A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 11. szám - Igazítani valók a végrehajtási eljárás köréből

A JOG M. J. vállalkozó az alpereshez intézett bejelentése szerint az alakszerű vállalati szerződésnek saját nevében való megkötése végett azért nem jelentkezett, illetve akarta a vállalatot ifj. M: J. és Sz. Zs. építészekre átruházni, mert annak keresztülvitelében akadályozva volt, amely akadályoztatása a kereseti előadás szerint egy fivérének időközben történt öngvilkossága folytán bekövetkezett zavart anyagi visszonyaiban állott. A már a keresetben és a későbbi periratok során felhozott ezen ténykörülmény tárgyában elrendelt kiegészítő tárgyaláson felperes által becsatolt halotti anyakönyvi kivonat és Nyíregyháza város rendőrkapitányi hivatala által kiállított hivatalos bizonyítványból a kir. törvényszék megállapítja, hogy M. G. Budapesten 189Í). évi november 9-én öngyilkossága következtében valóban elhalt; a felperes által ugyancsak fenti alkalommal becsatolt magánokiratoknak az 1893. évi XVIII. t.-c. 63. §-a szerinti mérlegelésével pedig a kir. törvényszék bizonyítva látja azt is, hogy nevezett öngyilkossága következtében M. J. az érette illetve vele együttesen elvállalt tetemes, mintegy 146,700 koronát kitevő váltókötelezettség íolytán felette terhes és zavaros anyagi visszonyok közzé jutott, aminthogy M. G. hagyatéka ellen 1899. évi december 4-én, Ál. J. ellen pedig a mármarosszigeti kir. törvényszéknek 10,491/99. sz. végzésével 1899. évi december 14-én a csőd meg is nyittatott. Igaz ugyan, hogy M. J.-nek az ellenirathoz becsatolt ajánlati feltételek 10. és 11. pontjaiban megszabott azon kötelezettsége, hógy a letett összeget 10%-ra kiegészítse és hogy az alakszerű szerződés megkötése végett jelentkezzék, miután az ajánlatát elfogadó képviselőtestületi döntés 1899. november 9-én emelkedett jogerőre a csődnyitás előtt már lejárt; mindazonáltal tekintettel arra, hogy M. G. öngyilkossága még a fenti szerződési kötelezettségek teljesítésére esedékes idő előtt, azaz már 1899. nov. 9-én bekövetkezett : a kir. törvényszék ugy találja, hogy M. J. azon eljárásában, hogy a már előrelátható és akaratán kívül fekvő, tehát véletlen eset folytán bekövetkezendő vagyoni bukása következtében a szerződést a maga személyében véglegesen megkötni vonakodott, vétkesség nemcsak hogy nem terheli, de sőt abból, hogy maga helyett más vállalkozókat igyekezett szerezni és hogy a letett zálogleveleket az általa ajánlott más vállalkozókért biztositékként továbbra is meghagyni kívánta, kétségtelen, hogy eljárása teljesen jóhiszemű volt. E szerint pedig alperes a kérdéses zálogleveleket, — birtak legyen azok bárminő jogi természettel, — nevezetesen képeztek legyen azok akár óvadékot, akár bánatpénzt, vagy esetleg kötbért, M. J.-vel szemben magának megtartani jogosítva nincsen; mert jogszabály, hogy az óvadék csak a vétkes cselekmény, vagy mulasztás által okozott kár biztosítására szolgál, továbbá mert a fentiek szerint bizonyítva lévén, hogy M. J. a szerződés teljesítésében a M. G. öngyilkossága, tehát véletlen íolytán előállott zavaros anyagi helyzete által akadályoztatott, nevezett a ptkv. 911. §-a értelmében bánatpénz fizetésre nem kötelezhető s végül, mert a kötbérnek a ptkv. 1,335. §-ában meghatározott rendelkezéséből kétségtelen, hogy az csak vétkes nemteljesités esetén követelhető. .Minthogy pedig továbbá az az alperes által vitatott körülmény, hogy az ajánlati feltételek 10. és 11. pontjai értelmében a záloglevelek őt tekintet nélkül a vállalkozó vétlen voltára megilletik, ha bizon\itva volna is, mint a fenntiek értelmében törvényellenes és annyiban amennyiben vétlen fél kárával járó gazdagodást képezne, mint jó erkölcsökbe is ütköző szerződési kikötés figyelembe nem vehető (ptkv. 878. §.): a kir. törvényszék alperest,' a rendelkező rész értelmében, a letett záloglevelek kiadására, esetleg azok teljes névértékének megfizetésére kötelezte, mert alperes maga sem tagadja, hogy a kérdésés záloglevelek az ő birtokában vannak és mert alperes — eltekintve attól, hogy nem bizonyította, miszerint a záloglevelek árfolyamértéke a névértéknél kevesebb különben is, mint szerződő fél a készpénzt helyettesítő értékpapírok ki nem adása esetén azok névértékének teljes összegéért felelős. Ami azonban a perköltségeket illeti, azok, jóllehet, alperes teljesen perveztessé vált, az 1668. évi 54. t.-c. 251. Sj-a alapján azért voltak kölcsönösen megszüntetendők, mert az a körülménv, hogy alperesnek a záloglevelek megtartását kimondó határozatát a felettes hatoságai is helybenhagyták, alperesnek elegendő alapot nyújthatott olyan feltevésre, hogy a zálogleveleket megtartani jogosítva van és így alperes teljesen alaptalan perlekedőnek annál kevésbbé tekinthető, mert a felettes hatóságai határozata következtében a záloglevelek megtartására bizonyos mértékben kötelezve is volt. A viszontkereset elutasítása a kereset megítéléséből folvik. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla (1903. augusztus 12. (2.1801903. P. szám.) következően itélt: A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék Ítéletének a felperesi ügyvéd munkadija megállapítására vonatkozó részét helybenhagyja; egyéb részében a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja s a viszontkeresetnek helyt adva kimondja, hogy a -pesti magyar kereskedelmi bank által 1899. évi október hó 11-én M. lános helyett Brassó város közönségéhez bánatpénzként letett 31,800 korona névértékű 4%-os pesti magvar kereskedelmi bank záloglevelek, 1900. február hó 1-től esedékes szelvénveikkel, Brassó város közönségének tulajdonai. Egvidejüleg kötelezi felperest, hogy 678 korona 50 fillér perbeli és 86 korona 3') fillér felebbezési költséget alperesnek 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizessen. A felebbezésért felperesi képviselőt 40 korona, alperesi képviselőt pedig 86 korona 30 fillér illeti képviseltjeikkel szemben. Indokok: Felperes már a keresetben előadta, hogy M. János az ajánlati feltételeknek azért nem tehetett eleget, s az elvállalt építést saját személyében nem foganatosíthatta, mivel fivére öngyilkossága miatt oíy zavaros anyagi helyzetbe jutott, melynek következtében vele szemben a csőd megnyitása elkerülhetetlenné vált, s igy mulasztása véletlen lévén, őt a szerződési kötelezettség vétkes megszegése nem terheli. Felperes tehát azáltal, hogy a kiegészítő tárgyalás eredményéhez képest, a biztosítékul adott zálogleveleket azon a cimen követelte, hogy M. Jánost vétkesség nem terheli, kereseti jogalapját nem változtatta meg, s ez a körülmény a kereset elutasítására indokul nem szolgálhatott. .Még kevésbé volt figyelembe vehető alperesnek a felebbezésben is felhozott az a kifogása, hogy a pesti magyar kereskedelmi bank a zálogleveleket biztosítékul M. János helyett, mint az ő meghatalmazottja tevén le: alperessel jogviszonyban nem áll; mert a mint ezt a kir. törvényszék Ítéletének indokolásában helyesen kifejtette, a pesti magyar kereskedelmi bank 8"/. alatt csatolt levele szerint M. János érdekében biztosítékul letett záloglevelek iránti tulajdonjogát kifejezetten fenntartotta, miáltal alperessel közvetlen jogvisszonyba lépvén, felperes, mint a pesti magyar kereskedelmi bank engedményese a visszakövetelhetés feltételeinek fennforgása esetében e jogát alperessel szemben érvényesítheti. Ami végül alperesnek az itélt dologra alapított kifogását illeti, ez a kir. törvényszék Ítéletének indokolásában felhozottakon felül azért nem volt figyelembe vehető, mert alperes maga sem állította, hogy felperes és alperes között oly per volt folyamatban, melyben a jelenleg per tárgyát tevő jogvisszony érdemleges eldöntést nyert; az a körülmény pedig, hogy a közigazgatási hatóság a M. János és alperes között fennforgott ügyben a záloglevelek megtartása kérdésében határozott, — itélt dolgot nem állapit meg. Jogos alapon nyugvónak találta azonban a kir ítélőtábla alperesnek az ügy érdemében felhozott azt a kifogását, hogy az ajánlati feltételek értelmében a pesti magyar kereskedelmi bank által M. János helyett letett bánatpénz Brassó város közönségét feltétlenül megilleti, tekintet nélkül arra, hogy M. Jánost a szerződés megszegésében terheli-e a vétkesség vagy nem. A M. János és Brassó város között fennálló jogvisszonyt ugyanis a 3/. a. csatolt ajánlati feltételek szabályozzák. Ennek 2. pontja szerint az ajánlatok a költségvetésnek 5°/o-át tevő bánatpénzzel látandók el s a 8'/. a okmány szerint a pesti magyar kereskedelmi bank a 31.KI Ml korona értékű zálogleveleket M. hehett, mint bánatpénzt tette le. A vállalati feltételek 10. p. értelmében a vállalkozó köteles a város közönségének döntésétől számított 8 nap alatt a letett bánatpénzt az ajánlatban kilett épitési összeg ]Oo,0-ra felemelni, a 11. pont tartalma szerint pedig, ha a vállalkozó a feltételekben megjelölt idő alatt a bánatpénzt 10° „-ra fel nem emelné, vagy a szerződés aláírása végett, Brassó város polgármestere előtt nem jelenne meg, Brassó város közönségének jogában áll akár a szerződés teljesítését követelni, akár a letett bánatpénzt megtartani, s a szerződésszegő válallkozó veszélyére és költségére a munkálatoknak biztosítását ajánlat' tárgyalás, vagy szabad kézből való kiadás utján eszközölni. Az ajánlati feltételeknek most idézett 11. pontja tehát egész határozott rendelkezést tirtalmaz arra az esetre, ha vállalkozó az előirt feltételeknek nem tesz eleget, s e szerint Brassó város közönségét a bánatpénzként ietett záloglevelek tulajdona a szerződés nem teljesítése esetében feltétlenül megilleti. Ennélfogva, minthogy jogszabály, hogy a szerződő felek jogvisszonyát első sorban maga a szerződés szabályozza, s amennyiben ez határozott rendelkezést tartalmaz, a törvény intézkedései alkalmazást nem nyerhetnek : felperes arra, hogy M. [ánost a szerződés teljesítésénél vétkesség nem terheli, s igy alperes az optk. 909. S-a értelmében a bánatpénzt megtartani nem jogosult, hatálylyal nem hivatkozhatik. A felperes által felhozott az a további körülmény, hogy alperes M. Jánost, az ajánlati feltételek ellenére, az ajánlat elfogadásáról annak jogerőre emelkedése előtt értesítette s az ajánlati feltételek teljesítésére már ekkor felhívta, figyelmet már csak azért sem érdemel, mert M. Jánosnak jogában állott az ajánlat jogerőre emelkedését bevárni, felperes azonban, a rá nézve különben is teljesen közömbösnek tekinthető ezen tény ellen kifogást nem emelt. Sőt alperes felszólítására kijelentette, hogy a szerződést zavaros anyagi visszonyai miatt saját személyében nem teljesítheti, hanem a vállalatot az általa megnevezett egyénekre átruházza. Felperesnek azt a további kifogását, hogy az ajánlati feltété-