A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 48. szám - A börtönügy jelen állapota és reformkérdései. Irta Finkey Ferenc, Bpest, 1904. (A Balogh Jenő dr. által szerkesztett Jogi Értekezések 11. füzete) [folyóiratismertetés]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 48. számához. Budapest, 1904 november 27. Köztörvényi ügyekben. Harmadik személy haszonélvezeti jogával terhelt ingatlanoknak birtoka s hasznalata felett, annak meghallgatása nélkül ítélkezni nem lehet. Beépitett belsőségre és a hozzá tartozó kertre a közös birtoklás bizonyos meghatározott arányban csak ugy gyakorolható, ha a közös birtoklás az épületekre is kiterjed ; alperesek pedig az épületek birtokához igényt nem támasztottak. A beregszászi kir. törvényszék Sz. J. szobránci lakos ügy véd által képviselt A. J. ubrezsi lakos lelpercsnek, P. A. dr., unó vári lakos ügyvéd által képviselt A. M. ubrezsi lakos s társai elleni ingatlan tulajdona és jár. iránt folyamatba tett rendes perében (8,431 1902. p. sz. a. 1902. évijulius hó 2.'J án kövietkezöteg itéít: Felperes az ubrezsi 85. sz. tjkvbe 18, és 477. hl számok alatt felvett ingatlanoknak B. ti., B. 7. és B. 10, tételek alatt alperesek nevén álló fele része tulajdona iránti keresetével elutasittatik, 1—II rendű alperes viszonkeresetének hely adatik és felperes köteles az ubrezsi 85. sz. tjkvbe 18. hrszám' alatt felvett ingatlan J,6-od részét a rajta levő épületek nélkül, továbbá ugyazon tjkvbe 477. hrszám alatt alatt felvett ingatlannak 3„-od részét, 15 nap végrehajtás terhe alatt első és másodrendű alperesek közös birtokába bocsátani : továbbá köteles felperes a kitett idő és jogkövetkezmények terhe alatt 157 K 30 fill. perköltséget az I- -II rendű alpereseknek megfizetni. D. S. dr., ügygondnok dija 30 K-ban állapittatik meg és köteles felperes a megállapított összeget nevezett ügygondnoknak 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizetni. Indokok: Felperes azt adta elő, hogy az ubrezsi 85. sz. tjkv ben 85., 150,, 519. hrszámok alatt felvett ingatlanokat a tulajdonosai, tehát ő, és a kiskorú testvérei képviseletében, az édesanyja, az ubrezsi r. kath. iskolának, ennek akkor az ubrezsi 33. sz. tjkvbe 18. és 477. hrszámok alatt felvett ingatlanaiért, az ubrezsi 85. sz. tjkvbe B. 9. tétel alatt eszközölt bejegyzés igazolása szerint 1880. év tebr. hó '25-én kötött szerződéssel cserébe adván, azon csere létrejötte után, éspedig mint a 0,778 1901. p. számú végzés folytán tartott tárgyaláson föladta, 1881. év elején az édes anyjával valamint akkor még kiskorú lestvérei György, Erzsébet, .Mihály, Anna és .Máriával abban egyezett meg, hogy a r. kath. iskolától cserébe kapott, most már ubrezsi 85. sz. tjkvbe 18. és 477. hrszámok alatt fölvett ingatlanok legyenek az ő, felperes tulajdonai és azok helyett az ubrezsi 86 sz. tjkvbe 84., 151. hrszámok alatt felvett ingatlanoknak B. 12. tétel alatt az ö nevén álló J/la-ed része pedig legyen a testvérei tulajdona. Előadta továbbá, hogv az egyezség óta az ubrezsi 85 sz. tjkvbe 18. és 477. hrszámok alatt fölvett ingatlanokat ö használja, annak dacára azon ingatlanok iránti tulajdonjogát alperesek elismerni vonakodnak; kijelenti, hogy azon ingatlanok tulajdonjogának javára leendő' megitélése esetén beleegyezik abba, hogy az ubrezsi 80. sz. tjkvbe 84. és 161. hrszámok alatt felvett ingatlanoknak a telekkönyvben B. 12. tétel alatt nevére felvett 1/,.J-ed része tulajdonjoga az alperesek javára megítéltessék és kérte alpereseket, mint telekkönyvi tulajdonosokat annak a tűrésére kötelezni, hógy az ubrezsi 85. sz. tjkvbe 18. és 477. hrszámok alatt felvett ingatlanok, helyesebben azon ingatlanoknak a telekkönyvben B. ti., B. 7., B. 10. tételek alatt alperesek nevén álló felcrésze tulajdonjoga az ő javára bekcbeleztessék, kérte továbbá alpereseket a perköltségekben elmarasztalni. Alperesek kérték felperest a keresetével elutasítani. I—II rendű alperesek a telekkönyvbe B. 0. és B. 10. tételek alatt bekebelezett tulajdonjogok alapján az ubrezsi 85. sz. tjkvbe 18. hrszám alatt felvett ingatlannak a rajta levő épületek nélkül, továbbá ugyanazon telekjegyzőkönyvben 477. hrszám alatt felvett ingatlannak J/9—*/« része közös birtoka iránt viszonkeresetet támasztottak, kérték felperest a viszonkercsetük értelmében, valamint a perköltségekben marasztalni; harmadrendű alperes ügygondnoka pedig kérte felperest a dijjai megfizetésére kötelezni. Alperesek tagadják, hogy a felperes által állított csere a kereseti ingatlanokra nézve létrejött volna, nem is jöhetett létre, mondják, mert a telekkönyvbe B. 4—8 tételek alatt bekebelezett társtulajdonosai felperesek, azok között 1—III rendű alperes valamint másodrendű alperes jogelődje A. M. 1881. évben, amikor a csere felperes állítása szerint létrejött volna, kiskorúak voltak. Előadják továbbá alperesek, hogy maga felperes sem állítja, hogy é csereszerződés a gyámhatóság által jóváhagyatott volna, vagy hogy a telekkönyvbe B. 4—8 tételek alatt bekebelezett társtulajdonosokkal, ezeknek nagykorúsága után a cserét újból létesitte volna, miért a felperes által állított csere, ha meg is köttetett volna, eredetileg érvénytelen lévén, annak alapján felperes a kereseti ingatlanoknak az ő, alperesek nevén álló része tulajdonát nem igényelhetik. II. A. M.-nak tehát az ubrezsi 85. sz. tjkvbe B. 1. tétel' alatt bejegyzett tulajdonosnak beszerzett hagyatéki iratai i között található családi értesítője igazolása szerint, 1881. elején amikor a csere a kereseti ingatlanok fölött felperes állítása szerint köttetett, elsőrendű alperes 19 éves, másodrendű alperes telekkönyvi jogelőde A. M. 13 éves, harmadrendű alperes pedig 16 éves volt, ennélfogva ők azon időben személyesen nem, hanem a gyámi törvény 87. í? a alapján csak a gyámjuk által szerződhettek, az esetben is a törvény 113. §. 7-ik pontja rendelkezése folytán, a szerződés érvénnyel csak gyámhatósági jóváhagyással birt volna. De a keresethez B . alatt csatolt kérdőpontok 2-ik kérdése tartalmából az tűnik ki, azt kivánta felperes bizonyítani, hogy ő a csereszerződést csupán a testvéreivel létesítette, azt pedig ö sem állítja, hogy a szerződés az I- III. rendű alperes és 11. rendű alperes telekkönyvi jogelőde érdekében az illetékes gyámhatóság által jóváhagyatott volna. A per során foganatosított birói szemle alkalmával megállapítva lett, az 1902. évi május hó 21-én tartott tárgyaláson felperes beismerte, hogy az ubrezsi 80. sz. tjkvbe 84., 151. hrszámok alatt felvett ingatlanokból az 8 és veje nevén álló felerészét az ubrezsi rom. kath. iskolának 1901. év tavaszán eladta, a vételárt ő kezelte fel, az eladott ingatlan illetőségeket a vevőnek birtokába adta, azon ingatlanoknak másik felerésze pedig alpereseknek tulajdonát képezi és így felperes most már az általa állított csereügyletnek, ha létre is jött volna, saját hibájából eleget sem tehet. Felperesnek utóbbi tényéből, valamint abból a tényéből, hogy a kereseti ingatlanoknak B. 4., 5. tétetek alatt a testvérei A., Gy. és E. nevén állott részét a telekkönyv, valamint a kir. törvényszék előtt azon ingatlanilletőségek iránt lefolytatott rendes pereknek csatolt iratai igazolása szerint a nejével vétel utján szeveztc meg, a kir. törvényszék azt állapítja meg, hogy a felperes által állított csereügylet egyáltalán létre jött, mert okszerüleg fel nem tételezhető, hogy külömben felperes az állítólag cserébe kapott kereseti ingatlanoknak Gy. és E. tulajdonát képezett 5 f-öd részét a nejével mint telte mégis vétel utján szerezze meg és hogy a csere dacára az állítása szerint általa cserébe adott ingatlan illetőségét eladja. Ez okból felperesnek keresete alaptalan lévén, őt azzal elutasítani, és miután a tulajdonjognak alapján I 11. rendű alpereseket a kereseti ingatlanok s/B-öd része közösbirtoka megilleti, az I II. rendű alperes viszonkeresetének helyet adni, felperest a birtokba adásra az Ítélet rendelkezéséhez képest és mint pervesztest az I—II. rendű alperesnek ok nélkül okozott perköltség megfizetésérc kötelezni kellett. Harmadrendű alperes ügygondnoka a felperes kérelmére neveztetvén ki, pervesztessége folytán felperes azügygondnoki dij fizetésére is a polg. ptr. 251. tj. alapján kötelezendő' volt. Egyéb intézkedése az Ítéletnek a polg. ptrs. 252. §-án alapul. A kassai kir. Ítélőtábla (1903. évi. jan. 19-én 3,211 1902. sz. a. következőleg ítéli: •A kir. Ítélőtábla az elsőbirósági Ítéletet abban a részben, aniely szerint a kir. törvényszék a felperest keresetével elutasította s őt az alperesek részére a perköltségben illettve ügygondnoki dijban marasztalta, helybenhagyja és a képviseleti járandóságok megállapítását tárgyazó részében fenntarja, ellenben felebbezett abban a részében, amely szerint az elsőbiróság az 1. és II. rendű alperesek viszonkeresetének helyt adott és a felperest birtokkiadásra kötelezte, megváltoztatja és I. és II. rendű alpereseket viszonkeresetükkel elutasítja ; egyben a felperesi ügyvéd felebbezési járandóságát ügyfele irányában 40 koronában megállapítja. Indokok: Az ubrezsei 85. sz. tjkvben nyilvántartott összes ingatlanok felett az A. alatti telekjegyzőkönyvi hiteles kivonat szerint 1880. évi 3,119 tkszámu elsőbbséggel C. 1. sorsz. alatt özvegy A., szül: D. B. javára az özv. szolgalmi jog van bekebelezve, ami az a bekebelezés alapját képező hagyatékátadó végzésnek a rendelkezése szerint, valamint a néh. A. M. hagyatékára vonatkozó s a jelen perhez csatolt iratok, jelesül az örökösödési osztályegyesség értelmében, özvegy A. M.-né szül. 1). B. özvegyi haszonélvezeti jogának biztosítását képezi. Harmadik személy haszonélvezeti jogával terhelt ingatlanoknak birtoka s használata felett annak meghallgatása nélkül ítélkezni nem lehet. Özvegy A., szül: D. B. pedig ebbe a perbe bevonva nem lett és nem igazolták az I. és II. rendű alperesek azt sem, hogy a javára bekebelezett jog elenyészett volna. Ennélfogva ez ubrezsi 85. sz. telekjegyzökönvvi ingatlanok birtokának átadására irányuló alperesi viszonkereset iránt a jelen perben dönteni nem lehetvén, az elsőbiróság ítéletének részben megváltoztatásával az 1. és II. r. alpereseket a viszonkeresetükkel a rendelkező rész szerint elutasítani, evvel a részváltoztatással az elsőbiróság ítéletét felebbe zett többi részeiben vonatkozó indokai alapján heh benhagvni kellett.