A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 37. szám - A svájci részvényjog reformja

A JOG 259 nak kiterjesztése mégis szükségesnek mutatkoznék, ott Waldkirch szerint az alapszabályoknak e részben teljesen szabad kezük van. Azon érveléssel szemben, hogy hiszen nemcsak a részvényeseknek, akik akaratukat a közgyűlésen érvényre juttathatják, hanem a társaság hitelezőinek is kiváló érdekében áll a kellő ellenőrzés biztosítása, utal arra, hogy a kötelmi jog 674. már amúgy is biztosit kereseti jogot az igazgatással és az ellenőrzéssel megbízott személyek ellen. Az ellenőrzés tekintetében kifejezésre juttatott előadói álláspontot a svájci közvélemény alig fogná szentesiteni, sőt általános az a nézet, hogy az a részlet a fennálló jognak egyik leggyöngébb oldala. Az érvényben lévő szabályok sem a részvényeseknek, sem pedig a hitelezőknek garanciát nem nyújtanak, mert az ellenőrzés alig terjed tul a tisztán formális vizsgálatokon. A hiányos ellenőrzés mellett a svájci részvényjog egyik további megsebezhető pontja annak törvényes lehetősége, hogy még nagy intézetek vezetősége is tényleg egyetlen ember kezeibe tétessék le. Az egyik előadó azonban hangsúlyozza, hogy e részben nem hagyható tigyelmen kivül az egyes részvénytársaságok eltérő volta és üzleti térfogatuk különböző nagysága. Epp azért a fóntjelzett szabályt csak oly részvénytársaságoknál vélné fenntartandónak, amelyek részvénytőkéje bizonyos minimalis összegen alul marad; s ennek folyományakép kívánatosnak tartja, hogy viszont oly társaságoknál, melyek részvénytőkéje a fél milliót túlhaladta, ne csak a részvényesek, hanem a hitelezők és a közönség általában tájékoztattassék a vállalat vezetőségének álladékában beálló esetleges változásokról. A revisio harmadik pontja gyanánt szerepel az üzletvitel publicitásának kérdése. Általános a nézet, hogy a részvénytársaságok mérlégei és különösen a nyereség- és veszteség-számla adatai többnyire alig felelnek meg azon követelményeknek, melyek egy világos számadástétellel szemben joggal támaszthatók, s az üzleti titokra és versenyre való hivatkozással gyakran oly sovány számadatok terjesztetnek a részvényesek elé, hogy azokból a kevésbbé beavatottaknak teljességgel lehetetlen tiszta képet nyerniök a társaság valódi visszonyairól. Már pedig a kötelmijog'656. i;-a szerint a részvényeseknek az eléjük terjesztett adatok alapján biztos bepillantást kell engedni a társaság vagyoni helyzetébe. Mindazáltal Waldkirch azt hiszi, hogy e téren többet tenni alig lehet s különösen nem látja keresztülvihetőnek az általános egységes mérlegséma eszméjét, melyet annak idején a német részvénynovella kidolgozásakor szintén fontolóra vettek, de ismét elejtettek épp ugv, mint legutóbb a francia részvényjog rcformálása alkalmával is. E kérdés kapcsán helyénlevő utalni azon előadás bemutatására, melyet //'c//tanár a svájci közhasznú társaságnak 1892-ben St.-Gallenben lefolyt közgyűlésén tartott. Ekkor szó volt a tőzsdeszédelgés ellen hozandó törvényes rendszabályokról s ennek kapcsán a részvényjog kölönféle intézkedéseinek revisiójáról s követeltetett, hogy a kötelmi jognak a részvénytársaságok mérlegeire vonatkozó határozatai olyképen egészíttessenek ki, hogy az árfoIvammal bíró értékpapírok, melyek az aktívumok alkatrészét képezik, a mérlegben részletezendők, megjelölésével az árfolyamnak, melylyel a mérlegbe fölvétettek, továbbá hogy a syndikátusi részesedésekről is minél részletesebb fölvilágositások nyújtassanak, ll'olf e mellett követelte, hogy a bankok ne csak évi, hanem félévi kimutatásokat is tegyenek közzé s mindenesetre havonta adjanak számot az általuk lombai dirozott értékpapírokról ; hozzátette U'olf% hogy ez intézkedés elégséges lett volna a legnagyobb visszaélések megakadályozására. Hogy az üzletmenetnek rövid időközökben való közzététele a bankoknál keresztülvihető, ahhoz kétség nem férhet; kérdéses azonban, hogy ugyanez helyt foglal-e más részvénytársaságoknál, melyek üzleti operációi az üzleti év folyamán meglehetősen aránytalanul oszlanak meg. Bevál andó, hogy a svájci jogászgyülés mily elbánásban fogja részesíteni az előadói véleményeket. Valószínű, hogy a mérleg fölállításának kérdésében a szabadabb fölfogás fog érvényesülni, alig mondható azonban ez az ügyvitel ellenőrzéséről, melynek tekintetében Svájc gazdasági életében legutóbb előforduló nagyobb visszaélések, egyes jelentékeny vállalatok összeroskadása folytán a közhangulat határozottan azok részén van, akik az eddiginé [jóval szigorúbb legislatorius intézkedéseket sürgetnek. Vegyesek. A nemzetközi börtönügyi kongresszus. A jövő esztendőben nemzetközi börtönügyi kongresszust taitanak Budapesten. Ennek előkészítése dolgában a nemzetközi börtönügyi bizottság f. hó 5-én délelőtt a képviselőház első számú termében ülést tartott, melyet Rickl Gyula miniszteri tanácsos vezetett. Az ülésen Plósz Sándor igazságügyi miniszter is megjelent s a következő beszéddel üdvözölte a bizottságot: Van szerencsém a jövő évben Budapesten tartandó nemzetközi bürtönügyi kongresszus előkészítésére hivatott bizottságot a magyar kormány nevében legszivélyesebben üdvözli. Eegye-a nek meggyőződve, igen tisztelt uraim, hogy különös örömünkre szolgál önöket körünkben tisztelhetni. Nemcsak a küldők és küldöttek iránti őszinte érzelmeinknek adunk ezzel kifejezést, hanem annak az élénk rokonszenvnek és nagyra becsülésnek is, amelyiyel nemes célra törekvő munkálkodáskuat kisérjük. Magyarország törvényhozása a büntető jogra és eljárásra vonatkozó törvényeiben arra törekedett, hogy a modern büntetőjog követelményeinek eleget tegyen. E törekvés, mely még a mult század első feléből származik, különösen a börtönügy terén is áthatotta a magyar törvényhozási administrációt is. Most ismét közel állunk ahhoz, hogy büntető törvénykönyvünket reformáljuk és különösen annak büntetési módszerét is megjavítsuk, figyelemmel azokra az eszmékre, amelyeket az ujabb tudomány helyeseknek ismer és az emberiség és a közjó egyaránt igényel és, amelyeknek zászlóvivője és előkelő munkása a nemzetközi börtönügyi kongreszus. Hisszük és reméljük, hogy a Magyarország fővárosában tartandó VII börtönügyi kongresszus ujabb eredményekkel fogja az eddigiek sorozatát gazdagítani; az előkészitőbizottság tagjainak kitűnősége erre biztosítékul szolgál. Midőn működésüknek teljes sikert kívánok, van szerencsém a bizottság üléseit megnyitottnak nyilvánítani. A megjelentek a miniszter beszédét élénk tetszéssel fogadták. Ezután Rickl Gyula köszönetet mondva a miniszternek az ülésen való megjelenéseért és a bizottságot üdvözlő szép szavaiért, a maga részéről is melegen üdvözölte a megjelenteket s hosszabb beszédben kifejtelte a bizottság tanácskozásainak jelentós voltát. Az éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után áttértek a napirendre. A büntetőtörvény novellája, melynek vajúdása oly hosszú ideje tart, elkészült. Plósz miniszrer ugyanis az előtanulmányok s előzetes tanácskozások után megbízta Finkey Ferenc és Angyal Pál jogakadémiai tanárokat: készítsenek önálló tervezetet a büntetótörvénykönyv novellájához. A két tanár rövidesen meg is felelt a megbízatásnak, ugy hogy a miniszter abban a helyzetben volt, hogy a kettő közül az egyiket alapul elfogadta. Ehhez kéoest Plósz Sándor Angyal Pál elaborátuma mellé csatlakozott, kit kellő utasítások után felszólított, hogy készítsen végleges előadói tervezetet. Ez a tervezet elkészült s mivel a miniszter már revidiálta, nemsokára a nyilvánosság elé fog kerülni, hogy a szakkörök megtehessék rá észrevételeiket. A nagyváradi kir. kath. jogakadémia és az egri érseki jogliceuotriak az 11103 — 1904. iskolai évről kiadott évkönyveiből az alábbi adatokat közöljük. A nagyváradi jogakadémia 17HH óta áll fenn és a kath. lanulmánvi alapból lesz fenntartva. Csak 1874-ben alakíttatott át 4 évfolyamú teljes jog- és államtudományi karrá, mely a két magyar egyetem jogi karával egyenjogú; hallgatói közvetlenül, minden utánpótlás nélkül — de csak egyetemen — bocsáttatnak jogszigorlatokra. Tanári kara áll: 1. Bozóky Lajos igazgató, a római jog ny. tanára, 2. Molnár Imre (nemzetgazdaságtan, pénzügytan és a tételes nemzetközi jog), 3. Persz Adolf (jogtörténet és egyházi jog), 4. Hoványi Gyula (jogbölcsészet és büntetőjog), 5.- Szolcsányi Hugó (statisztika és.m. közig, jog), 6. Ágoston Péter (magyar és osztrák magánjog). - Rendkívüli tanárok : 1. Somló Bódog (encyclopaedia, magyar közjog és politika), 2. Mártonffy Marcell (peres és perenk. eljárás, keresk. és váltójog). — Magántanárok: 1. Károly Irén (bölcsészeti erkölcstan), 2. Némethy Gyula (művelődéstörténet), 3. Baróthy Ákos (tszéki orvostan és közegészségtan). Az I. alapvizsgálati bizottság elnöke : Bozóky Alajos, a Il-diké Szo/csányi Hugó, a jogtud. és állam vizsg. bizottságé : Hoványi Gyula, az államtud. államvizsg. bizottságé Persz Adolf. A jogtud. kültagok sorában találjuk Ritoók Zsigmondot, a nagyváradi tábla elnökét, Medvigy Mihály tanácselnököt, Czvek Kálmán, Dobosfy Alajos, Imrik Péter, Plo/u György táblai birákat, Sável Kálmán kir. főügyészt, Nagy Ferenc tszéki elnököt, Hlatky Endrét, az ügyvédi kamara elnökét stb. Az államtud. kültagok közt szerepel : Tisza István miniszterelnök, Beöthy László főispán, Papp Miklós pénzügyigazgató stb. Beigtatott hallgató volt az I. évfolyamban 85, a II-ikban 69, a Ill-ikban 30, a IV-ikben 52. Az első alapvizsgát letette 86, a Il-dikat 68, a jogtud. államvizsgát 20, az államtud. á. v. 13 — 181. A könyvtár gyarapodott 278 kötettel és áll most 13,105 kötetből tí4,507 K 67 f. értékben. — A joghallgatókat segélyző egylet alaptőkéje 20,943 K 64 f.Segélycztetelt 25 joghallgató 891 K.-val vagyis átlag egyre jut 35 K. 30 f. Tulbőkezünek ezen segélyezés annál kevésbbé mondható, mert ugy látszik, hogy a segélyezésre csak a tőke kamata lesz fordítva, pedig az egylet tagjainak évi járulékai is e célra fordítandók, különösen oly egyletnél, melynek 2 elnöke, főjegyzője, pénztárosa, ellenőre, 2 aljegyzője (?!) és 15 vál. tagja van. — Ugyanily nagyméretű tisztikar áll az önképző- és olvasókör élén. A kör vagyona áll 2,165 K. 70 fillérből. A jogakadémián uralkodó szellem jellemzésére ide iktatunk minden további megjegyzés nélkül a lefoly t tanév megnvitó ünnepélyén az igazgató: Bozóky Alajos és Persz Adolf tanár á'ltal elmondott beszédek egy töredékét. Bozóky megnyitó beszédének vége a következő: «Ha atheista nem lehet becsületes ember, akkor becsületes ember nem lehet atheista. Önök se legyenek atheisták, ne legyenek istentagadók, ne hajtsák tul az u. n. lelkiismereti szabadságot egészen ama pontig, ahol megszűnnek istenhivők lenni. Az erkölcsi nihilizmus, amelyre az atheismus mulhatlanul visz, a legborzasztóbb csapás, mely az emberiséget érhetné, mert egyszerre kérdésessé tenné egész civilizációját, már pedig józanul gondolkodó ember ezt a kilátást sem kívánatosnak^ sem az emberi haladás végcéljának nem tekinti. Maradjanak meg tehát abban a pozitív vallásban, amelyben fölnövekedtek s ne keressék földi boldogságukat Isten nélkül, hanem Istennel. Ezt már Seneca is fölismerte , midőn felkiáltott: Nihil agis, ingratissime mortalium, qui te negas Deo debere, sed naturae.»