A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 46. szám - A XXVII . német jogászgyülés. Folytatás

331 nak; ehhez kell valamennyi modern iparállamnak ragaszkodnia. Az egyik kézzel a nemzeti iparnak a védvám alakjában nyújtott előnyt nem lehet a másik kézzel — a kartell elleni vámhatározatokkal — visszavonni. Bajosan lesz tehát a törvényhozás arra kapható, hogy a kartellek ellen oly gyors és beható gazdasági intézkedéseket létesítsen, melyek végtére csak többé-kevésbbé mélyen beható vámpolitikai rendelkezésekben volnának kereshetők. Ily irányban ma vajmi kevés várható a gazdasági törvényhozás részéről. Egyébként az ár kérdése nem is a főséreimi pont a kartelIckkel szemben, melyek inkább bizonyos kártellmédszerek miatt lesznek megtámadva (pl. a boykott, vevők rayonnirozása, kerületi kontingentálás stb). Amellett téves, az utolsó fogyasztót a kartell ellenfelének tekinteni; ilyen nagyobbára a feldolgozó többi iparág és — bár kisebb mérvben — a közvetítő kereskedés. Éppoly téves a kartellirozást a hatalmas termelők imperiumának elnevezni, mert nálunk a kartell többnyire a gond szülöttje és éppen a kisebb üzemeknek teszi lehetővé a fennállásukat, illetve a piacon való érvényesülésük lehetőségét,— már azzal is, hogy nékik a kereskedelmi vezetést nyújtja és biztosítja, mely ma annál szükségesebb és fontosabb. mert az eladás sokkal nehezebb a termelésnél és a kereskedelmi erők nem állanak mindenütt a technikai haladás magaslatán. Szóló elfogadja az előadó javaslatát, de hozzáteszi, hogy a közigazgatás befolyása főleg a kartcllirozott vállalkozókra, illetve kartellvezetőségekre gyakorolt személyes behatásban kimerülne és hogy e célból fölötte tanácsos volna a kartellek megfelelő nyilvánossága által, a mérvadó kartellhatározmányok rendes és biztos figyelemben tartását elérni. Schürldíh ügyvéd törlendőnek véli az előadói indítvány második pontját. A kartellek elleni küzdelem csak a magánmonopoliumok elleni küzdelmet jelenti. Ily állással kevés kartell bir ; a többi csak igen szerény életmódot folytat. Az állam közbelépése annál indokolatlanabb volna, mert a magas árak által a fogyasztó sokkal kevésbbé lesz sújtva, mint a közvetítő és itt az állami közbelépés bajosan elgondolható. A kai tellirozott üzemek beszüntetése a munkásokat nem sújtja jobban, mint más üzembeszüntetés. Leggyakoriabbak akkor, ha az egyes kis vállalkozó fizetésképtelenné válik. Éppen ezek az esetek volnának a kartelliiozás által lehetőleg kizárva. Nem jött még meg az ideje annak, hogy egy oly általános tétel mint az előadói indítvány 2-ik pontja, elfogadtathatnék. Kérdés, hogy a jogászgyülés feladatának tekinthető-e az ily ajánlás a kormányok részére; de nem akarom azt megtagadni, ha megvan adva annak tényleges indokolása, ez azonban még fenn nem forog. Hirsch frankfurti tszéki ülnök osztja az előadó nézeteit. Eschenbach ügyvéd azt tapasztalta gazdasági kamarai syndikus minőségében, hogy a kartellek hasznosak. Netaláni visszásságok nem a kartellek, hanem a mozgő tőke terhére Írandók. Ezt azonban törvényekkel többé egyáltalában fékezni nem lehet. Egyetlen orvoslást nyújthat a kartellek üzletvezetésének nyilvánossága, miáltal azok a közvélemény kényszere alatt állanak, Thuniin az előadó érvei által meggyőzetett. Előbb a nyilvávánossági elvnek volt a hive, most azonban belátja, hogy a kartelleknek csupán állami felügyeletével mitsem nyernénk,hogy inkább a justum pretium megállapításának lehetősége a lényeges. Ullmann bécsi ügyvéd a megegyezés érdekében módositványt oyujt be, mely a 2-dik pontot következőképp formulázza: ' a jogászgyülés indokoltnak találja az állami közbelépést (Eingriff) túlzott, gazdaságilag nem indokolt áremelkedések ellen és ugyanannyi egyesülési szabahságnak engedélyezését a munkavevők részére, mint amennyit a vállalkozók élveznek*. A zárszóval élő előadó : Klein igazságügymin. osztályfőnök elfogadja Vllmatin módösitványát. Eléggé jártas vagyok -— úgymond — a gyakorlatban, hogy ismerjem azon néhézségeket, melyeket az általam javasolt itélő hatóság (Spruchbehörde) előidézni fog. De ezen nehézségek mégsem leküzdhetlenek. Nincs kétség a felett, hogy a kartelleknek önkényes áremelkedései közméltatlankodást szülni képesek. Semmi jót sem teszünk a kartellekkel, ha azokat mindig az ily helyzetnek kitesszük. Alkalomadtán az ily áramlat oly erőssé vállhatnék, hogy létüket veszélyeztetné, — kivált akkor, ha széles néprétegek létföltételeikben a kartellek kihágásai által megsértetnének. Nem szabad magunkra vennük azt a szemrehányást, hogy mi jogászok a nép szükségleteivel szemben minden érzékenységünket elvesztettük. Hogy a törvényhozó körök is szükségét érzik az általam javasolt irányban való haladásnak, azt az újonnan megjelent magyar kartelltörvényjavaslat bizonyítja. Ez is kiemeli, hogy az államkormányzatnak kell, hogy módjában álljon a közbelépés, ha a kartellek részéről visszaélések előfordulnak. Helyes, amit Landesberger a konjunktur-árakra nézve felhoz. De hol vannak oly árak, amelyek konjunktur-árak volnának ? Ha már a konjunktúrának határozatlan tartama akadálya legyen a megfelelő vételár kipuhatolásának, — mily varázslóknak és isteneknek kell akkor a kereskedőknek lenniök, akik erre nagy gazdasági speculatiókat alapítanak és milliókat sárba vetnek egy kedvezőtlen konjunktúrából kifolyólag. Mennyivel könnyebb utólag, a bíróság józan és higgadt légkörében, a tényleges viszonyok kipuhatolása alapján, az árnak bizonyos időpontban megfelelő voltáról ítéletet mondani. Többen elegendőnek találták az árképződést a nyilvánosság kritikájának kitenni. Az eddigi tapasztalatok azt tanúsítják, hogy ezen feltevés téves. Ha a vitában azt mondták, hogy a kartell egy hatalmi kérdés, ugy erre az a válaszom, hogy minden jogkérdés hatalmi kérdés. A jog feladata azonban, a hatalmat annak korlátozásával és tűrhetővé tételével életképessé tenni. A gazdasági kényszer nehezen definiálható, de hatása ugyanaz mint a psychologiai kényszeré. Ha vizsgálat tárgyává tesszük, hogy mikép védelmezzék a magánjog szabályai az egyes érdekeltet, akkor azt tapasztaljuk, hogy a jogszabályok messze mögötte maradtak az élet erélyfokozásának (Energie-Steigerung); szükséges a modern jognak szűkebb alkalmazkodása a modern korhoz. Az élet ma füsttelen lőpor és géppuskával dolgozik, mig a törvényhozás még az elöltöltők és a kőpuskák korszakát éli. . . . A szakosztály az előadó indítványát Ullmann módosításával együtt majdnem egyhangúlag elfogadta és azt a teljes ülés is nagy lelkesedéssel és minden további vita mellőzésével tette magáévá. Sérelem. A pozsonyi ügyvédi kamara ellen következő panasszal fordult hozzánk egyik kartársunk Meg vagyunk eleve győződve, hogy bizonyára csak valamelyes tévedés lehet a dologban. De mindenesetre elég lesz a kamara nagyérdemű elnöke figyelmét ez esetre felhívni, hogy ha tényleg valami mulasztás történt, az azonnal orvosoltassék. Az esetet s következőkép adja elő tagtársunk. -<Egy kollégám még 1903. évi március 2-án a pozsonyi ügyvédi kamarához panaszt adott be, azon okból, mivel egyik ügyfele, akinek egy a puhói járásbíróság területén lakó adósa ellen nagyobb követelése volt, körülbelül 12 évvel ezelőtt N. Á. puhói ügyvédet bizta meg a követelés behajtására irányuló szükséges lépések megtételével. Emiitett ügyfél privát uton tudomást szerezvén arról, hogy az eljárás legalább nagy részben eredménynyel járt, felkérte évek lefolyta után megbízott képviselőjét jelentéstételre, illetve számadásra, — anélkül azonban, hogy ez a számtalan sürgetésekre bárminemű választ is adott volna. Az ügyfél látva, hogy ily módon célhoz nem jut, körülbelül 10 évi várakozás után az illetékes ügyvédi kamarához, amint fennebb említve volt, 11)03. évi március 2-án azon kérelemmel fordult, miszerint fennebbi ügyvédet arra utasítsa, hogy az ügy állásáról éitcsitést nyújtson. Ezóta is már majdnem li év telt el anélkül, hogy a panaszos több izbeni sürgetése dacára ezen kamarától, mint illetékes fegyelmi hatóságtól, akármilyen alakban is. értesítést nyert volna. Mert csak természetes, hogy a panaszlott ügyvéd igazolásra szólittatott fel, és vagy adta be az igazoló nyilatkozatát, akkor annak másolata panaszossal közlendő volt, vagy be nem adta, akkor bizonyára a kamara fegyelmi hatósága valamiképpen intézkedett és határozatot is hozott, amiről a panaszlott ismét csak értesítendő.» Késmárki Takarékosság az igazság szolgálatában. Régi perjogi elv, hogy az igazságszolgáltatásnak olcsónak kell lenni. Ezt az elvet azonban nálunk igen sajátságosan alkalmazzák a gyakorlatban. Ugy t. i., hogy az igazságszolgáltatás az államnak ne kerüljön sokba és nem a feleknek és hogy a bélyegilleték az államnak mentől több jövedelmet hajtson. Bizonysága ennek a következetes iránynak a többek közöt az, hogy annak a szegény embernek, aki 2 koronás ügyét a közt ségi bíróságtól a jbirósághoz felebbezi, 2 K. 40 — 2 K. 60 fillér bélyeget kell feltennie. Bizonysága az, hogy a nagyemlékű Szilág\ i által oly szépen contemplált tanácsjegyzői és tszéki albirói intézményt tisztán fiscalis szempontokból teljesen kiforgatták lényegéből. Bizonysága, hogy az egyes állásokat hónapokig hagvják betöltetlenül, az intercalarék kedvéért. Bizonysága, hogy a tkvi átalakítást dijnokokra bizták, hogy a dijnokokat s az összes igazságügyi tisztviselőket és különösen a bírákat az összes állami tisztviselők közül a legmostohább helyzetbe degradálták. Ennek az igazságügyi politikának szomorú következményét már évek óta tapasztalhatjuk abból, hogy a legtöbb tkvi átalakítás — felületes képzettségű, semmi anyagi garanciát nem nyújtó — átalakító dijnokol. kezéből kerülvén ki, nemcsak eldobni való, de meleg ágya a bonyolult ingatlan pereknek s a biró szive fáj, mikor a néha százakra menő költségeket a felek nyakába kell sóznia, holott a perre a felületes és hibás tkvi átalakítás adott okot. Tapasztalhatjuk ennek az igazságügyi politikának káros hatását abban is, hogy az igazságügyi pályára nem mindig a hivatottak lépnek; így van ez az egész vonalon, a dijnoktól elkezdve fel, mert hiszen ez a pálya nyomorúságos előléptetési visszonyok mellett igazán csak száraz kenyeret ád s a mellett bármelv állásban is feddhetlen jellemességet és tántorithatlan tisztakezüséget és becsületességet követel. Legutóbbi sajnos és megdöbbentő tapasztalatunkat e téren, a napi lapoknak a bpesti büntető tszék irattárában történt gyujtogatásra vonatkozó híreiből szűrhetjük le. Micsoda megdöbbentő perspectiva rejlik ezen eset mögött. Egy dijnok, aki éveket ült börtönben s akinek kezén emberek életét és becsületét érintő.fontos