A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 48. szám - A börtönügy jelen állapota és reformkérdései. Irta Finkey Ferenc, Bpest, 1904. (A Balogh Jenő dr. által szerkesztett Jogi Értekezések 11. füzete) [folyóiratismertetés]

193 nal fogva az altalános meghatalmazás fogalma ala tartozik. Minthogy pedig az 1886: VII. t.-c. 23. ^ ának a) pontja értelmeben. házastársak között kiállitott általános meghatalmazás érvényessegéhez az 1874: XXXV. t.-c. VI. fejezetében körülirt kellékekkel biró közjegyzői okirat szükséges, a folyamodó és neje, tehát házastársak által hitelesitett aláírásukkal ellátott kérvény az altalános meghatalmazás iránti nyilatkozat megtörténtének bizonyítására nem alkalmas. A budapesti kir. keresk. és váltótvszék : Ezen bejelentés elintézéséül a kereskedelmi társas eégek jegyzékének XXXVII. kötet 5. lapján bejegyzett H. és társa betéti társaság cégnél H \. beltagi minőségének és cégjegyzési jogosultságának megszűnése bejegyeztetni rendeltetik. A bejegyzés foganatosítása és szabályszerű közzététele cégjegyzékvezetonek meghagyatik. H. V. cégvezetői jogosultságának bejegyzését azonban a kir. törvényszék nem rendeli el a következő okokból : A cégvezetői felhatalmazás, mely a cégvezetőt a K. T. 38. ij-a értelmében a kereskedelmi üzlet folytatásával járó bíróság előtti és bíróságon kívüli minden ügyletre és jogcselekményre feljogosító és a köztörvény szerint szükséges minden különös meghatalmazást pótol, a cégvezetői jogkörnek ily meghatározásánál fogva az általános meghatalmazás fogalma alá tartozik. .Minthogy pedig az 1886: VII. t.-c. 26. §-ának a) pontja értelmében a házastársak között kiállított általános meghatalmazás érvényességéhez az 1874: XXXV. t.-c. VI. fejezetében körülirt kellékekkel biró közjegyzői okirat szükséges s igy a folyamodó H. V. és neje, tehát házastársak által hitelesitett aláírásukkal ellátott jelen kérvény az általános meghatalmazás iránti nyilatkozat megtörténtének bizonyítására nem alkalmas: folyamodók jelen kérvénye a kért cégvezetői bejegyzés elrendelésének alapjául nem szolgálhat. A kérvényhez a XB) alatt csatolt közjegyzői okiratban foglalt szerződés pedig nem tartalmaz kifejezetten cégvezetői kirendelést, hanem csak ily kirendelés lehetőségét engedi meg, szintén nem szolgálhat alapul a kért bejegyzésnek elrendelésére. Végül, minthogy a XB) alatt csatolt közjegyzői okiratban foglalt szerződés tartalmából nyilvánvaló, hogy ez a szerződés a cégvalódiság sérelmére a törvény rendelkezésének kijátszása elvének céljából köttetett meg, a szerződés kötésénél eljárt kir. közjegyző elleni eljárás végett ezen okiratnak hiteles másolatát a kír törvényszék átteszi a budapesti kir. közjegyzői kamarához. A budapesti kir. ítélőtábla (1904. nor. í)-én 2,992. sz. a.) A kir. ítélőtábla az eisőbiróság ítéletének nem neheztelt rendelkezéseit, melyek által a kir. törvényszék az 00,978 904 sz. a. előterjesztett kérelemnek részben helyt adott, nem érinti, felfolyamodással megtámadott egyéb rendelkezéseit pedig helybenhagyja a benne vonatkozóan felhozott indokok alapján és azért, mert: H. V.-né, K. S. a betéti társaságnak egyedüli beltagja s igy a keresk. törv. 82., 132. §-ainak egybevetéséből kitünőleg az üzlet főnökének tekintendő, aki a 37. íj-nak megfclelőleg cégvezetési meghatalmazás adására egyedül jogosult. Nincs kizárva, hogy egyes részvényes sikerrel megtámadhassa azt a határozatot, melylyel a közgyűlés a felügyelő bizottságnak a felmentést megadta, mert a K. T. 174. i;-a a részvényes kereseti jogát ez irányban nem korlátozza. Azonban az a körülmény, hogy az igazgatóságtól a felmentés megtagadtatott, nem vezethet szükségkép arra, hogy az a felügyelő bizottságnak meg ne adassék. A budapesti kir. Ítélőtábla (1904. okt. 9-én 2,373.) A kir. ítélőtábla az eisőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok : A felebbezésben felhozott az az uj állítás, hogy az 1903. évi április hó 7-én megtartott közgyűlés határozatképes nem volt és hogy ennélfogva az e közgyűlésen hozott összes határozatok semmisek, az 1881 : LIX. t.-c. 29. i?-a értelmében figyelembe nem vehető. Ezt előrebocsátva, a kir. Ítélőtábla, tekintettel arra, hogy a felperes a keresetlevélben határozottan kijelentette, hogy az 1902. évi március 28-án megtartott közgyűlésnek az 1901. évi mérleg megállapítását és a nyereség felosztását tárgyazó határozatait megtámadja, az e határozatok megsemmisítését célzó kérelmet elkésettnek nem tekinti, de annak azért nem adhatott helyt, mert a felperes egyáltalán nem hozott fel oly adatokat, melyekből következnék, hogy az 1901 évi mérleg, melyet be sem mutatott, annak megállapítása és a nyereség felosztása a törvénynyel vagy az alapszabályokkal ellenkeznék. Ugyanez áll az 1902. évi mérleg tekintetében is, melyet a felperes csak az igazgatóság részéről javasolt, nem pedig a közgyűlés által az igazgatósági indítvány lényeges módositása mellett megállapított alakjában csatolt. A kir. ítélőtábla továbbá nem tartja kizártnak azt, hogy egyes részvényes sikerrel megtámadhassa azt a határozatot, melylyel a közgyűlés a felügyelő bizottságnak a felmentést megadta, mert a K. T. 174. £?-a a részvényes kereseti jogát ez irányban nem korlátozza. Azonban az a körülmény, hogy az igazgatóságtól a felmentés megtagadtatott, nem vezethet szükségkép arra, hogy az a felügyelőbizottságnak meg ne adassék, más okot pedig, mely miatt a felügyelőbizottságnak megszavazott felmentést a törvénybe vagy az alapszabályokba ütközőnek találja, a felperes elő sem adott. A kereskedelmi törvény 175. §-ára alapított kérelemnek, mely nemcsak peren kívül, hanem a peres eljárás során is előterjeszthető, a megkívánt részvénybirtok, a részvények letétele és a költség előleges hiánya miatt, helyt adni nem lehetett. Egyebekben a kir. Ítélőtábla az e b. ítéletének indokolását magáévá teszi azzal a hozzáadással, hogy ha \ való volna is az, hogy azok a részvények, melyek alapján K. Á. dr. és más személyek, a kiket a felperes egyenként meg nem nevez, az 1903. évi ápr. 7. iki közgyűlésen részt vettek, néhai K. K. hagyatékához tartoztak, ez a körülmény magában véve a megtámadott határozatok megsemmisítését nem vonja maga után, mert a felperes sem oly alapszabályi intézkedésre nem hivatkozott, sem oly tényre nem utalt, mely már a törvénynél fogva útjában állana annak, hogy néhai R. K. örökösei a közgyűlésen megjelenjenek és szavazzanak s igy ők ebbeli jogaikat bemutatóra szóló részvényeik átruházásával mások utján is gyakorolhatták. A csödbiztos a közadós vagyonának zár alá vételét csak akkor eszközölheti és igy a zár alá vételnél csődbiztosi minőségében csak akkor járhat el, ha a csődbíróságtól erre megbízása van, s ily megbízás hiányában a panasziott biró a tömeg zár alá vételénél csődbiztosi minőségében megjelenni jogosult nem volt. A bírónak az a ténykedése, hogy ily megbízás hiányában a leltározásnál megjelent és a kiszállásával felmerült napidiját és költségeit a tömeggondnok által kifizettette, szabálytalanságot foglal ugyan magában, ez a szabálytalanság azonban nem oly nagy mérvű, hogy az 1871: VIII. t.-c. 20. §. ai pontjába ütköző fegyelmi vétség tényálladékának megállapítására alkalmas volna s csak az 1871: VIII. t.-c. 28. jj-ába ütköző csekélyebb rendetlenségnek tekintendő. A felsőbb felügyeleti hatóság a panasz megvizsgálását és az intézkedést magának fentarthatja. (A m. kir. Kúria 1904. szeptember 10. 99,904. sz. a.) Az a véletlen akár közvetlen, akár közvetett — fizikai behatás, amely a biztosítottnak testi egészségére kárt okozó eredményt idéz elő, biztositásjogi szempontból a baleset fogalmát megállapítja. Ily balesetnek tekintendő, ha a biztosított munkája elvégzése közben izomrándulást szenved. A biztosított azon ténykérdésében, hogy mint kereskedő üzleti működése körében egy 25. kg. sulyu futoszönyeget fölemelt, az adott visszonyok között a tuleröltetés esete fenn nem forog és igy a biztosítási föltételek 2. igában a tuleröltetés következményeire vonatkozólag meghatározott biztosítást kizáró ok nem állott elő. (A m. kir. Kúria 1904. szeptember 6. 805/903. sz. aj Habái a megtámadott végrehajtás elrendelésekor a közadós ellen több rendbeli biztositasi és kielégítési végrehajtás kéretett és rendeltetett el, ez a körülmény azonban magában véve a közadós fizetéseinek abban az időben már bekövetkezett megszüntetésének bizonyítékául azért nem fogadtatott el, mert a jelzett végrehajtások közül csupán egy biztosítási végrehajtás foganatosíttatott s a közadós az ennek alapjául szolgáló követelést is a foglalás után azonnal, a többi követeléseket pedig még a foglalások előtt kifizette, valamint kifizette a biztosítási végrehajtás foganatosítása előtt azt a követelést is, mely a jelen keresettel hatálytalaníttatni kért biztosítási végrehajtásnak alapjául szolgált. (A m. kir. Kúria la04. április 6. 840/983. sz. a.i Az a körülmény, hogy alperes kifejezetten nem tagadta felperes azon állítását, hogy a közadós a megtámadott fizetések előtt fizetéseit megszüntette voit, egymagában véve a fizetések megszüntetésének tényét nem állapítja meg, mert a fizetésmegszüntetés mint megtámadási aiap csak oly külső jelekből állapitható meg, melyek a fizetések megszüntetésének tényét általában mindenki előtt felismerhetővé teszik. Egyes lejárt követelés kifizetésének elmulasztása a fizetések megszüntetése tényének megállapítására nem alkalmas, mert a fizetések megszüntetésének ténye akkor következik be, midőn az adós kereskedő a követelést birói kényszer alkalmazásakor sem fizeti ki, vagy midőn az a kereskedő egyéb fényéből nyilvánvalóvá válik. iA m kir. Kúria 1904. március 17. 1,467,903. sz. a.) Bűnügyekben. A főmagánvádló képviselőjének joga volt ahhoz, hogy az előtte kihirdetett ítéletben való megnyugvását indokolta; ennek az indokolásnak a felülvizsgált ítéletben valóknak elfogadott tények alapján sértő jelleget tulajdonítani nem lehet, e nélkül pedig a becsületsértés nyomban viszonzásának esete meg nem állapitható, úgyszintén a BTK. 266. ij-a a jelen esetben nem alkalmazható. A brassói kir. tszék (1904. évi január hó 9-én öli 1904. bf. sz. a.) becsületsértés vétsége miatt vádolt B. D. elleni ügyében következőleg ítélt: B. D., aki 55 éves marosvásárhelyi szül. brassói lakos, ev. ref. vall. nős, 3 gyermekes, vagyonos, ügyvéd, bűnösnek mondatik ki a btkv. 261. §-ában irt becsületsértés vétségében, elkövetve az által, hogy 1904. január 4-én Brassóban a brassói kir. törvényszék mint bf. bíróságnak tárgv alásán a főmagánvádló képviselője gyanánt szereplő B. G. felé <Ez szemtelenség» szavakat kiáltotta. Ezért vádlott a btkv. 261. §-a alapján ezen ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt a brassói kir. ügyészségnél befizetendő, az 1892: XXVII. t.-c.-ben iit célokra fordítandó (100) egyszáz kor. pénzbüntetésre ítéltetik, mely pénzbüntetés behajthatlanság esetén (20) husz koronánként (1) egy napi, összesen (5) öt napi fogházra lesz átváltoztatandó. Kzen ítélet egész térje-