A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 52. szám - A pénzbüntetések végrehajtása részletfizetések utján. Befejezés

JOGESETEK TÁRA FELSŐB1RÓSÁG1 HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 52. számához. Budapest, 1904 december Köztörvényi ügyekben. A telekkönyvi tulajdonos a közbirtokosság, és ennek képviseletében a közbirtokossági elnök vagy a közbirtokosság közgyűlése által megbízott, jogosítva van a tényleges birtokos tulajdonjoga bejegyzése ellen ellentmondással élni. A felsővissói kir. jbiróság (1903. évi február 23-án 1,302 J903. tk. sz. a.) a borsai felső és alsó javadalmazásu gör. fcíth. iskoláknak tényleges birtoklás alapján tulajdonjog bejegyzése iránti ügyében következőleg végzett: A kir. jbiróság mint tkvi hatóság ezt az ellentmondást és illetőleg felfolyamodást visszautasítja és azt H. Zs. dr. m.-szigeti ügyvédnek visszaadni rendeli, mert: Ebben az ügyben a végzések M. F. dr. ügyvéd mint a borsai közbirtokosság elnökének kézbesítettek, aki a közbirtokosságot képviseli s aki hivatva van a közbirtokosság nevében eljárni, tehát ö általa már kérvényezők is. amennyiben közbirtokosok, képviselve vannak. A debreceni kir. itélö tábla (1903. okt. 21-én 3,185/1903. p. sz. a.) következőleg végzett: A kir. itélö tábla a kir. jbiróságnak mint tkvi hatóságnak neheztelt végzését megváltoztatja, az" 1,302 1903. számú ellentmondást elfogadja s annak következtében az első bíróságnak 931 1903. számú végzését is felülvizsgálván, ezt a végzést is megváltoztatja és a borsai alsó és felső javadalmazásu görög kath. iskolák képviselőit a tényleges birtoklás alapján tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmükkel elutasítja, mert V. J. és megnevezett társai ellentmondásukat mint a közbirtokosság tagjai adták be; az a körülmény tehát, hogy a folyamatba tett eljárásról nem saját személyükben, hanem a közbirtokossági elnök utján értesíttettek, ellentmondási joguktól annál kevésbbé foszthatja meg őket, mivel a közbirtokossági elnök a közbirtokossági tagok határozata nélkül a közbirtokosság tulajdonát képező ingatlanok elidegenítése tárgyában önállóan ugy sem intézkedhetik, és ekként közbirtokossági elnök részéről való ellentmondásnak elmulasztása, a közbirtokosok hátrányára nem szolgálhat; minthogy a kérvényezők tulajdonjogának bejegyzése ellen az ellentmondást számos közbirtokos adta be. a folyamodókat kérelmükkel annál inkább el kellett utasítani, mivel a tényleges közbirtokos tulajdonjogának bejegyzése iránti eljárásnak a 24,366/93. számú igazságügyminiszt. rendelet 2. §-nak második bekezdése értelmében akkor nincs helye, ha olyan birtokrendezési eljárás van folyamatban, mely a község telekkönyvének átalakítását fogja maga után vonni. Már pedig a mármarosszigeti kir. törvényszéknek 7,612/903. számú irati szerint a borsai közbirtokosság vagyonára az arányosítás el van rendelve, ez pedig a fent idézett rendelkezés szerint a kérelmezett eljárást gátló birtokrendezést képez. A m. kir. Kúria (1904. aug. 31-én 942,1904. v. sz. a.) következőleg végzett: A másodbiróság végzése megváltoztattatik és az első biróhágnak 1,302/1903. sz. az ellentmondást visszautasító végzése hagyatik helyben ; mert a tkönyvi tulajdonos a borsai közbirtokosság és ennek képviseletében a közbirtokossági elnök vagy a közbirtokosság közgyűlése által megbízott van jogosítva a tényleges birtokos tulajdonjoga bejegyzése ellen ellenmondással élni, W. J. és társai ellentmondók azonban -— eltekintve attól, hogy közbirtokosi minőségüket sem igazolták — mint a közbirtokosság tagjai a miatt, hogy a közbirtokosság telek-vi tulajdonát képező 7,305. hrsz. erdőbirtok egy részére a tényleges birtokos tulajdonjoga bejegyeztetett, saját személyükben az ellentmondás jogorvoslatával nem élhetnek. A telekkvi rendtartás 119. §. értelmében a jogutódok szintén adhatnak be telekkvi s igy perfeljegyzési kérvéuyeket is, de ha abbeli minőségük s illetve kérvényezési jogosultságuk a telekkönyvből ki nem tűnik, azt más módon kimutatni tartoznak. A szatmárnémeti trszék mint telekkvi hatóság (1903. aug. 22-én 1,1251/1903. tkvi sz.) K. J. dr. cs társának, U. M. és a nagykárolyi közp. takarékpénztár ellen, perfeljegyzés iránti ügyében a következőkép végzett: A szatmárnémetii kir. tszékhez 12,755 1903. p. sz. alatt beadott rendes kereseti példány s mellékletei alapján a lippai 133. és 183. sz. tkvben, ezeknek B) lapján 7,361/1903. tk. sz. végzéssel foganatosított törlésnek, nemkülönben az ezen ingatlanokra a nagykárolyi közp. takarékpénztár javára 7,361/1903. tk. sz. végzéssel 270,000 K. s jár. erejéig feljegyzett rangsor 7,584 903. tk. sz. végzéssel 90,000 K., 240,000 K. és 8,009/1903. tkv. sz. végzéssel 270,000 K. s jár. erejéig bekebelezett zálogjogoknak törlése iránt indított per folyamatban léte, — K. J. dr. és K, K. F. S.-né javára feljegyeztetni rendeltetik s foganatosítása a tkvi irodának meghagyatik. A debreceni kir. ítélőtábla (1904. március 30-án 5,031 904 p. sz. a.) következőleg végzett: A kir. Ítélőtábla a kir. törvényszéknek, mint tkvi hatóságnak neheztelt végzését megváltoztatja és a perfeljegyzés iránti kérelmet elutasítja, mert a tkvi. rend. 150. §-ban meghatározott időtartamra való tekintettel a nagykárolyi takarékpénztár, mint jelzálogos hitelezőnek érdeke szoros összefüggésben áll a tkvi tulajdonos érdekeivel, amennyiben az előbbi állapot visszaállításával az időközben nyert zálogjoga is megszüntethető volna; ebből folyóan a nevezett jelzálogos hitelező részéről beadott felfolyamodás folytán az elsőbiróságnak végzése egész terjedelmében volt vizsgálat alá veendő és ennek a következtében a perfeljegyzés iránti kérelem azért utasíttatott el, mert kérvényezők az L". M.-tól mint nyilvánkönyvi előzőtől való leszármazásukat s igy vélelmezendő törvényes örökösi minőségükei semmivel sem igazolták és ez a minőségük sem a tjkönyvből, sem a kérvény mellékletéből minden kétséget kizáróan meg nem állapitható. A ni. kir. Kúria (1904. május 31-én 4.726/1904 p. sz. a. következőleg végzett: A másodbiróság fentebbi számú és keletű végzése helybenhagvatik indokolásánál fogva s azért, mert a telekkvi rendtartás 11 9. íj-a értelmében a jogutódok szintén adhatnak be telekkvi s igy perfeljegyzési kérvényeket is, de ha abbeli minőségük s illetve kérvényezési jogosultságuk a telekkönyvből ki nem tűnik, azt más módon kimutatni tartoznak. Kérvényezők jogutódi minősége s illetve kérelmezési jogosultsága azonban, amint a másodbiróság is kifejtette, a telekkönyvből ki nem tűnik s kérvényezők azt más módon sem mutatták ki. A bántalmazásoknak, a melyek miatt a házastársnak elegendő alapos oka támadhat a házassági együttélést megszakítani, és azt az együttélést a másik házastársnak a visszatérésre való felhívása ellenére is megtagadni, nem kell szükségkép annyira súlyosaknak, és testi sérüléseket okozóknak lenniők, hogy azok orvosi észlelés tárgyává is tehetők legyenek, és a bántalmazásoknak oly mérve, hogy azok a házassági együttélés megszakítására és a visszatérés megtagadására jogos okul szolgálhassanak, orvosi látlelet nélkül, tanuk vallomásával is bizonyítható. (A m. kir. Kúria I. felülvizsgálati tanácsa 1904-. évi szeptember hó 20. I. G. 165/1904. p. sz.) A felebbezési bíróságnak az a jogi kijelentése, hogy a felperes leánya feslett életét azért nem találta megállapíthatónak, mert a tanuk nem bizonyítják, hogy felperes leánya testét áruba bocsátva a közösülést díjazásért üzletszerűen folytatta volna, nem meríti ugyan ki a feslett élet fogalmát, mert ezen meghatározáson felül az erkölcsi sülyedés oly foka, mely a feslett élet folytatását megállapítja, sok más egyéb tényben is nyilvánulhat és különben a feslett élet fogalma nem ténykérdés, hanem a jog kérdés körébe tartozik. Oly tények, melyek a fogamzási időszak előtti időre vonatkoznak, még megállapítás esetén sem volnának ez ügy megbirálásánál tekintetbe vehetők, mivel azokból a fogamzás idejében való feslett életre jógi következtetés nem vonható. (A m kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1904. évi szeptember hó 16. I. G. 156/1904 sz ) Felperes ügyvédi dijait és kiadásait, bárminő peres vagy perenkivüli eljárásban végzett munkálataiért költségjegyzéke alapján perrel követelni jogosítva van, minden előzetes elszámolási eljárás előrebocsátása nélkül és alperes ebben a perben ellenköveteléseit akadálytalanul érvényesítheti. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1904. március hó 11. I. G. 628/190Í-. p. sz.) Megállapittatván az, hogy felperes testi fogyatkozásainál fogva a háztartás vezetésére képtelen, a közös háztartásból való távozására nem szolgál jogos indokul alperesnek az a ténye, hogy az a háztartási teendőket más nőre bizta. A házastársak vétkességének kérdése oly értelemben, a miként azt a házasságról szóló törvény a házassági kötelek fenntartása vagy megszüntetése szempontjából szabályozza, az ideiglenes nőtartási perben megbirálás tárgyát nem képezhetvén, magában véve az a körülmény, hogy alperes felperessel nemileg nem érintkezett, nem eredményezheti ázt, hogy az a közös háztartásból távozva, külön eltartását követelhesse; erre csakis a férj vagy hozzátartozóinak egyéb tűrhetetlen viselkedése szolgálhatván alapul. (A m. kir. Kúria felülvizgálati tanácsa 19 J4. évi január hó 30. I. G. 524/1903 p. sz.) A gazdatiszt a szolgálati szerződésben megállapított szolgálati szerződésben megállapított javadalmazáson felül, egyéb anyagi előnyre jogszerű igényt nem tarthat, következően a szolgálatadó által fizetett cselédnek munkaerejét, rendes foglalatosságától elvonni, és saját céljaira állandóan fölhasználni nem jogosult, és ha és amennyiben azt jogellenesen mégis felhasználja, annak a munkának az értékével, amelyet a szolgálat-