A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 47. szám - A börtönügy jelen állapota és reformkérdései. Irta Finkey Ferenc, Bpest, 1904. (A Balogh Jenő dr. által szerkesztett Jogi Értekezések 11. füzete) [folyóiratismertetés]

339 lH-ik életév fenntartandó. 4. A mai büntetési nemek közül fiatalok­kal szemben alkalmatlan <ij a halálbüntetés, /<) fegyház, c) dolog­ház, dj a polgári jogok elvesztése, c) rendőri felügyelet. ."). Szabadságbüntetés gyanánt alkalmas a) időhöz kötött fogház, b) eustodia honesta gyanánt alakítandó egyszerű szabadság­elvonás a foglalkozás és életmódnak ellenőrzése mellett, szintén időhöz kötve, de :í hónál továbbra is terjedöleg. 6. Szabadság­vesztés büntetése csak annyiban alkalmazandó, amennyiben más büntetés nem volna elegendő. Ajánlatos tehát a feddés és pénz­bírság alkalmazásának kiterjesztése. 7. Oly büntetési nemek, mint pl a vesszőzés, békeszavatosság, korcsma eltiltása, hatóságilag ellenőrzött házi elzárás, alkalmatlanok. 8. Ellenben ajánlatos a bün­tető birót arra felhatalmazni, hogy adott alkalommal a fiatal bűnö­sökre kirótt bírságok és költségekért azokat .szavatoltassa, kik fölöttük hatalmat gyakorolnak és kiknek háznépéhez amazok tar­toznak, — amennyiben a fiatalok e bírságot és költséget saját­jukból megtéríteni képtelenek volnának. A szavatosság elesik, ha meg lesz állapítva, hogy a bűntett az illetőnek tudtán kivül ment vég­hez. Ö. Maga a büntetőjog csak korlátolt mérvben ellensúlyozhatja a fiatal bűnösök jogtiprását, mert a büntetőjog nem foglalja magá­ban a fiatalok bűnössége forrásainak levezetésére szolgáló eszkö zöket. Ez a felette fontos tevékenység a közigazgatás és nem a büntető jogszolgáltatás hatáskörébe tartozik. A büntető biró csak felmenthet vagy elitélhet. Ezentúl csak megpendítheti a fiatal bűnösnek államilag ellenőrzött nevelését; de helytelenítendő, hogy a vétkesnek nyilvánított csak ily birói ítélet alapján legyen ily nevelésbe átutalandó és a büntetés alól feloldandó. Csak alkalmul szolgálhat az eljárás a bírónak, hogy illetékes helyen, a vádlott­nak fogyatékos nevelésére utaljon és a mulasztottak helyrehozá­sát ajánlja. A döntés a gyámhatóság dolga, mely az illetékes köz­igazgatási tényezőkkel a szükséges intézkedéseket megteszi. 10. A rendes eljárástól eltérőleg a fiatal bűnösöknél a következő eltérések szemmel tártandók: aj a lcgalitási éhnek korlátozása, bj a vizsgálatnak, annak minden szakában való gyorsítása, cj alkalmas felvilágosító egyének igénybevétele a terhelt büntetőjogi felelős­ségének megállapítására szükséges szellemi és erkölcsi érettség kipuhatoiására, dj a vizsgálati fogság szabályozása, c) az eljárás nyilvánosságának korlátozása. 11. A szabadságvesztés-büntetések, még a i övid tartamuaknak végrehajtása is, az ily büntetések elszenvedésérc alkalmas inté­zetekben és helyiségekben foganatosítandó és annak methodikusan nevelésre kell irányulnia. A foglalkoztatásnál a nevelés és a jövő­beni életföntartás következményei irányadók legyenek. A táplálás és az egészségápolás a még fejletlen fiatal testhez alkalmazandó, E célok elérésére ügyes tisztviselők kiképzésére van szükség. Az állam feladata továbbá az oh fiatalokról gondoskodni és őket ellen­őrizni, akik az elzárásból elbocsátanak, vagy kegyelemre való kilátás mellett büntetési haladékot nyertek, vagy csak feltétele­sen elítéltettek. Az állam itt a gyámbirák közvetítését igénybe veheti, mert a társadalmi tevékenység itt nem elegendő. Teljesen ellentéles állásponton áll a második véleményező, Grosz prágai tanár. A «fiataU bűnös szerinte nem büntető-psy­chologiai fogalom. A bünt elkövető embernek fiatal kora nem oly megkülönböztető pl. hogy ily végzetes csoportosítást eszközöl­hetnénk. Elsősorban nincs az ifjúság valamely fix határhoz kötve; ez az egyének különbözősége szerint változik. Sokkal nagvobb az eltérés a bűntett lényében és megjelenésében, tehát a tett és a tettes összefoglalásában, mint a kornak csupán külső tényében, — ugy, hogy a csoportosítást az előbbeni és nem az utóbbi nyomán kellene eszközölnünk. Elesnék e mellett a fiatalok komplex-fo­galma és helyettesitendő volna egy oly fogalommal, melyben azok foglaltatnának, kik elkövetnek ugyan egy a büntetőtörvény rendel­kezései szerint valamely bűntett tényálladékát képező cselek­ményt, de akik büntető-anthropologiai szempontból nem bűnö­sök. Jtt a kor mellékes volna. Más csoportokba tartoznának azok, akik a javitandókból állanak. Itt mindegy, ha a «fiatal> helyett -nevelhetőt- mondunk. Korunk tendentiája egyénesitésre irányul; ezt azonban hamisan értelmezzük, ha csupán külső mozzanatokra irányul. Az alany lényegét kell érintenie, annak lélektani mo­mentumaira irányulnia. Tételei tehát a következők : I. a ^fiatal bünösök» fogalma elejtendő, mert csak külső különböztetést foglal magában, és más fogalom által pótlandó, mely a bűnös nevelhetőségére súlyt fektet. II. A súlyosító korhatárok, melyek különféleképen fejlődött egyéne­ket indokolatlanul összefoglalnak, a büntetőtörvényből kihagyan­dók. Oly egyénnél, melynél kora folytán a bevégzett fejlődés két­ségesnek látszik, a bírónak különösen vizsgálnia és döntenie kell. vájjon fenforog-e felelősség a korra való tekintet mellett. Krohne előadó szerint a szóban forgó probléma már évszá­zadok óta foglalkoztatja a jogászokat, a nélkül, hogy eddig kielé­gítő' eredményt elérhettünk volna. A megoldás a nép sajátszerű­ségeiben és jellemében is keresendő. Aki nem csupán jogkérdé­sekkel, hanem az általuk sújtott embertársaival is foglalkozik, szükségkép arra az eredményre jut, hogy a büntető elbánás egy­magában kielégítő eredményre nem vezethet. Fó'suly fektetendő a nevelő tevékenységre. Csakis a teljes, a kész ember büntet­hető. Indítványozza : A jelenlegi törvényhozás a fiatal bűnösökkel való büntető­j >:;i elbánás dolgában sürgős módosításra szorul I. büntetőjogi szempontból. 1. Az absolut büntetlenség korhatára a betöltött 14 életévig kiterjesztendő, kielégítő fegyelmi és gyámsági intéz­kedések előfeltétele mellett. I Folytatása következik.; Irodalom. A A börtönüuy jelen állapota és reformkérdései. Irta Finkey Ferenc dr., jogakad. tanár Sárospatakon, Bpest, 1904. (A Balogh Jenő dr. által szerkesztett Jogi Értekezések 11. füzete). Az 1905. évben Budapesten tartandó nemzetközi börtönügyi conoressusnak előhírnöke gyanánt lép fel ezen nagy szorgalom­mali de épp oly nagy szakavatottsággal összeállított dolgozat. A conercssus előkészítése máris nagy tevékenységre serkentette az igazságügyi kormányt, hogy a külföld szakemberei előtt börtön­üdvünket lehetőleg jó szinben tüntesse ki. Ebből a mozgalomból bizonvára a börtönügy reformja is fog fejlődni, — és e feladatot iparkodik szerző is könnyebbíteni a börtönügy jelen állapotának bemutatásával és a főbb reformkérdések tárgyalásával. Az ismer­tetés inkább a műveltebb laikusnak, — ide értve a büntetőjoggal nem ex asse foglalkozó jogászokat is, — szól. Azért tartja szerző szükségesnek bevezetésül a börtönügy fejlődését, feladatát és művelésének legújabb irányait is előadni. A hazai tényleges visszo­nvokat is csak vázlatosan ismerteti. A fősúlyt a reformkérdésekre fekteti, — ezeknél már a hazai visszonyokra is nagyobb figyelmet fordított. Mellőzzük a börtönügy tudományát és a börtönügy jelen állapotát fejtegető fejezeteket. Ezeket bővebben és kimerítőbben bármely börtönügyi tankönyvben vagy monográfiában taláijuk, — és áttérünk a börtönügy mai reformkérdéseire. A nevezetesebbek ezek közül: 1. Az egyénesités (individualisatioj a börtönbüntetés végre­hajtásában. Vannak ugyan ma is, akik a magánzárka mellett kardoskodnak, — de ma az irodalom már tulnyomólag azon állás­ponton van, hog\ a magánzárka csak jelentékeny korlátozással, kivétellel és rövidebb börtönbüntetésekre alkalmazható; hosszabb büntetéseknél ellenben a fokozatos rendszer felé hajlanak. Ma többé nem az rr rendszer következetes megvalósítására, hanem arra törekszünk, hogy a büntetés által elérni kivánt célt: az igazságos megtorlást és megelőzést, t. i. a visszatartást és a társadalmi megjavítást elérhessük. A végrehajtási egyszerűsítés feladata tehát annak kiderítése, hogy kikre, mily elitéltekre és mily időtartamban alkalmazandó a szigorú magánelzárás, kik veendők ki ez alól, — mily osztályokat vagy fokozatokat kell alkalmazni a börtönben levő elitéltekre, mily elitéltek helyezendők együvé, vagy egy intézetbe, — szóval, hogyan érje a büntetés a bűn­tettes lelkületét, jellemét és hogy biztositható az egyesre nézve a büntetés céljának elérése. Természetes, hogy ez az egyénesités csak relatív lehet és csakis az emberi lehetőség és gyakorlati kivihetőség határai közt mozoghat. A bűnösök osztályozásánál két főcsoport megkülönbözte­tendő, az elsőbe sorozandók a teljes beszámítási képességgel biró u. n. normális bűntettesek, a másodikban a serdületlen ifjak és az u. n. abnormális bűnösök. Az első csoport újból 3 osztályból áll: az 'envhébb, a súlyosabb és a magátalkodott bűnösök csoportjából. Az első csoportba tartoznak a fiatal 18—24 éves bűntette­sek, továbbá akik jogos felindulás vagy gondatlanság folytán követtek el kisebb sulyu cselekményt. A büntetés célja itt a meg­torlás és a hatályos visszatartás ujabb bűntettől. A javítás itt nem elsőrangú cél, mert az illetők nem romlottak. A második csoportot azok képezik, kik már kevésbbé ment­hető okból követtek el súlyosabb bűntetteket, de még megátal­kodott bűnösöknek nem tekinthetők. A harmadik csoport azokból áll, kik aljas indokból a leg­súlyosabb büntettet elkövették, vagy kisebb sulyu bűntetteket, sokszor ismételtek. A második főcsoportban 2 osztályra akadunk: a serdület­len koruakra, 18 éven alul, akik büntetéssel nem sújthatok, hanem csak javitó-intézetben elhelyezendők, — és az abnormális bűnö­sökre, kik elmegyengeség, testi vagy lelki betegség miatt csakis megfigyelő és letartóztatási intézetekben elhelyezendők, gvógy­kezelendők és a társadalomtól elszigetelendők. Mily módon hajtandó végre ezen csoportokkal szemben a büntetés? E kérdés fejtegetésénél azt a két reformeszmény kell szem előtt tartanunk, mely lényeges befolyással lesz a börtön­ügyre. Az első a határozatlan büntetés (indeterminate sentence) rendszere. A törvény megállapítja ugyan a szabadságvesztés maximumát, de a biró nem állapítja meg a concret büntetés terjedelmét, hanem benntartja az elitéltet a fegyház-vagy fogház­ban és ez ott addig tartatik, amig az a társadalom Biztonsága szempontjából szükséges, — tehát a törvényben előirt legmaga­sabb határig is. Másik alakja a relatíve határozatlan büntetés rend­szere ; itt a biró megszabja a büntetés maximumát, de e hatá­ron belül a megjavult elitélt az igazgató vagy az e célra szerve­zett tanács által bármikor elbocsátható. Mindkét alakzat már megvalósult ; az előbbi 18.">">-ben < >hio államban a szokásos bűnösökkel szemben, —• az utóbbi Newyork, Massachusets stb. államokban ifjúkori javítható bűnö­sökre nézve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom