A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 8. szám - A közjegyzői okirat alapján szerzett zálogjog és a végrehajtási törvény 137. §-a

64 A JOG íenti kihágás miatt büntetni kellett. Az alsófoku Ítéleteknek azon indokával szemben, mely szerint vádlottnak ama cselekménye, hogy nevének «i» betűje helyett «y»-t használ, nem iparkihágásnak, hanem névbitorlásnak tekintendő, megjegyzem, hogy az 1894. évi XXXIII. t.-c. 44. §-a szerint ugyan senki sem viselhet más családi és utónevet, mint a melyek születési anyakönyvébe be vannak jegyezve*, ámde az, a kinek neve <i»-vel van születési anyakönyvébe bejegyezve s ennek ellenére nevét «y»-nal irja, nem használ más nevet, hanem azt csak eltéröleg irja. Az eltérő Írásmódot pedig törvényes sanctio hiányában büntetni nem lehet. Az adott esetben az 1879. évi XL. t.-c. 45. §-a szintén nem nyerhet alkalmazást, mert a név végén az «y> betű használata cím vagy rangfokozat használatának nem tekintendő. Fizetési meghagyás alapján elrendelt végrehajtást a községi biróság 40 koronát meg nem haladó ügyekben foganatosítani tartozik. Többször előfordul, hogy a községi biróság a kir. járásbíróság részéről fizetési meghagyásból keletkezett perben elrendelt végrehajtás foganatosítását, bár az ügy tárgyának értéke 40 koronát nem halad meg, megtagadja. Legutóbb ily esetben a kir. belügyminiszter a kir. igazságügyminiszter megkeresésére 1904. december 29-én 121,852. sz. a. kijelentette, hogy a «a fizetési meghagyásokról szóló 1893: XIX. tcz. 15. §. első bekezdésének világos rendelkezése szerint a fizetési meghagyás alapján kért végrehajtás elrendelésére, foganatosítására s általában a végrehajtási eljárásra a községi biróság elé utalt (vagyis 40 korona értéket meg nem haladó) ügyekben az 1877 : XXII. t.-c. szabályai alkalmazandók. Alkalmazandó tehát ennek a törvénynek a 66. §-a is, amely szerint a végrehajtást a községi, illetőleg körjegyző vagy ezeknek segédje vagy az elöljáróságnak valamely Írástudó tagja foganatosítja. Az előadottakból következik, hogy a községi biróság a 40 koronát meg nem haladó értékű ügyekben a járásbíróság részéről fizetési meghagyás alapján elrendelt végrehajtás foganatosítását meg nem tagadhatja. Az adott esetben a végrehajtás foganatosítását a községi biróság azon indokból tagadta meg, mert a végrehajtást nem közvetlenül a fizetési meghagyás alapján, hanem a fizetési meghagyás ellen beadott ellentmondás folytán keletkezett perben létrejött birói egyezség alapján rendelte el a biróság. Minthogy azonban ez az eltérés a hatáskörön nem változtathat, a végrehajtást az adott esetben is a községi biróság tartozik foganatosítani». Kivándorlásra vonatkozó nyomtatványok elkobzása. A nagybecskereki kir. törvényszék értesítette az összes törvényszékeket és kir. táblákat, továbbá a belügyminisztériumot, hogy a «Red Star Line» osztrák vezérigazgatóságnak F. Jánosnál lefoglalt rendelő jegyét, utalványát és egyéb hirdetményeit és figyelmeztető nyomtatványait, nemkülönben ezen nyomtatványoknak a magyar büntető törvények érvényességi területén található példányait a btkv. 62. §-a, khbtkv. 25. §-a és a Bp. 477 §-a alapján, utalással ez 10' 3. évi IV. t.-c. 46. §-ára elkobozta, indokul azt hozván fel, hogy az 1903. évi IV. t.-c. 48. §-a értelmében kihágást követ el az, a ki a magy. kir. belügyminisztérium engedélye nélkül kivándorlás közvetítésével foglalkozóknak hirdetményeit nyomtatvány utján közzé teszi. A kir. tvszék meggyőződött arról, hogy a lefoglalt nyomtatványok tartalmukra és célzatukre tekintettel, a kivándorlásra vonatkoznak, hogy továbbá a «Red Star Line» igazgatóságának belügyminiszteri engedélye nincsen, a miért is fenti szakaszban körülirt kihágást fenforogni látta. Minthogy azonban fenti kihágás külföldi által követtetvén el, a sajtójogi bűnvádi eljárás senki ellen sem volt lefolytatható, a btkv. 62. §-a, a khbtkv. 25. §-a és a Bp. 477. §-a értelmében kellett eljárni. Hatáskör a jövedelem egyharmad részéből álló dijazás mellett felfogadott üzletvezető molnár járandósága iránti ügyben. A m. kir. minisztérium következő határozatot hozott: Ebben az ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Indokok: Sz. város rendőrkapitánya 12,392. sz. a. a panaszost illetékesség hiányában elutasította, mert azt a tényt, hogy K. L. gőzmalmában a felmondási időre mennyi bruttojövedelem esik, elszámolás utján lehet megállapítani, ennek elbírálására pedig a kir. járásbíróság illetékes. Ezt a határozatot a város tanácsa indokai alapján helybenhagyta. R. A. ezután a sz.-i kir. Járásbírósághoz fordult keresetével, a kir. járásbíróság azonban a pert hatáskör hiánya miatt hivatalból megszüntette, mert, alperes gőz- és szélmalmi ipart gyakorló iparos és a felperes, mint a malomban alkalmazott üzletvezető iparossegéd ezen munkavisszony megszűnéséből származott követelését érvényesiti. az 1884. évi XVII. t.-c. 176. §-a pedig az ilyen vitás kérdéseket a közigazgatási hatóságnak, mint iparhatóságnak a hatáskörébe utalja akként, hogy az iparhatóság előtti eljárásnak a biróság előtti eljárást meg kell előznie és az a körülmény, hogy az iparossegéd javadalmazása jutalékban, vagyis az üzleti jövedelem bizonyos hányadrészében állapittatik meg, a szolgálati visszonyra és a hatáskör elbírálására a törvény értelmében befolyással nem bír. E szerint a sz.-i kir. járásbíróság és Sz. sz. kir. város tanácsa között hatásköri összeütközés esete merült fel, amelynek elintézéseképpen a közigazgatási hatóság hatáskörébe kellett az eljárást utasítani, mert a vitás kérdés elintézése a kir. járásbíróság helyes indokolása alapján a birói eljárást megelőzőleg a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik és mert ennek a hatásköri szabálynak az alkalmazására nézve merőben közömbös az, hoev a kereseti követelés számszerű összegét csak elszámolás utján lehet megállapítani. (1904. évi 23,728. I. M. sz.) A munkásoknak akaratuk érvényesítésében nyomtatvány utján való fenyegetés által megakadályozása. A kereskedelemügyi miniszter Sz. város másodfokú iparhatóságának ítéletét az egész eljárással együtt illetékesség hiányában az alábbiak alapján ezennel megsemmisítette. ... ,. * Indokok: Az 1897. évi XXXIV. t.-c. 15. §-ának II. pontja szerint a törvényben megállapított és nyomtatvány utján elkövetett kihágások, kivéve a 16. §-ban és a 17. §. 2. pontjában felvett eseteket, esküdtbíróság elő tartoznak. Minthogy az 1884. évi XVII. t.-c. 164. §-ában meghatározott kihágás a törvényben van megállapítva és ez a kihágás nyomtatvány utján elkövethető, a jelen esetben pedig a közölt sajtóközlemény az 1884.^ évi XVII. t.-c. 164. §-ában, tehát a törvényben megállapított kihágás jelenségeivel bir, ennélfogva nyomtatvány utján elkövetett iparügyi kihágásnak minősítendő s mint ilyen az esküdtbíróság által bírálandó el. A vasút felelőssége, ha a kalauz a kocsiajtót becsapja. A vonat egy állomásra beérkezvén, egy utasnő a kocsiajtót kinyitotta, s miközben jobb kezével a kocsiajtó félfájához támaszkodott, kihajolt, hogy vizárusitó után nézzen. Ezalatt tolatást eszközöltek, minek folytán a kalauz az kocsiajtót becsapta. Az utasnőnek a becsapódó ajtó két ujját odacsipte, miért is az fájdalomdijat és kái térítést követelt. A jungbunzlaui Kreisgericht mind a kettőt megítélte, mire a vasút semmisségi panaszszal élt. Az osztrák Oberste Gerichtshof a semmisségi panaszt elvetette. Indokok: Semmiképen sem áll az, amit a vasút felhoz, hogy tudniillik a vasúti kocsiajtónak becsapása nem minősíthető másnak, mintha egyéb ajtót csapnak be. Már csak az a körülmény is, hogy a vasúti üzemben történik az ajtó betevése, fokozott elővigyázatra kell, hogy ösztönözze a vasúti közegeket, mert alapelv az, hogy a vasút minden üzemében keletkezett kárért felelős, hacsak be nem bizonyítja, hogy a baleset az utas önhibájából keletkezett. Ez azonban a jelen esetben nem bizonyítható. Az utasnőnek kétségkívül jogában állott, hogy vizárusitó után nézzen s hogy ez alkalommal megfogódzott, az oly szükséges elővigyázat volt, mely hibául nem róható fel. Ellenben a kalauznak, mielőtt a kocsiajtót becsapta volna, igenis meg kellett volna néznie, hogy a kocsiajtó betevéséből nem keletkezik-e baj. Hogy a kalauz nem látta az utasnőt, mert a kinyitott ajtó elzárta előle a kilátást, mentőokul nem szolgál. Ily körülmények között a vasút vétkessége megállapittatván, a biróság a vétkességéből keletkezett kár megtérítésében jogosan marasztalta el. A magyar koronának a magyar címerrel együttesen vagy külön-külön iparcikkeken ékítmény gyanánt való használata mely esetekben jogosult. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1904. évi 61,071. sz. általános rendelete. Felmerült az a kérdés, hogy a magyar koronának a magyar címerrel együttesen, vagy külön-külön iparcikkekben ékítmény gyanánt való használata mely esetekenj engedhető meg? Ezen kérdés egyöntetű elbírálása céljából tudomás és miheztartás végett — a belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök úrral egyetértőleg — a következőkről értesítem. A magyar állam címerének használatát az 1883. évi XVIII. t.-c. kormányhatósági engedélyhez köti. A törvény rendelkezése azonban, miként azt az idézett törvény végrehajtása tárgyában kiadott 1900. évi 160. sz. belügy ministeri rendelet (1. Rendeletek Tára 1900. évfolyam 118. lapját) magyarázza, csak az oly cimerhasználatot tiltja, amelynél ez az azt alkalmazó alanynak személyével vagy cégével összeköttetésben áll s az egyén vagy cég minőségének jelzésére szolgál. Ha ellenben valaki csak a címert magát készíti vagy elárusítja, vagy pedig ha a cimer puszta ékítményt képez valamely iparcikken, minden vonatkozás nélkül az előállító vagy elárusító személyére vagy cégére, ez nem tekinthető az 1883. évi XVIII. t.-c. szerint minősülő cimerhasználatnak s az ily cimer használata az idézett törvény szempontjából korlátozás alá nem esik. Tekintettel azonban arra, hogy az ország címerének vagy koronájának ékitményszerii használata az illető iparcikk magyar származására utal s igy a vásárló közönség esetleges félrevezetésére alkalmas, ezen jelzésnek nem magyar származású árukon az 1884. évi XVII. t.-cikkben foglalt ipartörvény 58. §-a értelmében megengedve nincs. Fentiek alapján elrendelem, hogy oly esetekben, midőn az iparhatóságnak tudomására jut valamely iparcikken a magyar címernek vagy koronának ékitményszerii használata, ezen cikk származását kutassa s mindazok ellen, kik a magyar koronát és cimert együttesen vagy külön bebizonyithatólag nem honi származású ipari termékeken alkalmazzák, avagy kereskedelmi forgalomba hozzák, az ipartörvény hivatkozott 58. §-a alapján a kihágási eljárást indítsa meg s annak folyamán mindazt foganatosítsa, a mit az eredményes eljárás biztosítása érdekében szükségesnek tart, ha pedig szeméiylyel vagy céggel kapcsolatban való cimerhasználatot állapitana meg erről az 1893. évi XVIIL t.-c. 9. §-ában megjelölt hatóságot értesítse. PALLA8 RÉSZVÉNY TÁB8MÁO NYOMDÁJA BUOAPWTBK-