A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 47. szám - Sommás visszahelyezési perekben van-e helye perújitásnak? - Birák titkos minősitése. Vége. 5. [r.]

A JOG 335 gyaira, egészítse ki azt oly, a franciákéhoz hasonló intézkedésekkel, melyek szerint az iparos nálunk is per és végrehajtás nélkül rövid uton megkaphassa azt, ami őt jogosan megilleti, hogy ne legyen kénytelen a jövőben is évenként nagyobb összegeket vesziteni csak azért, mert követelésének behajtása aránytalan terhekkel jár. Sommás visszahelyezési perekben van-e helye perújításnak ? Irta KELETI FFJR.ENC <h\, szolnoki ügyvéd. Felsőbb bíróságaink több esetben kimondották, hogy sommás viszahelyezési perekben perújításnak helye nincsen. Határozataik megokolásában abból indultak ki, hogy az 1802. évi XXII. és 1807. évi XIII. t.-cikkekben a sommás \ isszahelyezési perekre vonatkozó eljárási szabályok még hatályukat nem vesztették. így a budapesti kir. ítélőtábla egy ilyen perújításnak helyt nem adó határozatát a következőképpen indokolta : «Az 1802. évi XXII. és 1807. évi XIII. t.-c. értelmében, a sommás visszahelyezési peruinak célja, a jogkérdés mellőzésével a tényleges birtoklási állapot kérdésének, mely önhatalmúlag megháborittatott, ideiglenes bírói megoldása. Amidőn tehát felperes az alapperben azért lett pervesztes, illetve a kereset megindítása idejében fennállott ideiglenes állapot azért hagyatott tenn, mert felperesnek az alperessel szemben a birtokháböritást bizonyítania nem sikerült, felperes tehát az alapperbeni keresetben foglalt állitások bizonyítása végett perújítással élni nem jogosult, mert az ideiglenes birtoklási állapot kérdése az alapperben jogerős ítélettel már megoldást nyert, a birtokjogra vonatkozó további igények pedig az idézett törvénycikk világos intézkedése szerint csak külön per utján érvényesíthetők.» A Kúria pedig, midőn ezt az ítéletet helybenhagyta, a fenti okokhoz még a következőket fűzte: «A sommás visszahelyezés, mint az önhatalmúlag megháborított birtok ideiglenes oltalmára rendelt kivételes perut, csak a vonatkozó törvényekben meghatározott alakban vehető igénybe, A másodbiróság ítéletében felhívott, a sommás visszahelyezési perutat szabályozó törvényekben pedig, a vesztes fél részére jogorvoslatul, a perújítás mellőzésével egyedül a rendes perut van fenha^yva; és miután ettől eltérő rendelkezés a későbbi törvényekben sem foglaltatik, a másodbiróság a kért perujitást helyesen tagadía meg». (1888 jun. 21. 2,181). sz. a.i*i Igaz, hogy a sommás visszahelyezési kereset az önhatalmúlag megháborított birtok ideiglenes oltalmára szolgál. De ez az ideiglenes oltalom valóságos oltalom legyen és ne vonhassa ki magát annak következményei alól a birtokháboritó, ha véletlenül nem sikerül az alapperben jogellenes cselekményét teljesen bizonyítani. Mert ne ámítsuk magunkat, a jelenlegi perrendünk sem biztosítja azt, hogy akkor csak a birtokháboritás minden körülmény közt fog bebizonyítást nyerni. Nincs kizárva, hogy bár kétségtelen a birtokháboritás, azt felperes az alapperben sem lesz képes bebizonyítani és lehetséges, hogy alig hozta az alapperben a felebbezési bíróság a sommás visszahelyezést kereső felperest a bizonyítékok elégtelensége miatt elutasító ítéletet, felperesnek sikerül az alapperben hiányzott bizonyítékot megszerezni. Ha most perújítással élhet, rövid idő alatt sérelem-orvoslást nyerhet. De ha a perújítás nincsen megengedve, évekig eltarthat, míg a rendes peruton jogos igénye megitéltetik és addig a birtokháboritó zavartalanul birja az ingatlant és élvezi annak gyümölcseit. Pedig a birtoknak még az ideiglenes védelme is gyakran fontosabb, mint a jogigény megítélése ; és nem jelentőség nélküli az a régi mondás: «beati possidentes.» Mert mit ér a jog, ha a jogosult a birtoktól meg van fosztva, ha az özvegy nyomorog, bár elhunyt férje dus javainak haszonélvezete kétségtelenül illeti őt. Erdekében volna tehát, hogy a birtokában megháborított fél, ha az alapperben nem sikerült neki a birtokháboritást bebizonyítani, perújítással élhessen és ezért fel kell vetnünk azt a kérdést, hogy megdöntetlenek-e azok az okok, melyek alapján az idézett felsőbirósági határozatokban az mondatott ki, hogy a sommás visszahelyezési perekben perújításnak helye nincsen. Az 1868. évi L1V. t.-c. 93. ij-ának c) pontja szerint a sommás visszahelyezési kereset a sommás eljárás alá tartozik: tehát mindazon perorvoslatokkal jár, melyek a sommás eljárásban meg vannak engedve. A sommás visszahelyezési perekre nézve a perorvoslatok tekintetében az 1868. évi LIV. t.-c-ben semmiféle kivétel nem foglaltatik. *i Márkus Dezső <lr: Felsőbíróságaink elvi határozatai 1. köt. 28. 1. Az 1868. évi LIV. t.-cikkel oly általános eljárási szabály alkottatott, melylyel az előbbi eljárási szabályok, amennyiben az 1868. évi LIV. törvénycikkben vagy azt életbeléptető miniszteri rendeletben kifejezetten fenn nem tartattak, hatályon kivül helyezetteknek tekinthetők. Az 1868. évi LIV. t.-cikket életbeléptető igazságügyminiszteri rendelet XVIII. cikke szerint a folyamatban levő ügyekben mind az eljárás, mind a perorvoslatok és hivatalos cselekmények hatálya és következményei — amennyiben a rendelet kivételt nem tesz, — azon törvények szerint itélendők meg, amelyeknek hatályba lépte alatt eszközöltettek. Azok az eljárási szabályok és kivételes perutak. melyek az általános törvénykezési rendtartás mellett fenntartattak, a hivatkozott életbeléptetési rendeletben kifejezetten fel vannak említve. így a rendelet XIX. cikkének első pontja szerint a csőd-, kereskedelmi- és fuvarozási, úrbéri, löldtehermentesitési, arányossági, mezei rendőrségi és a bányaügyekre vonatkozó intézkedések, valamint az ezek által fenntartott korábbi törvények és rendeletek érintetlenül maradtak. A sommás visszahelyezési perekre vonatkozólag az 1802. évi XXII. és 1807. évi XIII. t.-cikkben szabályozott kivételes peiut sem az 1868. évi LIV. t.-cikkben. sem az azt életbeléptéid igasságügyminiszteri rendeletben nincsen fenntartva, a miből következik, hogy az 1868. évi LIV. t.-c. életbelépte idejétől fogva ennek a törvénynek, a sommás eljárást szabályozó rendelkezései — belefoglalva a pcroriwslatokra és tehát a perújításra vonatkozók is, — a sommás visszahelyezési perekben is voltak alkalmazandók. Az 1868. évi LIV. t.-c. 317. §-a taxatíve felsorolja azokat az eseteket, melyekben perújításnak helye nincsen és ezekben a sommás visszahelyezési pereket nem említi. Az 1868. évi LIV. t. cikket módosító 1881. évi XIX. t.-c. 13. §. 2. 1. pontja szerint és a sommás visszahelyezési keresetek a sommás eljárás alá tartoznak és ennek 71. §-a azokat az eseteket felemiitvén, melyekben perújításnak helye nincsen, azok közt nem említi a sommás visszahelyezési 1 tereket. Végre a sommás eljárásról szók) 1893. évi XVIII. t.-c. 1. ij-ában szintén kimondja, hogy a sommás visszahelyezési keresetek, sommás eljárás alá tartoznak. Nem mondja sehol, hogy e perekre nézve kivételes eljárási szabályok vannak érvényben; az 1802. évi XXII. és 1807. évi XIII. t.-cikkekben szabályozott kivételes perut tartatik fenn. Ha a törvényhozásnak szándéka lett volna e kivételes perutat fenntartani, akkor, midőn nagy időközökben a pertendre vonatkozó három oly nagy átható kodifikatorius munkálatot, mint az 1868. évi LIV., 1881. évi LIX. és 1893. évi XVIII. t.-cikkeket alkotta, bizonyára nem feledkezett volna meg arról, hogy ezt kifejezetten jelentse ki. Különösen, ha a perújítás perorvoslatát a sommás visszahelyezési perekben ki akarta volna zárni, nem mulasztotta volna el azt határozottan kimondani, amint ezt például a felülvizsgálatra nézve tette, melyre nézve az 1893. évi XVIII. t.-c. kimondja, hogy annak a sommás visszahelyezési perekben helye nincsen. Csakis a jövőben alkotandó polgári perrendtartás tervezetének 608. §-a rendelkezik olyképpen, hogy a vissza helyezés és a birtokháboritás kérdésében perújításnak helye nincsen. Ha e tervezetet és különösen ennek 608. §-át a törvényhozás elfogadja, természetesen ki lesz zárva a perújítás jogorvoslata a visszahelyezés és birtokháboritás kérdésében. Addig azonban, vagyis de lege lata, a perújításnak helye van a sommás visszahelyezési perekben és a hivatkozott felsőbirósági hátározatokban nyilvánuló felfogás téves és helytelen. Bírák titkos minősítése. Irta GÁL LAJOS, s.-a.-újhelyi kir. törvényszéki albiró. Y (Vége.)*) V. Szemel vények. Hogy az igazságügyminiszter urnák az ország szine előtt tett nyilatkozata mily nagy tévedésen alapszik, mutatják a jogi szaklapokban már eddig is közölt cikkek. A «Jogtudományi Közlöny» 1904. évi augusztus hó ö-én megjelent 32. számában Alföldy Ede nagybteskereki járásbiró, tehát «főnök» ezeket irja: «A bírói tekintély általános gyarapodása jelentékeny részben attól is függ, hogy a bíró, mint felügyeleti hatóság, *) Előző közlemény a 45. számban.