A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 52. szám - A közjegyzőség

Huszonharmadik évfolyam. 52. szám. Budapest, 1904 december 25. Szerkesztőséi: Jt T ^\ Előfizetési árak: A JOG V., Rudolf-rakpart 3. SZ. | | J \ V/Í/ Helyben, vagy vidékre bérJUL^I mentve küldve. , Negyed évre 3 korona Kiadóhivatal: <eze,6tt MAGYAR UGYVEDIK0ZL0NY) N®*-^ FÉL « _ E « „ D . „ , HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEIM KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR OfiTVBDI. BIRÜl, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. E _ . 12 « V., Kudolf-rakpart i. sz. ^ges^ « ._ 1* Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. R*VAI LAJOS dr; " STILLKR MOR dr. Az előfizetési pénzek ügyvedén. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalványnyal kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden Vasárnap. küldendők. TARTALOM : Olvasóinkhoz ! — A közjegyzőség. Irta Z i m á n y i Alajos, budapesti kir. közjegyző. — Nemzeti politika a telekkönyvi törvényekben. Irta Fekete Gedeon, betétszerk. tszéki biró Sárospatakon. — Az építőiparosok követeléseinek biztositása. Irta Ödön fi Miksa dr., budapesti ügyvéd. — A pénzbüntetések végrehajtása részletfizetések utján. Irta Kármán Elemér dr., győri kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. — Belföld (A Magyar Jogászegylet ülése.) — Sérelem iBirói bőkezűség. Irta Sc h m i d t József dr., meggyesi városi t. ügyész.) — Vegyesek. TÁRCA : Döntvény özön. Irta r—1. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Olvasóinkhoz! Közel egy negyedszázada már annak, hogy lapjaink megindultak — és ezen hosszú idő alatt, fáradhatlan munkássággal sikerült azokat a jogi elmélet és gyakorlat kimeríthetetlen tárházává fejlesztenünk. Tudományos értekezéseink, a gyakorlati életnek proteusként változó fejleményei és a legnagyobb gonddal válogatott jogeseteink, nélkülözhetetlenekké tették lapjainkat ugy az elméleti, mint a gyakorlati jogászra nézve. Büszkén és túlzás nélkül mondhatjuk, hogy lapjaink e hosszú idő alatt — ugy béltartalom, mint az általunk nyújtott anyag bősége tekintetében - a külföldi jogi szaklapokat messze túlszárnyalták. Csak egyben maradtak messzire hátra: az ár tekintetében. Nincs a világon jogi szakközlöny, — a hazaiakat sem véve ki, — mely lapjaink árát, — még ha azok kéthetenkint, havonként, vagy negyedévenként is megjelennének, — kétszeresével, háromszorosával is felül ne haladná. És e mellett külföldön az esprit de corps követelménye, hogy minden jogász a szaksajtót is támogassa és ne csupán futólagosan a kávéházak-, vagy kaszinókban i lfekvő szakközlönyökből bővítse tudását, — tekintetbe sem véve azt, hogy a szaksajtó támogatása karbeli kötelesség, hogy e nélkül jogi szaklap fenn nem állhat és hogy a jogi szaklapok beszüntetése szükségképpen minden jogász szellemi tőkéjének csökkentésével jár. A jogi szaklapok olvasó köre amúgy is felette szűk, — erkölcsi kötelessége tehát minden hivatásbeli jogásznak, azokat tőle telhetőleg támogatni. Első eset, hogy e miatt panaszt emelünk. De érthetővé teszi és magyarázatául szolgál annak, hogy ma olvasóinkhoz egy kérelemmel fordulni kénytelenülünk. Lapjaink meginditása óta a papir- és nyomdaköltségek háromszor is emelkedtek, a szedés ára megkétszereződött és mi annak dacára egyszer sem fordultunk olvasóinkhoz árfelemelés végett. Dolgoztunk mint eddig önfeláldozóan, — mert azon reménnyel kecsegtettük magunkat, hogy jogászközönségünk ezen önzetlenségünket belátva, tömeges pártfogásával fogja a hiányt pótolni és a közügy érdekében való működésünket evvel elismerni. Fájdalom, ebben csalódtunk. Es igy kénytelenek vagyunk — a változott és anyagi érdekeinket mélyen érintő viszonyoknál fogva — lapjaink árát újévtől kezdve negyedévenkint egy koronával felemelni. Ezen csekély, alig számba vehető áremelés mellett is, lapjaink a legolcsóbbak maradnak ugy a bel- mint a külföldön, szellemi tartalmuk ugy mint a rovatok bősége tekintetében pedig páratlanok. Reméljük, hogy olvasóink és előfizetőink továbbra is hiven csatlakoznak zászlóink körül, — de reméljük azt is, hogy intelmünk nem talál terméketlen talajra és hogy minden rendű és rangú jogászaink ezentúl erkölcsi kötelességüknek tekinten dik szakközlönyeik anyagi támogatását. Mi pedig az eddig követett és közelismerésre talált uton tovább haladva, ugyanazon buzgalommal és odaadással fogunk az ügyvédi, közjegyzői, birói és ügyészi kar érdekeinek szószólói Lapunk mai szám maradni, — a siker nagyobb reményével, ha lapjaink a jogászság zöme által kellően felkarolva lesznek. A Jfog szerkesztősége. AB Ügyvédek Lapja szerkesztősége. * Vidéki t. előfizetőink mai számunkkal postai utalványt kapnak, amelynek hátsó lapjára a lejárat idejét feltüntető cimszalagot ragasztottunk. Szíveskedjenek az utalványnyal mielőbb megújítani b. előfizetésöket. A Jog előfizetési ára: negyedévre . ... 4 korona félévre ......... 8 » egész évre . . ...... 16 » Tisztelettel A Jog kiadóhivatala. A közjegyzőség. Irta : ZIMANYI ALAJOS budapesti kir. közjegyző. A Jog szaklapnak folyó évi 48-ik számában Báró Andrian Ottó dr., az általa e cim alatt ((Széljegyzetek a magyar közjegyzői intézményhez)) közzétett értekezésében, az ország közjegyzői karát figyelmessé tenni kívánja a Jog 41-ik számában, Admetó Géza dr. ügyvéd által közzé tett ama kijelentésére, amely szerint a közjegyzői intézménynek az országba való életbeléptetése komoly anyagi csapást és veszélyt hozott a magyar ügyvédségre, és figyelmessé kívánja tenni a közjegyzői kart arra, hogy Admetó Géza dr.-nak erre az értekezésére senki a közjegyzői karból nem közölt defensiv cáfolatot. Minden körülmények közt elösmerés illeti a báró urat ezért a nemes törekvésért, hogy az ország jogéletében a jogbiztosságnak érvényesítése céljából életbe léptetett közjegyzői intézmény fejlesztése és reputatiója érdekében nyilvánosan felszólal, de hogy a közjegyzői kart erre vonatkozólag valamely mulasztás terheli-e: ennek megállapítása végett szükséges Admetó Géza dr. ügyvédnek a fent emiitett, a «Jog» 41-ik számában foglalt cikkének erre a kérdésre tartozó részét abban a fokban tanulmány tárgyává tenni, amily fokban ez a cikk erre érdemes. Azokat a szavakat, amelyeket Admetó Géza dr. ügyvéd a «y<?£-»-ban ezen a cimen "Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez» értekezésében . közzé tett s a melyekre Báró Andrian ur a közjegyzői kart figyelmessé tette — következők : «Végül meg kell emlékeznünk arról, hogy az 1874. évi ügyvédi rendtartással együtt életbe léptetett, az ideiglenes törvénykezési szabályok által eltörült és feleslegesnek jelzett közjegyzői intézmény teljesen osztrák minta szerint van szerkesztve, és ezzel nem csak egy idegenszerű intézmény oltatott be a magyar jogszolgáltatás testébe, hanem a közjegyzői intézmény behozatala a legnagyobb anyagi csapást mérte a magyar ügyvédségre, a közjegyzői intézménynek a jogélet biztossága tekintetébeni haszna pedig csak nagyító üveggel fedezhető fel.» Ezekben a szavakban foglalt kijelentéseknek figyelmes szemügyre vétele mellett azt lehet megállapítani, hogy a közjegyzői kar nem tarthatja érdemesnek ezeknek a kijelentéseknek defensiv cáfolatába bocsátkozni. Első sorban azért, mert ezek a szavak önmagokban hordják azt a bizonyosságot, hogy ezeknek írója merev önérdek sugalatából irta ezeket a sorokat, melyekhez legfelebb még egy-két hasonérdekü társa csatlakozik, de a magyarországi ügyvédek többi része — mondhatni az egész ügyvédi kar — a kik a közjegyzői intézményt az ország jogéletének és jogbiztosságának közérdeke szemüvegén vizsgálják — ezt a cikket bizonyára más értelemben, más szavakkal írták volna meg, — mert az ország ügyvédi kara a komoly gondolkozástól vezéreltetve, szemüveg nélkül is világosan meglátja, megérti a közjegyzői intézmény életbeléptetésének horderejét. i 12 oldalra terjed.