A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 1. szám - A pénzbüntetések végrehajtása részletfizetések utján - Az uj örökösödési eljárás köréből

A J Helyesen mondja a tervezet, hogy a térj a házi körnek a feje. Minden férj megköszöni azt a magas piedestált, melyre a tervezet helyezi. A férj tartozik feleségét eltartani. Tartozik illendően, polgári állásához, vagyonához és keresetképtsségéhez képest összes élelmi, ruházati és szellemi szükségleteinek kielégítéséről, valamint a gyógyítási költségeknek a viseléséről gondoskodni. Ennek ellenében a feleség csak akkor tartozik a íérjét eltartani, ha a férj erre vagyonhiány és keresetképtelenség okából nem képes. Mig a férjnek kötelességévé tétetik, hogy véres verejtékkel dolgozzék és szerezzen, addig a nő szabad, még oly bőséges vagyonával tehet, ami neki jól esik. Elére rakhatja a bankókat, de el is tékozolhatja vagyonának jövedelmét ; sőt azzal idegeneket boldogithat, elannyira, hogy vagyonának haszonélvezetét akárkinek ingyen átengedheti. Mondhatom, hogy mi magyarok a nők iránt lovagiasak vagyunk. Legyünk is, de ne a család boldogulásának hátrányára. Lám a németek sokkal praktikusabbak és hangzatos frázisokéi t nem áldozzák fel a lényeget — a családi élet bensőségét és erkölcsi alapját. Ne futkossunk lidércfény után. A pénzbüntetések végrehajtása részletfizetések utján. Irta SAARY JOZSKF, muraszombati kir. járásbiró. A fenti kérdés tárgyában fölmerült ellentétes nézetek folytán felvetett nyilt kérdésre véleményes válaszom kifejtését a következőkben adom. A kir. járásbíróságok előtt lefolyt bűnügyekben kiszabott pénzbüntetések végrehajtása folyamán, a halasztások engedélyezése, a 2,1 06/ 1880 I. M. E. sz. körrendelet 3. és a 36,805 I. M. sz. rendelet 3. és 6. bekezdései értelmében annak a kir. ügyészségnek a hatáskörébe tartozik, amelynek területén a pénzbüntetést megállapított kir. járásbíróság székhelye fekszik. Minthogy az országos rabsegély- és javítóintézeti alapnak a magánfelekéhez hasonló képviseltetését a most hivott rendelet a kir. ügyészségekre ruházta, s e célból a pénzbüntetést kiszabott kir. járásbíróságot a végrehajtás folyamán való képviseltetésével az illető kir. ügyészséghez utalta: igy törvényszerűen, a képviseleti jogból kifolyólag, ennek a hatáskörébe tartozik az indokoltan kért halasztások engedélyezése is — annyival inkább, minthogy az ő megkeresése folytán a végrehajtást, — az 1881 : LX. t.-c. 1. §-ának f.i pontja és 2. §-a alapján elrendelendő polgári biró, ezen minőségénél fogva a saját járásbírósága büntető osztályának képviselőjeként, a kir. ügyészségre tartozó dolgokban el nem járhat. Éppen ezért a hivott törvény és rendeleteknek megfelelően, a vezetésem alatt álló muraszombati kir. járásbíróságnál érvényben levő és eddigelé semmi fennakadást nem szülő gyakorlat is az, hogy a jogerősen kirótt pénzbüntetésnek végrehajtás utján szükségessé vált behajtásánál a törvényszékünk mellett alkalmazóit kir. ügyészt keressük meg a képviselet eszközlése és átvétele végett, még pedig ugy az ingók, mint az ingatlanokra vezetett végrehajtásnál egyaránt; s a kir. ügyész aztán a végrehajtási törvény fentebb hivatkozott §-ai értelmében az illetékes bíróságot megkeresi a végrehajtás elrendelése és foganatositása végett. S e polgári biróság aztán az egész végrehajtási ügyet lebonyolítván: a kirótt pénzbüntetést behajtja és a kir. ügyész, mint a büntetőbíróság képviselője utján ide beszolgáltatja, s itt az az előirt jogszabályok szerint a pénznaplóba bevezetve és havonként a kir. adóhivatalba szállítva lesz. S minthogy ez az eddig követett gyakorlat ugy célszerűség, egyszerűség és gyorsaság tekintetében egész jól bevált: ezen eljárást követendőnek tartom, s az egységes szabályozás esetére a kérdéses halasztás-engedélyezési joggal felruházandónak ezentúlra is a kir. ügyészséget tartom. Ezt annyival inkább, mivel a kir. járásbiróságnk és főleg az idézett rendeletekben hivatottul külön is felemlített járásbirák amúgy is tulon-tul el vannak és lesznek mindinkább halmozva, kevés kivétellel, a törvénykezés majd minden ágában, s a mellett sok különféle sürgős teendőkkel, anélkül, hogy megfelelő személyzettel ellátva, kellő figyelemben részesülnének. Ezen és a fentebb irt törvényes akadályok nélkül, hogy t. i. az országos rabsegély- és javítóintézeti alapok képviseletében a végrehajtást elrendelő biró e minőségénél fogva el nem járhat; hanem az arra hivatott kir. ügyész — de lege ferenda — mindenesetre legcélirányosabb, mert legrövidebb uton és legközvetlenebb eljárás lenne a pénzbüntetéseknek behajtását, s ennek során a halasztások engedélyezését is magukra az illető kir. járásbíróságokra ruházni, mint amelyek közvetlenül ismerik az elitéltnek személyi és vagyoni visszonyait, körülményeit, igy legilletékesebbek lennének a halasztások engedéOG | lyezésére is. (L. a fennebb id. 2,106/1880. és 36,805/885. sz. ! rendelet 1-4. pontjait.) Jelen abnormis helyzetben azonban egyedüli jó expediens, számtiszti állás életbeléptetése volna a törvénykezés terén is. amint ez a közigazgatás terén már tényleg behozva van. A részletfizetések kérdésére nézve utalok a 6,748/19ül. 1. M. számú rendeletre, melynek értelmében valamely elitélt ellen megállapított pénzbüntetés részletekben szintén törleszthető ugyan, — de csak oly megszorítással, hogy egy napi szabadságvesztés-büntetésnek megfelelő pénzösszegnél kevesebb nem fogadható el. Ez a rendelkezés is bizonyítja, hogy a részletekben vak) törlesztés anomáliákra és zavarokra szolgáltat okot.' komplikálja és nehézkessé teszi az eljárást és a pénznaplóvezetés sorrendjét; sőt abban az esetben, ha egy-két részletet befizet az elitélt, a többit pedig nem, s ha közben vagyontalanná válása miatt be sem lehet többé azt hajtani rajta, akkor meg éppen meg is akasztja azt. s meghiusítja az eredményt; minthogy az ítélet nem rendelkezik, - s eleve nem is rendelkezhetvén erről az előre nem látott esetről: utólagosan már át nem változtathatja a hátralékos részleteket részletekben, p. o. a minimális 2, ,illetve 1 koronán alulit a megfelelő fogház vagy elzárási büntetésre. Ugyanezért ilyen részletekben való törlesztések csak a lehető legritkább esetekben, s akkor is csupán teljesen megbízható egyénekkel szemben, s bizonyos vagyoni garantia mellett engedélyezhetők. Az uj örökösödési eljárás köréből. Irta K. FEJÉR VILMOS, kir. közjegyzőjel. Temesvárott. Időről-időre a «Jog»-ban bátor voltam rámutatni az uj örökösödési eljárás hiányaira, némely $ homályos voltára s bár egyik-másik felhívásom alig keltett visszhangot — újra a jogászközönséghez fordulok s kérem — bár a jelen eset nem olyan természetű, nem valamely § megvilágítását célozza - becses véleményüket a « y^a-ban velem közölni. A . . . -i kir. járásbíróság megbízta az egyik temesvári kir. közjegyzőt, .hogy A. végrendelet hátrahagyása mellett elhalt örökhagyó hagyatékát tárgyalja le. A kir. közjegyző az örökösöket — akik között kiskorú is van érdekelve s akik nem kötelesrészre Jogositattak kétizben idézte meg, de a tárgyalásra senki sem jelenvén meg s mert a biróság a tárgyalás befejezését máris megsürgette — az összes iratokat visszamutatta, mire a biróság a következő végzést hozta : «1904. O. . szám. Tekintetes . . . kir. közjegyző urnák Temesvárott. Néhai A. hagyatéki iratait azzal küldöm vissza, hogy feleket újból azzal idézze meg, hogy meg nem jelenés esetén a hagyaték a hátramaradt örökösöknek egymás közt egyenlő arányban fog átadatni, s amennyiben meg nem jelennének, az iratokat jelentése mellett a megyei árvaszékhez küldje meg azzal, hogy a hagyatéknak ily módon leendő átadását gyámhatóságilag hagyja jóvá. Kelt . . 1904. . . -én. (P. H.) J. K. kir. albiró. A kir. közjegyző ily értelemben eljárt s újólag sem jelenvén meg senki, az összes iratokat az illetékes árvaszékhez beterjesztette. Az árvaszék azonban más álláspontra helyezkedve, a jóváhagyást megtagadta s az iratokat újból kiadva a közjegy zőnek, a következő határozatot hozta : « vármegye árvaszékétől. . . /1904. szám. kir. közjegyző sz. a. beterjeszti néh. A. hagyatéki tárgyalási iratait gyámhatósági elbírálás végett. Határozat. Miután törvényes képviselői nyilatkozat nem tétetett, igy az árvaszéknek nincs mit gyámhatóságilag fölülbírálni, az árvaszék a beterjesztett iratokat oly felhívással adja ki . kir. közjegyzőnek, hogy a hagyatékot a kiskorú törvényes képviselőjének . lakosnak közbenjötte mellett, tárgyalja. atya utasittatik, hogy a hagyaték tárgyalására a kir. közjegyző által kitűzendő időben 25 kor. birság terhe alatt jelenjen meg és a többi. Ily körülmények között mit tett a kir. közjegyző r Látva, hogy a biróság és az árvaszék a törvényt máskép értelmezi, a következő jelentés kíséretében mutatta be az iratokat a kir. járásbirósághoz : «Miután a tekintetes Cim . . végzése értelmében eljár tam, ujabbi utasításig az árvaszék határozatának eleget tennem