A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 10. szám - A 77. számú polgári döntvény

Ha a végrehajtást szenvedett egy harmadik személy cége alatt fennálló üzletben az áruk elárusitasával foglalkozik, ott az ingóságok feltétlenül lefoglalhatok. A hajdúszoboszlói kir. járásbíróság (1904 november 17-én 1903. H. 144/11.) L. Menyhértnek, D. Dezső elleni ügyében következőleg végzett: A kir. járásbíróság az előterjesztésnek helyt ád és Sz. József bir. végrehajtónak azon eljárását, mely szerint a folyó évi október 19-én D. Dezső, mint S. G. cég bizományosa javára 0. Dezső ellen foganatosított végrehajtás alkalmával a L. Menyhért cégtáblájával ellátott üzletijén levő árukat lefoglalta, megsemmisíti és ennek folyományaként az 1903. V. 144/5. sz. végrehajtási jkvben 1—13. t. a. összeirt tárgyakat a birói zár alól feloldja; előterjesztőt azon kérelmével, hogy végrehajtató az előterjesztéssel okozott költségekben marasztaltassék, elutasítja. Indokok: A kiküldött bírósági végrehajtó eljárása megsemmisítendő volt, mert az üzlethelyiség, hol a foglalást teljesítette, nem a végrehajtást szenvedett, hanem egy más, harmadik személy vagyis előterjesztő cégtáblájával van ellátva. Már pedig a végrehajtás csak a végrehajtást szenvedő lakásán és az ahhoz tartozó helyiségekben foganatosítható, illetve végrehaj tást szenvedő adósságáért csak azon ingók foglalhatók le, melyek ezen helyiségekben találhatók. Egy lakástól külön álló helyiségben lévő ingók csak akkor foglalhatók le, ha végrehajtató bizonyítékot nyújt arra nézve, hogy azok végrehajtást szenvedett tulajdonai. Egymagában véve azon körülmény, hogy a végrehajtást szenvedett az üzlethelyiségben találtatott, ilyen bizonyítéknak nem tekinthető, a jelen esetben annyival inkább nem, mert az eljárás alkalmával igazoltatott, hogy az iparigazolvány ugyancsak előterjesztő nevére szól és hogy végrehajtást szenvedett az üzletben mint üzletvezető van alkalmazva.Ezek szerint a kiküldött szabálytalanul járt el akkor, midőn végrehajtást szenvedő lakásától különálló és más személy cégtáblájával ellátott üzlethelyiségben is foganatosította a végrehajtást, miért is eljárásának ezen része mgsemmisitendő volt. Előterjesztő azon kérelmével, hogy végrehajtató az okozott költségekben elmarasztaltassák, azért volt elutasítandó, mert az 1881. évi LX. t.-c. 35. §-a akként rendelkezik,hogy ha valamely eljárás a kiküldött által elkövetett szabálytalanság miatt megsemmisíttetik, az okozott költségekben a kiküldött marasztalandó. Ezen jogszabályokon mit sem változtathat azon körülmény, hogy végrehajtató a saját felelősségére kérte az üzlethelyiségben levő ingók lefoglalását, mert a kiküldött ezen minőségbeni ténykedéseiért saját maga felelős és ez a felelősség másra át nem hárítható és más által át nem vállalható. A debreceni királyi ítélőtábla 1904. évi december hó 21-én 4,930/1904. Pp. szám alatt következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla, a kir. járásbíróság végzését megváltoztatja, L. Menyhértet előterjesztésével elutasitja és az 1904. évi október hó 19-ik napján Hajdu-Szoboszlón foganatosított eljárást, a végrehajtási jegyzőkönyvnek 1—13. tételei alatt lefoglalt tárgyakra nézve is hatályában fentartja. Indokok: A végrehajtási jegyzőkönyvvel, a kiküldött előadásával és részben az előterjesztő beismerésével is beigazolva van az, hogy a végrehajtást szenvedő, abban az üzletben, ahol az eljárás foganatosíttatott, az áruk elárusitásával foglalkozott és ugy az is megállapítható, hogy az ott lefoglalt ingóságoknak birlalatában találtatott. Minthogy pedig az 1881. évi LX. t.-c. 48. §-ában foglalt jogszabály szerint, a végrehajtást szenvedőnek birlalásában levő ingóságok feltétlenül lefoglalhatok és minthogy az a kérdés, hogy a végrehajtást szenvedő birlalatában talált ingóságok, kiknek képezik tulajdonát? a kiküldött által — és a kiküldött eljárása ellen beadott előterjesztés utján — el nem bírálható, hanem az 1881. évi LX. t.-c. 92. §-a értelmében indítható kereset alapján dönthető el: a bírósági kiküldött nem követett el szabálytalanságot az által, hogy a végrehajtást szenvedő birlalatában talált tárgyakat lefoglalta. Ennélfogva — amenynyiben az előterjesztés alkalmából csak az vizsgálandó meg és döntendő el, hogy a kiküldött eljárása szabályos — vagy szabálytalan volt-e ? és amennyiben, a fentebbiek szerint, a kiküldött eljárása szabályos volt, — a kir. járásbíróság végzésének megváltoztatásával — L. Menyhértet előterjesztésével elutasítani és az eljárást hatályában fentartani kellett. Két ellentétes táblai határozat. A végrehajtási jog elévülése azt vonja maga után, hogy végrehajtató az elrendelt végrehajtás folytatásához való jogát elvesztette és csak az a joga maradt fenn, hogy a marasztaló ítélet alapján a per tárgyának elévülésére a polgári törvényekben megállapított határidőn belül, a per bírósága előtt uj végrehajtás elrendelését szorgalmazza. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság neheztelt v égzését megváltoztatja, végrehajtatót folytatólagos kielégítési végrehajtási kérelmével elutasitja és az 1903. V 276/2. sz. elsőbirósági végzés alapján foganatosított eljárást hatályon kivül helyezve, az elsőbiróságot ennek megfelelő eljárásra utasítja. Indokok : A beszerzett végrehajtási iratok szerint az az ítélet, melynek alapján a fennállott pesti kir. törvényszék H. E. alperes ellen K. E. javára a kielégítési végrehajtást az alperes ingó és ingatlanaira 1874. évi december 31-én 64,444. sz. a. kelt végzéssel elrendelte, 1874. évi november 10-én kelt s a foganatosítás végett megkeresett ráckevei kir. jbiróság által az ingókra 1875. évifebzéár 15-én foganatosíttatott; mivel a csatolt iratok mi adatot sem nyújtanak arra, hogy a végrehajtás az ingatlanokra egyáltalán foganatosittatott-e s mily eredménynyel, sem arra. hogy az ingókra 1875. évi február 15-én foganatosított, de a lefoglalt ingóknak a lefolytatott igényperben hozott itélet alapján a zár PAUAS RÉSZVÉNY TÁRSASÁG alól történt feloldása folytán eredményre nem vezetett végrehajtási cselekmény óta, a végrehajtás további megkísérlése iránt valamely joglépés tétetett volna, ily körülmények között, tekintettel arra, hogy az 1868 : LIV. t.-c. 378. §-a szerint a végrehajtási jog azon naptól számítva, melyen a marasztaló itélet végrehajthatóvá vált, vagy a végrehajtás megkiséreltetett, 3 év alatt elévült, I875 febr. 15-étől, vagyis a végrehajtás megkísérlése napjától 1882 január hó l-ig, vagyis azon napig, a meddig az 1868: LIV. t.-cikknek a végrehajtási eljárásra vonatkozó szabványai hatályban voltak, ezen 3 év eltelvén s végrehajtató azt, hogy a végrehajtás a fennebbi 3 év alatt kielégítési alap hiánya miatt nem eszközölhette s hogy ekként a végrehajtás folytatását oly körülmények gátolták volna, amelyek az 1868: LIV. t.-c. 378. §-a szerint a végrehajtás elévülését megakasztották volna, ki nem mutatta: kétségtelen, hogy a végrehajtató végrehajtási joga még az 1881 : LX. t.-c. életbelépte előtt elévült. A végrehajtási jog elévülése pedig azt vonja maga után, hogy a végrehajtató az elrendelt végrehajtás folytatásához való jogát elvesztette és csak az a joga maradt fenn, hogy a marasztaló itélet alapján a per ^tárgyának elévülésére a polgári törvényeket megállapított határidőn belül a per bírósága előtt uj végrehajtás elrendelését szorgalmazza. Végrehajtató abbeli kérelme tehát, hogy a per bírósága által elrendelt, de lefoglalt ingók kiigényelése miatt eredményre nem vezetett végrehajtás folytatásakép a végrehajtás foganatosítása iránt megkeresett kir. járásbíróság az 1881: LX. t.-c. 116. §. 6. pontja alapján a folytatólagos végrehajtást elrendelje, a fentebb kifejtetteknél fogva mi törvényes alappal sem birván, az elsőbiróság végzésének megváltoztásával, végrehajtatót folytatólagos végrehajtás iránti kérelmével el kellett utasítani s az elsőbiróság törvényellenes végzése alapján foganatojitott végrehajtást is hatálytalanítani kellett. A m. kir. Kúria : A felíolyamodás visszautasittatik s a felfolyamodást ellenjegyző ügyvéd javára, saját felével szemben, mi díj sem állapittatik meg, mert a másodbiróságnak a folytatólagos végrehajtás elrendelése tárgyában hozott végzése nem tartozik a végrehajtási törvényben helyenkint megjelölt azok közzé a határozatok közé, amelyek ellen további felebbvitelnck helye van és mert a törvény által meg nem engedett beadvány szerkesztéséért az ügyvédet díjazás nem illeti. (1904 jun. 28-án 898/P.) A kassai kir. Ítélőtábla az özv. P. Vilmosné szül. R. Johannának L. Samu elleni végrehajtás ügyében a lőcsei kir. törvényszéknek 1904. évi június hó 7-ik napján 3,346 904. p. sz. alatt kelt végzése ellen a végrehajtást szenvedő részéről 1904. évi június hó 21 napján 3,925. P. szám alatt beadott felfolyamodása folytán az 1904. évi július hó 12. napján tartott nyilvános ülésében megvizsgálván, következően végzett: A kir. ítélőtábla a felfolyamodásnak helyt nem ád, mert a végrehajtást szenvedő által felhívott 1868: LIV. t.-c. 378. i--a szerint is 3 év alatt csak a végrehajtást rendelő végzés foganatosítása évül el, ellenben a jogerős birói határozat végrehajthatósága csak a rendes elévülési idő, vagyis 32 év lefolyta után évül el, — az 1873 február 1-én kelt marasztaló határozat óta pedig 32 év még el nem telt és mert a végrehajtató örökösi minőségét a birói hagyaték-átadó végzéssel igazolta, kérvényéhez az eredeti váltót is becsatolta, igy az elsőbiróság a kielégítési végrehajtást az ő javára helyesen rendelte el. (2609/1904. P. sz.) Tisztviselő fizetése csak az esetben foglalható le, ha a végrehajtás arra kifejezetten el van rendelve. K. és E. javára B. B. elleni 27 K. s jár. iránti ügyében az 1903. V. 205/1. sz. végzés következtében foganatosított kiel. végrehajtásról felvett ezen jegyzőkönyv tudomásul vétetik és az eljárás körül felmerült költségek a 9 K. 19 fillérben ezennel meghatározott végrehajtói és 1 K. becsüs dijával együtt 10 K. 16 fillérben ezennel megállapittatnak. Ellenben a birói kiküldött eljárásának azon része, mely szerint végrehajtást szenvedettnek mint a zsibói járás szolgabirájának évi 1,600 koronán felüli rendes fizetését is végrehajtás alávette, hivatalból megsemisittetik, s a bírósági végrehajtó által ez iránt kibocsátott letiltási rendelvény hatálytalannak nyilvánittatik, mert: végrehajtást szenvedett tiszti fizetésére végrehajtás elrendelését nem kérték, azt a bíróság nem is rendelte el, holott a közhivalnok tiszti fizetése az ingóságok általános fogalma alá nem esik, s arra a végrehajtás csak az esetben foganatosítható, ha az a tiszti fizetésre is kifejezetten elrendeltetett. (Zsibói királyi járásbíróság 1903. V. 205/2. szám). ü Felsége a Király nevében! A debreceni királyi ítélőtábla K. és E. cégnek B. B. ellen folytatott végrehajtási ügyében, a zsibói királyi járásbíróság által az 1903. évi szeptember hó 30-án 1903. V. 205/2. sz. alatt hozott végzést a végrehajtatónak az 1903. évi október 19-én 1903. V. 205 3 sz. a beadott felfolyamodása folytán az 1903. évi november hó 18-ik napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott. A kir. Ítélőtábla a kir járásbíróság végzésének nem neheztelt részét nem érinti, annak folyamodással megtámadott azt a részét, melylyel a kiküldöttnek a végrehajtást szenvedő tiszti fizetése lefoglalására vonatkozó eljárását hivatalból megsemmisítette, helyben hagyja, az abban felhozott vonatkozó indokok alapján és azért, mert az, hogy a közhivatalnok tisztifizetése az ingók általános fogolma alá nem esik, abból is kitűnik hogv az ilyen fizetésre elrendelt végrehajtás foganatosításának módozatáról az 1881: évi LX. t.-c. 54. §-a kivételesen intézkedik. (4,256/1903. P. sz.) Közli: Byzds Fváöp zsibói bírósági végrehajtó. NYOMDÁJA BUDAPESTEN. ~ " — "