A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 37. szám - A svájci részvényjog reformja

260 Persz Adolf a liberalismusról és ethikáról értekezik a Brockhttus- és Pallas-lex'ikon nyomán. Majd igy szól: • Mindenfelől hangzik a jelszó, olykor kiélesedve ádáz csatakiáltássá : liberalizmus ! Mindenfelé csak ugy hemzsegnek, nyüzsögnek az emberek, fölemelt fejjel, kidüllesztett mellel vallván: én liberális vagyok! Sőt egymásra licitálnak, számosan hangoztatják : én még liberálisabb vagyok! s egyik-másik kérkedve mondja : én vagyok a lcgliberálisabb! Kérdés: mindenki teljes-en tisztában van-e az iránt: tulajdonképpen mi hát az a liberálizmus ? Mi a fogalma, mi a lényege ? s kivált miben áll az értéke ? s hol vannak a véghatárai ?. . Tekintsünk körül. Lássuk : vájjon az ethikai mérlegelésnek figyelembe nem vételével, nem döntöm el : akár a liberálizmus és vele az élet, akár az élet és vele a liberálizmus ? a gyakorlatban és az elméletben, hová vezetett ? Sajnos, a gyakorlatban, a közéletben, legcsekélyebb pessimizmus nélkül vizsgálva, s a mindinkább ritkuló dicséretes kivételektől eltekintve, a legnagyobb mértékben elszomorító képek tárulnak elénk. Tehetetlen állam, elzüllött társadalom, vallástalanság, erkölcstelenség, külső csillogás belső üresség, szodomai virtusok, muló é]vek s ezek eszközeinek hajhászása, önzés, csúszás-mászás ; igazi jellem nem érvényesülhet, kétes értékek az előtérben, a legközönségesebb kötelességérzet, azaz, hogy nem is érzet, csak egyszerű sablonos teljesítés. Persze erről nincs statisztika, túlzok, legföljebb ötven percentet tesz ki. Igazi ambíció, kezdetben az iljuban talán van, túlzok, vagy tiz percent, később megöii az élet, hírmondó is alig marad, minden szépnek, jónak, igaznak, nemesnek dehonesztálása, destruálása, ez a napirend. Folytassam ? Végezek. A leghivatottabb intézmény, mely igen sokat beszél és beszéltet magáról, hogy milyen előharcosa a szépnek, jónak, igaznak, nemesnek, ugyancsak a destruáló irányzat rikkancsává fajult! Igen, a liberálizmus is ma már ott áll, hogy nem is a szabadságot, hanem a féktelenséget proklamálja. Egyben is, másban is, maga a kérdésben forgó eszme, vagy intézmény lényege helyett, mindjárt előre a minőséget tekinti, s persze az ő felfogása szerint disqualifikálja. S ami az ö ízlésének meg nem felel, vagy érdekeinek útjában áll, mind: ósdiság, elfogultság, előítélet, sőt babona! Hogyha'törekvéseit behatóan elemezzük, mindig az sül ki : hogy megszabadulni láván a jótól. S a gonosztól menekülni - ennek semmi helye az ő programmjában ! Természetcsen, amilyen a karakter, hozzáülök a tulajdonságai : hazudik, rágalmaz, mást beszél és mást cselekszik, csűr csavar, félremagyaráz, téveszt, türelmetlen, minden csak neki szabad, mindig csak neki van igazak s midőn a dolog érdemében ügyefogyott, kipótolja lármával. Legkevésbbé sem riad vissza attól sem, hogy esetleg durvaságokra, piszkolódásokra fakadjon. Persze ez is fegyver, még pedig hatásos. Legalább is elhallgattatja a tisztességes ellenfélt. S akkor ismét ő lármázhat, hogy ime, mégis csak neki lett igaza ?! Lám : sic itur, — hová ? Hová jutottunk ? ! De hát ennek a rettenetesen elfajult liberalismusnak, sehol sem akad orvoslása, orvossága ? Igenis akad, ott van : maga a libcralismus ! A feladat az, hogy az elfajult, megvadult liberalismussal, ne menjünk még előbbre, hanem a józan tisztes liberalismussal, térjünk vissza az ethikai követelményekhez ! S vájjon honnan várják ennek a feladatnak megoldását f Eljutottam elmélkedéseim végső pontjához. Honnan várjuk a mondott feladat megoldását? Legelső sorban az elméletben : a tudománytól ! A tudománytól ? Kétségtelen, hogy a tudomány és az élet, mindig kölcsönös hatással voltak egymásra s bizonyos, hogy gyakran a tudomány alkotta meg az életet. Nem vádolom az ujabbkori tudományt azzal, hogy az előbb jelzett, demoralizált életet, előidézte. . . Legfőbb ideje, hogv különösen a magyar tudományhoz forduljak. A magvar tudomáriv legtöbbnyire praktikus volt. Ha mégis egyesek a felsőbb' régiókba is 'felhatoltak, majdnem kivétel nélkül a magasztosabb, az ideális iránynak hódoltak. Tiszteletre méltó nevek érdemes munkáinak hosszú sorozatával bizonyíthatnám. De sajnos, bekövetkezett az eltérés. Nem tudom : a jelenség csak egyesek fogzása ? s mert az illetők esetleg gyengébb szervezetüek, hangosabban jajgatnak. Akkor se baj, majd elmúlik. Vagy talán egy valóságos epidémia kezdete ? Meglehet, hogy csakugyan minket is elért a modern liberális kor és kór! De hát egyik is, minek buzgólkodnék, minek tömé magát valamely komolyabb,' magasabb tudás után ? midőn olcsóbban is stréberkedhetik ! Keserű vigasztalás, hogy ama bizonyos eltérés legkevésbbé sem a valódi magvar géniusztól szírmazott. S csakis egy idegenből átültetett gombával van dolgunk. De még keserűbb az a tény, hogy akadt: a ki a gomba mellől, fát, bokrot, terményt, virágot kitépett, kipusztított, talán azért, hogy szembetűnőbb legyen ? Akadt, a ki'tulbuzgalmában. lehet csakis a merészség eredetiségeért, a famózus evolúció elméletéből, a legvégzetteljesebb következtetéseket vonta le s adta közre. Vájjon kellett és mire való a józan magyar nemzet tudománytárába : ez a foliáns r S hát az ilyest érdemes cáfolni ? Ki kell irtani ! Befejezem igénytelen előadásomat. ( PAUAB RÉSZVÉNY JÁKSASÁO JOG Az isteni gondviselés utjai beláthatatlanok, de közönségéé emberi számítás szerint: én, ezúttal, ezen a helyen, ilyen alkalommal, legutolszor beszéltem. Beszéltem mint vén ember, mint öreg tanár, akit már proskribáltak, akinek már rázzák a székét, imperative kiabálván : succedant alii, veteres emigrate coloni! magyarul : félre innen, hadd jöjjön az uj nemzedék, az uj irány : hadd jöjjön az evolúció ! Beszéltem, mint olyan ember, mint olyan tanár, akiből egy egész életnek mindenféle viszontagságai sohasem birták kiölni az idealizmust, aki a legtöbb igazságot a történetből merítette s a jövendő időknek ezek szerint adna becsületes jó tanácsot, aki nem restelli régi lomnak dicsőségét zengeni, aki a magasabb és nemesebb emberi önérzetnek láván szerepet juttatni, végre aki nem fél a büntetőtörvénykönyvtől, mert semmiben sem akar azzal ellenkezésbe lépni. Felhasználtam, felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy az elfajult liberálizmussal telitett, s ethikai motívumokban és tulajdonságokban elijesztően szűkölködő tudomány ellen, s legfőképen a magyar tudománynak legújabban keletkezett s terjedni látszó, demoralizáló és destruáló iránya ellen lelkem mélyéből tiltakozzam. Ugy látjuk, a Somló-eset által felvert és a parlamentig csapkodott hullámok még mindig háborgatják az érdemes fakultás nyugalmát és tárgyilagosságát! Az egri joglyceumot nagy megtiszteltetés érte. Igazgatója Párvy Sándor szepesi püspökké lett kinevezve. Ezért az évkönyv panegyrikussal kezdi beszámolóját. A tanári testület tagjai voltak: 1. Pdrvy Sándor igazgató 1904 áprilisig. Kinevezése óta 2. Rapaies Zsigmond kanonok lett igazgatóvá. 3. Bozóky Géza (peres és perenk. elj., váltó- és kercsk. jog), 4. Csutorás László (magyar és osztrák magán- és bányajog), 5. Halászy Caesar (közig, jog és statisztika), Q. Huttkay Lipót (nemzetgazdaság, államgazdaság és a magyar pénzügyi jog), 7. Kiss István (politika, magy. közjog, nemzetközi jog és a jog és államtud. encyclopaediája), 8. Liaiányi Béla (büntetőjog és a jogbölcsészet), 9. Maczki Valér (bölcsei, erkölcstan, művelődéstörténet és a legújabb kor történelme), 20. Rátvay Géza (római jog), 11. Samassa János (magy. közig, jog és statisztika), 12. Turtsányi Gyula (tszéki orvostan és közegészségtan), 13. Udvardy László (egyházjog és jogtörténetj. — Az 1. alapvizsg. bizottság, valamint a többi bizottságok elnöke Pány Sándor; alelnökök : Rátvay Géza (I), Kiss István (II), Csutorás László (jogt. áv.), Huttkay Lipót (állt. áv.). A kültagok sorában látjuk Kardos Kálmán tsz. elnököt, Farkas Pál, Le-Frore Dezső', Milkovits Flóris tsz. bírákat, Pcrkó Albert kir. ügyészt, Imre Miklós ügyv. kamarai elnököt, Jankovits Dezső polgármestert, Kosa Kálmán járásbirót, Majsik Viktor alispánt stb. Hallgató volt az I. évfolyamban őO, a II. 34, a Ill-ban 28, a IV-ben 19. Az I. alapvizsgát letette 67, a II. 55, az államtud. áv. 4, a jogt. á. v. 5. A könyvtár gyarapodott 180 művel és áll most 3,230 munkából, igénybe vétetett az év folyamán 160 egyén által (?!) Irodalmi pályaversenyek is voltak; 6 kérdés megoldására hirdettetett pályázat és ezekre krőzusi módon egyenkint 5—5 arany pályadíj tüzetett ki. És tényleg akadt 10 pályázó. Érdemes elolvasni a bírálók hosszú és magas nivóju bírálatát az egyes munkákról. A római és magyar magánjogi pályázat a munkák gyarló volta miatt (miért is nem pályáztak Vécsey és Zsögöd a mesés 5 arany dijért ?) meddő maradt. 42 oldalon értekezik Ludányi Béla tanár a mensa akademika próbaéveiről. A mensának vagyoni forgalma volt a lefolyt évben 5,762 K. 77 f., bevétel és 4,985 K. 74 f. kiadás. Vagyoni állás az év végén 3,094 K. 63 f. A mensabizottság élén áll a lyceum igazgatója és 5 tanár, az ifjúság részéről pedig 12 tag.—A joghallgatók segélyegyesülete áll 66 tagból, a II. félévben 55 tagból. A választmány és tisztikar tagjainak száma 17. Bevétel a 19,000 K. alaptőkével együtt 20,700 K 45 f.; kiadás 1,420 K. 56 f. Ebből fordíttatott segélyezésre 737 K., mensának 40U, a jogászzászló költség alapjára 155TO. (Talán mégsem lehet a segélyegylet célja egy zászló beszerzése ?) Az olvasókör tisztikara és választmánya 9 tagból áll. Járatott 2 jogi | szaklapot, ellenben a Kakas Márton, Urambátyám és Mátyásdiák élclapot, melyek tudvalevőleg jogi ismeretek terjesztésére fölötte alkalmasak és igy a jövendőbeli Szilágyi Dezsőknek elsősorban ajánlandók. —Bevétel volt 1,363 K. 98 f., kiadás 465 K. 62 f. Látjuk tehát, hogy a jövedelem nem volt elegendő a többi jogi folyóirat beszerzésére és csak éppen élclapokra tellett. Difficile est satyram non seribere! r- /_ Szegényjogon perlekedő fél részére adott előleg behajtása az ügyvéden. A pestvidéki kir. járásbíróság: Mivel felperesi ügyvéd az árverést megtartani nem kívánja, de az ügyfél szegényjogon perel és kielégítési alap van, utasittatik K. ügyvéd, hogy a pestvidéki törvényszék irodai átalányából előlegezett 21 K.-t valamint S. bir. végrehajtó részére 6 K.-t 8 nap végrehajtás terhe alatt fizessen meg. (1902 június 21. V. I. 353/902. sz. a.) A budapesti kir. tábla e végzést megváltoztatta, mert a birói ügyviteli szabályok 261. §-a 2. bekezdésében foglalt rendelkezés szerint az irodai átalánytól a szegényjogon perlekedő fél részére adott előleg csakis ama szabályok 261. ij-ában megjelölt személyektől, de nem a szegényjogon perlekedő fél ügyvédjétől haitható be. (1902 okt. 8. 5,463/902.) J NYOMOXjA BUOAPESTf*.