A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 8. szám - A közjegyzői okirat alapján szerzett zálogjog és a végrehajtási törvény 137. §-a

A JOG 10,358/903. tkvi sz. végzéséből* kitetszőleg jelenleg D. J.-né szül. K. Erzsébet nevén vezettetnek, a kielégítési végrehajtás alapjául szolgáló közjegyzői okiratból nem tűnik ki, hogy végrehajtató ózv. M, K-névaJ szemben a fenti ingatlanok haszonélvezetére is zálogjogot szerzett volna és végrehajtató kérvényében fel sem hozta azt, hogy végrehajtást szenvedettet a többször emiitett ingatlanok haszonélvecete telekkönyvi bejegyzés alapján megilleti, az ingatlanokra elrendelt kiel. végrehajtás pedig nem terjed ki azok haszonélvezetére is s igy, amennyiben a petenyei 9. és 170. sz. tjkvekben előbb végreh. szenvedett nevén irt ingatlanok tulajdonjoga időközben uj' tulajdonosra szállt, ez utóbbi ellen ítéleti 'marasztalás hiján az ingatlanok haszonélvezetére kiterjedő kiel. végreh. elrendelésének helye, nincs stb. Nyitrán, 1903. dec. 13-án.. . kir. aljárásbiró. E két végzés ellen felfolyamodást nyújtottam be következő indokolással: az 1903. V. II. 398/5 sz. végzésnek azon része, mely a végrh. zálogjognak a petenyei 9. és 170. t.-c. tljkvben irt ingatlanoknak haszonélvezetére leendő bekebelezését nem rendelte el, sérelmes, mert a jelenlegi tulajdonos D. I.-né az ingatlanokat már a közjegyzői okirat alapján bekebelezett zálogjoggal terhelten vette, a közjegyzői okirat alapján 10,695/902. tkvi sz. a. bekebelezett zálogjog a végrh. törv. 137. §-a alapján a végrh. zálogjog hatályával bir s igy a végrh. zálogjog tekintet nélkül az ő tulajdonjogára bekebelezendő, ami meg is történt. Minthogy pedig ugy a zálogjog, mint a végrh. zálogjog kiterjed a dolog természeténél fogva a jelzálognak összes növedékeire, járulékaira és tartozékaira és minthogy a haszonélvezet az ingatlanok tulajdonjogának járuléka, a végrh. zálogjog eo ipso erre is nehezedik. A haszonélvezeti jog különváltságának kérdése csak akkor válnék akuttá, ha a végrh. zálogjogot, jobban mondva már a zálogjogot megelőzőleg szerzi meg valaki a haszonélvezeti jogot és azt nyilvánkönyvileg ki is tüntetteti, vagyis a haszonélvezeti jog különálló tkvi jogi corpussá válik, melyre a tkvi jogok épugy nehezednek függeüenül a tkvi tulajdonjogtól, mint az ingatlan állagára, vagyis két különálló tkvi jogijoszágtest áll fenn: I. Az ingatlan állagára irányuló tkvi birtok és II. A haszonélvezeti jog. De jelen esetben egyik eset sem forog fenn, a haszonélvezeti jog nem separálódott és nem nyert önálló jogi létet, et accessorium sequitur suum principale, igy tehát amint a közjegyzői okirat alapján szerzett zálogjog a végrehajtási zálogjog erejével bir és tekintet nélkül a tulajdonjog alanyaiban történt változásra érvényesíthető korlátlanul és nem kell előbb a dologi teherrel megnehezedett ingatlan tulajdonosát jelzálogos perben hozandó Ítélettel kényszeritenünk a végrehajtás eltűrésére, — ép ugy, vagyis annál inkább áll ez a haszonélvezeti jogról, mint járulékról is, mert a haszonélvezeti jog csak akkor lehet külön peres eljárás tárgya, ha külön jogügylet tárgya volt, vagyis separálódott, ez pedig jelen esetben meg sem történt. Azon indokolás pedig, hogy a haszonélvezeti jog M. K.nét nem illeti, az csakis a már separálódott haszonélvezeti jogra vonatkozik, mikoris a tulajdonjog és a haszonélvezeti jog különböző jogalanyokat illet, vagyis a tulajdonos és a haszonélvezetre jogosult nem egy és ugyanazon személy. Ezen esetek azok, melyeket a végrh. törv. 208. és 213. §§-ai szabályoznak, a midőn is a végrehajtást szenvedőt más egyén tulajdonát képező ingatlanokon haszonélvezeti jog illeti, de jelen esetben a haszonélvezeti jog csak alkateleme a tulajdonjognak és igy jogelv, hogy a rész követi az egész sorsát, ha csak speciális szabály vagy jogügylet ezt nem separálja ; a végrh. törv. hivatkozta §§-ai, melyekre a kir. jbiróság gondolt, az önálló jogi corpussá vált haszonélvezeti jogra vonatkoznak és a zárlat foganatosításának formáját irják elő. A végreh. törv. 211. §-a hivatkozva a 208. $-ra, szintén formai jogszabály, előírja a haszonélvezeti jogra vezetett végrehajtás foganatositási formáját, de nem anyagi jogszabály. D. J.-né jelenlegi tulajdonos ugy áll a közjegyzői okirattal bekebelezett zálogjoggal szemben, mint az ő ellene jelzálogos perben hozott ítélet alapján nyert végreh. zálogjoggal szemben, vagyis a közjegyzői okirat olyan hatályú, mint a dologi adós ellen hozott birói ítélet, sőt ennél is erősebb, mert az X. nevü dologi adós ellen hozott ítélet nem hajtható végre az időközben tulajdonossá lett J. dologi adós ellen, ki a tulajdonjogot X-től, mielőtt az ellene hozott ítélet végrehajtásilag bekebeleztetett volna, megszerezte ; ellenben a közjegyzői okirat alapján bekebelezett zálogjog kiterjed az összes későbbi *j Mely a végreh. zálogjog bekebelezését elrendelte és foganatositatta a végreh. törv. 137. §-a alapján. tulajdonosok ellen is, vagyis a végreh. zálogjog erejével bix, így tehát ha Ítélet alapján a dologi adós ellen kérhetem a haszonélvezetnek lefoglalását, mint azt az indokolás mondja, holott a jelzálogos per tárgyát csupán a jelzálogos követelés képezte, annál inkább terjed ki a haszonélvezetre is a közjegyzői okirat hatálya, minthogy az egy még be nem kebelezett Ítéletnél hatályosabb végreh. zálogjog erejével bjr. A pozsonyi kir. Ítélőtábla 1,904/71. sz. polg., következő végzést hozott: , I Az elsőbiróságnak 1903. V II. 398/5. sz. végzését megváltoztatja, a folyt. kiel. végrehajtást a folyamodó javára özv. M. K.-né ellen a petenyei 9. és 170. sz. tjkvben ennek nevén vezetett, de időközben D. I. névre átirt ingatlanoknak haszonélvezetére is elrendeli és az elsőbiróságot az 1881: LX. t.-c. 2 1., illetve 208—209. és 136. í;§-ainak megfelelő.további eljárásra utasítja. mert: a végrehajtásnak az ingatlan haszonélvezetére való vezetése a végrehajtásnak egy nemét képezi, és az 1881 : EX. t.-c. 211. §-a értelmében a végrehajtatónak jogában áll a végrehajtást ugy az ingatlan állagára, mint annak haszonélvezetére akár elkülönítetten is vezetni ; minthogy pedig oly esetben, midőn a zálogiog végrehajtható közokirat alapján kebelez tetett be, amint ez a jelen esetben is a 10,389/99, 10,876/901. és 10,695/902. sz. végzések szerint megtörtént, a tulajdonjognak egy harmadik személy javára a végrehajtható közjegyzői okirat alapján kieszközölt bekebelezését követő időben történt bejegyzése az 1881 :LX. t.-c. 137. és 142. §§-ai rendelkezéseiből folyólag sem a végrehajtást, sem annak további folyamát, tehát a végrehajtásnak az ingatlan haszonélvezetére való vezetését sem gátolja ; ennélfogva a végrehajtható közokirat alapján zálogjoggal terhelt, kérdésben levő ingatlanoknak D. J.-nére történt tulajdonjogi átíratása, ezeknek az ingatlanoknak haszonélvezetére a végrehajtásnak elrendelését sem akadályozhatván, az elsőbiróságnak végzését neheztelt részében a fentiek szerint meg kellett változtatni. Kiemelem, hogy a mi táblánk nagyon kevésre becsüli á szellemi munkát, 12,000 kor. ügyben kérvényért 9 koronát és felfolyamodás költségeit 26 kor. 30 fillérben állapítja meg. Belfold. A Magyar Jogászegylet f. hó 11-iki ülésében Vécscy Tamás dr. egyetemi tanár, udvari tanácsos elnöklete alatt folytatta Baumgarten Izidor koronaügyészhelyettesnek «a büntetés kimérésének reformjáról" szóló előadásának megvitatását. Vámbéry Rusztem dr. felszólalásában az előadónak a kriminálpolitikai irány felett gyakorclt bírálatával szemben kiemeli, hogy a kriminológiai kutatások, vagyis a bűncselekmények megjelenési formáinak és okainak vizsgálata épen nem áll ellentétben a mai büntetőjoggal. Nevezetesen nem állitható az, hogy a kriminálszociologiai irányzat az egyént védtelenül dobja oda martalékul a társadalom érdekeinek s különösen az, hogy a bűntettnek mint okozatos cselekménynek felismerése az egyéni felelősség és bűnösség fogalmának megsemmisítésére vezet. A kriminológia a. XIX. század realisztikus törekvéseinek kifejezője a büntetőjog terén s ha eddig még csak kevés positiv eredményűvel dicsekedhetik is, az ellene a dogmatikában támasztott reactió csak visszhangja az általános irányzatnak, mely Brunetie.re és Du Bois] Reymond személyében a tudomány csődjét hirdeti. A kriminológia nem szükségkép feltételezi a determinista felfogást, bár egyébként éppen a determinismus, mely a cselekményt a tettes egyéniségére vezeti vissza, a legbiztosabb alapja az erkölcsi és büntetőjogi felelősségnek. E felelősség nem abban gyökerezik, hogy az egyén máskép is cselekedhetett volna, hanem abban, hogy cselekvését erkölcsi jellemére vezetjük vissza, annak értékét a cselekvő erkölcsi egyénisége által tekintjük meghatározottnak. A büntetés kimérésének szükségkép az erkölcsi megítélés által kell vezéreltetnie, mert a bűntett eredménye és a büntetés között közös értékmérő hiányában felállított egyenlet csak akkor lehetne igazságos, ha volna oly absolut pont, amelyre mindkettőt vona'koztathatnók. A büntetés kimérése, vagyis a büntetőjogi igazságosság más elvet ural, mint a magánjogi, mert a büntető biró a bűnösségnek a tettes jellemétől el nem választható alanyi oldalát is köteles vizsgálat alá venni, másrészt nem hagyhatja figyelmen kivül a büntetés egyéni és társadalmi visszahatásának mérlegelését. Nemcsak a megtorlási elmélet vezet, miként azt az előadó IVach, Bar, Binding és Merkel elméletein bizonyította a bűnösség és büntetés ethikai mérlegelésére, hanem a Liszt által képviselt társadalomellenes érzületelmélet is, mert az érzület intensitását csak erkölcsi alapon lehet megítélni- A tényleges fejlődés, mely átmenetet mutat az eredményért való feltétlen felelősségről a bűnösségért való felelősségre, megerősíti e felfogást. De az erkölcsi ítélet nyomatékosabb hangsúlyozása a bűnösség fogalmában nem jelenti azt, hogy a jogi ítéletet az erkölcsi váltja fel, mert az ítéletben kifejezésre kell jutnia a büntetőjog nyomatékosabb érdekvédelmének s igy a bírónak éppen az volna a hivatása, hogy megjelölje a viszonyt, méhben az