A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 6. szám - Vadhajtások

A JOG 45 idézett foglalkozások nem képezhetnek kizárólagos ügyvédi jogosítványt. Miért f Megfelel erre az 1874: XXXIV. t-c. 39. §-a, melyet nrnden kritikai megjegyzés nélkül ide iktatunk: Ki a nélkül, hogy ügyvéd lenne, a (eleknek bíróságok vagy hatóságok előtti képviseletét üzletszerűen folytatja, a kir. ügyész, kamaraügyész, vagy magánfél panasza folytán 5—50 frtig, ismétlése esetében pedig 20—100 frtig terjedhető' pénzbirsággal büntetendő s az ítéletben egyszersmind kimondandó, hogy az ekként megbüntetett egyén a feleknek képviseletétől eltiltatik. Ha a felek képviseletéből itéletileg eltiltott egyén ezen üzletszerű foglalkozást továbbra is folytatná, ily esetben 3 hónapig terjedhető fogsággal fenyítendő. Nos, tisztelt kartársak, a kereskedelmi miniszter ur egy tollvonással megadta a módot a legszabadosabb ügyvédkedés üzésére. Hirdethettek, vásárolhattok követeléseket, még a kamara fegyelmi bírósága sem molestálhat többé benneteket A müvelet egyszerű, mondjatok le az ügyvédségről és váltsatok iparjegyet, sok minden áldástól megszabadít benneteket a metamorfózis, a tisztességtől, kollegialitástól, lelettől s más hasonló jóktól. De azért, ha az ügyvédi kamara ügyésze volnék, mégis a legelső alkalommal megkérdeném a bii óságok véleményét erről az iparengedélyről. * * * Az ügyvédi kamara választmánya jónak látta azt a fényűzést, hogy külön hivatalos közlönyt adjon ki a kamara működéséről. Az eddig megjelent két szám meggyőzött bennünket arról, hogy nem e közlöny az indokolatlan fényűzés, hanem maga a kamarai intézmény az mai állapotában. Igazán Galgenhumorszámba vehetjük azt a módot, melyen a kamara hivatalos közlönyének első számában önmagát kipellengérezi, a budapesti ítélőtábla elnökének a mult évi kamarai jele tésben felpanaszolt sérelmek folytán a kamarához intézett átiratának közzétételével. Megjegyzés nélkül hozza a kamara választmánya nyilvánosságra a hosszú átiratot, amelynek lényeges tartalmát hiven és kimerítően adja vissza az ismert arabs közmondás : «a kutya ugat, a karaván halad». Harmincegy panaszpontról nyilatkozik az átirat s eltekintve egy-két igazári lappália-számba menő adminisztratív intézkedéstől, mindenütt a legmerevebb elutasítás hangján. Ervelése néha ingerkedés-számba mehet; hogy csak egy példát említsek : a tömeggondnoki és ügygondnoki kirendelések körül dívó patrimoniális rendszer ellen hangoztatott panaszokat a következőképp üti el : «A b róságok egyébként, amint ez a törvényszéki elnöknek jelentéséből kitűnik, a tömeggondnoki kirendeléseknél nem járnak el szabálytalanul s ha némely idősebb ügyvéd még nem jutott tömeggondnoki megbízáshoz, annak oka az ügyvédeknek aránytalanul nagy számán kivül az is, hogy — mint azt a budapesti kir. törvényszék elnöke kifejti — a biróságok nincsenek tájékoztatva egyrészt az ügyvédek működésének tartama felől, másrészt — ami különösen kevésbbé jövedelmező, sőt sokszor anyagi áldozatokkal járó kirendeléseknél fontos — a gondnoki kirendelés iránt való hajlandóságról)). Oh a kis ártatlanságok ; az a sok csúnya ügyvéd hányszor vágta a fejükhöz a gondnoki kinevezést, amelylyel megsértették őket; ők bizony nem teszik ki magukat ilyen hálátlanságnak, inkább mindig ugyanazt a 10 — 12 jó ügyvédet nevezik ki, akikről tudják bizonyosan, hogy az ilyen zaklatásért nem haragszanak. Sikerült annak a panasznak elintézése is, hogy a birák a művelt társadalmi formák legelemibb kiváltságait sem tanúsítják az ügyvédekkel szemben ; az elintézés rövid, de velős: «a bíráknak éppen nem kevesebb oka lenne a panaszra». Mi, naiv olvasók azt vártuk, hogy az átirat után a Közlönyben a választmány önérzettől duzzadó, érvekben gazdag felterjesztése fog következni, amely sérelmeinek ily módon való elintézése ellen n.omatékosan állást foglal. De erről szó sincs, hiszen a kamara luxus. * * * A tiltott dijmegállapodásokról egy erősen cunctatori hajlandóságú előadói tervezetet olvasunk a kamara jeles ügyészének tollából. E tervezet tenorja a humanitás. Ingyen kenyér az éhező ipar- és kereskedelemnek, — az ügyvédek koldustarisznyájából. Gondoskodik azonban róla, hogy a koldustarisznya fenekén maradjon valami, mert meg akarja az ügyvédnek tiltani, hogy egészen ingyen dolgozzék, mert ezt a tervezet szerint csak a behajtási ügyekben felmerülő perenkivüli működéseknél lehet megtenni, de mát perbeli cselekményt csak félig szabad ingyen elvégezni. A perköltséget a féllel megfelezni pedig csak akkor szabad, ha a fél kárpótlásul fizet vagy 25 korona évi fixurnot. Es mindezen rémitő megszorítások is csak akkor lesznek alkalmazandók, ha majd a kamara a tervezetet elfogadja. Addig tanácsosabb quieta non movere. Ilyen rendszabályokkal, ennyi körülsáncolással az ügyvédi nyomornak a fő-szülő okát megszüntetni nem lehet. E kérdésben nem circumspectus paetum, hanem erélyes megtorlás szükséges; s ha a készkiadásos megállapodásokat a kamara választmánya kiirtja, nagyobb érdemeket szerez magának, mint ha 100 közlönyt ad ki. Dixi. Belföld. A Magyar Jogászegylet Beck Hugó kúriai biró elnöklete alatt jan. 31-én tartót ülésében nagy érdeklődés mellett kezdte meg a balesetbiztositó/iörvény tervezet megvitatását, Baumgarten" Nándor dr.-nak a tervezetről már tavaly tartott előadása kapcsán A vitát az előadó vezette be, kijelölve azokat a fő elvi kérdéseket' a melyek a tervezet megbirálá'a szempontjából irányadók. U.án Ballai Lajos dr., a szabadalmi hivatal elnöke, a tervezette' széniben kifejti, hogy a legfőbb gondot a munkásvédelmi intézkedések megtételére és ellenőrzésére kell fordítani s az iparfelügyeleti törvényt erélyesen és ész-zerüen végrehajtani. A biztosítás eszközlésére külön munkásbiítositó pénztár felállítása helyett a magánbiztosító vállalatokat tartja alkalmasoknak. A tervbe vett járadékfizetés helyett a fix tőke fizetését ajánlja. P o ó r Jakab biztosító-társasági igazgató ezzel szemben a kötelező biztosítást tartja egyedül helyesnek, külön munkásbiztositópénztár alakjában. Főcélnak tartja, hogy e javaslatból csakugyan a szeretet törvénye legyen, mely a munkásoknak a munkaadók iránti bizalmatlanságát eloszlassa és a munkások megelégedését mozdítja elő. B a c k Frigyes dr. ügyvéd a vitás kérdések elintézésénél, a munkások részére a közvédői intézmény meghonosítását kívánja, mely tisztet az ügyvédek szívesen látnák el. A vitákat eldöntő hatóság élére az igazságügyminiszter magasabb állású birót nevezzen ki. A nagyszabású vitát az egylet két hét múlva, február 13-án folytatja s abban a javaslat szerzője, Szterényi József miniszteri tanácsos észtvesz. Ennek a nagy hatalomnak, a hitnek hódolt a filozófia is. A tudás alá van vetve a szuverén hitnek. A patrisztika még nem annyira középkori filozófia, mint a középkor tulajdonságait a maga merevségében és formalizmusában magán viselő skolásztika, a melynek orgánuma a feltámasztott, majdnem kánonizált és teljesen átalakított Aristoteles. A renaissance nagy képviselőit kivéve, csak két kimagasló alakját említhetjük meg a középkori gondolkozásnak: Szent Ágostont, a legnagyobb egyházatyát és Szent Tamást, a legnagyobb skolasztikus filozófust. A keresztény filozófiának mindkét nagy képviselője rendkívül szimpatikus. Szent Ágostonnak már élete is egy nyugtalan, az igazságot áhítozó és kereső lelket árul el. Ágoston Vallomásait olvasva, önkéntelenül Goethének mondása jut eszünkbe, amit az angyalok kara énekel az örökké kutató és a valóság megismerését szomjúhozó Faust halálakor : Wer immer strebend sich betnitht, Den müssen wir erretten. Az emberi gondolkozásnak ez a k'tünő képviselője Isten legalázatosabb szolgája : Deus verius intelligitur, quam dicitur et verius est, quam intelligitur. Igen természetes, hogy ilyen mélységesen átérzett hit mellett Szent Ágoston mindent visszavezet Istenre. Az államI nak, a jognak is csak az lehet célja, hogy Isten országának méitó polgáraivá neveljen bennünket, hogy a hat perióduson, az úgynevezett excurzuson, keresztül elősegítse Isten országának megvalósulását. A patrisztika még nem ismerte behatóan Aristotelest, azért logikai elmééi tekintetében messze mögötte marad a skolasztikának. A nagy doctor angelicus már fényesen kezeli az ar:stotelesi logika fegyvereit. Működése örök nyomokat hagyott a theológiában, az úgynevezett intellektualizmusban (credo, ut intelhqam) szemben a Johannes Duns Scotus {doctor subtilis) voluntaristikus irányával. De ne tévelyegjünk; ezeknél a nagy embereknél sem időzhetünk hosszasabban, mivel itt sem igen fejlődött a jogi öntudat. De Szent Tamásnak működését a jog terén is rendkívül fontosnak tartom. Nála határozottan ki van mondva, hogy a jog objektív léttel bit. Ott van a lex aeterna, az isteni lényeg, amiből mi megismerjük, az emberi öntudatban megnyilatkozó : j a jus naturale. Megkaptuk tehát a fix-pontot, a honnan kiindulhatunk. j A görögöknél a jog teljesen össze van nőve a szociális lét többi faktoraival. A rómaiaknál is, ha ugyan nem is ily nagy mértékben. Szent Tamás ennek az összenőtt jognak isteni ! létét bizonyítja, a jognak objektív létét tanítja.