A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 13. szám - Az individualisatio elmélete és büntető törvényhozásunk

II w A JOG méltányosságot sértő büntető megtorlásra vezetnek. Ezek át­érzésénél a lelkiismeretes bíráknak szinte közóhaját képezi, hogy a büntető törvényhozás nekik ítélkezésükben nagvobb spatiumot, a szabad mérlegelésnek nagyobb körét engedje, amint ezt főben­járó dolgokban az esküdtbiráknak megadta; amint ezt az angol és amerikai biró nap-nap után gyakorolja; akiknél azután az esküdt­birósági intézmény feleslegessé vált. Jubiláris büntető törvénykönyvünk ez irányban a 90. és 92. S-okkal ad némi cselekvési kört a bírónak, de hogy ez nem elég, a fölött a tapasztalat már rég napirendre tért és a főbenjáró és sajtópolitikai kérdéseknél az esküdtbirósági intézmény behozata­lával ennek törvényes sanctiót is adott. Messzire vezetne, ha ezt a büntetőtörvényi intézkedések révén, fejezetről fejezetre indulva akármik kimutatni. Elég ezen irányban akárcsak azon gyakran előforduló esetekre reámutatni, melyek akárcsak egy járásbirósági büntető biró mindennapi praxisában előfordulnak és melyek, miután a büntető bírónál is áll, hogy «a tapasztalat az élet mestere», azon alapulván, első­sorban figyelembevételt érdemelnek. Itt van akár mindjárt a leggyakrabban szereplő becsület­sérlési vétség. Hány biró nem érezte ennél, hogy itt a törvény a minden­napi élet alakulásaival eléggé nem számol, az alkalmazható mini­mum vagy maximum a jogi és méltányossági érzetet igen sok esetben ki nem elégíti. Egyéni iskolázottság, lelki és kedély­műveltség, vagyoni és társadalmi helyzet, családi hozzátartozan­dóság ugy a terhelt, mint a sértett részéről; elkövetés oka és helye mindmegannyi momentumok, melyek ezen is gyakran életbe­vágó kihatással járó vétségi cselekményeknél mérlegelendők, melyek mérlegelése után azonban sok esetben a törvényesen alkalmazható büntetés a biró és az érdekeltek jogérzetét ki nem elégítheti. E vidéken sok a cigánytelep. Tapasztalati tény, hogy amióta az uj büntető perrendtartás és illetve annak, a tanudijnak az állam­kincstár terhére való előlegezéséről szóló "223. §-a életbelépett, gombamódra felszaporodtak a cigányok közötti becsületsértési perek, különösen a téli munkaszünet idejében és nem egy jel mutat arra. hogy ezen tanudijon jobb kereset hiányában azután megosztozkodnak. A cigányok műveltségét, társalgási módját, a hangnemet érintkezésük közben megfigyelve, nem-e tulszigoru még a legkisebb szabadságvesztésre átváltoztatható pénzbüntetés is, olyan kifejezésekért, melyeket azok még békés érintkezésekkor is használni szoktak. Es viszont miféle elégtételt nyújt egy gazdag ember részéről elkövetett becsületsértés esetében, még a leg­ncgyobb pénzbüntetés is, amely sértések nem egyszer a megsér­tettnek egész becsületét, családi, társadalmi állását képesek alá­ásni, még ha a megsértett nem is tartozik az úgynevezett «urb osztályhoz. A» azt állítja B» iparosnak, gyermekekkel biró, eddig hűséges feleségéről 2 tanú előtt, hogy azzal nemileg elhált és a gyermekek egyike tőle való. B. családi további boldogsága érdeké­ben kéri az állítás valóságának igazolását, amelynek természetesen a btkv. 204. §. 4. p. alapján helye nincsen. Miféle elégtétel B.-re nézve a kiszabott pénzbüntetés, miféle elégtétel B.-nek ? esetleg teljesen ártatlan és csak egy nemtelen bosszúnak áldozatául esett nejére nézve, kinek további családi boldogsága alá van ásva, - még a legnagyobb pénzbüntetés is, különösen ha ezt A. jobb anyagi hely zete mellett könnyen lefizetheti í Vagy például egy másik eset. Megjegyzem, hogy a felhozandó esetek praxisomban csak nem­rég is előfordultak. A. jókedvében sokszor őseinek nemesi elő­jogaira emlékező egyén, társaival nvilvános helyiségben mulatozva, az oda véletlenül belépő B. tisztes, de neki ellenszenves, nem ilyen származású fiatalembert arcul üti, aki ezt — az egvenlőtlen situatió és békés természeténél fogva kamatok kamatjával nem visszonozza, hanem a büntető bírónál keres orvoslást. Miféle elég­tétel itt viszont a soha le nem mosható insultussal szemben az A. által nem nehezen lefizetett nagyobb pénzbüntetés is? Más­félét pedig a biró a törvénynél fogva nem adhat. Vagy itt van mindjárt a leggyakrabban az előbbiből eredő párviadal vétsége is. <A» a párviadalhoz szükséges minden testi ügyességgel bir, annak minden fortélyát elsajátította. A tulszámban levő «B»-ék ilyenre szert nem tettek; annak elértére súlyt nem fektettek. Miféle elégtétel ez az előbb becsületében megtámadott; a jó részben még meglevő társadalmi előítélettel szembe szállni nem merő, vagy az előbb jelzett büntetéseknél nagyobb megtör lásra vágyó és igya párviadalra kiállított B.-re nézve, — különösen akkor, ha ö és nem A. sérült meg, az A.-ra a btkv. IX. fejezete alapján kiszabott legnagyobb államfogházbüntetés is? Mily mini­mális ezen lovagiasnak nevezett nem dehonestáló büntetés A.-ra nézve, mely gyakran B. életébe, hozzátartozóinak boldogságába kerül, — akkor, amikor ezt A.-nak kiszámított tervszerű eljárása eredményezte. Milv jogos elkeseredést szül a jogegyenlőség ellen a nép. nában, ki kevesebb ismeretei mellett is. méltányosabb tettleges elégtételvételért több évi börtönbüntetést kaphat! Mily érthető kifakadást még az igazságszolgáltatás ellen is az úgynevezett sociaiistáknál: a «pepita nadrágnak előjogai ellen? Éppúgy lehetne eseteket felhozni a mindjárt utána követ­kező, a testi sértésekről szóló XX. fejezetről is, amely a büntetés kiszabásánál a biró kezét annyira leköti a legtöbb esetben csak a véletlen közbenjárásán alapuló sebesülés minősége es mfa. tartama tekintetében és őt vagy tulenyhe vagy tulszigoru bunte­é n kénvszeriti. És még több esetet lehetne felhozni a lopás fejezetére nézve, különösen a minősített lopás, esetekről, melynél a törvényhozó ügyszólván egészen elfelejtette latba vetni a bünte­tendő vagyoni és műveltségi visszonya.t A csalás, az ingóés San vagyonrongálás büntetési mérvének aránytalanságai ellen, stb Sok szó fér maguk a büntetési nemek es azoknak nem egy­forma alkalmazása ellen is. De hisz ezen sérelmek felpanaszlásaban már sok - bár sohsem elég -- ténta folyt el és állítólag a revis.onáhs javaslat már kodifikátoraink által el is készíttetett Minthogy azonban ez még ki nem adatott, sőt a hozzászólás még azután is kívánatos zabád itt még szerény erőimhez képest büntető tör­nyhozásunk egy másk nagy fogyAtéko^r^Ktata^m, lesz, legyen sz ínyhozásunk . ,ely az egyéni mérlegeléssel szemben hasonlókép port-arthun várfalakat állit, és ez az «arányosság* hiánya A szerkesztőségnek talán már igy is túlságosan kipróbált türelmével szemben tapasztalatomból csak fővonalakban akarok itt egynéhány esetre reámutatni, hogy kihágási és különösen ujabb? kihágási büntető rendelkezéseink a büntető törvény néze­teivel összhangban nincsenek. Amig például más ládájának feltörésevei vagy alkulcs hasz­nálatával elvitt ócska ing eltulajdonítása a btkv. 340. S-a és 92. S-nak alkalmazásával is legjobb esetben 6 havi börtönnel büntet­tetik ; míg akárcsak 1 korona értékű tűzifának a nyitott udvarról való ellopása a btkv. 339. §-a szerint 1 évig terjedhető fogházzal büntetendő vétséget képez, melyek elvitelére pedig, a szegény embert gyakran a nyomor viszi reá; addig ezekkel szemben például 4^korona értékű szivarnak vagy ugyanilyen értékű szilvo­riumnak eltulajdonítása már a kihágási büntető törvénykönyv 120. S-a szerint csak a sértett fél indítványára üldözhető, legfel­jebb 8 napi elzárással büntethető kihágást képez. Vagy pld. más két korona értékű ezüstgyürüjének a kútba való bedobása; vagy egy még kisebb értékű üvegpohárnak szándékos összetörése a btk. 418. S-a szerint 3 évig terjedhető fogházzal mint főbüntetés és a btkv. 92. §-nak alkalmazásával leszállítható 100 korona pénzbüntetés mint mellékbüntetéssel büntetendő vagyon­rongálás vétségét képezi; addig ezzel szemben pl. 10 korona értékű kirakati ablaknak szándékos betörése csak a kihágási btkv. 127. ij-a szerint legfeljebb M napi elzárással büntetendő tulajdon elleni kihágást képez. De még nagyobb az aránytalanság, ha a későbbi kihágási büntető rendelkezéseket, például az erdőtörvény vagyis az 1879. évi XXXI. t.-c. II. fejezetében; a vizjogról szóló 188ö. évi XXIIJ. t.-c. VH-ik fejezetében ; a vadászatról szóló 1883. évi XX. t.-c. V-ik fejezetében; vagy a mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. t.-c. X-ik fejezetében foglalt büntető méreteket a büntető tör­vénykönyv méreteivel összehasonlítjuk: Míg ennél, mint láttuk, még kisebb cselekményekre is fegyháztól kezdve minden bünte­tési nem, addig azoknál legfeljebb 000 koronáig terjedhető pénz­büntetés szerepel károsító kihatású cselekményeknél is. Számos esetet lehetne erre nézve is felhozni; de elegendő lesz talán egyik legutóbbi esetemre reámutatni. A csendőrség feljelentést tett, hogy négy ó-barsi földmives mintegy 24<> korona értékű gabonanemüt a mezőről ellopott, amire csak most jött reá. A tárgyaláson terheltek tettüket beismerték, de az is kide­rült, hogy ők azt elég furfanggal két éjjel ugy követték el, hogy különböző gazdáknak m. év július elején még keresztben kint a mezőn volt gabonájukból többször kimenve hordták azt el és csépelték azután közösen ki, úgyhogy egy-egy gazda kára'60 koronán alul volt. Már pedig a mezőrendőri ' törvény 93. S-a szerint ez csak 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntet­hető mezőrendőri kihágást képez és igy a legrosszabb esetben js büntető uton az illetőknek 40 K. hasznuk maradt volna. Ők azonban a jelen esetben még jobban jártak, mert a büntető eljárás a hivatkozott mezőrendőri törvény 100. §-a, illetve ,a kbtkv. 31. és 32. §-ai és a btkv. 112. §-a alapján el is évült. És igy a sérelmet már az illetékes közigazgatási hatóság nem torol­hatta volna meg és csak a polgári ut maradt fenn károsultaknak kárigényük tekintetében. Van-e itt arány az előbb emiitett ing- és tüzifalopásnak bűntető mérete és az ilyen cselekmények büntethetősége között? Es reámutatok kiszakítva végül arra is, hogy maga a bírák­nak jog és életvisszonyaira nézve oly fontos 1871. évi VIU. t.-c. a bírák felelősségéről, mely büntető intézkedéseiben oly nagy ki­hatású, ^ nélkülözi azon szakaszokat, melyek az egyéni mérlegelés, az egyenesités igen nagy akadályait képezik. Igy hiányoznak a generális szakaszok az enyhébb beszámithatás, a megindithatás elévülése tekintetében, - melyek nem egyszer az ítélő birót jobb meggyőződése elleni ítéletre kényszeritik Kérdés már most, hogy mindezekkel szemben mi volna az orvosszer ? Nézetem szerint az, hogy alkalmazzunk mindenekelőtt a kivi­telben gyakran úgyis csak illusórius sokféle büntetési nem helyett kevesebbet és adjunk ezekben a jobban dotált büntető bírónak módot a legmesszebb menő szabad mérlegelésre nék Jól ^ m'kent képzdem ezt errő1 más alkalommal szeret-

Next

/
Oldalképek
Tartalom