A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 12. szám - A megrohanásos házasságkötés házassági törvényünkben és a tiltó akadályok tana. [2. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 12. számához. Köztörvényi ügyekben. Alperes jogszerűen nem védekezhetik azzal, hogy a letiltást tartalmazó levelet meg nem kapta, mert a mennyiben azt az alkalmazottja, aki leveleit rendszerint átvette, kötelességének megszegésével —- neki át sem adta volna, ez a felperes karara nem szolgálhat, mert alperes alkalmazottjainak rendszerinti foglalkozásuk, — jelen esetben tehát a levelek átvétele és átadása *- körében felmerült tényeiért és mulasztásaiért felelős. A követelés letiltásának az a joghatálya, hogy az adós ezt a hitelezőnek csak a saját veszélyére fizetheti ki s amenynyiben azt valamely mas ok ki nem zárja, a foglaltató követelésének fedezetére fordítandó. Ezekhez képest alperes nem volt jogosítva a felperes követelésének alapját, vagyis a nála alkalmazottnak a tőle járó és felperes javára lefoglalt fizetést kiadni s azt a felperestől elvonni s ha ezt mégis megtette, a jogtalanul kiadott fizetést az arra végrehajtási jogot szerzett felperes követelésének kielégithetese céljából újból megfizetni köteles. A budapesti kir. törvényszék (HM 12. évi okt. 9-én 18,300 1892. sz. a.) előbb Luby Gyula, utóbb Brody Lajos ügyvéd által képviselt Sz. F. felperesnek, Waigand József ügyvéd által képviselt G. F. alperes ellen, 1,082 kor. 1)0 fiU. s jár. iránti ügyben következőleg ítélt Felperes keresetével elutasittatik s köteles alperesnek 165 korona perköltséget 15 napon beló'l végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok . Felperes az alapon indította meg keresetét, hogy alperes a nála alkalmazásban volt ifj. P. K.-nak 1.8w9 május hó 9-től járó 1,500 frtos fizetését kiadta, dacára annak, hogy ez a fizetés, illetve ennek lefoglalható része a felperes javára P. K. ellen járó követelése kielégítésére alperesnél végrehajtásilag letiltatott. Alperes azzal védekezett, hogy a letiltó rendelvényt nem kapta kézhez. A kir. törvényszék a beszerzett végrehajtási iratok s a magy. kir. posta- és távirdaigazgatóság értesítései alapján megállapította, hogy az ifj. P. K.-nak alperestől járó fizetését letiltó rendelvény alperes címére ajánlott levélben föladatott ; ezt az ajánlott levelet azonban a posta íd. P. K. kezéhez kézbesítette, noha ez ajánlott levelek átvételére szabályszerű meghatalmazással nem bírt. Felperes ezen tényállással szemben azt, hogy id. P. K. alperes malomüzletének cégvezetője vagy igazgatója lett volna, ki ebbeli minőségében a malomüzletet illető iratok átvételére jogosult, bizonyítani meg sem kísérelte, sőt ezt az X-'. alatt csatolt cégkivonat egyeneson megcáfolja. De nem bizonyította felperes azt sem, hogy alperes id. P. K.-t a letiltó rendelvények átvételére különösen meghatalmazta volna vagy, hogy id. P. K. az általa kézhez vett letiltási rendelvényt alperesnek átadta volna. Felperesnek ugyanis módjában állott ezen tényeket id. P. K. és L. Gy. dr. tanukkal bizonyítani. Felperes azonban ezen tanukra nem hivatkozott, hanem az érintett döntő tényekre alperesnek egyoldalú főcsküt ajánlott. Minthogy azonban főesküvel való bizonyításnak csak akkor van helye, ha a döntő ténykörül- I mény más módon nem bizonyítható ; ennélfogva a nevezett tanuk mellőzésével ajánlott főcskü megítélhető nem volt. Mindezek alapján alperes kártérítési kötelezettsége megállapítható nem volt s felperest keresetével el kellett utasítani. A budapesti kir. Ítélőtábla: (1903. évi április hó 7-ik napján 9,480 1902. P. sz. a.) következő íteletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét felhozott indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1904. évi szeptember hó 15. napján 5,080/1903. szám a.) Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával alperes végrehajtás terhével arra köteleztetik, hogy 1,082 kor. 90 fill. tőkét, ennek a kereset beadásától, vagyis 1900 szeptemb. 18-tól járó 5°n kamatát 15 nap alatt a szentendrei kir. járásbíróságnál bírói betétbe helyezzen s ugyanezen idő alatt a felperesnek 27 kor. 60 fillér per- és kétszeri felebbezési költséget megfizessen. A felperes képviselőjének felebbezési dija és költsége ügyfelével szemben 27 kor. 30 fillérben megállapíttatik. Indokok : Alperes beismerte, hogy id. P. K., aki az ilj. P. K. alperestől járó fizetésének felperes javára letiltását tartalmazó ajánlott levelet átvette, az ö alkalmazottja volt; a m. kir. postaigazgatóságnak VI. 5,620/1891. számú értesítéséből pedig kitűnik, hogy az alperes részére folyó levelek rendszerint a nevezett id. P. K. kezeihez voltak kézbesítve azért, mert ez az alperesnek a malmot és vagyonát kezelte. A dolog ilyen állásában alperes jogszerűen nem védekezhetik azzal, hogy az említett letiltást tartalmazó levelet meg nem kapta, mert a mennyiben azt az alkalmazottja, aki leveleit rendszerint átvette — kötelességének megszegésével — neki át sem adta volna, — ez a felperes kárára nem szolgálhat, mert alperes alkalmazottjainak rendszerinti fogBudapest, lí^>5. március L9 lalkozásuk,—jelen esetben tehát a levelek átvétele és átadása — körében felmerült tényeiért és mulasztásaiért felelős. Ezekből folyóan felperes az emiitett letiltásból származó jogainak érvényesítésére az alperessel szemben jogosítva van. A követelés letiltásának az a joghatálya, hogy az adós ezt a hitelezőnek csak a saját veszélyére fizetheti ki s a mennyiben azt valamely más ok ki nem zárja, a foglaltató követelésének fedezetére fordítandó. Kzekhez képest alperes nem volt jogosítva a felperes követelésének alapját, vagyis a nála alkalmazott ifj. P K.-nak tőle járó és felperes javára lefoglalt fizetést kiadni s azt a felperestől elvonni s ha ezt mégis megtette, e jogtalanul kiadott fizetést az arra végrehajtási jogot szerzett felperes követelésének kielégithetése céljából újból megfizetni köteles. E részben alperes nem nyilatkozott az arra nézve kínált főesküre, hogy ifj. P. K.-nak tőle járó évi fizetése 3,000 Kor.-t tett ki, vele szemben tehát bizonyítottnak tekintendő, hogy a nevezettnek tényleg ez volt a fizetése. Minthogy pedig maga az alperes elismerte, hogy a nevezett ifj. P. K. nála 1900. évi január végéig, tehát a foglalás és a fizetés letiltása után még nyolc hónapon át volt alkalmazva, és minthogy az erre a nyolc hónapra járó és az 1881 : LX. t.-c. 61. §-a értelmében lefoglalható 1,333 kor. 28 fillérből a felperesnek á C—G alattiakkal igazolt kereseti követelése kitelik, alperes a kereseti összeg, annak a kereset beadása mint a bekövetkezett késedelem napjától járó kamatja és a perköltség megfizetésére annál is inkább volt kötelezendő, mert nem hozott fel olyan tényeket, a melyeknél fogva a lefoglalt követelést kiadni nem tartoznék. A megítélt összegnek bírói letétbe helyezése az 1881 : l.X. t.-c. 123—125. §-aiban foglalt rendelkezésekre való tekintettel rendeltetett el. Az 1874: XXXIV. t.-c. 54. S-a értelmében az ügyvédi jutalomdíj és idővesztés tekintetében létrejött előleges egyezkedés érvényességéhez okirat szükséges. Ez a törvényes intézkedés mind a két fél, t. i. ügyvéd és megbízó érdekeinek megóvására szolgai, miért is nemcsak akkor szükséges okirat az ily előleges egyezkedés érvényességéhez, ha az ügyvéd ainaga részére bizonyos jutalomdijat kiköt, hanem akkor is, ha az ügyvéd őt különben megillető jutalomdijról, vagy idóvesztességeinek megtérítéséről lemond vagy azt csak bizonyos feltételek bekövetkezte esetén igényelheti. \\ in kir. Kúria 1905. február 7. 570/1904. sz. a.) Jogszabályt képez, hogy az ingatlan tulajdonjoga telekkönyvi bejegyzés által szereztetik meg. következéskép a tulajdonjogban foglalt teljes jogok gyakorlása és jelesül az a jog is, mely a bérietet a korábbi tulajdonossal kötött bérleti szerződésben megállapított lejárati idő előtt és a szokásos felmondási idő figyelembe vételével felmondhassa, az ingatlan tulajdonosát csak akkor illeti meg, ha tulajdonjoga telekkönyvileg már bekeleztetett. iBudapesti kir. törvényszék, mint felebbezési bíróság 19u4. feb ruár 10. II. E. 370190Í. sz. a.) A szülök utáni örökrésznek, a testvértől testvér részéről megszerzése folytán, a szerző testvér szerzeményéül nem az örökrészért adott ellenérték, hanem maga az örökrész tekintendő, még pedig az esetben is, ha az adott ellenértek az örökrész valóságos értékénél kisebb volna is. (A m. kir. Kúria 1905. január 27. 187/904. sz. a ) Az özvegy által a hagyatéki vagyonba eszközölt befektetések és hozomány cimén követelt összegek és ezek kamatai megfizetésére az örökösök mindaddig, mig a nekik odaítélt hagyatéki vagyont özvegyi jogánál fogva birtokában tartja és haszonélvezi, nem kötelezhetők. IA m. kir. Kúria 19u4. november 22. 4,510/903. sz. a) A készpénzbeli hagyomány iránt, ha feltételhez, vagy kiszolgáltatása határidőhöz kötve nincs, a hagyományos követelési joga az illető örökhagyó halálával megnyílik és ettől az időtől kezdve annak haszna is a hagyományost illeti meg, már pedig készpénznek haszna a kamat. — A hagyatéki tárgyaláson részt nem vett hagyományost az ott létrejött s a végrendelettel ellentétes megállapodás s az ennek alapján hozott hagyatékátadó végzés nem köti. — Az a körülmény, hogy a töke felvételét igazoló okiratban nem foglaltatik a kamatok iránt fentartás. nem zárja el a hitelezőt annak bizonyításától, hogy a nyugta kiállítása alkalmával a kamathoz való követelését szóbelileg fentartotta. (A m. kir. Kúria 190 >. február 1. G. 518 904. sz. a.) A közszerzeményi vagyonból adott hozomány, a leány elhunyta után. végrendeleti s törvényes leszarmazok hiányában a szülök házasságának fenállása alatt nem mindkét szülőre, hanem a szerző házasfélre száll vissza. ( A m. kir. Kúria 19o4. december 19. 4,718/903, sz. a.)