A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 15. szám - Ázsiai közigazgatás

JOGESETEK TARA FELSŐBÍRÓSÁG! HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 15. számához. Budapest, 1905. április '.1 Köztörvényi ügyekben. Az örökség, miután alperesnek at nem adatott, kezelése alá nem bocsáttatott, hozomány tekintete alá nem eshető ; e cimen annak kiadását a felperesek az alperestől joggal nem követelhetik. A balassagyarmati kir. törvényszék (1903. évi október .'í-án 6,060. sz. a.) R. Emil dr. ügyvéd által képv. B. Anna s tsai felpereseknek, K. Arnold dr. ügyvéd ált. képv. B. Pál alperes ellen, 3,600 K. 40 f. ir. ügyében következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék kötelezi alperest, hogy felperesnek 3,600 K. lökét, ennek 1898. évi augusztus hó 24-töl járó 5% kamatát és 358 K. lü f. perköltséget 1") nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen meg. indokok: Tekintve, hogy alperes a csatolt árvaszéki iratok között elfekvő Nagy-Szécsényben 1901. évi június hó 15-én felvett 13,785/901. sz. a. iktatott jegyzőkönyvben beismerte, hogy nejétől 3,600 koronát hozományként kapott; tekintve, hogy alperes ezen beismerését a per során visszavonta, de ezen visszavonását mivel sem indokolta: és igy bebizonyitottnak tekintendő, hogy nejétől tényleg átvett 3,600 K. hozományt; tekintve, hogy a nő örökösei a férjnek átadott hozomány visszaadását a nő halála után követelhetik; tekintve, hogy a beszerzett iratok között elfekvő 1898 ö. 409/12. sz. végzéssel bizonyítva van, hogy felperesek néhai B. Pálné örökösei; tekintve, hogy a hozomány átvétele bizonyítva lévén, ezzel szemben alperes tartozott volna bizonyítani, hogy az átvett hozományt neje tartozásainak kifizetésére fordította; és tekintve, hogy bár igaz, hogy néhai B. Pálné szül. B. Franciska aláirta az 1 —10. a. csatolt kötelezvényt és váltókat, de ez még nem bizonyítja, hogy ezen okiratokra ő vett fel kölcsönt; és különösen azért sem, mert a csatolt váltókat csak forgatói minőségben irta alá és mert az nincs bizonyítva, hogy ezen kölcsönöket, ha azokért néhai B. Pálné is tartozott volna, alperes a kapott hozományból fizette volna ki: ezeknél fogva a keresetnek helyt adni és alperest a kereseti tőke megfizetésére kötelezni kellett. A töke után nem volt a kamat néhai B. Pálné elhalálozása napjától megítélhető, hanem csakis három évre; mert az 1883: XXV. t.-c. 19. §-a értelmében a nem követelt kamatok három esztendő alatt elévülnek. Alperes pervesztes lévén, az 1868: LIV. t.-c. 251. §-a alapján a perköltségben is marasztalandó volt. A budapesti kir. Ítélőtábla (1904. évi ápril. '21-én 10,929) sz. a.) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felpereseket keresetükkel elutasítja s felpereseket egyetemlegesen arra kötelezi, hogy alperesnek 210 K. 10 f. per és 20 K. felebbezési költséget 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizessenek. Indokok : A hozomány célja a házasélettel járó s a férjet terhelő kiadások fedezésének könnyítése lévén, a hozomány jogintézményének ebből az alapeszméjéből folyik, hogy a nem ebből a célból adott vagyon nem hozomány, habár a felek azt hozomány névvel jelölik meg. Ezen jogi álláspontnál fogva P. Istvánná szül. B. Máriának és B. Istvánnak, alperes elhalt neje testvéreinek az a vallomása, hogy alperes neje után 3,600 korona hozományt kapott, a kereseti összeg hozományi minőségének bizonyítására egymagában nem alkalmas. Felperes bizonyítékul az árvaszéki iratok közt lévő, 1901. június 15-én felvett jegyzőkönyvre is hivatkozott, az tehát egész tartalma szerint veendő figyelembe. .Miután pedig ezen jegyzőkönyvbe alperes elhalt nejének testvérei egyértelmüleg azt adták elő, hogy a 3,600 korona sem alperesnek, mint férjnek kezéhez, de sőt alperes nejének kezéhez sem jutott, hanem a hitelezőnek, a perbeli tanuk vallomása szerint D. Adolfnak kezéhez fizettetett; D. Adolf tanú vallomása, de a nem kifogásolt 1—9 •/. alatti okiratok szerint pedig az elhaltnak alperessel közös, tehát az elhalt örökhagyót is, a kereseti összeget meghaladó összegben terhelő adóssága volt, s mivel ekként az elhalt a 3,600 korona tekintetében még ennek az összegnek a férj kezéhez való jutása előtt rendelkezett, — ily körülmények közt, a hozományadása céljával ellenkező módon, a vagyonnak a férj kezéhez való átadása nélkül, sőt a vagyonnak a nő rendelkezése alapján bizonyos célra való fordításával, hozományadási jogügylet nem is létésülhet. Ez az összeg lehet az elhaltnak külön vagyona, nem hozománya, az erre a jogcímre alapított keresetet tehát el kellett utasítani és a felpereseket, mint perveszteseket az 1868 : LIV. t.-c. 251. §-a alapján a per és felebbezési költségek megfizetésére kellett kötelezni. A m. kir. Kúria (1905 évi márc. 2-án 0,265. sz. a.) következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A néhai B. Pálné hagyatéki ügyére vonatkozó, a megyei árvaszéktől beszerzett iratokból, különösen az azok között lévő, már a keresetben felhivott 1901. évi jun. 15. napján felvett, ezenfelül az 1897. évi aug. 14-ik napján s az 1899. évi okt. I4-ik napján felvett jegyzőkönyvek tartalmából megállapítható, hogy a felperesek anyjára B. Franciskára apja után háramlóit örökség ingatlanból állott, amelyet testvére B. Lajos 1,800 írtért megvett. Ezt az összeget B. Lajos magának a felperesek anyjának utasítása s rendelkezése értelmében egészben bizonyos tartozások fedezésére, illetve kifizetésére fordította. B. Franciskának eme rendelkezése folytán az a kérdés, hogy azok a tartozások kit terheitek: a kérdéses örökségnek, mint hozománynak kiadására irányuló kereset elbírálásánál közömbös. Mert az örökség, miután alperesnek át nem adatott, kezelése alá nem bocsáttatott, hozomány tekintete alá nem eshető, e cimen annak kiadását a felperesek alperestől joggal nem követelhetik. A másodbiróság Ítélete a kereset főtárgyára vonatkozó részében ebből az okból, a perköltségre vonatkozó részében pedig megfelelő indokából hagyatik helyben. Alperes beismerése mellett, hatósági bizonyítvánnyal van igazolva, hogy alperes felperest szándékosan és minden jogos ok nélkül elhagyta s tekintettel arra, hogy az életközösség visszaállítására felhívó birói végzésnek, az abban kitett idő alatt alperes igazolatlanul eleget nem tett, amit ugyancsak hatósági bizonyítvánnyal igazol: a házasságot a H. T- 77. ^ ának a) p. alapján fel kellett bontani. A dési kir. törvényszék (1904. évi május hó 17-én 3,376. szám alatt) Keresztes Sándor dr. ügyvéd által képviselt ifj. (). Márton felperesnek, személyesen eljárt O. Erzsébet alperes ellen, házasság felbontása iránti ügyében következő Ítéletet hozott: Az ifj. O. M. felperes és O. E. férjezett ifj O. M.-né alperes között Kékesen az otttani állami anyakönyvvezető előtt 1903. évi másreius hó 15-én megkötött és a kékesi állami anyakönyvi kerület házassági anyakönyvének 11/903. száma alá bevezetett házasság, felperes keresete foiytán és alperes hibájából az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §. a) pontja alapján felbontatik és alperes az idézett törvény 85. §-a értelmében vétkesnek nyilvánittatik. A házasságból 1903. évi november hó 16-án született Dénes nevü fiúgyermek hét éves életkoráig alperes felügyelete és gondozása alatt hagyatik, ezen időn lul pedig a gyermek felügyelete és gondozása felperes kötelességét fogja képezni. Felperes köteles alperesnek a gyermek tartása és nevelése költségeinek fejében az 1904. évi június hó 1-től számítva a gyermek 7. életévének betöltéséig havi 5 (öt) koronát fizetni, minden hó 1-én különbeni végrehajtás terhe mellett. Alperes köteles felperesnek ezen ítélet jogerőre ; emelkedésétől számítandó 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett, 75 korona perköltséget megfizetni. K. S. dr. felperesi ügyvéd munkadíja és kész kiadásai saját felével szemben 75 koronában állapittatnak meg. Ezen ítélet jogerőre emelkedés után a bejegyzés foganatosítása végett a kékesi állami anyakönyvezetőnek, az ítéleti illeték kirovása végett a szamosujvári adóhivatalnak s végül Szolnok-Doboka vármegye árvaszékének megküldetni rendeltetik. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy alperes, akivel 19)3. évi március hó 15-én lépett házasságra, még ugyanazon év május havában minden jogos ok nélkül odahagyta őt s dacára a kir. törvényszéknek 1904. évi február hó 1-én 603 904. sz. alatt kibocsátott felhívó végzésének, a házassági életközösséget vissza nem állította. Kérte azért a házasságot a H. T. 77. §. a) pontja alapján felbontani. Alperes a tárgyalás során elismerte, hogy felperest elhagyta és pedig azért, mert nem szereti. Tekintettel arra, hogy az alperes beismerése mellett hatósági bizonyítvánnyal van igazolva, hogy alperes felperest szándékosan és minden jogos ok nélkül elhagyta s tekintettel arra, hogy az életközösség visszaállítására felhívó birói végzésnek, az abban kitett idő alatt alperes igazolatlanul eleget nem tett, amit ugyancsak hatósági bizonyítvánnyal igazol: a házasságot a H. T. 77. ij-ának a) p. alapján fel kellett bontani. A kiskorú gyermek elhelyezése és tartása iránti, nemkülönben a nevelés és tartás költségeinek fedezésére vonatkozó intézkedés a H. T. 95. S-a alapján s ezen §., valamint a peres felek közös megállapodásának értelmében történt. A perköltségekre vonatkozó intézkedés az 1893 : XVIII t.-c. 108. és 109. §-án alapszik. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1904. aug. 2. 3,174. sz. alatti következ/ő leletet hozott: Az elsőbiróság ítélete a peres felek közötti házasság felbontását és a peres felek házasságából született «Dénes» nevü kis-