A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 27. szám - Reklám-ügyvédek és jogtudósok a régi Rómában

A JOG 211 És most térjünk át a fennemlitett jogesetre. H.-né szül. H. Adél budapesti lakosnak, G. M. ellen egy 1,200 K és egy 3,600 K. összesen tehát 4,800 K. tőke és jár. iránti váltókövetelése állott fenn. A budapesti kir. keresk. és váltótszéknek 43,984/1900 sz. végzése alapján a kielégítési végrehajtás H.-né javára 1,200 K tőke és jár. erejéig G. M. alperesnek az erzsébetfalvi 64. sz , 67. sz. és 961. sz. tkvi betétekben mint fő, — továbbá a dánszentmiklósi 1. sz. tkvi betétben A. I. 1 —16. sorsz. alatt, foglalt ingatlanaira mint mellékjelzálogra elrendeltetett és annak foganatositása végett a pestvidéki kir. törvsz. mint telekkönyvi hatóság megkerestetett. A Sz. Gy. fővárosi ügyvéd ellenjegyzése mellett beadott kérvényen folyamodó H.-né H. Adél lakása (Eötvös-utca 41/b.) világosan ki van tüntetve. A pestvidéki tszék a végrehajtási kérvényt a főjelzálog bekebelezése után a dánszentmiklósi betétre vonatkozólag a monori kir. jbirósághoz mint illetékes tkv; hatósághoz átteszi és ez utóbbi foganatosítja a mellékjelzálog bekebelezését 2,399. tkvi 1900. sz. végzésével H.-né H. Adél bpesti (Eötvös-utca 41/b.) lakos javára és erre folyamodó ügyvédét értesiti. Ennek megtörténte után sikerül a végrehajtást szenvedett G. M.-nak. ezen dánszentmiklósi birtokára Cs. J. ceglédi lakos személyében, előnyös feltéte'ek mellett egy vevőt találnia. A vétel előfeltétele, hogy az összes bekebelezett jelzáloghitelezők a vételhez bizonyos részösszeg lefizetése ellenében hozzájáruljanak és törlési engedélyt adjanak. Ez megtörtént és a hitelezők egytől-egyig beleegyezésüket adták az ügynek ily módon való lebonyolításához és mi sem állt többé útjában az adásvételi szerződés perfektuálásának. H-né H. Adél is nyert vo'na ezen adásvétel folytán készpénzben egy nagyobb összeget követelésének rés/törlesztésére, a fennmaradó rész pedig az erzsébetfalvi betéteken mint főjelzálogon továbbra is biztosítva maradt volna. H.-né a vétel folytán elszámol ügyvédjével, kifizeti a költségét és felmenti őt a további képviseletétől, — ezt azonban a bíróság tudomására hozni elmulasztja. A vevő azonban egyszerre, minden alapos ok nélkül, meghátrál ; ügyvédje, Z. János, aki egyúttal a c—i hitelbank elnöke, könnyen rábírja őt arra, hogy a vételtől elálljon, mert lesz módja és alkalma a birtokhoz árverés utján sokkal jutányoárverést következményeivel megsemmisítette, mert: az árverési hirdetmény az 1^81: LX. t.-c. 153. §-ának c) pontja szerint a telekkönyvi érdekelteknek a keresetre hozott első végzésre előirt szabályok megtartása mellett kézbesítendő s a 179. §. a) p. értelmében a kézbesítés elmulasztása, sót szabályszerütlensége folytán az árverés megszüntetését vonja maga után. Minthogy a megtámadott árv. hirdetmény sem az előterjesztéssel élőnek, sem meghatalmazott ügyvédjének nem kézbesittetett... ennek a törvény fentebb kiemelt rendelkezései mellett, nem joghatályos kézbesítésnek az alapját: az árverést . . . annál is inkább meg kellett semmisíteni, mert a tlkvi hatóság végzésében feltételezett az az eset, hogy a hitelező vagy annak megbízottja az árverés határidejéről más uton tudomást szerezhetett, a törvényes alappal bíró előterjesztés elutasítását nem vonhatta maga után. külömbség, főkép Tiberius alatt, aki kedvezett az ügyvédeknek. A jogtudósok szerepeltek ugyan szórványosan, mint ügyvivők; ám ez csupán kivétel módjára történt, s & jogilag tudatlan szónoklóknak oldalán a tárgyalás alatt rendszerint jogászok állottak tanácsadás végett. Quinliliauus, aki egyie azzal bíbelődik, hogy a jogi tudást lebecsülje a meggyőznibirással szemben s akinek közléseit épp ezért kevéssé lehet pártatlanoknak tartani, — kicsinyléssel beszél a jogtudósokról, az úgynevezett pragmatikusokról, mint pusztán fegyverhordozókról, akik a küzdőknek csupán a nyilakat adogatják. Mai nézetünk már finnyásabb s mi bizony — ha engedné is a törvény — szemtelen fecsegőnek tartanok az olyan embert, aki minden jogi ösmeret nélkül merészkednék idegen ügyben nyelvelni. Nyilván csak alárendelt jogászoktól telt ki az a megalázó keresetmód, hogy jogi cafrangokat aggassanak frázisokban és hadonászásban ügyes orátorokra, csekély is volt a számuk s egyúttal zugirók is voltak ; falusi klienseik természetben fizették őket, egy-egy zsák gabonával, babbal s más egyebekkel. Az alárendelt helyzetű jogászok ezenkívül jegyzői és egyéb írásbeli munkálatokkal keresték a kenyerüket. Hogy főleg a végrendeletek fogalmazása jövedelmező lehetett, abból is látszik, hogy nem-jogászok is foglalkoztak vele ; ezen a területen is busásan arathattak a zugirók. Egy venafrumi alak azzal dicsekszik a sirja felírásában, hogy tizennégy évig jogászi segítség nélkül irt végrendeleteket; egy capuai iskolamester sírkövén pedig ez volt olvasható : Megbízható volt a végrendeletirásban. Azóta valamelyest változott az idők járása ; reklám-ügyvéd és zugiró azonban lesz tán akkor is, midőn az utókor mirólunk ir ugy, mint mi a régi Rómáról . . . hl. sabban juthatni. A c—i bankra engedményezteti ennek folytán az első helyen bekebelezett Agrár-bank követelését, — és nyomban rá a dánszentmiklósi birtokra árverést kér. A monori jbiróság mint telekvi hatóság 3,207/tk. 1903. sz. végzésével kibocsátja az árverési hirdetményt és erről H-né H. Adélt Szolnokon értesiti, (aKi Szolnokon soha sem lakott, kinek lakása a fentiek szerint a bíróság előtt annál inkább ismert volt, mert az árverést rendelő biró a fenti 2,399/tk. 1900. sz. végzést is elintézte). Ugyanazon biró által elintéztetett továbbá 4,282/ptvi 1902. b. végzés is, melylyel ugyanazon felperes G. M. ellen és ugyanazon dánszentmiklósi birtokra a zálogjog a bpesti kir. keresk. és váltótszéknek 29,802/902. sz. végzése alapján 3,600 kor. és jár. erejéig, H-né H. Adél, budapesti lakos (VI., Eötvös-utca 41/b. sz.) javára előjegyeztetett. Ugyanazon bíróság hozta végül az 1881 /tk. 1902. sz. árverést rendelő végzést, melyben H.-né H. Adél mint csatlakozó javára az árverés ugyanazon birtokra 1902. szept. 15-re elrendeltetett és a végzés «H-né H. Adél Budapest. VI. Eötvös-utca 41/b. árverést kérő részére» kézbesittetni rendeltetett. Honnét vette tehát a monori bíróság egyszere a szolnoki lakhelyet ?l Távol legyen tőlünk, a bíróság részéről bármily csekély mérvű roszhiszemüséget feltételezni, — de megvan nemcsak a látszata, hanem az élő valósága annak, hogy egy fél, aki a törvényben és az állami intézmények oltalmában bizott, a törvény nevében pőrére vetkőztetett és törvényes jogaitól megfosztatott. A bíróság «vélet!en» tévedése annál súlyosabb, mert H-né csatlakozó árveréltető volt és volt képviselője őt az árverés kitűzéséről nem értesítette. A sérelmes 3,207/tk. 1903. sz. a. végzés, amelylyel az árverés a fenti birtokra H.-né H. Adél mint csatlakozó javára és 1903. évi nov. 27 ére kilüzetett, — magától értetődőleg H.-né H. Adélnek Szolnokon soha kézbesítve nem lett. Ez azonban a monori kir. járásbíróságnak legkisebb főfájást sem okozott. Nem látta szükségét a rendes lakhelyre való ujabb kézbesítésnek, sem a gondnok kirendelésének, mert az árverési végzés H.-né H. Adél képviselőjének is kézbesítve volt. Az árverés megtartatott és Cs. J. lett, — amint előre látható volt, — a vevő. H.-né pedig elesett ugy a kilátásba helyezett résztörlesztéstől, mint annak lehetőségétől is, hogy a birtokot az árverésen megvegye és követelését ekképen legalább részben jóvátegye. Mi maradt H.-nénak egyéb hátra ? «Nagyot ütött botjával a szamár fejére» ... és előterjesztéssel, valamint felfolyamodással élt. Az előterjesztés a monori jbiróságnak 5,812/tk. 903. sz. végzésével visszautasittatott. mert «az áiv. hirdetmény H.-né K. Adél jogi képviselőjének kézbesittetett: ezzel szemben azon állítása, hogy évek óta nem képviseli, nem vehető figyelembe, mert ezen körülményt előre be nem jelentette sem a fél, sem a képviselője. Álljunk meg itt egy pillanatra. A bíróságnak minden jogi érvét, Ítéleti indokát a törvényből kell merítenie. Létezik-e mármost oly törvényes rendelkezés, mely kimondaná azt, hogy a félnek be kell jelentenie a képviseletnek megszűnt voltát ? Tudtommal ily intézkedés a törvényben nem fordul elő. Az ügyvédi rdtartás 41. §-a kötelességévé teszi az ügyvédnek, felmondás esetére a fél képviseletét, a képviselt fél értesítése napjától kezdve még 30 napon át hiven őrizni. Ellenben a fél a képviseletet a 42. §. szerint, előleges felmondás nélkül is, bármikor elvonhatja. Itt egy árva szóval se lesz mondva, hogy a képviselet elvonása a bíróságnak bejelentendő volna. Az ügyvéd köteles minden egyes beadványnál nyert meghatalmazására hivatkozni. Tulteheti-e magát a bíróság azon a józan ész által is diktált követelményen, hogy oly esetben, midőn a bíróság végzése nem egyúttal a benyújtott kérvénynek elintézése, a képviselő mellett a felet is ne értesítse ? Nem történik-e ez mindennap, ha p. o. valamely pénz kiutalásáról van szó, midőn a biró saját hátát is védeni akarja? A biró csak akkor és addig tartozik az ügyvéd képviseletét elfogadni, amikor és ameddig azt a fél maga kívánja. . . . De volt még egy remény : a kir. ítélő Tábla ! Fájdalom, ez sem segíthetett ; legjobb akarata mellett sem, mert 10 év óta itt az az állandó joggyakorlat, hogy az ügyvéd kezéhez történt kézbesítés az érdekelt fél részére történtnek és avval teljes egyenértékűnek tekintetik. De hát akkor mirevaló a törvény ? A budapesti kir. ítélőtáblának sok tekintetben érdekes határozata a következő . (1904 június 9. 2,154. sz.) A kir. ítélőtábla az I. bíróság neheztelt végzését helybenhagyja. Mert: A 3,207. sz. árverési hirdetmény felfolyamodó meghatalmazott ügyvédjé-