A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 48. szám - A börtönügy jelen állapota és reformkérdései. Irta Finkey Ferenc, Bpest, 1904. (A Balogh Jenő dr. által szerkesztett Jogi Értekezések 11. füzete) [folyóiratismertetés]

A JOG 347 a visszaküldés gyakran megsürgettetett és pedig 1901. évi 217. sz. a.. 1902. évi október 1-én, 1903. évi február 1-én, 1903. évi ápril 3-án, 19(13. évi július 24-én, melv sürgetésekre a budapesti blő bíróság 1903. október 12-én 43,087. sz. a., 1903 febr. 10-én 6,556/btó* sz. a., 1903 ápril 15-én 18,039/btö" sz. a. és 19(13 augusztus 3-án 36,409/bt6 sz. a. mindannyiszor azt felelte, hogy az iratok vissza nem küldhetők, mivel azok akir. Ítélőtáblánál vannak. A panaszlott ügyvéd jelentése újból kiadatott a kam. ügyész urnák az 1903. évi december 3-án 520 fegy. sz. a. kelt határozattal azzal, hogy újbóli indítványát 15 nap alatt adja be. A kam. ügyész 1904. évi március 20-án 145/fegy. sz. a. indítványozta, hogy Herz Leónak Jankovics Gyula elleni 334 frt 57 kr. iránti per- és végrehajtási iratok, melyek 2,301/1893. és 2,301 1893. polg. sz. a. a puchói jbságtól, mivel feltehető, hogy azok a budapesti ftő bíróságtól visszaküldettek, a puchói jbságtól beköveteltessenek. A kamarai ügyész indítványára a fegyelmi bíróságnak 1904. évi ápril 14-én kelt határozatával, amely Herz Leónak is az elöfekvö kézbesítési vei'ény szerint/. 1904. május lfí-áu kézbesittetett, a puchói jbsg az ügyiratok átengedésére és beküldésére felkéretett; erre azonban április 29-én 248 904. fegy. sz. a. az a válasz érkezett, hogy a bíróság a kívánt iratokat jelenleg át nem küldheti, mert azokra neki 1—2 hónapig szüksége lesz. A kamara az ügyet két havi nyilvántartásba vette és a mint a nyilvántartó jelentette, hogy a puchói kir. jbsg. a megkeresésnek meg nem felelt, az 1904. évi augusztus 16-án kelt 3*7 904. polg. sz. határozatával újból megkereste a puchói kir. jbságot a kérdéses iratok megküldése iránt. Ezen határozatra 1904. szeptember 25-én 470 fegy. sz a. érkezett a puchói jbságnak 1904. augusztus 21-én 1901. Pv. 27 10. sz. átirata, amelyben kijelenti, hogy Herz Leónak Jankovics Gyula elleni összes iratokra még szüksége van és azok jelenleg át nem küldhetők. A kamara fegyelmi bírósága az ügyet ismét három havi nyilvántartásba vette, — de az iratok máig sem érkeztek be; így a legközelebbi ülésben a puchói jbsg. ismét meg fog sürgettelni. Ebből látszik, hogy a kamara fegyelmi bírósága ez ügyben a lehetőt elkövette ; ha azt be nem fejezheti, ez neki nem számitható be. mert az ügyiratok nélkül a fegyelmi bíróság panaszlott ügyvéd ténykedését nem bírálhatja felül és nem állapitható meg, vájjon az valami vétséggel v. mulasztással jogosan terhelhető-e vagy sem ? Végre még meg kell jegyeznem, hogy a panaszló Herz Le<S a panasz beadása óta a kamarához nem fordult és hogy a valóságnak meg nem felel, hogy ő az ügyet a fegyelmi bíróságnál több ízben" megsürgette volna, mivel, ha ez az eset lett volna, upy, mert minden beadvány iktattatik és elintéztetik, a kamara panaszlónak feltétlenül megadta volna a megfelelő felvilágosítást Ezeket a vezetésem alatt álló pozsonyi ügy védi kamara reputatiója érdekében közlendőknek találtam, felkérve a tek. Szerkesztőséget, hogy ezeket tudomásul véve, becses lapja legközelebbi számában a közleményt helyreigazítani szíveskedjék. Pozsony, 1904. november 19. Rochlitz Tódor, s. k. a pozsonyi ügyvédi kamara elnöke. Irodalom. X A börtönüí;y jelen állapota és reformkérdései. Irta Fvnkey Eerenc dr., jogakad. tanár Sárospatakon, Bpest, 1904. (A Balogh Jenő dr. által szerkesztett Jogi Értekezések 11. füzetej.*) A serdületlen korú fiatal bűnösöknél és az abnormális képességüeknél kívánatos, hogy azok a teljes beszámitási képességgel bíró elitéltek közzé ne kerüljenek, mert ez erkölcsi veszélyeztetésükkel járna, és utóbbiaknál még növelné testi vagy lelki bajukat. A részükre felállított javitó intézetek célja a rendszeres nevelés és munkára tanítás. Az abnormális bűnösök (gyenge elméjű, degenerált, alkoholista) gyógy-letartóztató intézeteiben az ide utaltak orvosi gyógykezelés alá vétetnének, — de ezen intézetek létesítése ma még csak jámbor óhaj. Az olasz és norvég btkvek, a svájci javaslat és legújabban Anglia kísérlik meg először ily intézetek (casa di custodia, asile, Trinkerheilanstalt) létesítését . . . A kétféle szabadságvesztő büntetés (fegyház és fogház) ugy legyen szabályozva, hogy módot nyújtson a végrehajtást eszközlő hivatalnoknak arra, hogy a bűnösök mindenikénél a legmegfelelőbb módon hajthassák végre a büntetést. Ha a börtönigazgatótól követeljük, hogy ez psycholog, lélekismerő és lélekidomár legyen, akkor adjuk meg neki az eszközöket is e feladat betöltésére ; adjuk meg neki a szabadságot, mely azonban ne mehessen önkénykedésbe. A másik kellék a büntetési intézetek specialisatiója, hogy a bűnösök különböző osztályai és a különböző rendszerek számára különböző intézetek jelöltessenek ki. Ha ezekbe a bűnösök vegyesen utaltatnak be, az igazgatóra és személyzetére óriási feladat lesz hárítva. 3—4 csoporttal foglalkozni, mindeniknél többféle rendszert alkalmazni, lehetetlen kívánalom .... A törvények és rendeleteknek világosan körvonalazniok kell ! *) A mult számban megjelent ismertetés befejezése. a szabadságvesztés büntetés által elérni kivánt célt; ezt azonban eddig nem cselekedték, mert ezen = elméleti > kérdés eldöntését a tudományra bizták. börtönbüntetést tényleg foganatositó börtönigazgató azonban tisztában akar lenni e kérdés felett; más szellemben vezeti a börtönt, ha az elrettentést, az ártalmatlanná tételt vagy a javítást tekinti a büntetés céljának. Az u. n. enyhe bűnösöknél a végrehajtásnak az elitéltre visszatartó, tehát megelőző és javitó hatásúnak kell lennie. A megátalkodott bűnösöknél pedig, ha a főcél a megakadályozás és a hosszabb időre való ártalmatlanná tétel is, — de a végrehajtásnak a megtorlás mellett a javítást is meg kell kísérelnie, társadalmilag jobbá, munkás, dolgos emberré tenni kell igyekeznie. Nálunk mindezen reformeszmék még csak merész követeléseknek tűnnek fel, de szerző azokat a Btk. novellájában, illetve egy külön börtönügyi törvényben megvalósithatóknak tartja: addig is ministeri rendeletekkel igen sokat lehetne tenni azok megvalósítása érdekében. Egy külön fejezet tárgyalja a fiatalkorú bűntetteseket és az elhagyatott gyermekeket. Csak e napokban közöltük a német jogászgyülésnek ugyané tárgyra vonatkozó tanácskozásait és határozatait. Ez felment bennünket attól, hogy szerzőnek ebbeli fejtegetéseivel ezúttal bővebben foglalkozzunk. De elismeréssel ki kell emelnünk, hogy a szerző által fejtegetett eszmék a jogászgyülés tanácskozásaiban is kifejezésre jutnak és hogy szerző a legkiválóbb szakférfiak álláspontját nagybecsű dolgozatában már eleve is tükrözteti vissza. Sőt mi több : követelései és postulatumai a jogászgyülés határozataiban élednek fel újból és így remélhető, hogy nálunk is termékeny talajra fognak találni. Még csak a visszaesők, az üzletszerű bűntettesek, a csavargás és koldulás ügyével foglalkozó fejezetből kívánunk egyelmást felemliteni. Dacára, hogy a 19-ik század btk.-ei a visszaesés szigorúbb büntetését fogadták el, — a visszaesők száma csaknem minden államban jelentékeny emelkedést mutat; okot sokan a börtön végrehajtásának enyheségében találták. Jelszó let*, hogy a mai börtönrendszer csődöt mondott, mert nem képes a volt rabokat elrettenteni a bün ismétlésétől. A tudomány mai álláspontja szerint a visszaesés csak ugyanazon vagy hasonnemü bűntettnek, ugyanazon motivumból való elkövetése esetén eshetik súlyosabb beszámítás alá ; egészen különböző cselekménynek más indokból történt elkövetése csak a véletlen, az alkalom müve, ugy hogy a visszaeső sokszor alkalmi vagy piilanati bűnös. Módot kell tehát a birónak nyújtani a facultativ rendszer alkalmazására, hogy a visszaesést akkor, mikor a bűnös hasonló indokból cselekszik, ismétlés esetén megállapíthassa, vagy a megállapítást mellőzhesse. Az összes visszaesőket egyenlően büntetni képtelenség; különbséget kell tenni azok egyes csoportjai közt. Az abnormális bűnösök ily esetben is gyógy-letartóztató intézetbe helyezendök. A normális bűnösöknél is különbség teendő az első vagy másodízben és a többszörösen visszaeső bűnösök közt; az előbbiek enyhébb, az utóbbiak súlyosabb osztályba valók és utóbbiak a büntetés nagyobb felemelésében is részesitendők az előbbieknél. Külön osztályba csoportositandók az üzletszerű bűnösök is, akik a bűncselekményt foglalkozási mód gyanánt űzik és így subjective a legelvetemültebb munkakerülők, mint a társadalomra a legveszedelmesebb elemek. Jellemző ismérvük a megrögzött bűnözési hajlam; ide tartoznak a nemzetközi betörőkön, zsebmetszőkön, csalókon kívül az üzletszerű rablók, méregkeverők, hasfelmetszők, angyalcsinálók. Altalános felfogás, hogy a visszaesők büntetése — az üzletszerüektől eltekintve — a rendes büntetési eszközökkel kiszabandó ; csak a tartam és szigor emelendő; a rendes minimummal ne legyenek sújthatok, a maximumra nézve pedig eiső, második vissszaesésnél, a rendes büntetési tétel ÍJ, többszöri ismétlésnél kétszeresévei is sújthatok, — de ne haladja felül a büntetés maximumát. Igen súlyos bűntett (emberölés) ismétlése esetleg életfogytig tartó fegyházat is vonhat maga után. Az üzletszerű bűntetteseknél ellenben a rendestől eltérő intézkedésekre van szükség. E tekintetben azonban még nagy a véleményeltérés. A deportatiót a stockholmi (1878) börtönügyi congressus még ellenezte, a szentpétervári (1890) már alkalmas eszköznek ismerte a látszólag javíthatatlanokkal szemben. — a párisi congressus (1895) többsége már határozottan mellette foglalt állást. Szerző szerint a deportatio elméletileg akkor volna igazolható, ha bebizonyíttatnék, hogy vannak javíthatatlan bűnösök. A született bűntettes typusát a higgadtabb kriminológia ma már elvetette; az őszinte megtérés, vagy legalább társadalmi javulás, a munka megszokása soha sincs kizárva és igy még a százszoros visszaesőt se lehet feltétlenül javithatlannak mondani. Az üzletszeriieket legfeljebb nehezen javithatóknak tekinthetjük, de ajavitást velük szemben sem szabad feladnunk. Gyakorlatilag is a deportatio nem más. mint a gyarmatokon végrehajtott börtönbüntetés, azzal az eltéréssel, hogy az elitéltek nem ipari, hanem földmivelési munkával foglalkoznak ; itthoni intézetekben erélyesen végrehajtott büntetés ezt nemcsak teljesen pótolja, de a büntetés célját könnyebben is megvalósítja. Kevésbbé radikális reformeszmék a svájci Yenvahrungs-An-