérítését jogosan nem igényelhetné. (4,871/904. P. sz.) Végrehajtást szenvedett az ellene kitűzött ingatlan árverésen másnak megbízásából árverezhet. A kolozsvári kir. Ítélőtábla a kir. kincstár végrehajtatónak P. Juon, P. Tódor, P. Maruca, U. Vaszilika, U. Kantaszia és M. Anilia elleni, a hátszegi kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság által 1904. évi október hó 25. napján 3059. szám alatt kelt végzéssel elintézett ingatlan árverés iránti telekkönyvi ügyét, D. Bálint birói végrehajtónak 3108. szám alatt 1904. évi november hó 15-ik napján beadott felfolyamodása folytán az 1904. évi december hó 6-ik napján tartott zárt ülésen vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: az elsőbiróságnak idézett keletű és számú végzése a kiküldött végrehajtó dijának megállapítását megtagadó sérelmezett részében megváltoztatik és e dij végrehajtó javára s végrehajtást szenvedők terhére a végrehajtató által előlegezendő 21 K. J4 f.-ben megállapíttatik; egyéb nem neheztelt részeiben az elsőbiróság végzése érintetlenül marad. Mert: az 1881: LX. t.-c. 169. §-a csak azt tiltja, hogy a végrehajtást szenvedő az ellene kitűzött árverésen tényleg nem árverezhet, de a tilalom nem foglalja magában, hogy másnak nevében, illetve másnak meghatalmazottjaként ne árverezhessen, miből folyóan a kiküldött azáltal, hogy 1'. Maruca a végrehajtást szenvedőt a M. Juon nevében ái vérezni engedte, nem követte el a dijai meg nem állapítását okozó szabálytalanságot s nem forog fenn ama ténye miatt valamely oly ok, mely az árverésnek hivatalból, avagy tekintettel idézeti a/, törvény 178., 179. §-ainak rendelkezésére, az érdekeltek előterjesztése folytán megsemmisítését eredményezhetné. Minthogy tehát az árverésnek a most idézett 178., 179. §-ok rendelkezése ellenére hivatalból megsemmisítése legkevésbé sem vezethető vissza a kiküldött végrehajtó szabálytalan eljárására, a dijainak megállapítása megtagadható nem volt. f(4,838 904. sz.) A vendéglős kötelezettsége vendégeinek biztonsága iránt. 1. A vendéglősnek szerződésszerű kötelezettségeihez tartozik gondoskodni afelől, hogy vendéglőjének berendezései ne járjanak veszéllyel vendégei életére vagy egészségére. Ennélfogva, ha a vendéglős nem gondoskodott egy folyosó világításáról, ez alapul szolgálhat az ő vétkességének megállapítására. 2. A vendéglősnek abbeli kötelezettsége, hogy a vendéglőjéhez vezető bejáratokat és egyéb helyiségeket megvilágítsa, független a vendégek irányában való szerződési kötelezettségeitől s azon alapszik, hogy ő ezen helyiségeket mások közlekedésére megnyitotta és fentartja. Ha valaki meg nem világított folyosókra megy, ez a körülmények szerint az ő részéről vétkességnek minősíthető. (Német Reichsgencht.) A névre szóló részvények átruházása dolgában a Kúria két fontos döntést hozott közelebb, melyek igy szólanak: I. Sem a K. T. rendelkezéseivel, sem pedig a forgalom szükségszerű követelményeivel nem áll ugyan ellentécben az az alapszabályi intézkedés, amely által a névre szóló részvények átruházása megszorítva és bizonyos feltételhez kötve van ; ez a megszorítás azonban, annyiban tekinthető hatályosnak, ha egyrészt ezáltal a részvény torgalma sem teljesen, sem pedig oly mérvben korlátolva nincsen, ami által a forgalomra szánt papír ettől a minőségétől megfosztatnék és másrészt, ha ez a megszorítás kifejezetten magán a részvényen kitüntetve van, ugy hogy már ennek megszerzésekor az átvevő a részvény átruházásának megszorításáról minden kétséget kizárólag éitcsitve legyen. Ha a részvényeken azok átruházásának megszorítása tényleg kitüntetve nem lett, az átruházási megszorítást tartalmazó alapszabályi intézkedés hatálytalan. (1905. március 16-án 45/1904. sz.) II. Az alapszabályok ama rendelkezése, hogy az eladott részvény átruházása után a vételáron felül egy, az igazgatóság által tetszés szerint megállapítandó átiratási összeg is fizetendő, az átruházásnak oly mérvű - megszorítása, amely esetleg annak teljes kizárására vezethet, az átiratási összeg tehát már az alapszabályokban megállapítandó. (1905. március 16-án 1,651 1901 sz.a.) A részvény töke még be nem fizetett részének végrehajtási lefoglalása. F. O. felperes a «Független Magyarország* hírlapkiadó rt. ellen végrehajtást vezetett. Annak során lefoglalta a részvénytársaságnak a részvényesektől, illetve részvény-aláíróktól igényelhető, az általuk jegyzett részvények még be nem fizetett névértékének befizetése iránti követelését. Ezen lefoglalt követelés behajtására, a bpesti V. kerületi járásbíróság végzésével, a végrehajtási törvény 124. ij-a alapján a fehéresként fellépő H. I). dr. ügyvéd ügy gondnokul rendeltett ki. Ez alapon felperes alperest, mint a -<Független Magyarország* hírlapkiadó részvénytársaságrészvényaláii óját, az általa jegyzett 133 darab egyenként 200 korona névértékű részvényre még be nem fizetett 18,600 korona iránt támadta meg keresetével. A keresetet azonban a budapesti keresk. és váltótörvényszék elutasította a következő indokolással. A K. T. 157. 5. pontja szerint az alapszabályokban mindenesetre meg kell állapítani a részvényekre eszközlendő befizetések módozatát is, mert a K. T. 168. §-a értelmében a részvényesek a társaság céljához s annak kötelezettségeihez egyébbel, mint a részvények névéi tékének, az alapszabályok által meghatározott befizetésével járulni nem tartoznak. A «Független Magyarország* hírlapkiadó rt.-nak, az alperes által a kereskedelmi eljárás 23. §T3 értelmében hivatalból megtekintett eredetivel egyezőleg idézett alapszabályai C>. £-ában a részvények névértékének befizetési módozataként az áll, hogy a részvényekre az alakuló közgyűlésig 30"/», a többi pedig az igazgatóság felhívására fizetendő olyképp, hogy a fizetés teljesítésére hírlapban közzéteendő hirdetménynyel hivatnak fel a részvényesek. Ezek szerint az alapszabály az igazgatóságra bízta, hogy a részvénytőke befizetését elhatá. rozza s a részvényeseket a befizetésre felhívja. Mindaddig tehát, míg ez az elhatározás és felhívás az igazgatóság, esetleg a közgyűlés részéről (melynek ez a jog az alapszabályok 6. §-a mellett is kétségtelenül fennáll) meg nem történik, a K. T. 108. §-a és az alapszabályok 6. §-a értelmében a részvényesek befizetési kötelezettsége be nem áll. Az nem vitás, hogy a ^Független Magyarország* hírlapkiadó rt.-nak sem közgyűlése, sem igazgatósága, a részvénytöke befizetésére vonatkozó határozatot nem hozott, a részvényesekhez ily felhívást nem intézett. Ezek szerint magának a részvénytársaságnak sem volna ez idő szerint joga a részvényesektől a befizetést követelni; nem lehet ily joga a társasági hitelezőnek vagy az annak érdekében kirendelt ügygondnoknak sem, — mert ez csak a részvénytársaság jogán lépket fel közvetlenül a részvényesek ellen és ennélfogva több joggal, mint maga a részvénytársaság, nem birhat. A társasági hitelező, vagy az annak érdekében kirendelt ügygondnok pedig ebbeli minőségénél fogva nem válik a részvénytársaság oly jogosított közegévé, aki a befizetést saját hatáskörében elhatározhatná, mert ezt a jogos részvénytársaság igazgatóságán (alapszabály 26. §,) és a közgyűlésen kívül, csak a csőd képviselősége gyakorolhatná, mely a csődnyitás folytán a részvénytársaság jogaiba lépne. A budapesti Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta sa Kúria is, utóbbi 1905. márc. 17-én 1,576,904. sz. alatt. P*LLAÍ Htazvf NV TÁIUMÁ m