A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 11. szám - Igazítani valók a végrehajtási eljárás köréből

A J OG gazdasági vagy ipari munkásokká vagy cselédekké kiképeztessenek. Nem áll tehát, hogy a menedékházba csak nyomorékuk jönnek, — és ha ez tényleg ugy van, akkor ez világos bizonyítéka annak, hogy a menedékház alapszabályszerü hivatását be nem tölti, hogyannak szervezetében valamely hiba lappang, ugy hogy az elbocsátott rabok oda bemenni vonakodnak. Annélkül, hogy a menedékházban divó bánásmódról szállingó pletykákról csak egy szót is vesztenénk, elég annak * szabályzatára * utalnunk és nyomban megérthetővé válik, hogy miért vonakodik az elbocsátott rab a menedékházat — lucus a non lucendo — felkeresni. A szabadlábon levő rab szabadságát élvezni akarja, annak korlátolását nem türi. Ennek helyébe «a felvétel napján 4 óráig tartozik a gondnoknál jelentkezni; a későbben jelentkező csak azon esetben fogadható be, ha arra az elnökség írásbeli engedélyt ad». (4. §.) Első szükségtelen korlátozása a szabad akaratnak. A rab kénytelen magát a szabályoknak alávetni. A szabad ember saját és nem más akaratelhatározásától akarja függővé tenni a sorsa feletti rendelkezést. Azért ezen intézkedés fölötte célszerűtlen, mert mindjárt tudatára ébreszti az elbocsátott rabot, hogy most sem ura saját akaratának. A munkás a menedékházban ^intézeti ruhát tartozik viselni; elismervényt ad arról, hogy ez a ruha, az intézet tulajdonát képezi, hogy azok eltulajdonítása vagy elidegenítése a btő. törvényekbe ütközik*. (6. §.) Miért ne viselhesse az intézeti bennlakó saját ruháját — ha az a tisztaság követelményeinek megfelel; miért legyen ö az egész környéken: elbocsátott rab gyanánt stigmatisálva ? Es miért legyen itt két osztály : olyan, akinek a saját ruhájának viselése meg van engedve és olyan, akinél az meg van tiltva? Ezek látszólagos csekélységek és mégis hatalmas tényezők arra, hogy a menedékház lehetőleg kerültetik. A 7-ik §-ban foglalt házirend szerint <a munkás a gondnok minden utasítását feltétlenül tartozik teljesíteni*. Nyáron reggel 5-kor, télen 6-kor kell felkelnie, fél órával később munkához lát. 8-kor fél órai pihenő, ezután a munka fölödéiig; 1 óráig ebédel és pihen; 1—4-ig munka folytatása: 4-kor VJ óra pihenés, azután a munka ismét foiytattatik nyáron H, télen 7 óráig, vagyis a börtönből kiszabadult köteles nolle velle nyáron 121/s, télen IOV2 óra hosszat dolgozni!! Valóságos gályarabság! « Aki az ebéd vagy vacsora idején pontosan meg nem jelenik, az ezen alkalommal többé nem étkezhetik*. Majd alább fogjuk látni, hogy mily delikateszektől esik el. «Vacsora után a munkások nyugalomra térnek; 9-kor a lámpák kioltandók, az udvarra vezető ajtók elzáratnak és reggelig többé senki sem bocsáttatik se be- se ki a menedékházból». És az ilyen élet legyen vonzó az imént csak a börtönben sínylődött elbocsátott, szabadság után vágyó rabra nézve ? ! «A végzett munka és munkabér az adott hajlék (?!) és munka fejében a menedékház javára esik* (8. §.); 'mindazonáltal minden munkás bizonyos minimális munkadíjra számíthat*. 68 ember keresett munkajutalom fejében az egész éven át 813 K. 96 f.-t; esik tehát egy munkásra 12 korona!! Nemde, csábító varázsu e fényes kilátás ?! Dolgozni végkimerülésig minimalis 12 K. munkadíjért!!! Lássuk mostan az élelmezést. Reggel fél liter rántott levest, délben ugyanannyi levest és főzeléket, 3-szor hetenkint nyers állapotban mért 20 deka hússal és este ismét fél liter levest vagy főzeléket kap élelmezésül(9. §.). Hogy ezen étlap nem gyakorol túlságos vonzerőt, ez kézen fekvő. És ime, minden további fürkészés nélkül, — anélkül, hogy a gondnokot hibáztatnók. aki pedig bizonyosan velők szemben Knigge szabályait nem túlságos módon alkalmazza, — tisztán áll előttünk annak a képe, hogy miért keresnek csak nyomorékok menhelyet a menedékházban, holott annak eredeti célja és alapszabályszerü rendeltetése egészen más! Csak ily szempontból szóltunk a kerti munka ellen, — mert az ily intézetben csupán tervszerű előkészítésről, a társadalmi rendbe való óvatos bevezetésről lehet szó, — ennek egyedüli alapja pedig az emberét minden körülmények közt fenntartó ipari munka. Ezt a tervszerűséget nélkülözzük legjobban ; építettek menedékházat és azt holmi «herberg>-nek tekintik, átutazó beteg rabviselt emberek részére, — nem pedig uj otthonnak, melyhez az elbocsátott rab szívesen fordul, hogy abban uj életet kezdjen, a sértett társadalommal kiengesztelődjék. Ily otthonban a bennlakó nem duhajkodik, nem garázdálkodik; boldog ha abba befogadják és minden lehetőt el fog követni, hogy méltóan viselkedjék. Az ily menedékház azonban szakértelmet és odaadó munkát is igényel a vezetőség részéről, — aminek azonban még csak csiráját sem látjuk. ad 3. B. ur itt egészen mást mond, mint az évi jelentés. Ott 78 személy élelmezéséről van szó 3,325 K. 91 f. költséggel. Hozzáadva a gondnok családját 5 személyt, ez tesz összesen 83 személyt; jutna egy személyre évenkint 40 K. 07 f. B. ur szerint azonban csak 13 személy lesz élelmezve (miért nincs a jelentésben is ekkép előadva ?) A számadás most sem helyes; 17 személy 16352 évi szükséglet mellett 2,779 K. 84 f.-be kerül. Hozzáadva a gondnoki család 817 K. 60 f.-jét, az összes élelmezés 3,597 K. 44 f., holott az évi jelentés csak 3,325 K. 91 f.-re rug. Valahol hiba van itt a krétában. Bajosan hisszük különben, hogy a gondnok és családja a munkás porciókkal megelégednék! Csak gondoljunk a manipuláns őrmesterre és az ő illetményeire a közös menázsiból! Ez emberi dolog és azért nem is kifogásolható, de mindenesetre a többi 17 kosztoló hátrányára billenti a mérleget. ad 4. Miért kell a mosónőnek nagy szorultságban lennie, ha az intézet mosását elvállalja ? Szegény embertől a kenyeret elvonni vagy azt oly szűkre szabni, — csak nem lehet egy jótékony egylet feladata ? Hány személyre mosatott ? És mennyi esik ebből a gondnok családjára? Ettől függ, hogy a3 K. 58 f.-t kellően értékeljük. ad 5. Fenntartjuk e részben tett kifogásainkat. Mert az is kérdés, vájjon ez a nagy terem szalma-anyagtárnak épült-e ? Bizonyára nem! A menedékház különben sem anyagi haszonra dolgozó részvénytársaság és igy céljától messze eső imaháznak nem használható. Szalma anyagtár már tűzveszélyességnél fogva is egy félreeső zsup szokott lenni — termeket erre a célra tudtunkkal eddig nem volt szokás használni. Az ily luxust egy menedékház legkevésbbé engedheti meg magának! Ismerni kellene az intézet belső berendezését, a munka- és hálószobákat, hogy véleményt alkothassunk arról, vájjon nem volna-e célszerűbb a termet ezek egyikévé átváltoztatni ? ad 6. és 7. Újból csak azt látjuk, hogy a Cicero pro domo védekezés dacára az orvos teendői a súlyosabbak és hogy az ö fizetése nem áll arányban a titkáréval. Mit jelentsen ez: «a titkár ellátja az irodát!* Az ily mondat díszítheti az évi jelentést, de cáfolatul nem szolgálhat. Mit jelentsen továbbá az a phrasis : a titkár 12 jegyzőkönyvet ír *és azt az ülésre előkészíti* (?!) Miben áll ez az «ellátás*, miben ez az «előkészítés ?» A kérvényezőknek «lakásukon felkeresése* teljesen felesleges és bizonyosan csak azért lesz említve, — ha egyáltalában véghez megy — ut aliquid fecisse videatur. Az elbocsátott rab maga jelentkezik és a szabályzat 1. §-a szerint csakis a «letartóztatásbólszabaduló vagyontalan egyén* nyer itt elhelyezést! Ezt pedig lakáson felkeresni fölösleges, a szükséges informátiót az ügyészség adja meg. — Ha a titkár pénztárnoki teendőket is végez, ugy ez abusus; mert ugy a pénztárnoki teendők, mint a felsorolt, a titkár állal végzett teendők egyenesen a választmány hatáskörébe tartoznak. A «számadás átvizsgálása* is ezen teendők közzé tartozik és a titkár emiatt nem is tartozik kétszer havonkint az vtézetbe kimenni, — annál kevésbbé, mert van m. kir.. f,_.f>ta is, mely azokat házához hozhatja. A «körültekintés» pedig szinte nem az ő dolga, és — uti exemplum docet — vajmi keveset használ! A leltárkészítés a gondnok teendője, megvizsgálása a választmány, illetve ellenőr feladata — épugy mint az évenkinti több izbeni «látogatás» az intézetben. Hol van az egylet "hivatalos helyisége* ? Tudtunkkal az egylet a pestvidéki törvényszék vendégszeretetét élvezi, hivatalos helyisége pedig a titkár magánlakása. A jelentkezők fogadása* pedig annál kevésbbé jár terhes munkával, mert éppen a jelentésből látjuk, hogy mily kevés azok száma, akik a menedékházba való felvételért folyamodnak, segélyezés pedig csakis az ügyészség ajánlatára nyujtatik, tehát a titkár hatáskörén kivül esik. Ne higyje a titkár ur, hogy bennünket a mondottakban bármily rosszakarat vagy ismeretlen személye iránti elfogultság vezérelne. Ha utána járna, talán megtudná azt is, hogy ha valakinek, ugy éppen e sorok írójának van része az egylet létesítésében ! De éppen azért az oly szépen megindult és közérdeklődésnek örvendett, most pedig stagnáló egylet működését az általa eredetileg tervbe vett irányban és tökéletességben szeretné újból látni. Az előttünk fekvő jelentésből azonban ez ki nem tűnik. (A tavalyit és az előző évieket nem láttuk, azokhoz tehát hozzá nem szólhatunk). Tagadhatlan tény, hogy megszűnt az egylet iránti érdeklődés nemcsak a választmánynál és a tagoknál, de még az elbocsátott raboknál is. Ki itt a hibás ? Pedig ha van egy nemes irányú, prophilaktikus fontosságú társadalmi intézmény, ugy ezen egylet az. De ehhez elsősorban erélyes, öntudatos vezetés szükséges. Reméljünk az uj elnöktől a legjobbat. r. I. Irodalom. Mintatár. Összeállította Szabó Alajos dr. csikszentmártoni kir albiró. A járásbíróságok és telekkönyvi hatóságok által célirányosan felhasználható 110 darab uj mintát tartalmaz, amelyek az ügyek szerint öt nagycsoportra: per-végrehajtási, telekkönyvi, hagyatéki, bűnügyi és vegyes csoportra vannak felosztva. ' Az állam által kibocsátott és máig is forgalomban levő minták félszegségeit kiküszöböli a Mintatár, amely mig egyrészt az állami minták átalakításával, másrészt teljesen uj minták öszszefoglalásával ugy az anyag — mint a munkaidő és szellemi erő tetemes megtakarításában feltűnő előnyöket biztosit. Ara 3 korona, megrendelhető a szerzőnél. Vegyesek. A birtokhatárt megállapító elsőfokú határozat a felsőbb hatóság által illetéktelen eljárás cimén megsemmisíthető. Varmegyei határral összeeső birtokhatár megállapításánál az első fokú hatóság csak a földmivelési minister delegálása alapján járhat el. A m. kir. földmivelésügyi minister 1903. évi 15,098. sz.