A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 23. szám - A francia ügyvédi karról

92 A JOÜ lévén hatóság: vádlott cselekménye a btk. 260. §-ában meghatározott bűncselekményt meg nem állapítja, illetve e szakasz szerint nem minősíthető és mert a valódiság be lévén bizonyítva: a btk. 263. §-ában jelzett s a büntethetőséget kizáró ok forog fenn. Az előbbi sérelem azért nem bir alappal, mert a postát és a távirdát az állam nem magánjogi cimen, hanem fennhatósági jogánál fogva kezeli, ebből folyólag pedig a kezeléssel megbízott állami hivatalok a btk. 164.§-ban említett közig, hatóságok fogalma alá esnek. A mi a bizonyítás kérdését illeti: e részben a kir. Kúria a Bp. 437. §. első bek. érteim, köteles határozatát a kir. Ítélőtábla által valóknak elfogadott tényekre alapítani; a jelen esetre vonatkozóan pedig a kir. ítélőtábla azt fogadta el megállapítottnak, hogy a vádlott részéről állított tények és általa használt kifejezések valódisága nincs bizonyítva, sőt ellenkezőleg, a pozsonyi kir. post. és táv. igazgatósághoz benyújtott feljelentésben W. Kázmér postamester t-ilen emelt vád valótlannak bizonyult. Ezzel egyfelől a btk. 260. §-ban meghatározott rágalmazás egyik tényálladéki ismérve, másfelöl az nyert megállapítást, hogy a becsületsértő kifejezésekre nézve a büntethetőségei kizáró, a btk. 263-ban meghatározott ténykörülmény nem forog fenn, minélfogva a vádlott és a védő semmisségi panasza, mint alaptalan, a bp. 437. §. 4. bek. rendelkezéséhez képest elutasítandó volt. A kir. it. tábla ítélete ellen a közvádló főügyész is semmisségi panaszszal élt, elsősorban a Bp. 385. §. 1. a) és b) p. alapján azért, mert a vádlott a btk. 261. §-ba ütk. becsületsértés vétségében külön bűnösnek nem nyilváníttatott s mert cselekménye csak 1 rbeli rágalmazásnak minősíttetett. Ezt a semmisségi panaszt a kir. Kúria alaposnak találta, mert a kir. ítélőtábla valónak fogadta el, hogy vádlott a terhére megállapított cselekedetek egyikét a hatóság előtt emelt vád utján, a másikat pedig magánúton 2 tanú előtt tett nyilatkozattal követte el; ehhez képest különböző módon véghez vitt és különböző tényálladéki ismérvekkel biró két különálló bűncselekmény forog fenn, amelyeket, noha mindkettő ugyanegy sértett személy becsülete ellen irányult, egy büntetendő cselekménynyé összefoglalni nem lehet, a kir. it. táblának ezzel ellentétes ítéleti megállapítása tehát a Bp. 385. §. 1. a) és b) p.-ba ütközik, miért is a másodfokú Ítéletet e részben megsemmisíteni, a vádlottat a rágalmazás vétségén felül a btk. 261. §-ában meghatározott becsületsértés vétségében is bűnösnek kimondani és e miatt, — a fenforgó enyhítő körülmények figyelembe vételével — a jelen Ítélet rendelkező részében kitett külön büntetésre Ítélni kellett. A kir. főügyész továbbá a Bp. 385. §. 3. p. alapján is jelentett be semmisségi panaszt azért, mert a btk. 92. §.-a'vádlott javára alkalmaztatott. Jóllehet az elsőfokú bíróság ítéletében felhozott és a kir. itélő tábla által is elfogadott enyhítő körülmenyek közül a vádlott részbeni beismerésének és miveltsége alantabb fokának a fenforgó esetben csekély jelentőség tulajdonitható; — mindazonáltal a kir. Kúria a megállapított többi enyhitő körülmények nyomatékánál fogva a btk. 92. §. alkalmazását, — a rágalmazás vétségére vonatkozóan — indokoltnak találta s azért a kir. főügyésznek a Bp. 385. §. 3. p.-ra alapított sem. panaszát a fentebb id. 43". §. 4. bek. érteim, elutasította. A kir. tszék ítélete nem foglalta magában olyan tény megállapítását vagy valónak elfogadását, amelynek alapján a keresk törv. 377. és 378. §§-aiban foglalt rendelkezésekre, valamint az átadott és átvett dolgok (kisebb mennyiségű petróleum, cukor, bors, sáfrány, mazsolya) minőségére tekintettel meg lehetne jogilag állapítani, hogy azokra nézve tulajdonjogát a pótmagánvádló fentartotta s ehhez képest a közte és vádlott közt huzamos időn át fennállott visszony valóban bizományi üzlet volt volna. E nélkül pedig az elsőfokú bíróság ítéletében felhozott jogi indokolás szerint a vád alapjául szolgáló tettben a sikkasztásnak, valamint a btk. 384. §-ban megkívánt ravasz fondorlat, nemkülönben a btk. 386. §-ban kijelölt előfeltételek hiányában a csalásnak, ekként valamely bűncselekménynek tényálladékat megállapítani lehetetlen. A bpesti kir. btő jbiróság (1903. május 23-án 413/5. sz. a.) sikkasztás vétsége miatt vádolt Sch. Mórné elleni bűnügyében következőleg ítélt: Sch. Mórné vádlott a B. Vilmos s tsa cég feljelentése folytán a btk. 355. §-ba ütk. és a 356. §. szerint minősülő sikkasztás vétsége miatt ellene emelt vád és következményeinek terhe alól a bp. 326. § 2. p. alapján felmentetik. Indokok: Sértett feljelentésében előadta, hogy vádlott 1903. febr. 2-án és 1903. febr. 16-án Bpesten a feljelentéshez csatolt átvételi elismervényeken felsorolt és 151 K. 60 fül. értékű árukat bizományba vette; előadta, hogy vádlott eme árukkal, illetve azok vételárával a kikötött 30 napi határidő letelte után nem számolt el. Vádlott elismerte az aruk átvételét, elismerte, hogy az átvételi elismervény aláírásával férjét megbízta, tagadta a bizományi vagyon fennforgását és azzal védekezett, hogy az árukat hitelbe vásárolta. Sértett a bizományi visszony létezését részint a feljelentéshez csatolt elismervényekkel, részint tanukkal kívánta igazolni. A tárgyalás során kihallgatott tanuk azt a körülményt, hogy vádlott és sértett között formális bizományi visszony, helyesebben a kérdéses árukra vonatkozólag bizományi ügylet létre jött volna, nem bizonyították. Az elismervények pedig egymagukban ezen visszony fenn - vagy fenn-nem forgására nézve perdöntőknek el nem fogadhatók, mert sértett a vádlott tagadásával szemben mivel sem bizonyította, hogy a bizományi üzlet a kérdéses árukra vonatkozólag közöttük létre jött, vagyis, hogy az áruk átadásánál kikötötte volna, hogy azokat vádlott mily jog és kötelezettség mellett veszi át, mert a bizományi visszony azzal, hogy K. Jakab a vádlottnak kijelentette, hogy ezentúl csak bizományba kaphatnak árut, még nem létesült, amennyiben K. aki sértettnél csak mint pénzbeszedő és ügynök volt alkalmazva, mivel sem bizonyította, hogy a bizományi szerződés megkötésére jogosítva lett volna, és mert az utóbbi körülményt sértett maga sem állította, és mert a tanuk vallomásából is az tűnik ki, hogy sértett a vádlottnak az árukat ép oly árban számította fel, mint a többi vevőinek, már pedig a kereskedelmi szokás értelmében a megbízó bizományi eladás esetére a bizományost bizonyos árengedményben részesíteni köteles. Minthogy ezek szerint a bíróság a bizományi eladást bizonyítottnak nem veszi, s minthogy ekként a vádlottnő az átvett árukkal mint sajátjával jogosan rendelkezhetett: ennélfogva vádlottat a bíróság a vád alól felmentette. A bpesti kir. btő. tszék, mint II. fokú btő bíróság (1903. szept 17-én 41,709/903. B. sz. a.) Az elsőfokú bíróság ítélete a Bp. 554. §. 2. bek. alapján megváltoztatik s a vádlott Sch. Mórnét bűnösnek mondja ki a btk. 355. §-ba ütk. s a 356. §. szerint minősülő sikkasztás vétségében a miatt, hogy a B. Vilmos s tsa. cégtől 1903. febr. 2-án és 16-án bizományi eladásra 1 hóra átvett 151 K. 96 f. értékű árukat jogtalanul a saját céljaira fordította, s ezért a Btk. 358. §. alapján büntetésül a foganatba vételétől számítandó 1 hónapi fogházra s annak kitöltése után 1 évi hivatalvesztés és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztéséreitéltetik, stb. Indokok: A kir. tszék helyesen megállapítottnak látja azelső fokú bíróság állal elfogadott tényállást. Mivel pedig e szerint az árukat vádlott megkapta és mert a kir. tszék a Ijecsatolt okiratból és K. J. tanú vallomásával azt a tényállást is megállapítja, hogy az eddig 30 napi hitelezés mellett vásárolni szokott vádlottnak K. Jakab határozottan megmondotta, hogy ezentúl nem hitelbe, hanem csak 30 napra bizományba kap árukat s erre ő a férjét megbízta, hogy az árukat átvegye s erről az okiratokat az ő nevében aláírja, s hogy tehát a vádlott tudta, hogy az árukat 30 napra bizományi eladásra kapta. A mikor tehát a vádlott az ekként reá bizott idegen ingó dolgokat üzletével együtt 1903. márc. 27-én 1,300 K.-ért eladta, tartozott volna azok 151 K. 96 fill. árát megtéríteni sértettnek, ami módjában is állott, mert beismerése szerint a befolyt vételárból 600 K.-át hiteltartozása fejében atyjának adott át. Vádlottnak az a cselekménye tehát, hogy a kikötött 30 nap eltelte után sem eredetben az árukat vissza nem adta, sem azoknak kikötött 151 K. 96 f. árát az adós által kezéhez történt befolyása után sértettnek át nem adta, hanem azzal jogtalanul mint sajátjáva! rendelkezett: a btk. 355. §-ba ütk. s a 200 K.-án alul értékhez képest a 336. §. szerint minősülő sikkasztás vétségének tényálladékát képezi. Ez okból vádlottat ebben bűnösnek kimondani s a miatt megbüntetni kellett A büntetés kiszabásánál enyhitő körülményül vétetett vádlott büntetlen előélete, súlyosítóul azonban a kár magasabb összege, stb. A m. kir. Kúria (1904. április 13-án 3,111/B. sz, a.) A kirtszék Ítélete a bp. 385. §. 1. p.-ban foglalt okból, a Bp. 557. §. szerint alkalmazandó 437. §. 3. bek. érteim, megsemmisíttetik: vádlott az ellene emelt vád aiól a bp. 326. §. 1. p. alapján felmentetik és a Bp. 482. §. 1 bek.-hez képest a bűnügyi költségek az államkincstár terhére rovatnak. Indoko k: A kir. tszék Ítélete nem foglal magában olyan tény megállapítását vagy valónak elfogadását, a melynek alapján a keresk. törv. 377. és 378. §-aiban foglalt rendelkezésekre, valamint az átadott és átvett dolgok (kisebb menyiségü pertroleum, cukor, bors, sáfrány, mazsola) minőségére tekintettel, meglehetne jogilag állapítani, hogy azokra nézve tulajdonjogát a pótmagánvádló fenntartotta s ehhez képest a közte és vádlott közt huzamos időn fennállott visszony valóban bizományi üzlet volt volna. E nélkül pedig az elsőfokú biróság Ítéletében felhozott helyes jogi indokolás szerint a vád alapjául szolgáló tettben a sikkasztásnak, valamint a btk. 384. §-ban megkívánt ravasz fondorlat, nemkülönben a btk. 386. §-ban kijelölt előfeltételek hiányában a csalásnak ekként valamely bűncselekménynek tényálladékát megállapitan lehetetlen. Kivonat a Budapesti KözlÖny-böl. Csődök : A gyulai tszéktől Fülöp Henrik szarvasi kereskedő ellen, bej. jul. 11, fsz. aug. 1, csb. Nyisztor Adorján dr., tg Fuchs Béla dr. — A debreceni tszéknél Goldstein és Goldberger helybeli cég ellen, bej. aug. 10, fsz. aug. 31, csb. Kelemen Ernő, tg. Zrínyi István dr. — A nagykikindai tszéknél Mausz Péter nagyszentmiklósi tímár ellen, bej. jun. 24, fsz. jun. 30, csb. Kovách Gusztáv, tg. Jurkovich Otmár. — A székesfehérvári tszéknél Lustig Salamon dunapentelei kereskedő ellen, bej. jul. 13, fsz. jul. 27, csb. Sohár Béla, tg. Lukács Gyula dr. — A dévai tszéknél Láng Ferenc szászvárosi kereskedő ellen, bej. jun. 30, fsz. jul. 16, csb. Hidegh István, tg. Pataky Dániel dr. — A nagykanizsai tszéknél Izidor Bayer letenyei kereskedő ellen, bej. jul. 11, fsz. aug. 12, csb. Fehér József, tg. Havas József. PA1.LA8 RÉSZVÉNY T>R8A8ÁG NYOMDÁM Bl>0AP£6TEN.